Földi szövetség (Terran Allliance) 2086-2315:

2013-ban létrejött egy új nemzetközi szövetség, az ENSZ kvázi utódja, a Western Alliance (Nyugati Szövetség), amelybe az összes nagyobb hatalom helyet kapott, 2086-ban a világűr kolonizálását elkezdve, a szövetséget átkeresztelték Terran Alliance (Földi Szövetség) névre. A szövetség alapvetően a nagyhatalmak játéktere volt, a kisebb és szegényebb országok hatalma és szava csekély volt, ami társadalmi feszültségeket okozott. A csillagközi kolonizáció, vagyis más naprendszerek meghódítására azonban várni kellett, amíg egy megfelelő eszköz nem került a szövetség kezére. Az első Fénynél Gyorsabb (Faster-Than-Light, FTL) hajtómű megvalósításáig 2103-ig kellett várni, és iszonyatos költségeket jelentett, ám a sikeres próba után nekiálltak az első csillagközi fénynél gyorsabb űrhajó megépítésének, amely a TAS Pathfinder névre hallgatott (a TAS a Terran Alliance Ship, Földi Szövetség Hajója rövidítése). Az űrhajó un. űrugrásra volt képes, nagyjából 30 fényévnyi távolságra ugorhatott, két ugrás között pedig hatalmas vitorlákat bontottak, amelyekkel újratöltötték magukat. A technológia persze korlátozásokkal jár, biztonságosan ugrani csak jól feltérképezett pontokat (un. ugrási pontokra, Jump Points) lehet. A Pathfinder első útja a Tau Ceti-re vezetett és a 14 fős személyzete 30 nap múlva épen és egészségesen vissza is tért a Naprendszerbe. A sikernek köszönhetően azonnal nekiálltak a környező naprendszerek felderítésénak, és további hajók építésének, majd 2110-ben az első kolóniát is létrehozták a New Earth (Új Föld) bolygón.

A Terran Alliance 2235-ben (belső körvonal, illetve hozzá képest a későbbi Belső Szféra határai (külső kör)

Megkezdődött az emberiség csillagközi kirajzása, ám ismét felszínre kerültek a politikai és társadalmi ellentétek, a gazdag és befolyásos országoké lettek a Földhöz közelebbi és a kellemesebb éghajlatú, élhetőbb bolygók és rendszerek, a kisebb és szegényebb országok csak a távolabbi, így ellátottság terén rosszul álló, illetve a kevésbé élhető bolygók jutottak csak. 2235-re már mintegy 600 kolónia létesült a Naprendszer 120 fényéven belüli körben. A társadalmi feszültségek viszont általános problémát okoztak, az adókat úgy állapították meg, hogy a tehetős és befolyásos rétegnek ne okozzon komoly érvágást, míg a szegényebb rendszerek és országok számára komoly gátló tényező legyen a fejlődésben. 2236-ban egy távoli világ, amelyet átkereszteltek Freedom (Szabadság) névre kikiáltotta függetlenségét a szövetségtől. Válaszul hatalmas katonai erőt küldtek a helyszínre, és a polgárháború brutális intenzitású mészárlásba torkollott, amely sok más világ, és földi nemzet szemét is felnyitotta, és a lázongások miatt a Terran Alliance hatalma gyorsan erodálódni kezdett. 2242-ben a szövetség a Naprendszertől 30 fényéven belül lévő kolóniákról (30 fényév a csillagközi ugróhajók egy ugrással megtehető hatótávolsága) visszavonta minden katonai erejét a Naprendszerbe, és a továbbiakban csak az ezen belüli problémákra koncentrált. A magas adók, a velejéig korrupt rendszer és a lázadások brutális leverése miatt rengetegen menekültek el a Földről, és kerestek új otthont a kolóniákon, amelyek a szabadság új ízét kezdték el ízlelgetni - és egyben az egymással szemben gyanakvás és érdekérvényesítés új korszakába léptek. 2271-ben alakult meg az új nagyhatalmak első fecskéje, a Free Worlds Leagune (Szabad Világok Ligája), amely három egyesült világból jött létre, és később egyre nagyobb hatalomra tett szert, majd a következő évszázad elején de facto a Marik-ház birodalma lett.

