2019. június 18., kedd

Gyorskeresés

4 napos hétvége

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

2011. október 30. vasárnap
4 napos hétvége, ilyen is régen volt. A szombati napot ellébecoltam, a néhány napja újrarakott számítógépemet finomhangoltam az igényeimhez. Már elmúlt 14 óra amikor kinéztem az ablakon, hogy így október utolsó napjaiban is milyen jó idő van, ki kellett volna mennem cangázni, mint hogy a gép előtt poshadjak. Na mindegy, még ott van a vasárnap, a hétfő és a kedd erre a célra. Éreztem, hogy a 2011-es bringás szezon utolsó napjait rúgjuk, kár lett volna ezt az arany lehetőséget kihagyni. Vasárnap reggel még annyira nem volt jó az idő, ezért kivártam a delet és csak utána indultam el. Ma volt az első indiai F1 futam, de ez a meccs már annyira úgyse számított, az időmérőt se láttam élőben, majd megnézem felvételről gondoltam Én, a jó levegő most sokkal fontosabb a szervezetemnek. Jól felöltöztem, jó vastag hosszú szárú bringás nadrág (nem kantáros azt nem szeretem), a combján dupla rétegű, és hozzá hosszú ujjú bringás felső, ami annyira nem feszül a testre (szeretem a lezserebb ruhákat), de sajna nyakban is bő, pedig a torkomra nem árt figyelnem.

Messzire nem akartam menni csak a már sokszor bevált Bükkszentlászló, Bükkszentkereszt, Hollóstető, Lillafüred szakaszra eset a választásom. A kerekekbe fújtam némi levegőt, a szemüveget meg nem raktam fel, úgy gondoltam nem megyek sokat, és a rovarok már amúgy sincsenek. A Ládi fateleptől hagyom el a városi érát, innentől egyre több a fa, egyre jobb a levegő. Hullanak a fákról a sárguló levelek, és olyan furcsa hogy már október vége van. Ahogy gyermekkoromból emlékszem már szeptember elején sárgultak a levelek. Az ilyen időszak legalább 1 hónappal korábban kezdődtek, most ennyivel később jön a tél, a tavasz a nyár és végül az ősz. A KOKA után elment mellettem egy kék Mazda 3-as. Annyira jól állt neki ez a szín, hogy nem is értem miért nem mindenki ebben a színben vásárolja. Érdekes volt figyelni, ahogy az autó alatt áramló levegő felkapta a faleveleket a földről. Elgondolkodtam azon, hogy ha egy ilyen utcai autónál, amin igazából semmilyen plusz spoiler, diffuzor sincsen, mégis ennyire látványosan áramlik a levegő még ennél a kb. 40km/h tempónál is, akkor egy F1-es autónál milyen brutális lehet ugyan ez mondjuk 200-nál. Nem sokkal később egy talán Kawasaki ZZR túramotor ment el mellettem. Ketten ültek rajta, nem ment gyorsan, a faleveleken túl könnyű megcsúszni. Elég vérszegény volt a hangja, gondolom csak 600-as volt és nem az 1100-as, de külsőre remek állapotban volt, és ez is kék színben pompázott, mint a korábbi Mazda.

Bükkszentlászlónál a kanyarban mindig meg szoktam állni, de most tovább mentem felfelé. Nem a fáradság miatt vált ez szokásommá, hanem ilyenkor szoktam inni egy kicsit amit menet közben nem szeretek, és ilyenkor szoktam azt eldönteni elég volt-e mára és visszafordulok, vagy megyek tovább. Kicsit kigombolkoztam mert kezdett melegem lenni. Forgalom volt, de nem a városi forgalomból kell kiindulni, itt olyan 2-3 percenként ment el mellettem 1 autó. Nagyon kulturáltan közlekedett mindenki, egyedül egy focusos volt aki egy kicsit meglepett. Feleslegesen túl közel ment el hozzám, pedig volt a másik oldalon még bőven hely, a következő kanyart viszont elrontotta, nem egyszerűen az út jobb szélén ment, hanem lement az aszfaltról az út szélén lévő zúzalékra teljesen feleslegesen (senki sem jött szemből), és még a kátyúba is belement, amatőr, mintha nem érezné az autó nyomtávját. Lehet, hogy egy ma10-hoz volt szokva:)))) A hegytető előtt belefutottam egy konvojba, elől egy fehér autó jött lefelé, mögötte a korábbi kék kawás, utánuk meg egy békalámpás (a 2001-től gyártott) WRX Impreza. A Subaru ritka fekete színben pompázott, és acél felnik voltak rajta, gondolom már téli gumikkal.

