Érdekes problémába futottam a mindenki által mélyen becsült NAV-al (Nemzeti Adó- és Vámhivatal). De talán nem is ezzel kezdeném hanem egy még régebbi sztorival ami olyan 7-8 éve esett meg velem. Akkor még APEH volt a NAV. Kaptam egy felszólító levelet, hogy van ~500 Ft SZJA tartozásom és azonnal fizessem be a mellékelt csekken. Mivel a mi cégünknél központi számfejtés van, és legalább 3000 embernek számfejtettek, nem tartottam valószínűnek, hogy tévedtek, ezért bementem a helyi APEH központba itt Miskolcon érdeklődni. Megkérdeztem a portán ki foglalkozik ilyen ügyekkel, sorszámot adtak és kivártam azt a röpke 1,5 órát amíg rám került a sor. A hölgy elvette a felszólítást, elolvasta, majd közölte, hogy hát ezzel nem ő foglalkozik hanem egy másik kollégája, baba. Újabb sor, de most 1 órán belül sorra kerültem. Azt itt lévő ügyintézővel néhány perc alatt rájöttünk, hogy ez a tartozás valójában nem is az enyém, hanem a fateromé, aki velem egy címen lakott akkor és a nevünk is megegyezik. Az APEH nem nézte se a születési dátumot se az adószámot, csak a nevet meg a lakcímet, szép. Viszont ha jól emlékszem úgy mellesleg a levélben már az én születési adatom és adószámom volt benne. Mint utólag kiderült a faterom már rég befizette azt az piti összeget, szóval minden rendezve volt vagy mégse??? Könyörgőm mi a fenének van az a fránya adószám ha maga az APEH se használja? Disznek??? A baromságuk miatt több mint 3 órát elloptak az életemből, még jó hogy vittem magammal könyvet és olvasgattam közben.

De térjünk vissza a mába. Szombaton felnyitottam a postaládámat amiben egy postai értesítő találtam sikertelen kézbesítésről, rajta a rövid NAV felírat. Este 8 elmúlt, ma már max pajszerral jutok be a postára a küldeményért, majd hétfőn foglalkozom vele. Hétfőn meló után bementem a postára, vittem a 2 csekket ami még csütörtökön landolt a postaládámban, legalább ezeket is letudom. Téptem sorszámot a befizetéshez, de nem tudtam hol állok, mennyien vannak előttem, mert a táblán nem volt ilyen sorozatszám mint amit én kaptam. Aztán végre nagy nehezen megjelent 1, és kiderült még 10-en vannak előttem, addig simán elmegyek a postai küldeményekhez, oda nem kell sorszám.

2 ablak van, a távolabbinál a zárva tábla volt kitéve, bár volt bent ügyintéző, mindegy. A másik ablaknál egy 60 év feletti nő állt. Szöszmötölt ott a postással (kekeckedett), de nem figyeltem nem érdekelt, nem szokásom más dolgába beleütni az orromat. Mint kiderült pénzt vett fel, talán a nyugdíját nem tudom, valami 80 ezret. Az összeg azért tűnt fel, mert a postás ugye leszámolta neki az átvételnél az orra elé a kifizetendő összeget, de a hölgy azt külön maga is megszámolta, és mivel nem hinném, hogy pénztáros volt fénykorában ezt elég lassan csinálta. Utána akkurátusan (mint valami lajhár) elrakta pénzt, összeszedte a földön és a pulton lévő cuccait majd lassan elindult. Én már kicsit tűkön ültem, hisz a sorszámom is pörgött közben, nem szerettem volna lekésni és újat tépni, és ekkor ért az újabb meglepetés a hölgy részéről (az első a szélvész tempója és az újraszámolása volt). A pultnál mindenki oldalt szokott állni, hogy ne legyen útban annak aki a másik pulthoz megy, ez egy olyan íratlan szabály itt a postán, meg szerintem máshol is. Szóval ott álltam oldalt a pult mellett az üvegtől olyan 20 centire, mögöttem egy másik ügyfél. A vénség ahelyett hogy elment volna balról amelyik irányban senki sem volt, befurakodott erre a 20 centire közém és az üveg közé. Úgy döntött, hogy ő mindenképpen ott akart elmenni, és hogy ő ott el is fog férni. Hát ez elég komoly optimizmusra adott okot mert egy óvodás oldalazva biztos elfért volna (ha nem túltáplált) köztem meg a pult között de egy ekkora fenék? Mindegy elengedtem, meg a mögöttem álló is, mindkettőnknek félre kellett állni, még egy ilyen hülyét gondoltam magamban, de mindegy többé úgy se találkozom vele.