2315-ben a James McKenna a vergődő szövetséget végül felszámolta, romjain pedig létrejött a Terran Hegemony (Földi Hegemónia, utóbbi szó vezetőt, vezetést jelent), amely hamarosan a Cameron-ház befolyása alá került.

A Háború Korszaka (Age of War) 2315-2570:

A zavaros időkben az erők koncentrálódásának következtében a már létrejött Szabad Világok Ligája, és Földi Hegemónia által jelentett fenyegetésre válaszul új hatalmak jöttek létre, ezek:

Federated Suns (Egyesült Napok), megalakult: 2317, uralkodóház: Davion

Draconis Combine (Drakónis Szövetség), megalakult: 2319, uralkodóház: Kurita

Lyran Commonwealth (Lyrán Nemzetközösség), megalakult: 2340, uralkodóház: Steiner

Capellan Confederation (Kapellán Államszövetség), megalakult: 2367, uralkodóház: Liao

Ezzel a néggyel kibővülve a hat nagy birodalom uralta területet nevezzük Belső Szférának (Inner Sphere). Ami ezen túl van, az a Periféria, amely jellemzően a kevésbé fejlett, kevésbé értékes, kisebb hatalmak uralta területeket takarja, ami pedig a Periférián is túl van, az Távoli Vidék (Outreach).

A Mackie, az első Battlemech

A birodalmak természetesen hamarosan egymásnak is estek, ahogy terjeszkedésük közben egymás érdekszférájába ütköztek, és hatalmas, háborúzó massza alakult ki. Felsorolni is sok lenne a különféle háborúkat, ám ezek a technológiai fejlődést a pusztító eszközök létrehozásának irányába haladtak inkább. 2439-ben a Földi Hegemónia létrehozta az első harci Mech-et, a Mackie-t, egy száz tonnás, kétlábú, humanoid harci gépet, és 2455-től (amikor a Lyránok ellopták a terveket) szépen lassan a többi ház hadseregében is elterjedtek, majd pár évtized alatt a harcterek meghatározó szereplői lettek.

Csillagliga (Star Leagune) 2570-2780:

A Belső Szféra 2570-ben, középen a szürke rész a Földi Hegemónia, a többi nagyhatalom és a peremvidék pedig fel van tüntetve

A Csillagliga (Star Leagune) a vérengzés befejezésére tett erőfeszítések gyümölcse lett, amelyet 2556-ban a Földi Hegemónia, a Kapellán Konföderáció és a Szabad Világok Ligája által aláírt békeegyezményre épült, amelyhez 2558-ban a Steiner, 2567-ben a Davion, végül 2568-ban a Kurita ház is csatlakozott.

A Csillagliga vezetője az Első Nagyúr, aki pedig a Cameron-ház feje, Ian Cameron lett, aki a nejét nevezte ki az ekkor még csak formálódó Csillagliga Véderő (Star League Defense Force, SLDF) parancsnokának. A véderőt a liga tagjai adják össze, de e mellett a házaknak lehetőségük volt egy kisebb haderő fenntartására is. A békét a véderő ereje biztosítja, ha valamelyik ház esetleg háborúba keveredne a másikkal, a véderő szükség esetén beavatkozhat, és rendet tehet. Ez persze egyben előre is vetítette, hogy a Csillagliga bizony korántsem volt teljesen stabil és békés, ám a házak közötti feszültségek inkább a politikai, mint a valós harctéren lettek megvívva. Talán nem túlzás az a nézet, amely ezt az időszakot tekinti az emberiség aranykorának.