Elértem Bükkszentkeresztet, de itt se álltam meg, mentem tovább. Egy enyhén lejtős rész jött a Hollóstetői útkereszteződésig. Itt már picit nagyobb szokott lenni a forgalom, de az útkereszteződést általában lendületből le szoktam tudni, mivel egy íves emelkedő jön és jól belátni a kereszteződést. Most sajna több autó is jött Eger felől, így meg kellett állnom. Gurultam lefelé Lillafürednek, itt akár 60-as tempót is el lehet érni, persze nem ez volt a cél, meg picit fáztam is. A forrásnál lassítottam, de ááááááá...... megint sokan voltak, így itt se álltam meg, ma egy ilyen napom van. Lillafüreden a barlangnál egy új fekete dízel megan kombi kitolatott elém a parkolóból, majd lassan elindult lefelé. Fékeztem, beálltam mögé, bár ha tudom, hogy ennyire lassú lesz akkor inkább lendületből megelőzöm. Esküszöm, hogy gördeszkával gyorsabb lettem volna nála, pláne egy ilyen lejtős részen. Bámészkodott a csóka, de lehet, hogy még fényképezgetett is közben. Pedig bámészkodni nem autóból kell hanem gyalogosan, autóból ülve max. elüt valakit az ember, arról ne is beszéljünk, hogy feltartja a forgalmat. Gurultunk lefelé, Én mögötte, át a kisvasút sínein, elhagytuk a Palotaszállót, utána közvetlenül balra a Hámori tó következett. Itt úgy döntöttem, hogy teszek még egy kis kerülőt és elmegyek balra, feltekerek a Garadna forrásig. Reménykedtem néhány másodpercig abban, hogy a röno jobbra megy Miskolcnak és végkép elválnak útjaink, de ő is balra akart menni, ájjjj.... Itt a kereszteződésnél eszméletlen forgalom fogadott, a rönos meg is állt. Kb. 40 turista jött az út szélén felfelé, ezek egy része ment Ómassának amerre Én is mentem volna, velük nem is lett volna gond. De egy részük a tó korlátjához ment megbámulni a vizet ezért átkeltek az úton átlósan és tőlük nem tudott az autó elmenni, ráadásul jött 4 bringát is felfelé akiknek a KRESZ szerint elsőbbségük volt velünk szemben. Az autó nem fért el, de Én a bringámmal simán átcikáztam közöttük. Már több százszor érintettem ezt a kereszteződést, de ekkora forgalmat még sose láttam itt. 2 bringás mellett lendületből elmentem és tekertem tovább. A sziklánál (régen katonai bázis volt) rengeteg autó állt a parkolóban, volt aki éppen kiállt volna, de szerencsére még elengedett, na meg szemből is jöttek, jó volt az idő, sokan kiruccantak a természetbe. A rönos beért, és még néhány másik autó is elment mellettem mire elértem a forrásig. Itt óvatosan mentem át az út bal oldalára mert hirtelen megnőtt az autós forgalom, tisztára mintha a belvárosban lennék:))) A korlátnak támasztottam a bringámat és lenéztem a forráshoz. Álltak ott többen is a sorukra várva, és legalább 12-15db 5 literes még üres műanyag flakon volt a környezetükben, plusz még mintha 1.5 litereseket is láttam volna, na mondom akkor ezt is kihagyom. Még volt némi vizem, illetve hát még nem is ittam az otthonról hozott vízszűrön átment vizemből, most megittam belőle vagy 2 decit, meg volt nálam még egy darab fehér csoki, azt is elmajszoltam. Közben ideért a 4 bringás, ők úgy döntöttek nem hagyják ki a forrást, sorba álltak. Azt nem tudom előre engedték-e őket, Én felcuccoltam és elindultam visszafelé. Mentem néhány métert, amikor megint elment mellettem a fekete röno, immáron 3. alkalommal, ez most követ???? Később amikor visszafelé jött talán Alsóhámornál megint, immáron 4x találkoztam vele. Megismertem a rendszámtábláját, hiszen Lillafüreden egy ideig a seggében mentem, és a fekete autón a fehér rendszámtábla szinte világított.

