Az előző heti teljesítmény túra, bár nem sikerült (legalábbis idő alapján) annyira fényesre, de kedvet kaptam a további túrákra. Pihentem 5 napot (a közelébe nem mentem a bringámnak), a munkahelyemen elég jól regenerálódtam. Úgy döntöttem szombaton ha minden kóser akkor irány Eger. Az időjárás-előrejelzés alapján hétvégére hűvösebb időt jósoltak 19-24 fok, vasárnapra meg 1-2 fokkal még hidegebbet, de nem bántam. Mondjuk az odafelé menettől nem tartottam, de a visszafelé jöveteltől már igen. Későn indultam, olyan 10 óra környékén lehetett. A felszerelésem megegyezett a múlt hetivel, egyedül a fényképezőgép amit otthon hagytam, most nem volt kedvem fotózgatni, illetve volt nálam egy fél zacskó szőlőcukor. Előző nap vettem 3db isostar szeletet a Hervis-ben, a fizetéskor meglepődtem amikor a kis szőke csajszi visszaadott a pénzből, rá is kérdeztem miért, aztán mondta, hogy ma 2-öt fizet 3-at kap akció van Mivel nem tudtam mennyire fogom bírni a távot, megint 2 célt tűztem ki magam elé, felmegyek Bükkszentlászló - Bükkszentkereszt, majd onnan Hollóstetőre, és majd ott eldöntöm merre tovább. Ha nagyon nem megy, akkor jobbra fordulok és lemegyek Lillafüredre, majd onnan haza. Ha nincs gond, akkor balra fordulok és irány Eger. Még Bükkszentkereszt előtt találkoztam egy az út mentén ácsorgó bringás csoporttal, voltak vagy hatan, az egyiküknek vagy fék problémája volt, vagy defekt, nem figyeltem, voltak elegen hogy megoldják a problémát, na meg már 2 gyalogos turista is állt mellettük, az egyik éppen telefonon kért segítséget. Köszöntem, és tekertem tovább, ennyien csak meg tudják oldani a gondot. Bükkszentkeresztre felérve kellemesen bemelegedtem, éreztem hogy itt nem lesz gond, örültem neki mint majom a farkának. Az üzletsornál kiöntöttem a vizemet és a közkút hideg vizével feltankoltam, a hideg vízből kapott egy kicsit a térdem is. Hollóstetőnél nem volt kérdés (jobbra Miskolc, balra Eger) itt most balra kell fordulnom. Itt mint villámcsapás jutott az eszembe, hogy ma F1 van, így az időmérőt le fogom késni, kár, de ez van. Az utam lefelé szinte zavartalan volt. Egy helyen elment mellettem egy fekete RS oktavia, BOW szelep volt rajta, ami mire kikerült a látóteremből vagy 5x felsípolt. A BOW szelep gyakorlatilag egy nyomás szelep, a váltásoknál feltorlódó levegőt engedik ki vele a szabadba, gyakorlatilag a turbó lyukat redukálják le vele. A hangja rövid távon még érdekes is volt, de hosszútávon szerintem idegesítő. Az elején a borsodi rész dimbes-dombos, a hevesi meg már nagyjából végig lejtős, így érthető, hogy eléggé vártam a Heves megye tábla elérését. Régen arról lehetett tudni, hogy hevesbe értünk, hogy a tábla után össze vissza foltozott, barnás színű aszfalt következett, úgy 4-5 éve amikor a 130-as túrán voltam, ha jól rémlik akkor is még ez volt a helyzet. De most szinte végig fel volt újítva, rengeteg vízelvezető, szalagkorlát, az aszfalt szélén beton szegélykövek, tényleg nagyon jó lett, bár az aszfalton itt-ott megsülyedések voltak tapasztalhatóak, amiket még a 26” kerékkel is megéreztem, ráadásul álnokul nem is igazán lehetett szemmel látni őket. A Heves megye táblánál volt egy bekötőút, ott egy rendőrségi Focus állt, éppen 2 motorost igazoltattak, és ahogy tovább mentem egy másik rendőrautó száguldott velem szemben felfele. Rászállhattak a motorosokra, ami nem csoda, hiszen ideális volt az idő motorozásra, már nem volt olyan meleg, hogy a ruha rárohadjon az emberre, de hideg sem volt. Érthető, hogy mint a méhek a kasból elősereglettek. Rengeteg motorossal találkoztam, van akivel 2 alkalommal is. Az autó forgalom minimális volt, bringásokkal nem sokkal találkoztam, lefelé még csak-csak, de visszafelé alig, viszont motorból legalább 100 elment mellettem, de erről később. Felsőtárkánynál lelassultam, szembeszelet kaptam. Morfondíroztam magamban, hogy milyen jó lenne ha visszafele is ugyan ebbe az irányba fújna a szél és akkor frankó hátszelem lenne, de ez általában nem szokott összejönni. A 130-as távon valahol itt volt az ellenőrzőpont amin akkor túl is gurultam. Mindig meglep milyen hosszú ez a település. Innentől már eléggé lankás a terep, már csak nagyon finoman lejt, a szembe szél miatt meg inkább olyan volt mintha felfelé mennék. Nyílt terep, a Nap telibe sütött, de mivel lefelé jövet kissé lehűltem, ez most kifejezetten jól esett.

