2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

2014.05.31 62 km gyalogtúra

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A két héttel korábbi 46 kilométeres túránál felvetődött bennem, hogy a 60-at is meg lehetne csinálni, nem egy olyan nagy különbség az a 14 km. Előtte kalkuláltam egy kicsit. Ha 6 km/h átlaggal számolunk akkor az kerek 10 óra folyamatos haladás. Este 20.25 napnyugta, 20-kor már erősen sötétedik, a fák között meg ez még jobban érvényesül, ha nem akarok lámpát vinni akkor legyen 19.30 a befejezés, a fenti 10 órával számolva ez azt jelenti, 9.30-kor legkésőbb startot kell vennem. Ehhez jön, hogy a 6 km/h azért húzós, folyamatosan lassul az ember, sár, eső, kaja, szerelvény igazítás és még az emelkedőkkel, kidőlt fákkal, lejtőkön lefelé araszolgatással nem is számoltam. Tervezni kellett volna valamilyen konkrét útvonalat időpontokkal, de nem akaródzott, a szokásos útvonal szakaszait úgy is tudom fejből, minek nekem térkép ehhez? A telefon GPS-e majd összeadja a távot, nekem ennyi segítség elég, nem fogom körzővel papíron számolgatnom. Eredetileg a Tatárdomb lett volna start, de valahogy megint nem az lett belőle.

Időjárás előrejelzés 2 mm esőt jósolt, és 22 fok csúcshőmérsékletet, ez azt jelenti nem fogunk megfőni, és mivel az eső miatt felhős lesz az idő az UV sugárzás se jelent majd gondot, napszúrást se fogok kapni. Tökéletes túra idő, bár nekem mi nem az:) Reggeli (minden tablettából bevettem egyet, pakolás, indulás. Kicsit aggódtam a táv miatt, mert nem igazán aludtam ki magam, és nem voltam valami felkészült hozzá se fejben se testben, lelkileg persze igen. Valahogy úgy dobta ki a gép, hogy megint Tapolcán kötöttem ki, és szálltam le a buszról, mint 2 hete a 46-os túrán, de legalább pontosan tudok majd mihez viszonyítani.

Az útvonal teljesen megegyezett a 2 héttel korábbival egészen Bükkszentkereszt végéig, de ne menjünk ennyire előre. Bekapcsoltam az AndroiTS test programot a GPS adatok rögzítéséhez, és a bepozicionálása után elindultam. Néhány kilométerrel odébb, de még Tapolcán a telkek végén az út közepén találtam egy jópofájú mogyorófa túrabotot, sajnáltam ott hagyni, sőt olyan volt mintha nekem rakták volna oda. Mindenki azt hiszi, hogy a teljesen egyenes bot a tökéletes túrázáshoz, és az összes túrabot, nordic bot ilyen, de ez érdekesen hajlított formájú volt, és egyszerűen zseniálisan kézre esett, pedig volt már néhány túrabot a kezemben. Remekül lehetett vele menni felfelé, és a sáros részeken (bár a múlt héten nagyobb volt a sár) remekül jól jött ez a mankóláb. A kb. 1.60-as hosszával sétálva úgy éreztem magam mint szürke Gandalf lennék. Vagy 2 napja láttam a Hobit legutóbbi részét, biztos azért ugrott az eszembe, félelmetes, hogy mennyi (többnyire felesleges) információ kerül az ember fejébe teljesen kontrollálatlanul a filmek nézése közben, tiszta agymosás. Kicsit aggódtam, mert nem hoztam szemüveget a bogarak ellen, de most valami miatt (talán a hőmérséklet) alig voltak.

Elértem Kékmező előtti elágazást (Kisgyőr felé is el lehetne menni), a táblát lefotóztam, a rajta lévő felírat szerint Tapolca ahonnan jöttem 1 óra 50 perc és 6,5 km. A GPS-em szerint csak 6,35 km. A majdnem 2 óra a 6 kilométerre kissé nevetséges, pláne, hogy nem is ösvényen hanem erdei úton kell menni. Mentem tovább, az ágyúbázisnál, (ami most airsoft bázis ha jó az infóm) megálltam, megnéztem a telot és ez volt a szerencsém, mert az továbbra is 6,35-ön állt. Úgy tűnik a táblánál a fotózás után véletlen lenyomtam a pause gombot, így azóta nem mért, mondjuk csak olyan 1,5 km maradt ki, de azért jó hogy észrevettem. Az AndroiTS-ben utólag megnéztem ezt a hiányzó szakaszt. Jól látható volt, hogy hol szakadt meg a jel, és a programban van távolság mérés, igaz csak manuálisan, és nyíl egyenes vonalban. Egyik pontot oda kellett tenni ahol a kikapcs volt, a másikat meg a bekapcs pontjához, légvonalban 1.93 km volt a táv ami így kimaradt, de természetesen nem légvonalban ment az út hanem ívesen, tehát 2 kilométernek simán vehetjük a távot, de inkább 2,5 km.