A Csillagliga jelképe

Ez persze még korántsem lett volna elég tartós cement a Csillagliga összefogására, ezzel Ian Cameron is tisztában volt, így 2577-ben meghirdette az Újraegyesítési háborút (Reunification wars) amely keretében a nagy birodalmak határain túl lévő Periférián (Periphery) található kisebb szövetségeket és birodalmakat szándékozott beolvasztani a ligába. Ezek eredményeként a 2585-ben a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance) egy iszonyatosan brutális invázió keretében lett bekebelezve (ami már csak azért is meglepő, mert a szövetség nem rendelkezett komoly haderővel), a Kanópos-előljáróság (Magistracy of Canopus) 2588-ban, míg a Perem Világok Köztársasága (Rim Worlds Republic) 2596-ban kemény, de komoly atrocitásoktól mentes hadjáratban lett térdre kényszerítve. A Taurusi Szerződés (Taurian Concordate) noha a perifériához tartozott, egy igen fejlett és prosperáló birodalom volt, és csak elhúzódó, nagyon véres, brutális harcok árán (melyekben általános volt a felégetett föld taktikája és a harcjárművek, Mech-ek civil régiók közepén való állomásoztatása) sikerült legyűrni 2596-ban. A Periféria kishatalmai csak szavazati jog nélküli helyet kaptak a Csillagliga Nagytanácsában

Egy Quickdraw mech a Taurusi Szerződés egyik városában

A XXVII. századot a technológiai fejlődés motorja mozgatta, megalkották a Hiperpulzus-generátorokat, amelyekkel a fénynél gyorsabb adatátvitel lehetővé vált, és amelynek hálózata alapjaiban reformálta meg az csillagközi kommunikációt, amely korábban csak az ugróhajók által lehetett biztosítani. Ezen kívül új víztisztító eljárások, modern neurális számítógépek és más felfedezések is jelzik, hogy a liga csillaga fényesen ragyogott az égen. Ám a ligát belülről a fű alatt egymással vetélkedő nagyurak, míg kívülről a Periférián növekvő elégedettlenség veszélyeztette, utóbbi ellen az SLDF komoly erőket állomásoztatott ott, és hatalmas erődöket emeltek a határokon, hogy biztosítsák a védelmet.

Aleksandr Kerensky tábornok

A XXVIII,. század közepére a igencsak megromlott a viszony az Első Nagyúr, Simon Cameron, valamint a Davion és a Kurita ház között, mely mögött az állt, hogy a két ház közötti háborúnak Simon egy kierőszakolt békekötéssel vetett végett. 2751-ben Simon meghalt, és nyolcéves fia, II. Richard Cameron lett az új Első Nagyúr. A Csillagliga Nagytanácsa Nicholas Kerensky-t, az SLDF parancsnokát nevezte ki régensnek a fiatal uralkodó mellé. Richard legbefolyásosabb tanácsosa mégis Stefan Amaris, a Perem Világok Köztársaságának uralkodója lett, aki miközben titokban az engedélyezettnél kétszer-háromszor nagyobb haderővel rendelkezett, meggyőzte a fiatal Első Nagyurat arról, hogy vonja ki a területéről az SLDF egységeket, és adja át a határon épített erődöket neki. Meggyőzte továbbá, hogy a Nagytanács által a Perifériára kiszabott magas adók valójában a nagy uralkodóházak saját, eltitkolt haderöjének felduzzasztására szolgál csak.

Stefan Amaris

Az Első Nagyúr Amaris ármánykodásának köszönhetően ezért kiadta parancsba, hogy oszlassák fel a többi öt nagy ház (Davion, Kurita, Steiner, Marik és Liao) saját haderejét. A házak tiltakozására, illetve Kerensky tanácsára végül ezt a parancsot vissza is vonta, de továbbra is inkább Amaris befolyása érvényesült. Annak az Amarisnak, aki a háttérben eközben a lázadás lángjait gyújtogatta a Periférián, amely egyre több és több SLDF erőt foglalt le, majd ezek leverésére odavezényelte a régens Kerensky-t. Még arról is meggyőzte II. Richardot hogy fogadja el a Perem Világok katonai segítségét a Föld védelmére.. 2765-ben ezen a katonai erők élén Amaris végrehajtotta tervének utolsó kulcsmozzanatát: egyetlen nap alatt kiirtotta a teljes Cameron-dinasztiát, és uralkodónak kiáltotta ki magát.