A Hámori tónál lévő kereszteződésben nekünk STOP tábla van kitéve. Előttem ment 2 autó, az öblös torkolatban bementem melléjük. Jött felfelé egy mercis mazsola, lassított kirakta balra az indexet (kanyarodó védett útvonalnál minek?) végül csak elment, pedig nem is derékszögű a kanyar hanem íves, tehát tempóval lehet bevenni. Lefelé menet, hirtelen a semmiből meghúzódott az egyik ínszalagom a jobb lábamon. Áldottam a sorsot, hogy ez nem felfelé menet történt meg, de így is kellemetlen volt vele tekerni. Visszavettem a tempóból, és ahogy próbálgattam a lábamat, rájöttem, ha a sarkamat kissé kifelé fordítva tekerek, akkor elviselhetőbb a dolog. A Hegyalja utca végén az első 10 emeletesnél egy helyen felbontották keresztbe az utat, és a mi oldalunkon beszűkítették, átterelték a forgalmat másik oldalra, magyarán a szembe jövőnek volt elsőbbsége ezen az 1 méteren. Igazából nem nagyon figyeltem erre, a lábammal voltam elfoglalva, itt lendületből gondolkodás nélkül átmentem a másik oldalra és a lassan szemből érkező suzukis mellett elsuhantam. Simán elfértem, persze az autósok nem igazán szeretik az ilyen akciókat. A Berekaljánál még mindig tart a villamos sínek lefektetése, megint jó kis dugó keletkezett. Azon gondolkodtam, ha hétvégén ekkora itt a csődület, akkor mi lehet itt hétköznap??? Nem irigylem most az itt lakokat, persze amúgy meg szép a táj, meg a levegő is sokkal jobb mint a belvárosban. Az építkezés miatt még mindig kint volt a 2 rendőrlámpa. Az első lámpánál beálltam a sorba, megvártam a zöldet, persze olyan hosszú volt a sor, hogy mire a lámpához értem volna pirosat kaptam, illetve már az előttem lévő 2 autó is megállt. Megint megvártam a zöldet, go, de csak kb. 250 métert ha mentem, mert beértem a következő lámpánál álló kocsisor végét. Úgy döntöttem, hogy ezt már nem várom ki, és eltekertem a legalább 200 méter hosszú kocsisor mellett balról, még elértem a pirosat, itt jobbra, és ha már montival vagyok akkor az építési területen való áthajtás (nem dolgoztak, senkit se zavartam) nem okozott gondot. A további utam szerencsére zavartalanul folytatódott, így egy darabban hazaértem.

2011. október 31. hétfő
Megint jó volt az idő ezért úgy gondoltam ma is eltekerek valamerre. Reggel lementem a Búzatéri piacra, vettem némi gyümölcsöt, almát, banánt, majd elmentem a kedvenc lángossütőmhöz. Rendeltem egy göngyölt sajtos lángost amit imádok. Ez egy olyan lángos ami mindig frissen készül, a tésztára rászórják vastagon a reszelt sajtot, összegöngyölik, és után sütik ki, szépen elolvad a sajt benne, nyami:))) Készül még sajt helyet reszelt káposztával (úgyis szezonja van), illetve azt hiszem virslivel is. Ketten szoktak lenni a bodegában, de a virsli elfogyott, és az egyikük elment venni és csak sokára jött vissza. Várakoztam, közbe körülöttem pörögtek az emberek. Megkaptam a lángosomat, illetve a lángos rudamat, kértem mellé még 3dl teát, meg 3 kakaós palacsintát csomagolva. Szétnéztem a virágárusoknál, rengeteg volt a koszorú, vetem 2 szál rózsát otthonra. A többi virágot is szeretem, de a rózsát meg nagyon, feldobja kicsit a sivár falakat. Otthon bekapcsoltam a gépet, neteztem, közben megettem a 3 palacsintát (csúnya rossz szokás a gép előtt enni :D ). Mivel a palacsinta hideg volt amikor rászórták a kakaót, így az nem olvadt el, pedig úgy szeretem, kár érte. Persze ennek is meg van az előnye, mert nem csöpögteti össze magát az ember, de legközelebb azért evés előtt csak berakom a mikroba.