a táblák összehasonlítása

Elértem Szederbokor mezőt, a táblát lefotóztam, a múltkor rosszul emlékeztem, nem 338 hanem 390 m a tengerszint felett magassága. Ez és a kékmezői fotó között volt 50 perc, ami azt jelenti, hogy legalább 4 km gyalogoltam. Viszont a táblán érdekes, hogy csak 100 méterrel (6,6 km) ad meg hosszabb távot Tapolcára, ráadásul ezt a hosszabb távot 10 perccel (1o 40p) taksálja. Elővettem és megittam az energiaitalt a nagy emelkedők előtt, de őszintén szólva szinte semmit se használt. Felfelé megint körbementem a dózer úton és nem a rövidebb kijelölt úton, bár hallottam, hogy egy quad arra ment felfelé, pont elkerültük egymást, nem is baj. Ezen a részen (kb. 150 m) iszonyú sok volt a hangya, tényleg millió számban, ráadásul a méretesebb fajta kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de néhányat biztosan el tapostam, lehetetlen volt őket elkerülni. Hogy érzékeltessem a mennyiségüket mivel itt fent elég nagy a csend, így lehet hallani ahogy ez a sok millió hangya lába zizeg.

Felértem a négykézláb mászkálós részen a hegyre, kissé le, majd a másik dombocska és a 3. jött, bár csak az első nagyon volt durva, a 200 pulzusszám megvolt, de akkor is imádom. Elértem a Bükkszentlászlóról feljővő aszfalt utat. Azon le Bükkszentkeresztre, ott a fő úton mentem lefelé. Az út másik oldalán velem szembe jött felfelé egy ló, és rajta 18 év körüli női lovasa. Mögöttük jött egy régi piros Suzukis swift 50 év körüli férfi vezette, majdnem belerongyolt hátulról a lóba, a utolsó pillanatban félrerántotta a kormányt dudált, integetett, beszólt és tovább robogott felfelé. Ezzel csak annyi volt a gond, hogy ugye egy picivel szélesebb mint 1 sávos poros falusi aszfaltúton talán nem kellene száguldozni, talán nagyobb íven, és kisebb tempóval kellene elmenni a ló, egyáltalán bármilyen állat mellett mert mi van ha megijed és belép a kocsi elé, még egy kutya is tud komoly károkat okozni, hát még egy 500 kilós ló, és hát mi van ha ledobja a lovasát és az megsérül, netalán tán nyakát szegi? Időnként nagyon hülyék az emberek, és a látottak alapján az illetőnek fel kellene keresni-e gyógyszerészét valami nyugtató miatt, a szemészét meg egy másik szemüveg miatt, bár aki egy lovat nem szúr ki (mekkora feneke van már) annak talán nem kellene autót vezetnie!!!

Felértem a falú másik végére, a közkúton megtöltöttem az üresen hozott kulacsomat, mert egy ideig nem lesz ívólehetőség. Az a meglepő tény fogadott, hogy a GPS szerint most fogom elérni a 15 km-t, de világosan emlékszem, hogy 2 hete ugyan itt 21 km feletti érték volt a kijelzőn, ennek utána kell járnom. Igaz volt egy kimaradt rész ugye a pause miatt, de az nincs 6 km.


