Egy ismerősömmel voltam a nyáron a Hór völgyében. Hollóstetőről indultunk és Bükkzsércen lett vége a túrának. Onnan autóval jöttünk haza, a táv szinte végig lefelé ment és a tempó is laza volt. A Suba barlang annyira megtetszett, hogy mindenképpen le akartam fotózni, de az nem volt nálam, ezért az elmarat. Pénteken eldöntöttem, hogy csak elmegyek és szerét ejtem ennek az elmaradásomnak. Szóltak, hogy lesz szombaton a Less Nándor emléktúra, de az odajutást le kellett volna szerveznem ezért kimaradt.

Szombat reggel jónak ígérkezett az idő. A Bükkszentkereszti 8.30-as busszal felmentem Hollóstetőre, mint a múltkor. 9.10-kor leszálltam, óra indul és a piros jelzésen lefelé indultam. Mentem vagy 5 kilométert mire egy bringással találkoztam, utána meg egy ellenőrző ponton baktattam át, úgy tűnik az emléktúra idáig feljön. Tovább mentem, majd megjelent az első hosszútávfutó, és öt követték még néhányan. Kilométereken át nem jött senki se szemből, majd néhány túrázóval találkoztam, aztán egyre több kisebb csoport jött szemben. Az egyik ilyen csoport meg is állított és megkérdezték miért megyek velük ellentétes irányba. Ezek komolyan azt gondolták, hogy az ember csak ilyen szervezett túrán és évente 1 alkalommal jön erre? Még egy régi nagy túrás ismerősöm is jött szembe, ő is rám szólt, hogy rossz irányba megyek Rengeteg iskolás csapat jött velem szemben, persze az utat minden esetben teljes szélességében elfoglalva. Mire elértem a suba barlangot addig legalább 700 ember elment mellettem. Persze pont a barlangnál volt az ellenőrző pont, tömeg, elég nehezen jutottam fel a barlanghoz, elengedtem a fentről leérkezőket. A barlang egy domb tetején van, ahova fel kell mászni, legalább 30 méterrel magasabbra és szó szerint egy 45 fokos emelkedőn. Lépcső nincs, sziklákon kell felfelé bukdácsolni, 1 helyen van vagy 8 méter hosszan korlát, aki itt elesik annak lőttek. A barlang előtt placc, itt is valami ellenőrzőpont lehet, bent a barlangban meg át lehet mászni a törmeléken és van egy hátsó kilátó ablak. Bementem, lőttem néhány fotót, végül is ez (is) volt a cél. Lefelé menet megint félre kellett állnom, mert most meg felfelé jött egy csoport, addig is pihentem.

Kép a lefele menetről, bár erősen lefelé kellett döntenem a fényképezőgépet, szóval a valóság az ettől még durvább.

12 óra 10 perc, pont 3 órája tart a túrám, mivel lefelé kellett jönni, és ilyenkor stabilan megyek 6 km/h tempóban, körülbelül 18 kilométernél lehetek most. Most jön a fekete leves, mert most felfelé kell menni. Elindultam, előzgettem az embereket, gyakorlatilag csak a futok meg a bringások mentek nálam gyorsabban. Üveghutánál megálltam, és megettem ami volt nálam. Mentem tovább mire elértem az útkereszteződést. Itt el kellett döntenem, hogy balra megyek és akkor 1.8 kilométer múlva ott vagyok Hollóstetőn ahonnan a túra indult, onnan le Lillafüred még bő 3 kilométer és busszal haza. A másik lehetőség, hogy megyek jobbra Bükkszentkeresztnek. Persze lehetett volna variálni is, hogy mondjuk felmegyek Hollóstetőre, és onnan a sárga jelzésen át Bükkszentkeresztre, azt a szakaszt szeretem, mert van benne egy rövid fenyőerdős rész és imádom a tűlevelűek illatát.

Szóval irány jobbra Bükkszentkereszt, bementem az egyik ABC-be, vettem egy fél literes teát meg valamilyen általam ismeretlen dobozos energiaitalt. Cukor és víz hiányom volt, így a 0,5 + 0.33 = 0.8 litert másodpercek alatt legurítottam. Itt némileg elgondolkodtam, ha a száraz Szinván lemegyek akkor 1 órán belül letudom a túrát, de annyira jó volt az idő mentem tovább. Át a falun, Fehérkőlápánál is le lehet volna menni, de a Tatárdomb volt a cél. A Tatárdomb végénél azért már elég sötét volt, a fák között meg még jobban, és a kimosott lefele lejtő ösvényen már nehézkes volt menni, meg fáradt is voltam. A talpamon úgy éreztem több a vízhólyag mint a lábujj. Elértem a lakott területet az Üllő út tetején, végig le a Lorántffyn és kiértem a Kiss tábornokra, itt van vége 18 óra 42 perckor a túrának. Volt értelme az iram menetnek, időben visszaértem még a teljes besötétedés előtt. Megvártam a buszt, felszálltam, a csatlakozó buszt viszont már nem volt kedvem bevárni, azt a 1.5 kilométert hazasétáltam. Otthon leültem, a jobb vádlimba izomgörcs vágott, nagyon ki volt ez a mai nap centizve.

A munkahely összeszámoltam mekkora távot mentem. Mivel a túra 9,5 órát tartott, de ebből levontam a megállásokat, így 9 órával és 5km/h átlaggal számítva 45km-re tippeltem. A térképen egy cérnaszálat vezettem végig, majd a kapott hosszat a térkép léptékével átszámítva 48km lett a végösszeg, igaz ebbe már a busztól haza sétát is beleszámítottam, nem csoda, hogy fájt a lábam, ideje regenerálódni.