Átállítottam az órákat a környezetemben majd 13 után (vagy 14 után már nem tudom, az óraátállítás kissé megzavart) elindultam a bringával. Részben a tegnapi útvonalon mentem, de most Jávorkút volt a cél. A diósgyőri temetőnél jókora tömeg fogadott, rengeteg autó, rendőrök irányították a forgalmat, illetve inkább csak ácsorogtak. A gyalogosok mint a birkák úgy keltek át az úton, vigyáznom kellett rájuk el ne üssek valakit. A villamos sínek építésénél a már megszokott dugó fogadott, nem örültem neki. Előttem egy suzukis, az előtt meg 2 busz. Mivel én a jobb oldalon álltam, onnan remekül ráláttam a rendőrlámpára, így elinduláskor szépen megelőztem az ignist, majd tekintettel a szűk útra bementem a sáv közepére, és haladtam a busz mögött a követési távolságot (kb. 30 centi ;] ) betartva. Na aztán jött a sok, ami igazából nem engem ért hanem a mögöttem jövő autósokat. Ugyanis a következő lámpáig volt egy buszmegálló, ahova mindkettő előttem haladó menetrend szerinti busznak be kellett állnia. Ráadásul ez nem kiképzett buszmegálló öböl amibe be tudnának sorolni, hanem az út szélén állnak meg, így útban vannak. Ilyenkor ugye alapból kikerüli az ember a buszt, és halad tovább, csakhogy szemben állók olyan hosszú sort alkottak ami túlnyúlt a buszmegállón, így nem volt hely a kikerülésre. Nekem viszont volt elég helyem én el tudtam menni :) Az autósoknak viszont ki kellett várni az első buszt, majd miután az elment beállt a helyére a másik és azt is, egyesek biztos tépték a hajukat :C Az egyik busz bekanyarodott a Berekaljára, a másik nem sokkal később megelőzött. A következő buszmegállóban utolértem, kiengedtem mert ez már egy kiképzett buszmegálló öböl volt, a KRESZ szerint neki van elsőbbsége, amit az autósok többsége nem is tud. Elment, a következő buszmegállóban megint utolértem, megint elengedtem, és még a következő buszmegállóban is utolértem :DD Alsóhámor végén az S kanyarnál elmentem egy össztelos bringával tekerő srác mellett, és pedáloztam az előttem 40-50 méterrel lévő srác után. Őt már csak a Hámori tó után értem be, rövid bringás gatya volt rajta, de remekül sütött a Nap, így lehet, hogy nem ő öltözött lengén, hanem én öltöztem túl magamat. A tónál a parkolóban megint rengeteg autó állt, a tó legvégénél pedig egy sötétkék M3-as BMW kupé állt az út szélén (E46-os sorozat). Amikor visszafelé jöttem, akkor szemből láttam ezt a gépet, és rögtön feltűnt az első kötény mögött a nagyméretű intercooler. Ez egy szívómotoros autó, amin gyárilag ilyen alkatrész nincs beépítve, minek, mivel töltőlevegő visszahütőt csak turbónál használnak (nagy ritkán a nagyobb nyomású kompresszoroknál) a levegő visszahütésére. Azt tippeltem, hogy akár 500LE is lehetett ez a gép így felturbozva, de 400 biztosan. Gondolom a tulajnak kevés volt a 3.2-es S6 motor alap 321/343 (évjáratfüggő) pacija.

