Love story,naivan
Sziasztok
Nos hol kezdjem;mozgássérült vagyok,az életemm kiegyensúlyozot,kivéve egyet:Szerelem
Jó a kapcsolatom a lányokal mint,barát. Volt egy lány akivel jól kijöttünk,voltak közös témák és egymásal beszéltünk meg sok mást is. Igaz nagyon agreszív természetű volt. (Szerintem valami szohológiai eset)
De igaz ez vonzott benne.
Igaz van barátja,de nekem mondta el a dolgokat és ahogy halgatam féltetem;minden rossz átfutott az agyamon.
Egyszer ara ébredtem,hogy SZERETEM. Igaz ő mindig mondta hogy én csak haver vagyok. De én ebbe sosem hittem.
Szóval elkezdtem piszkálni a parazsat. E-miatt gyakran összevesztünk,rövid idő múlva kibékültünk.
Én mindig megpróbáltam csak haver lenni,de nem ment.
De eltűrtem,hogy naponta bántson,kihasználjon,beszóljon. Miért? Talán ezért:"Aki alá rendeli magát az felemelkedik;aki túl becsüli magát alá bukik"-Lao Ce.
Igazából azért mert azt hittem ha jobban megismer sikerül.
Nem így lett:vettem neki karira ajándékot;de nagyon megbántott:"NEM SZERETLEK ÉS NEM IS FOGLAK SOHA BÁRMEDDIG IS SZENDVEDSZ!!!"
Ezzel én is felfogtam,hogy nincs remény és soha nem is volt.
Most a bennem lévő düh leírhatatlan!!!!
Igaz legbelül én is tudtam,hogy sosem fog sikerülni vagy ha mégis nem lesz hosszú életű.
Én csak az bánom hogy erre pazaroltam 1,5 évet! 
Minden kritiká szíveden veszek. 
Egy nő az első 5 perc alatt simán eldönti, h bejössz-e neki, vagy sem. Ha nem, akkor bármeddíg kaparhatsz, az nem fog összejönni.
Tedd ezt és oszd szét azoknak akik érdemesek rá. 
De elősször el kell fogadnod a helyzetet.
codmester oldala