Amaris szerette volna megnyerni magának Kerensky-t, ám a tábornok, mint a Csillagliga Védelmezője titulus viselője trónbitorlónak (Usurper) nyilvánította őt, békét kötött a többi Periféria kisbirodalommal, majd a Amaris hátországa, a Perem Világok Köztársasága ellen vonult, megnyitva az Amaris polgárháború 13 éves korszakát. Mind Amaris, mind Kerensky kérte a többi nagy ház támogatását, ám azok hivatalosan mind semlegesek maradtak, igaz a Kurita-ház sakkban volt tartva az által, hogy Drago Kuritát, aki a Drakónis Szövetség nagykövete volt a Földön, elfogták, ennek köszönhetően Kerensky nem kapott engedélyt arra, hogy átvonuljon a Sárkány területén. A többi nagyúr ha nyiltan nem is, közvetve viszont támogatták Kerensky-t, és az SLDF-et. 2777-ben megkezdődött a Naprendszer ostroma, amely mintegy 100 millió áldozatot követelt, és csak 2779-ben, Amaris halálával ért véget, akinek családja és hozzátartozói osztoztak a Cameron-dinasztia sorsában.

A Comstar logója

Csakhogy a megmaradt öt ház urai nem tudtak megegyezni arról, hogy ki legyen az új Első Nagyúr, mindenki saját magát tartotta a feladatra a legalkalmasabbra, de a biztonság kedvéért a katonái között nagy népszerűségnek örvendő Kerensky-től megvonták a Csillagliga Védelmezője címet, nehogy esetleg magához ragadhassa a hatalmat (amire amúgy jó esélye lett volna, hiszen továbbra is az SLDF volt a legkomolyabb haderő a Belső Szférában). Tíz hónapnyi eredménytelen tárgyalás után a nagyurak 2781-ben végül hivatalosan is feloszlatták a Nagytanácsot, Nicholas Kerensky pedig előre látva, hogy a nagy házak civakodása hova fog vezetni úgy döntött, hogy száműzetésbe vonul a Periférián túlra, és vele tartott az SLDF mintegy 80%-a, ezzel felgyorsítva a Csillagliga szétbomlását. Ekkor jött létre a Csillagliga Kommunikációs Ügynökségéből a Comstar, akik a hiperpulzus-generátorok segítségével a csillagközi információáramlásért feleltek. Jerome Blake, a Comstar első Primus-a 2788-ban a frissen alakult Comguard (a Com a kommunikációra utal, a Guard őrséget jelent) segítéségével meghódította a Földet, és felajánlotta az öt háznak, hogy amennyiben azok tiszteletben tartják a Comstar semlegességét, úgy biztosítják számukra a kommunikációs hálózat szolgáltatásait - erre mindegyik nagy ház kényszerűen rábólintott, felismerve, hogy a hálózat nélkül komoly stratégiai hátrányba kerülhetnek. A Comstar felelős a kvázi konvertibilis valutáért is, egy C-bill ugyanis 1 másodperces, csak szöveges hiperpulzus-üzenet ára.

Első Örökösödési Háború (First Succession War) 2786-2821:

Az öt nagy ház jelképe, felső sor: Kurita és Davion, alsó sor: Liao, Marik és Steiner

Ahogy az várható volt, az SLDF erők távozásával az öt nagy ház egymásnak esett, és sose látott brutalitás vette kezdetét, az Első Örökösödési Háború (First Succesion War). Általános volt a tömegpusztító fegyverek bevetése, gyakorlatilag kíméletlen totális háború vette kezdetét, majd 2788-tól áttértek inkább a másik fél ipari infrastruktúrájának és a bolygók víztisztító berendezéseinek támadása, ahol nem is az volt a cél, hogy megszállják a bolygót, csak az, hogy az adott bolygó ipari kapacitását lenullázák, illetve szenvedést okozva a lakosságnak megtörjék a másik fél morálját.