Felvettem a levelet, tényleg a NAV küldte, felbontottam amíg a sorszámom pörgőt és a 2. oldalig jutottam amikor sorra kerültem. Befizettem a csekket és mentem hazafelé. A borítékban egy több oldalas felszólítás volt, hogy fizessek be valami 2000 forintot. Az első oldalon nem értettem meg mit akarnak tőlem, csak a 2. olvasásánál derült ki mi a lényeg. Arról van szó, hogy a 2010-es adóbevallásomban amit 2011 márciusában adtam be (most 2012 július van) tehát 1.5 éve azt később önkorrekció címén módosítottam (2011 júniusában), visszaigényeltem vagy 100 ezrest mert elnéztem egy rubrikát (még szép hogy visszaigényeltem), emiatt az adóm kevesebb lett, de az adó 1%-át még az eredeti bevallás alapján fizették ki a kedvezményezetteknek (illetve a levélből az nem derül ki, hogy kifizették-e, csak a kiszámolás ténye) ÉS AZT NEM TUDJÁK VISSZAVONNI A KEDVEZMÉNYEZETTEKTŐL (akiknek kifizették), ezért inkább rajtam hajtják be, szép. Érdekes volt, hogy nem nevezték meg név szerint a kedvezményezetteket, valami állátvédőknek utaltam ha jól rémlik, meg valamelyik egyháznak, mindegy csak érdekes ez is meg az is, hogy tőlem be tudják hajtani tőlük meg nem, de vajon miért? Ők védet státuszban vannak? Én is kérhetek ilyet? légyszí, légyszí, légyszí! Mindegy befizetem majd, de a csekk is érdekes volt a számomra. A címemet, nevemet és az adószámomat rá tudták nyomtatni, (érdekes módon külön kérik a levélben, hogy írjam rá az adószámomat mindenképpen, de minek ha már amugy is ráírták???) de a bírságot ami ugye meg fix már nem tudták rányomtatni, félcmunka.

A sztorinak még nincs vége. Mentem haza, a boltban odaálltam a pulthoz, gondoltam veszek egy kis reszelni való sajtot, hát nem a postán lévő piros ruhás némber állt előttem a pultnál?! Az élet a legnagyobb rendező Tudhattam volna, hogy ez nem lesz rövid lépés, de bíztam a türelmemben és szükség is volt rá. Némi aggodalomra adott okot, hogy csak 1 pultos hölgy volt. Piroska 7 terméket kért (bár a stílusa nem igazán volt kérő), mindenből 10 dekát, 5 féle különböző felvágott (mindet fel kellett neki szeletelni), citromos nápolyi (ezt amikor kérte annyira lusta volt hogy csak annyit mondott „10 citromost”, nem is tudtam elsőre mit kér, van citromos palizer?) és 10 deka trapistát. A felvágottakból nem volt neki jó ami a pultban volt, az eladót 2x küldte hátra a raktárba, a sor meg csak gyűlt. Nem tudta pontosan mit akar venni, oda vissza sétált a pult előtt és végül nem is a látott választékból kért hanem mondott valamit ami az eszébe jutott, szerencsére (mármint a sorban álokéra) mindegyik volt. Annyira nem tudta, hogy mit akar venni, hogy nekem az a példa jutott róla eszembe mintha egy milliárdos bemenne a BMW szalonba, hogy vegyen a fiának szülinapjára egy autót és mivel nem magának lesz és árban meg bármelyiket meg tudja venni a bőség zavarában szenved, na meg azok is szenved (csak nem a bőségben) akiket feltart Persze azt, hogy mit akar azon mindig akkor kezdet el gondolkodni, amikor megkapta az előző tételt és az eladó megkérdezte kér-e még valamit. Pedig a szeletelés, mérlegelés, csomagolás, címkézés közben lett volna ideje kigondolni. A becsomagolt árut pedig nem elvette az eladótól mint minden fehér ember, hanem felnyújtotta a pult fölé a kosarát, hogy tegye bele az eladó, ilyet én még nem is láttam. Ja mellesleg rajta volt az esőkabát bent a boltban, és úgy hogy az eső jó 45 perce esett utoljára Kicsit elgondolkodtam, ne verjem-e fejbe a kezemben lévő esernyővel, de sajnáltam szegény esernyőt. Hátranéztem, a mögöttem álló csak vigyorgott a dolgon. Őszintén szólva nem tudtam eldönteni, hogy ez a trampli kifejezetten engem szívat, vagy csak ennyire szarik mindenkire, vagy csak gyengeelméjű. Ilyenkor sajnálom az eladókat, hogy minden debilt el kell tűrniük. Remélem többé nem keresztezi az utamat és csak véletlen járt ugyanabban a boltban mint én és valójában a város másik, vagy inkább a világ másik végében lakik.