Prológus: A történet már nem friss, júliusi, de mégis nagyon nehéz higgadtnak maradnom, miközben felidézem. Többek között emiatt is csúszott a bejegyzés publikálása. No meg amiatt a babonás meggyőződésem miatt, hogy az eladás előtt nem kürtölöm világgá, de mivel erre egyre kisebb esélyt látok, így „közkincsé” teszem egy kis PH aktuál humorral kiegészítve.

Előzmény: az eseménysor előtt 1,5 hónapja hirdettem az első, szeretett autómat, amit nem azért akartam eladni, mert kellett a pénz, mert nem kenyérre kell, pusztán a családi igények változása miatt kellett egy nagyobb. Az autó közel 10 éves, 300ezer km fölötti futásteljesítménnyel, kis kategóriás dízel, autópályás ingás használatból, a mai napig vezetett szervizkönyvvel, szervizszámlákkal, teljesen ismert előélettel, a kilométer futás és a meglévő néhány apróbb hibája miatt áron alul hirdetve. Semmi elhallgatás, minden korrektül leírva, elmondva. Nem zsákbamacska, viszont nem is prémium termék.

Az egyik szép nyári pénteken befutott egy hívás az autóra, megnéznék, messziről jönnek, érdemes-e. Telefonban elmondtam mindent, azt mondták ok, jönnek. Megjelent három úriember, nézegetik az autót, kérik, hogy indítsam be. Semmi gond, pöccröff. Kinyitnám-e a motorháztetőt, persze, tessék csak nézelődni, nincs itt semmi rejtegetni való… Csomagtartót is kinyitnám-e, megnéznék azt is. Hogyne, semmi akadálya! Gyanútlanul hátra mentem, kinyitottam, mutatom az ott rejtőző téligumik profilmélységét. Minden rendben, majd haladunk előre. Pár alap kérdés, mikor volt olajcsere, stb., mintha tollba mondanám, darálom… Lecsavarja a kiegyenlítő tartály kupakját… nocsak, ebben olaj van…

Olaj?! Teljesen elhűltem, kocsi azonnal leállít, levágtam egyből a szitut: amíg én naivan hátul tartózkodtam, szépen elrendeztek mindent: egy elől maradt és olajat töltött bele, látszik is itt a frissen lecsurgó olaj nyoma a beöntő szélén. Jó kis alkualap ez, mi?

Persze közben a színjáték elindult, reflexszerűen kérte a koma telefonos segítséget, ha már a közönség csak értetlenül állt: „szia, nézzük a kocsit, mit jelent, ha olaj van a tartályban? ja hogy, hengerfejes? és mennyi a javítás?” Közben én meg kiakadva zárom a kocsit, köszönöm a trükköt, mondom az autónak semmi baja nincs, velem ne szórakozzanak… most jön az, hogy mennyit engedek a feléből? Természetesen még ők voltak felháborodva, hogy miért vádaskodok, meg, hogy ők autót venni jöttek, van pénzük is, nézzem meg… „Nem vagyunk csóró csávók, bmw-vel jöttünk, és különben is, azért mondod, hogy csalunk, mert c....... vagyunk, ugye?!” – "Ugyan dehogy… csak ha hengerfejes lenne, akkor nem így lenne a tartályban az olaj!"

Mivel látták, hogy kezd az agyam eldurranni, sértődötten beültek a kocsiba, és elhajtottak. Nekem jött 1 óra stressz, mire kerítettem valakit, aki segít megoldani a helyzetet, ugyanis a kocsit ennek köszönhetően nem mozdíthattam meg: a hűtőfolyadék felszínén lévő olaj ha bekeveredik, soha nem mosom le magámról a vádat, hogy valóban hengerfejes volt az autó. Még szerencse, hogy találtam egy szerelőt, aki helyszíni „gyorssegélyt” tudott nyújtani, 2 órás műveletsor következett: kikapta a tartályt, jó alaposan elmostuk, feltöltöttük a rendszert, és érdekes módon, azóta sincs olaj benne…
Itt egy kép, mikor szerelés közben már jobban le tudtam fotózni, bár itt már mozgott a tartály és felkenődött az oldalára a szmötyi. Jól látszik, hogy oldalsó kamrában nincs semmi, csak a középsőkben, ahova betöltesz:

-19.000 Ft és 3 óra intenzív stressz. Köszönöm srácok… Emiatt ment el a kedvem a magán autóeladásától, és végül emiatt pihen augusztus óta egy kereskedésben bizományos kocsiként.

Tudom, tudom, jobban is megszívhattam volna, ill. Afrikában meg éheznek, de nekem ez is sok volt, főleg úgy, hogy 100%-ig jóindulattal és őszinteséggel hirdettem az autót. De az embereknek nem ez kell. A történtek után elgondolkodtam a feljelentésen is, hiszen név és telefonszám is megvolt, de mivel bizonyítékom nem volt rá, hogy ők tették, ezért ezt végül elvetettem. Remélem a trükköt nyilvánosságra hozva más már nem fog hasonló módon pórul járni.