kereszt utáni egyik szakasz

Innen viszont nem a Száraz Szinva felé vettem az irányt, hanem balra a gyógyító kövek felé. Ott le a rétre és amerre a hószánok szoktak menni a nem jelölt úton haladtam. Mentem néhány kilométert, de egy idő után ismeretlen lett a táj, megszűnt a gyéren kitaposott útvonal, pedig vagy 2 hónapja jártam erre, de közben akkora lett a dzsumbuj, hogy elbizonytalanodtam. Balra átgázoltam a mezőn, ki az aszfaltra, tovább délnek, néhány méter után jobbra murvás leágazás de maradtam az aszfalton. Legalább 1 km után annyira meredeken kezdett lejteni az út és annyira ismeretlen volt, hogy visszafordultam. Óvatosan kell ám kezelni a dolgot, mert erre vannak a térképen nem jelölt utak, bár térkép se volt nálam:) Egyszer még bringával tévedtem el ezen a területen, pedig csak az utakon mentem nem is az erdőben, de volt olyan murvás út, hogy montival is nyögvenyelős volt rajta haladni, aztán meg egy versenypálya minőségű aszfalt szakaszon kellett menni, majd 300 méter után megint murva. Becsapós ám nagyon, gyerekjáték eltévedni. Visszaértem a korábban említett murvás elágazáshoz és azon próbáltam szerencsét. Őszintén szólva ez is ismeretlen volt, de az irány jónak tűnt, és olyan 400 m után elértem az ismerős kidőlt gyertyán fához. Ha az eredeti úton maradva mondjuk 2-300 méterrel később bizonytalanodok el akkor onnan már láttam volna ezt a fát, és megúsztam volna ezt a legalább 2 km-es kerülőt. Fogok már valami offline turistatérképet szerezni a telora, a papír alapút nem szeretem. A helyes út megtalálása miatt felbontottam a nálam lévő Soproni lime-menta alkoholmentes sört, nagyon jól esett amúgy is 13 óra, ebédidő.


a megtalált fa

Innen megint ismerős volt a táj, egy idő után elértem a balról becsatlakozó utat, arra tippeltem, itt lyukadtam volna ki, ha nem fordulok vissza. Ezt a teóriámat leellenőrizendő elővettem a telot, mivel bár nincsenek offline adatok, de az AndroiTS program térképet is rajzol és az eredmény meglepett, mert az én haladási irányomhoz viszonyítva a másik út majdnem merőlegesen ellentétes irányba ment, na így téved el az ember a sok domb között.

23 kilométernél elértem a Rókalyukhoz felvivő kereszteződést, innentől lefelé mentem, végig murva, nincs szűkség a botra, ezért azt eldugtam a fűben és az üres sörös doboz is mellé került. Lefelé mentem a Hór völgyében, a Suba barlang volt a cél, csak térkép hiányában nem tudtam pontosan milyen messzi is van, számolgattam. A tervben Jávorkút szerepelt, ami olyan 20 km innen, most 23-nál járunk, az annyit jelent, hogy 17 km mehetek lefelé, tehát 8,5-nél, az óra szerint 31 kilométernél visszafordító. Errefelé viszont már volt tavaly egy 45-ös távom, és abból visszaszámolva az jött ki, hogy csak lefelé 15 km a táv, tehát nem fogom elérni a célt. Reméltem,hogy rosszul számoltam, de nem, mert 15 óra 52 perckor 37,43-nél értem el az Oszlai Tájházat, és innen már csak jó 1 km a Suba barlang. Viszont már iszonyúan untam a lefelé menetelt, és amúgy se akartam felmenni a barlanghoz. Cipőcsere, a vékony talpú Salomon cipő kényelmes, de nem igazán védte meg a talpamat az ütésektől, és ezt elég komoly gond, na meg a lépéstechnikám hiányosságaira is rámutat. Benyomtam a banánt, egy kalcium tablettát, és egy almás-vörösáfonyás OBAR [link] zab szeletet. Ha még nem ettetek ilyet mindenképpen próbáljátok ki, iszonyat finom, 50% feletti gyümölcstartalom, zab, rengeteg mazsola ami miatt hozzáadott cukor nélkül is nagyon édes. Jobb helyeken 260 ft/db áron 4 féle ízben kapható.