A szörnyűségek ikonja a Kentares IV. lett, ahol Minoru Kuritával , a Drakónis Szövetség koordinátorával (uralkodójával) egy orvlövész végzett. Minoru fia, Jinjiro, immár mint újdonsült koordinátor kiadta a parancsot "Mindet megölni!", mikor egy tiszt bátorkodott megkérdezni, hogy egész pontosan hogy is érti ezt a parancsot, Jinjiro egyik testőre lelőtte. Az elkövetkező öt hónapban a Kurita-erők szisztematikusan lemészárolták a bolygó lakosságát, ráadásul mivel Jinjiro (aki a kivégzésekor személyesen is megjelent) megtiltotta a modern fegyverek használatát, ezért a legtöbb esetben karddal fejezték le az áldozatokat. A Drakón katonák morálja rövid úton teljesen szétesett, sokuk öngyilkosságba menekült. A Comstar titokban kiszivárogtatta a mészárlás tényét és annak bizonyítékait, amely mindenhol nagy megrökönyödést váltott ki (kivéve persze a Drakónisoknál, ahol a lakosság félve a retorzióktól inkább tetetett örömmel fogadta a híreket), melynek következtében a Davion-ház megkettőzött erővel állt neki a Kurita-ház támadásait visszaverni, sőt, visszafoglalták az addig elveszett területeket is. Jinjiro, aki maga is ép eszével fizetett döntéséért, képtelen volt a Davionok előre nyomulását még felfogni is, nemhogy tenni ellene. Mintha ez még nem lett volna elég, a Kurita-ház szolgalatában álló Eridani Könnyű Lovasság (Eridani Light Horses), felbontotta a szerződését, és távozni készült, amire a Sednai bolygó kormányzója úgy reagált, hogy fogságba ejtette az ott állomásozó Eridani zsoldosokat, szabadon engedésüket pedig a teljes zsoldos egység megadásához kötötte. Mikor ez nem teljesült, a foglyokat kivégezték. Válaszul az Eridaniak két zászlóaljat küldtek a bolygóra, és bosszúból lemészárolták az ott állomásozó reguláris Kurita erőket, illetve a kormányzót és a politikai támogatóit, majd távoztak a Szabad Világok Ligájába, ahol tárt karokkal fogadták őket.

Emlékmű a Kentares IV.-es.

A háború több milliárd emberi áldozattal járt, a legtöbb hadihajó megsemmisült, és komoly károkat szenvedtek az ipari gyártókapacitás terén, különösen az űrhajók építésére szolgáló űrdokkokból pusztult el sok. A háború igazából azért ért véget, mert mindegyik fél kifáradt, kivérzett. A Davionok megálltak, miután a Kuritáktól visszafoglalták a korábban elveszett területeket, igazából egyetlen említésre méltó békekötésre került sor, a Lyránok és a Szabad Világok között.

Második Örökösödési Háború (Second Succession War) 2830-2864:

A Második Örökösödési Háború mindössze kilenc évnyi viszonylagos nyugalom után tört ki, és ha ez a kilenc év nincs, akkor megkülönböztetni se nagyon lehetne az Első Örökösödési Háború második felétől. Folytatódtak az ellenséges frakciók hátországában lévő ipari és tudományos központok elleni rajtaütések. Viszonylag kevés bolygó cserélt csak gazdát, de így is százmilliók vesztették életüket, és gyakorlatilag elveszett az ugróhajtóművek gyártásának képessége. A XXVIII. század közepétől kezdve szépen lassan egyik nagy ház sem volt képes az elveszett ugróhajóinak pótlására, és karbantartásuk is egyre nehezebbé vált, ahogy a pótalkatrészek gyártása is problémákba kezdett ütközni - kényszerűen így kannibalizációra került sor, hogy legalább valamennyire fent tudják tartani a működőképes hajókat.

Egy Firestarter Mech tombolása

Ez a háború is inkább az egyre fogyatkozó katonai erőforrások miatt ért véget - már ha annak lehet nevezni azt, hogy ideiglenesen abba hagyták a felek egymás támadását, lévén béketárgyalásokra ezúttal se igazán került sor.

Harmadik Örökösödési Háború (Third Successio War) 2866-3025/3028:

Ezúttal két évet se kellett várni, hogy a harcok újra kiújuljanak, ahogy a Drakónisok megtámadták a Lyránokat. A harcok intenzitása és mérete visszafogottabb lett a korábbi két háborúhoz képest, ám ezt leginkább a fogyatkozó hajóknak és harceszközöknek lehetett betudni, nem másnak.