Eger.....
Elértem Egerbe, balra fordultam a belváros/óváros felé. Itt egy 4 sávos út van (nem tudom a nevét), aminek a külső sávját inkább csak parkolásra használják (elvétve), nem mentek benne autósok, így egy elég kényelmes és széles sávon tudtam haladni. Kiengedtem egy buszt a megállóhelyről, majd haladtam tovább. Előttem ment egy nem idén lebarnult kisebbségi neon mellényében a paraszt bringáján. Elég széles volt ez a plusz sáv, de valami miatt a bal szélén ment folyamatosan, némileg átlógva a másik sávba az autósokat zavarandó, nem is értettem, kikerülendő parkoló autó nem is igazán volt előtte, miért nem megy a jobb szélen, vagy középen, minek kockáztat feleslegesen. Na mindegy utolértem, és mivel csak jobbra mellette volt elég hely, így ott mentem el. Persze minő véletlen pont akkor kezdett el hirtelen jobbra lehúzódni, így eléggé meglepődött amikor megjelentem mellette, mondott is valamit, de nem értettem (talán jobb is). Az egyik helyen a lámpa után megálltam tájékozódni, körbenézni. A lámpa már sárga volt amikor én átmentem, ugye meg is kellett állni, meg felemeltem a bringát a járdára ne legyek útban szóval másodpercek teltek el amikor egy autós nagy tempóval elment mellettem (üvöltő nyitott kipufogó persze) de a másodpercek óta piros lámpát nem látja a barma. Még jó, hogy nem volt gyalogos, itt se kevesebb a bolond mint borsodban konstatáltam. Egyik általános iskolás osztálytársam mesélte, hogy miután átköltöztek Egerbe és az itteni suliba járt, 1 év alatt 6 osztálytársa hallt meg közlekedési balesetekben (zebrán elütések és társai), jó kis statisztika, persze ez több mint 15 éve volt. Elnéztem egy kanyart de végül csak beértem a belvárosba. Itt sok a kis utca, ezért ezek főleg egyirányúak, de a bringásoknak engedélyezett a szemből behajtás a táblák szerint. Elmentem a minaret mellett majd a Dobó tér következett. Elég nagy volt a tömeg, a tér valahogy kisebbnek tűnt annál mint amire emlékeztem a legutóbb ittjártamról. Talán a Peace Run-on voltam itt utoljára, ami elég régen volt. Cangáztam a belvárosban, gondolkodtam eszek egy fagyit, de aztán valahogy elment tőle a kedvem, talán jobb is. Elindultam hazafelé.

Tortúra....