Irány vissza, egyre többször veszem elő a telot, de nem a fáradság miatt nehéz a haladás, bár nem tagadom az is van, de inkább a széttaposott talpam miatt van gondom. Végre 51,35-nél elértem az útelágazást, megkerestem az eldugott flakont, és botot ami a következő 2 km felfelé menetelésnél jól jöhet. 18 óra 17 perc volt, durván 14 km jöttem felfelé picivel több mint 2 óra alatt, szóval a 6 km/h még mindig megvolt, ennek örültem. Felértem a kaptatón Hollóstetőre, a buszmegállónál 53,44 km, tehát jó 2 km jöttem felfelé, nem is tűnt annyinak. Fáradtság hegyek, a maradék vizemet megittam, nemsokára amúgy is tudok tankolni, már ha szerencsém van. A fa megállóban erőteljes bagó szag terjengett, az az igazi kapadohány, undorító. Úgy látszik se a törvényt nem tisztelik egyesek, se azt, hogy esetleg felgyújtják a fából eszkábált megállót. Fel is álltam és mentem tovább. Innen lehetett volna elindítani a Jávorkúti kört, de ehhez a ~18 kilométerhez most sem erőm, se időm, se vizem nem volt, na meg tuti rám esteledett volna, és lámpa nélkül a Vesszős völgyben való leereszkedés az ellenségemnek se kívánnám, hát még magamnak. Na meg persze 60 volt a cél és nem 70, az majd máskor. Lefelé kellemesen haladtam, néhány nemrég kidőlt fa, egyik szakaszon megrekedt a víz, ezért elég komoly volt a sár, de az előttem járók kitaposták a legjobb elkerülő utat. Sajna nem sokkal korábban feltűrtem a gatyaszáramat, így a csalántengeren átkelés nem maradt el nyomok nélkül:) A szakadékos rész a kedvenceim közé tartozik, érdekes hangulata van, sajnáltam is mikor vége lett és rá kellett térni újra az aszfaltra. A Bársonyos forrásnál senki se volt, illetve mire odaértem pont akkor jött egy Focus kombi, kicsit belehúztam, hogy hamarabb odaérjek a forráshoz, sikerült! Ívás, arcmosás, kulacs megtöltése. A világ egyik legjobb lúgos vize itt van, nem véletlen olyan népszerű.


vízműtelep Lilán

Séta tovább lefelé, Lillafüred elején van a vízmű telep, innen nyomják fel Bükkszentkeresztre az ivóvizet ha jól tudom, az itt lévő telep kerítését eszméletlen meggyalázták a domboldalban kidőlt fák, szanaszéjjel törték több helyen is a zöld kerítést. Elértem a buszmegállót, de a 60-as távot még nem, hiányzott még vagy 160 m hozzá. A busz sehol, tovább előre és a következő megállóban végre megvan a 60,23 km. 20.10-kor indul fentről a busz, van 6-7 percem, leültem a feljebb lévő fedett megállóban. A fémrácsos ülőke most annyira jól eset mintha egy agyon tömött bőrfotel lenne. Vagy 3 perc múlva el is ment felfelé a busz. A 6. érzékem felállított, nem bízva a hallásomban odamentem a buszmegálló táblához, és mint egy jó diák bérlettel a kezemben vártam a buszra. Megjött, felszálltam én voltam az egyetlen utas, hátul leültem a nyitott ablak mellé, jól eset a bezúduló menetszél. A következő megálló a kisvasút megállója, itt elég sokan fel szoktak szállni, de most csak egy bajszos pasi ült a váróban. Sajna neki sem a hatodik érzéke nem működött, se a füle nem volt elég jó, így amikor a buszos lassított akkor nem reagált rá, a sofőr meg látva a tétlenségét a gázra lépet és tovább robogott. Én még láttam a felugró tagot, a föld felé mutogatott, a hangját viszont elnyomta a dízel motor, talán jobb is:) Majláthon átszálltam a villamosra, azzal a Centrumig zötykölődtem, ott leszálltam és pont akkor kezdett el cseperegni a hideg eső. Rengeteg energiát kivett belőlem a túra, lehűltem, a mellény rám melegedett, a külső hőmérséklet is leesett úgy 13 Celsiusra, fújt a hideg szél, szemetelt az eső, másodpercek alatt úgy elkezdtem remegni a rövid ujjú ingben és mellényben, hogy a kezeim több centis amiltudóval koordinálatlanul kalimpáltak, a fogaim vacogva egymásnak koccantak. Eljutottam a buszmegállóba, de mivel nem tudtam mikor jön, olyan sűrűn így 9 után biztosan nem jár, meg fáztam is, így inkább sietve legyalogoltam a hazáig tartó jó 1 km távot. 21.40 volt mire hazaértem. Otthon megcsináltam amire annyira vágyta már órák óta, lerúgtam a cipőmet, majd a hűtőből elővettem a Monster Ripper dobozos üdítőt, és egyszerre megittam.

Szóval a végeredmény a kimaradt szakaszt beleszámítva valamivel 62 km felett lett. A 2 héttel korábbihoz az eltérést nem értettem, mert 4 km különbséget még a 2 km beszámítása után is maradt, az még mindig log a levegőben. Lassan elég jó lesz a kondim ahhoz, hogy megint elkezdjek futni. Legközelebb persze jön a 70 km, de akkor már valami tuning löttyöt is viszek, van is egy receptem amit lassan 1 éve ki akarok próbálni és pont a fárasztó részekre lesz jó, alig várom a tesztjét:)

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.