A lassabb, kevésbé intenzív háború más eredményeket is hozott. Miután mindegyik fél ráébredt, hogy a másik fél ipari hátterének és ugróhajóinak támadása a továbbiakban már azt veszélyezteti, hogy az emberiség képtelen lesz a csillagközi utazásra előbb-utóbb, nem hivatalos szabályok jelentek meg a csatatereken. Az ipari létesítményeket és a civil célpontokat már nem támadták, ehelyett a bolygókért vívott harcokat ezektől messze, lehetőleg lakatlan helyeken vívták meg. Amennyiben egy erő veszített, váltságdíj fejében szabadon elvonulhatott a harctérről. A hatalmi struktúra is átalakult, az erősen központosított irányítás helyett majdnem mindenhol feudális rendszer kezdett kialakulni, hűbérúri alapon. A főnemesek az öt nagy család, akik egyes régiókat, bolygókat hűbéruraknak adták ki, akik cserébe hűségükkel (adójukkal) és katonai erejükkel (Mech-jeikkel) szolgálták a főuraikat.

A legfontosabb szabály viszont az volt, hogy az ugróképes hajókat egyik fél sem tekinti célpontnak. Emiatt aztán a még megmaradt kevés ugróképes hadihajó a valódi értékét elveszítette, harcokban nem is nagyon vetették be őket. Az ugróhajók által szállított Leszálló-hajók vagy Dobó-hajók (Dropships) viszont már legális célpontnak számítottak, mivel ezek gyártására (ha korlátozott számban is), de képesek voltak.

A 3020-as évek legmeghatározóbb zsoldos seregei...

A megváltozott helyzetben pedig egyre erősebben ütötte fel a Zsoldos (Mercenary) seregek alkalmazása. Ők felbérelhetőek különféle feladatokra olyanok részéről, akik nem engedhetik meg maguknak a komolyabb katonai erő fenntartását. No meg persze bevethetőek olyan feladatokra, ahol a Nagy Házak (vagy akár kisebb hatalmi gócok) nem akarnak "saját" zászló alatt háborút indítani, de érdekükben van a katonai erő alkalmazása. A zsoldosseregek gombamód szaporodnak, ám megjelennek a spektrum végén a kalózok is, akik nem bérezésért harcolnak, hanem azért, hogy elvegyék másoktól azt, ami kell nekik. A kalózprobléma érthető okokból a Periféra és a külső vidékeken okozza a legkomolyabb problémát, ahol komolyabb regurális erők hiányában maximum zsoldosseregek vehetik fel velük a harcot - már ha van olyan, aki megfizeti őket.

A legnehezebb helyzetbe a Periféria és a külső, értéktelen világok kerültek. A technológia elsorvadásával az élet egyre nehezebb ezeken a vidékeken, mivel a Csillagliga alatt a csillagközi kereskedelemre épült a gazdaság, márpedig így specializált feladatokra (élelmiszergyártás, nehézipar, bányászat, stb.) rendezkedtek be általában a bolygók, a teljes önellátás ritkán valósult meg. Ezzel együtt a Periféria sem különbözött sokban a Belső Szféra hatalmi harcaitól - csak egy számmal kissebb léptékben vívták őket, olykor éppen, hogy működőképes harceszközökkel

Hanse Davion, a "Róka", aki a ravaszságáról kapta gúnynevét

Belátva, hogy az emberiség már messzire került a Csillagliga fénykorától, és lassan tovább csúszik lefele, a technológiai sötétkor felé, a Lyrán Nemzetközösség feje, Katrina Steiner Arkón 3020-ban békeajánlatott tett mind négy konkurens hatalomnak. Az egyetlen válasz az Egyesült Napok vezérétől Hanse Davion-tól érkezett, akivel 3022-ben alá is írtak egy megállapodást, az Egyesült Nemzetközösségek Szövetségének dokumentumában, melyben megegyeztek a kölcsönös meg-nem támadás mellett a tudományos ismeretek megosztásában, illetve katonai és kereskedelmi együttműködésben. Egy titkos paktumban pedig Hanse Davion házasságáról állapodtak meg Katrina lányával, Melissa Steinerrel.