Némileg más útvonalon indultam visszafelé, mint amin jöttem, a derekamat megint elkezdtem érezni, úgy tűnik, ez a 60 km az a táv amit még kibír, kezdtem aggódni. Kiértem Egerből a sztyeppére, imám meghallgatásra lelt, a szembeszelem megvolt, csak mivel most másik irányba mentem hátszél lett belőle, ami egészen Felsőtárkány közepéig kitartott. Tök érdekes volt, mert lefelé menet a szembe szél miatt rendesen tekerni kellett (csak kissé lejt az út), a hátszéllel meg felfele szinte ugyan abban a tempóban tudtam haladni. A kisvasútnál megálltam enni, benyomtam a kissé megolvadt isostar szeletet, meg ittam rá egy kis vizet. Ahogy itt álltam észrevettem egy kis tavat, ahol horgásztak, ez eddig még sose tűnt fel. Még mindig az a víz volt nálam amit Bükkszentkereszten tankoltam, bár már csak a fele volt meg, és ezzel kellene kibírnom minimum Lillafüredig, ez nehéz lesz, spórolnom kell keményen, még jó hogy nincs kánikula. Na mindegy, elindultam, kerestem az útszélén kukákat, hogy legalább a csokis papírt kidobhassam, és a falú legvégén találtam is egyet, sőt egy kis csapot is leltem. Megörültem neki, rögtön megittam a maradék víz nagy részét, és feltöltöttem a kulacsomat. Így utólag komolyan elgondolkodtam azon, hogy mivel a vázon 2 kulcsa rögzítésére is van lehetőség, nem-e kellene ilyen hosszabb távokra a másik kulacstartót is feltenni és akkor 2x ennyi vizem lenne. Vagy alternatív megoldás, hogy leszokok az ivásról Az út másik oldalán néhány motoros cseverészett, kék-fehér Suzuki GSX-R 1000-esből 2 is volt közöttük, a többit nem figyeltem. Elértem az ismerős sziklafalat és tekertem felfelé tovább. Mentem olyan 1.5-2 kilométert (itt rengeteg fehér festés volt az aszfalton valami miatt), amikor úgy éreztem talán jobb lenne egy kicsit emelni az ülésmagasságon. Volt itt egy kis beugró ezért megálltam, és előszedtem a szerszámkészletet. Miután befejeztem a munkát, elpakoltam és indultam volna el, amikor több motornak a hangjára lettem figyelmes. Na elindult a falu végén lévő banda gondoltam, és nem tévedtem. Legalább 150-el mentek el mellettem, még jó hogy itt a beugróban találkoztam velük, és nem felfelé tekerés közben, a menetszelük azért eléggé megcibált volna, voltak vagy heten. Elindultam, utolértem egy bringást, úgy döntöttem nem feszítem a húrt, átveszem az ő tempóját. Vagy 1.5 km után nagy sajnálatomra a bringás elérte a célját, Én meg mentem tovább egyedül. Az idő remek volt, néhány szakaszon vagy hátszelem volt, vagy az energiák voltak jók, de időnként olyan érzésem volt mintha nem is felfelé mennék hanem sík terepen. Rengeteg volt a motoros, autó alig. Az egyik szembe jövő már nem mai darab ZZ-R 1100-es Kawasaki kikapcsolt motorral gurult lefelé, csak a lánc meg a szabadonfutó csörgését lehetett hallani. Néhány alkalommal a fájdalmam és a fáradságom miatt leszálltam a nyeregből, toltam a bringát néhány méteren, ittam, majd tekertem tovább. Nem tudom, valahogy a régi göröngyös keskeny út, a belógó fák jobban tetszettek mint a mostani. Elment mellettem egy fekete motoros, a ruháján a SIDI felirat díszelgett. Nagy megkönnyebbülésemre végre elértem a borsodi megyehatárt jelző táblát, hiszen eddig folyamatosan emelkedett az út, innentől kezdve viszont dimbes-dombos, hol fel, hol le lesz a menü. Itt beértem a SIDI dzsekis motorost, éppen könnyített magán az út szélén, később persze megint utolért. Néhány kilométer múlva beértem egy másik motorost. Éppen felfelé tekertem, amikor a látóterembe került, a pilóta ült a motoron, az utas meg tolta felfelé a technikát. Valami műszaki gondjuk lehetett, vagy gyúrtak valamire Egy helyen a kanyar után megálltam inni egy kicsit, úgy döntöttem megiszom a maradék vizemet, olyan sok már nem lehet hátra. Éppen indultam volna el, amikor meghallottam néhány motor üvöltő hangját. Gondoltam ezeket megvárom, nem tartom fel őket. Mivel a balos kanyarnak a