Részlet Kosztolányi Dezső: Alakok című munkájából.

BORBÉLY

(Vagy fodrász? Az utóbbi udvariasabb. Holott a borbély legalább ötszázéves magyar szó, a fodrász ellenben alig százéves, a nyelvújításkor csinálta egy borbély, aki nevét nem találta elég hangzatosnak. Mindenesetre tisztelettel vegyes félelemmel tekintek a borbélyra, mint egy nagy, ősi nemzetség kései sarjára, aki valaha chirurgus volt, majd köpölyözött és fogat húzott s ma pusztán fejünket csinosítja. Nyakig ülök a langyos szappanhabban, mintha egy cukrászda konyhájában torkoskodtam volna. Nem igen beszélhetek, mert a borotva gégém körül villog. De a párbeszéd azért könnyen pereg. Minden borbély született csevegő.)

- Kiborotválni?

- Nem (A vértelen forradalom híve vagyok.) Kérem, roppant vigyázzon.

- Tessék nyugodt lenni.

- Kit borotvált legelőször?

- Ó, az nagyon régen volt, legalább negyven éve, Gyöngyösön. Egy utcaseprőt.

- Megvágta?

- Kicsit.

- Mi az, hogy kicsit? Talán kevesli?

- Az állát.

- Mindig szerettem volna látni azokat az embertársaimat, akiken a borbélyinasok tanulnak. Hogy megy az?

- Hát előbb modelt kell csípni, valakit, akit megborotválhat.

- Érzéstelenítés nélkül?

- Ó, kérem, akadnak ilyenek, mert nem kell fizetniök.

- És maguk se fizetnek a fodrászipar e nemes vértanuinak? Ez méltánytalanság.

- Nekem gyöngyösi kapások voltak az első modeljeim. Néha sziszegtek nyírás közben, néha csorgott a vérük, de nem finnyáskodtak, mint a pesti vendégek. Pár nap mulva megint jelentkeztek.

- Hány éves volt ekkor?

- Tizenkettő.

- Hogy lett inas?

- Egyszer betévedtem a szomszédos üzletbe, megnyírtam egy parasztot, passzióból. Az egész egy véletlenen múlt.

- Helyesebben egy hajszálon, egy paraszthajszálon. Most hány koponyát intéz el egy nap?

- Szombaton néha nyolcvanat is. A borotválás nyolc perc, a nyírás átlag húsz. De minden attól függ, milyen a vendég. Ha jól viselkedik, három perc alatt is lekapom a szakállát.

- Vannak, akik rosszul viselkednek?

- Legtöbben idegesek, sietnek, mindig rendkívül sürgős dolguk van, de mikor lekapartam őket, elolvassák az összes lapokat.

- És míg dolgozik rajtuk, mit művelnek?

- Gyönyörködnek magukban. Némelyiknek kevés ez a két tükör itt, még a kézitükrét is előveszi, abban bámulja az arcát, elcsücsöríti száját, folyton izeg-mozog.

- Halottat borotvált?

- Egyszer, vidéken, de többet nem tenném.

- Hát nőket?

- Egy öreg nagyságának a szakállát és bajuszát. A nőszakállat és nőbajuszt szárazon kell borotválni, különben annál dúsabban sarjad.

- Sok nő jár ide?

- A vendégek egynegyedrésze. Furcsa kérem ez. Tíz évvel ezelőtt egy úriasszony világért se tette volna lábát az üzletbe, az uráért is csak a járda széléről szólt be. Ma közös a borbélyüzlet, mint az uszoda.

- Hogy történik a hosszú haj levágása?

- Tréfából megkérdezzük, hogy van-e engedélye az urától, mire azt mondja a hölgy, hogy ő maga rendelkezik a fejével.

- Itt hagyják a hajukat?

- Mindegyik hazaviszi, nyilván arra számít, hogy megváltozik a divat s akkor majd egy hajágat készíttet belőle.

- Mi lesz ezzel a sok hajnyiradékkal?

- A szemétre kerül, még tüzelni se lehet vele, rettenetes bűzt terjeszt. Párnákat próbáltak vele tömni, de az emberhaj olyan, hogy kibújik a legsűrűbb szöveten, a legkisebb résen is. Haszontalan portéka.

- Az ember általában haszontalan portéka. Nézze: a húsa nem ehető, a bőre még a könyvkötésre sem alkalmas, mert nagyon szakadós, csontjaiból egyesek makarónit készítettek, de a finnyásabbak tiltakoztak ellene. Csak eleven állapotban élvezhető, akkor se mindig. Parókát keresnek még?

- Már évek óta nem. Mióta a nők nyiratkoznak az öregurak se szégyellik kopaszságukat. Csak a színházak vásárolnak még parókákat, a történelmi darabokhoz. De már azokat se írnak. Miért nem tetszik egyet írni?

- Mingyárt, csak haza menjek. És a szakáll?

- Kihalóban. Száz vendég közül, ha egy hord, az is öreges úr. A Kossuth-szakáll, a kecskeszakáll, a légy, a barkó majdnem egészen eltűnt, csak a Boulanger-t viselik még, de az is egyre ritkább. (Veszedelmes jelenség. Minden istennek, minden nagy fejedelemnek szakálla volt. Ez a kor, úgy látszik, nem tiszteli a tekintélyeket.)

- És a bajusszal hogy állunk?

- Legtöbb az angol, nyírt bajusz. Már a békében kezdődött a csupaszszáj divatja.

- Ami előjele volt a mai divatnak. Előbb a férfiak nőiesedtek el, most meg a nők férfiasodtak el: egymás elé mentek, félúton.

(A borbély szesszel permetez, rizsporral hint meg, olajoz, fésül, aztán mosolyogva köszöni meg, hogy megborotválhatott. Éppúgy mosolyog a következő vendégre is. Mindenkire mosolyog, ezzel a szalon-mosollyal. Caligula császár egyszer, mikor végigtekintett szenátorain, elmosolyodott, mert eszébe villant, hogy mindnyájuknak akkor vághatja le a fejét, amikor kedve tartja. Nyilván a borbély is ezért mosolyog.)