A három másik ház megrémülve attól, hogy egy formálódó Davion-Steiner szövetség (amely katonai és gazdasági erejében felért a másik három birodalom együttes erejével) elsöpörheti őket létrehozták a Kapetyn-egyezményt. Az egyezmény célja, hogy kölcsönös meg-nem támadásról biztosítja a feleket (ez a Szabad Világok Ligája és a Kapellán Könföderáció közötti mély ellentétek miatt egyébként sose működött igazán), illetve megosszák egymással a kémszervezetek által megszerzett információkat, továbbá korlátozott katonai együttműködést biztosított. A Kapetyn-egyezmény mozgatórugója az volt, hogy a Davionok közismert Kurita-ellenességére építve feltehetően az egyesült Davion-Steiner erők a Kuriták területét támadják meg. Ha azonban a Szabad Világok és a Kapellánok a másik oldalról hadat üzennek, akkor kénytelenek lesznek kétfrontos háborút vívni.

A Belső Szféra erőviszonyai 3025-ben

3025-re a valódi háborúskodás befejeződött, helyette a katonai fenyegetés és a politikai, valamint kém-játszmák kerültek előtérbe, többek között Maximillian Liao azon (végül sikertelen) terve, hogy Hanse Davion-t meggyilkoltatja, és a helyére egy imposztort állít, aki neki dolgozik. Összecsapásokra természetesen ekkoriban sem volt hiány, ám paradox módon az elviekben szövetséges Liao- és Marik-ház között, akik letagadható zsoldosok segítségével keserítették meg egymás életét.

Negyedik Örökösödési Háború (Fourth Sucession War) 3028-3030:

Itt már egy kicsit előre rohanunk, de végig vesszük, mert egyes elemei esetleg megjelenhetnek a Battletech számítógépes játék történetében. A Negyedik Örökösödési Háború magvait a Davion-Steiner egyezményre lehet visszavezetni, amit Maximillian Liao 3025-ös sikertelen próbálkozása fűtött tovább, amelyben Hanse Davion helyére a hasonmását ültesse. Hanse Davion titokban kémszervezetének főnökének fiát, Justin Allardot (Justin Xiang álnéven) beépítette a Liao-ház titkosszolgálatába, a Maskirovába, aki a kémszervezet második embere lett, ráadásul a harmadik ember szintén egy Davion kettős kém, Alex Mallory. Ezen kívül pedig titokban felvette a kapcsolatot Candice Liao-val, aki a St. Ives (a Kapellán Konföderáció területének egy-ötöde) bárónője és Maxillian várható utódja volt. Ezek mellet 3026-tól kezdődően minden évben nagy szabású hadgyakorlatot tartottak a Kapellán területek mellett, ingerelve a Liaokat.

Eközben a Belső Szféra túloldalán a Lyránok a velük szomszédos Kurita-területekre vetettek szemet, amely a főleg Skandináv örökséget képviselő Rasalhág-fennhatóságot jelentette, ahol évszázadok óta működött az ellenállás, leginkább a Lyránok támogatásával.

London háttérként, előtérben pedig egy Atlas mech és a nagy házak egy-egy képviselője

Minden készen állt a nagy előadásra, amit 3028-ban a Földön egy gigászi esküvőn kezdődött. Itt kelt egyben Hanse Davion és Mellisa Steiner, a vendégségben pedig ott volt minden nagy nemesi ház és aki számított. Itt robbantotta ki (a valójában már egy napja zajló) háborút Hanse a következő szöveggel:

"Kedvesem... Neked adom a Kapellán Konföderációt!"

Melissa Steiner-Davion, Hanse Davion felesége, a háttérben egy ugróhajó, kiengedett napkollektorral és két dobóhajó

Az eredményt el lehet képzelni. Az évek alatt megszerzett hírszerzési információk birtokában a Davion erők szinte elsöpörték a Liao-határon állomásozó egységeket, Justin Allard felfedve valódi identitását, elmenekült szerelmével, Candice Liao-val a Davionokhoz, és később megkapták a St. Ives területeket, amely felett ők uralkodtak a St. Ives-Paktum keretében. Egy másik áruló, Pavel Ridzik, aki Maximillan fő katonai tanácsadója volt, hazatért Tikonovra, és kikiáltotta a Tikonovi Független Köztársaságot, amely független szövetséget kötött a Davionokkal, mely szerint a Liao-kat nem bántják - ellenben megtámadták a szomszédos Szabad Világok Ligáját, és ott rövid idő alatt több rendszert is elfoglaltak. Ridzik-et megölték Maximillan Liao parancsára, ám a köztársasága fent maradt egészen 3031-ig, amikor beolvadt az Egyesült Nemzetközösségbe.