Átmentem a kisvasút sínpárján, tekertem felfelé az emelkedőn, lenéztem, megláttam az össztelos srácot. Láttam, hogy a kisvasút is éppen jön, a kereszteződéshez közeledve húzta a kürtöt mint állat. Egyik helyen elég komoly fakitermelés zajlott, illetve nem zajlott mert éppen senki sem dolgozott, csak mindenfelé farönkök hevertek. A Kakasrét előtt nem sokkal az össztelos srác utolért, köszönt, és elég szép tempóban elment mellettem. Ahogy mentem tovább még a fák között haladva is feltűnt, hogy a Nap lemenő félben van, na igen az 1 órás idő átállítást most szívtam meg. Innentől kezdve kérdésessé vált a túra, hiszen világítás nélkül nem szívesen bringázok közúton. A Kakasrétre felérve megálltam, volt itt néhány autó is. Érdekes volt, mert bár az aszfalt szinte porzott, de az út szélén sár volt, úgy tűnik errefelé eset a napokban. Néztem a lefelé nyugvó Napot, majd úgy döntöttem nem megyek tovább, a kemény részt már amúgy is letudtam, innentől már lankásabb rész jönne. Fentről lefelé jött egy kék ponyvás furgon, a hátuljában egy loval. Gondoltam adok nekik némi időt, olyan széles volt a kocsi, hogy amúgy is elég nehéz lett volna megelőzni, és azt se szerettem volna, ha a 4lábú pont elém pottyant valamit, na meg a szagvonalában se szívesen haladtam volna kilométereket. Lecsatoltam bukómat, kicsit túlöltöztem magamat, és egy kissé megizzadtam. Ittam a vizemből, majd a felszerelés rendezése után elindulta. Gurultam lefelé, nem erőltettem, élveztem a tájat. A kisvasút előtt egy turista ácsorgott az út kellős közepén (végül is így van a legnagyobb esélye annak, hogy elüssék az embert), amikor meglátott kissé kelletlenül lement az út szélére. A Hámori tónál mintha még több autó lenne, de szerencsésen elértem a villamosépítkezés helyszínére. Egy jó nagy (kb. 400 kilós) Honda Gold Wing motor (6 hengeres) a Hegyalján elment mellettem, azt most itt a rendőrlámpánál utolértem. Még autós Hi-Fi is volt rajta, szólt is valami, bár nem tudom zárt bukóban mit hallhattak belőle!? Az első lámpán átmentünk, de a következőnél a szokásos hosszú sor fogadott. A motoros kissé idegesnek tűnt, ami egy ilyen méretű motornál nem igazán egészséges dolog. Várt néhány másodpercet jön-e valaki szemből, majd elindult a kocsisort kikerülve, Én meg utána, kár lett volna kihagyni egy ilyen 400 kilós golyókapkodot. Az út ívesen jobbra kanyarodott, így nem lehetett belátni a teljes kocsisort, az ív után jöttek is néhányan szemből, visszahúzódtunk a sávunkba az álló autók mellé, majd mentünk tovább. Elmentem a lószállító teherautó mellett, elég jó tempót mehetett ha csak most értem utol, vagy csak túl lassú voltam ma:)))) A kocsisor viszont hirtelen zöldet kapott, így besoroltunk a már elindult kocsik mögé. A diósgyőri temetőnél megint óriási a tömeg, a zsaruk is még kint voltak, mindenhol parkoló autók. A Deszkatemplom felé mentem haza (ezt gyújtotta fel egy piromániás néhány éve), általában erre szoktam menni, csak persze itt is sokan voltak a temető miatt. Ezen az útszakaszon van 3 fekvő rendőr is. A harmadikon átmenve furcsa érzetem támadt a bringával kapcsolatban, amit a Petőfi térnél elfordulva határozottan kezdtem érezni. A hátsó kerék szépen oldalirányba kezdett csúszkálni, amit a lágy oldalfalú hátsó gumi csak még jobban felerősített, egyértelmű volt, hogy kaptam egy lassú de biztos defektet. Felmentem a járdára, hiszen ilyen gumival már nem tudtam olyan sebességgel haladni mint szerettem volna, és hazáig szépen eltekertem. Mákom volt, hogy az utolsó 2 kilométeren kaptam defektet és nem fent a hegyekben.

2011. november 1, kedd
Nehéz szívvel nekiláttam a bringa szerelésének. A kerék mára teljesen leengedett. Kikaptam a kereket, a gumit egyik oldalon lepattintottam a felniről, és kivettem a gumit. Kerestem a gumi külső felületén valami szeget de semmit se találtam. A belső oldalon kézzel próbáltam megkeresni a defekt okát de megint semmi, kezd érdekes lenni a dolog. Felfújtam a belsőt és vízbe mártottam. Ez a belső sajna a singo szelepnél engedi a levegőt, de ha a csavart normálisan betekerem akkor nem. Kutattam tovább és meglett a plusz lyuk, biztos ami biztos azért végignéztem a gumit hátha van egy másik is, de nem volt. Rögtön feltűnt, hogy a lyuk a gumi felni felé néző oldalán van, de ez hogy lehet? Odapasszintottam a szelep alapján a belsőt a kerékhez és meg is lett a hiba, a felnin hosszában egy majdnem 5 centis repedés volt, ami már picit ki is nyílt, ez okozta a defektet, a fekvőrendőrőn átlépéskor becsípte a gumit, vehetek új kereket.

A képen a felső részen jól látni a 4-5 centis repedést, az alsón pedig a felni belső részén durván 30 centis szakaszon végigfutó repedés sort, amire csak a szalag levétele után derült fény. Na mindegy ezzel se megyek bringázni, de mire jó a tartalék, ma a Kona bringámmal tekerek. Ez egy piros aluvázas bringa, nem rossz, évek óta megvan, több ezer kilométer belezavartam ebbe is. Nem volt rajta ülés, meg pedál se, sőt az üléscső az öcsém magasságához (17 centivel magasabb nálam) volt beállítva, így pótoltam ezeket. Kimentem bringázni vele, nem akartam sokat menni, csak elmentem Tapolcára, egyetem, Varga hegy, Diósgyőri vár, és onnan meg a szokásos útvonalon haza. Vittem magammal szerszámokat, például a 15-ös kulcsot a frissen felrakott pedálhoz, már jártam úgy hogy leesett féltávnál :DD Érdekes tapasztalat volt a két bringát összehasonlítani. A Trek egy carbon szálas bringa, kilókkal könnyebb mint a Kona-m. 2.10-es rücskös gumik vannak rajta, amik sokkal stabilabb érzést adnak mint az 1.75-ös inkább aszfaltra szánt gumik. A villa és minden mozgó, kopó alkatrész újabb a Trek-en, így azok finomabban járnak. A Kona majdnem egyenes rövidre vágott kormánya viszont nagyon szokást igényel, más tartásban kell rajta trónolni, máshogy fordul, stb. Ergo markolatok vannak rajta, ami kifejezetten lefelé gurulva nagyon jók, hiszen lehet rajta pihentetni a tenyeret, remekül a tenyérbe simul. A Trek-en egy sima 990 forintos gumi markolat van, ami elég furcsa is egy ilyen árfekvésű gépnél, de volt amikor mentem vele 140 kilométert is, és nem okozott gondot, ez is azt bizonyítja, némileg kényelmetlenebb a Konán a pozíció. A Trek-en kisebb a lánckerék, ami azt eredményezi, hogy sima úton izomból is ha kell ki tudom pörögni a legmagasabb fokozatot, persze ez a gép elsősorban erdőbe való, ott meg ez nem szempont, de a különbség akkor is jelentős. A fékeknél szintén nagy a kontraszt, az Avid SD7 V fékek jók, de a hidraulikus tárcsafékek sokkal rövidebb féktávot lehet venni, sokkal nagyobb biztonságérzetet adnak, persze szokást igényelnek. 2 ponton tudta a Kona mégis megverni, a nála 2x drágább Trek bringámat. Az egyik a színe, a piros mégiscsak szebb mint a fekete-ezüst kombináció. Ez egyébként nem csak szépség kérdése, de egy élénkebb színű piros bringát sokkal hamarabb észrevesznek, pláne rosszabb látási viszonyoknál mint egy feketét vagy egy szürkét. A másik a Sram X7-es váltó, ami nekem sokkal szimpatikusabb mint a Trek Shimano XT-je. Valahogy jobb a nyomáspontja, határozottabban kapcsol, sőt mintha a kapcsolási erő is kisebb lenne. Kapcsolásnál ahogy lenyomja a gombot az ember van egy pici holtsávja ahol semmi sem történik, utána érezni, hogy megnő a szükséges erő, most indul meg a váltás, és a végén meg azt is érezni, hogy tényleg bekapta a fokozatot. Az XT-nél nincs ilyen holtsáv, precízebb ilyen szempontból, de valahogy nekem olyan nyúlós érzést ad, és nem érzem a végén azt a határozottságot, hogy tényleg bevette a fokozatot.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.