A Drakónis-határon az Egyesült Nemzetközösség teljes mellszélességben támadott, és rövid idő alatt elfoglalta a Rasalhág régiót, ám a támadássorozat nagyon kimerítette a Steiner-erőket, így végül a Drakónis-ellentámadás némileg visszavetette őket.

A harmadik nagy front egy titkos háború volt, amelyet a Comstar képviselt. Noha semlegesnek tekintették magukat, úgy vélték, hogy túlságosan veszélyes az erőegyensúlyra az újonnan létrejött Egyesült Nemzetközösség, ezért először csak lassították a területén a kommunikációt, majd a Comguard egy támadást imitált a Sarna bolygón lévő Hiperpulzus-generátor ellen, mégpedig Mech-jeiken Davion felségjelekkel és azonosítókkal. "Válaszul", a Comstar beszüntetett minden kommunikációs szolgáltatást az Egyesült Nemzetközösség számára. A Comstar nem volt tudatában annak, hogy a bolygón lévő Davion erőket ekkor cserélték fel, így nyilvánvalóvá vált Hanse Davion számára, hogy merről is fúj a szél. Ha ez nem lett volna elég, a Comstar támadást indított a New Avalon-i Tudományos Intézet ellen, mégpedig Kapellán különleges erőnek, a Halálkommandónak álcázva magukat. Az intézet védelmére segítő erők között volt maga Hanse Davion is, aki hamarosan megtudta, hogy az adott időben a Halálkommandó teljesen máshol tartózkodott, tehát nem a Liao-k álltak a támadás mögött - nyilvánvaló volt tehát, hogy ismét a Comstar tesz neki keresztbe. A kommunikáció megszakításával azonban nem "süketült" meg teljesen az Egyesült Nemzetközösség, ugyanis a New Avalon-i Tudományos Intézet titokban kifejlesztett egy kommunikációs rendszert, amely ugyan jóval lassabb, mint a Hiperpulzus-generátorok, ám a Comstar-tól függetlenné lehet tenni az információáramlást.

A Belső Szféra 3040-ben, a Negyedik Örökösödési Háború végén,
a Sárga terület az Egyesült Nemzetközösség jelöli,
a sötétkék a Rasalhág köztársaságot, a piros a Drakónis Szövetség, a lila a Szabad Világokat,
a zöld a Kappelánokat, tőlük jobbra a világoskék terület pedig St. Ives Paktumot

A háború alapjában véve az új szuper-hatalom, a Egyesült Nemzetközösség győzelmét hozta, a legnagyobb vesztes pedig a Kapellán Könföderáció lett, amely elvesztette katonai erejének kétharmadát, és ipari területeinek egy jó részét, amely jelentős része ráadásul végül az Egyesült Nemzetközösség olvadt. A St. Ives Paktum politikailag ugyan független régió lett, de a Egyesült Nemzetközösség hadseregének oltalmazó ernyője nélkül a Kapellánok támadásának van kitéve. A másik új független hatalom végül is keserű pirula lett mind a Föderáció, mind a Drakónisok számára. Elöbbi arra hivatkozva, hogy nem sikerült felszabadítania a teljes Rasalhág-régiót, nem adta meg számukra a függetlenséget, erre válaszul Thakasi Kurita, a nála megmaradt régióknak függetlenséget adott, így a Föderáció nem tehetett mást, mint az új Szabad Rasalhág Köztársaság számára odaadta az elfoglalt területeket, így létrejött egy ütközőzóna a Drakónisok és a Föderáció között. A Szabad Világok Ligája szintén keserű szájízzel zárt mérleget, több világot elveszített a Tikonovi köztársaság által, a másik határán pedig a Lyránok által.

A háború után a Comstar és az Egyesült Nemzetközösség megegyezett a kommunikáció visszaállításáról, ám Hanse Davion új és veszélyes ellenséget látott a Comstar-ban, és még évekig folyt a két oldal között a rejtett kémháború.