kijáratánál voltam, nem igazán láttam ki jön éppen felfelé, de egyszer csak megérkezett egy kék enduro, egy talán kawa KLR lehetett, de ezen gyári dob volt, nem ez üvöltött, nem ezt vártam. Aztán végre megérkezett az a 2 gép is amiket hallottam. Z1000-es tünt az egyik, de nem ez volt a lényeg. Miközben követtem a szememmel (szép motor, még a naked kategóriában is feltűnő az egyedisége) megérkezett mögöttük egy autó, méghozzá egy Porsche 911 Carrera, aztán egy másik, azután megint egy másik és még egy 4. is. 996 és 997-es szériájúak voltak, bár elég gyorsan mentek el előttem, na meg hátulról láttam többnyire őket. 3 ezüst volt belőlük, 1 fekete, 1 kivételével mindegyik coupe. A fekete 4S kivitelű volt, és érdekes módon a turbó (tehát a legerősebb a csordában) ment a legvégén. Szép kis sor volt, elfogadnám otthonra Később Hollóstető után lefelé menet az aszfalton több helyen össze-vissza kacsázó gumicsíkokat láttam, ezt lehet, hogy ők csinálták, mindenesetre előző héten amikor arra jártam ezek a csíkok még nem léteztek. Hollóstetőnél nagyon megkönnyebbültem, gurultam lefelé, kicsit lehűtöttem magamat a menetszéllel, de most Lillafüred előtt a Bársonyos forrásnál csak megálltam tankolni. Csak 3 ember volt előttem, ketten gyorsan végeztek, a harmadik meg előre engedett. Nála körbe kirakva volt vagy 5-6 fadoboz, mindegyikben 6-8 db 1.5 literes flakon, tekergette lefelé a kupakokat, egy ideig biztos ott volt mire végzett a legalább 30 flakonnal. A víz remek volt, gurulhattam tovább. Lillafüreden megláttam a Kisgergely mobil fagyis elektromos autóját, megálltam, vettem 1 vaníliát meg egy citromot. Nekem méretre kicsit kicsinek tűnt az adag, de mindegy, ízre jó volt. Megettem, illetve hát elnyaltam. Mentem tovább, már elég fáradt voltam, a villamos végállomásnál felbontották a síneket, lejjebb az útkereszteződés is eltűnt, pedig pont itt akartam átmenni a Kuruc utcára és a temető felé kanyarodni. Szerencsére egy fém gyalogos átkelőt csak leraktak keresztbe, az nekem pont elég volt az átkelésre. A tejgyár után a Szarkahegy utca elején hirtelen megrándult 2 izom a jobb vádlimban. Nagyon meglepett, hiszen nem is tekertem annyira erősen ezen a szakaszon. Innentől átmentem felemás tekerésbe, a bal lábammal nyomtam, a jobbal csak finoman taperoltam. Hazaérve lehuppantam a fotelba, valami miatt bekapcsoltam a TV-t, pedig nem szokásom, és pont az F1 időmérőjének utolsó köre ment élőben. Czolner őrjöngőt a folyamatosan változó idősorrend miatt, szóval még erről se maradtam le. Pihentem vagy 1 órát, majd elmentem gyalog vásárolni némi gyümölcsöt, citromot, pékárut. A lépcsőt bár szeretem, de most a lefelé menet nagyon durva volt. Mielőtt elindultam csináltam magamnak egy teát, hazaérve az már pont megfelelő hőmérsékletre hűlt le, és végre ettem valami tartalmasabbat is. Így estére derült ki, hogy elkövettem azt a hibát (mivel a hűvös idő miatt nem igazán voltak bogarak), a szemüveget (bár nálam volt de) nem tettem fel, így a nap végére a szemem kicsit kiszáradt, ez egy újabb tapasztalat a jövőre nézve.

Másnap...
A szokásos kis izomláz, de mivel szerettem volna, hogy ezen a hétvégén is meglegyen a 200 km, így csak kellene valamerre mennem. Hosszú etapot nem akartam menni, mivel 14 órakor F1 futam, tehát két rövid, egy reggeli és egy délután szakasz a megoldás. Elsőnek délelőtt felmentem a már szokásos Bükkszentlászlón át Bükkszentkeresztre, majd le a Hámori tónak. Bükkszentkereszten a völgy aljából felfele az első kanyargós részen pedáloztam, amikor hallottam, hogy jön mögöttem egy autó, viszont mivel én voltam előrébb így azt is láttam, hogy szemből meg jött egy autó lefelé, amit a mögöttem lévő nem látott még. Kb. egy helyen találkoztunk volna a kanyarban, és mivel itt elég keskeny az út nem szerettem volna gubancot, kiraktam oldalra a bal kezemet nyitott tenyérrel, hogy jelezzem a mögöttem lévőnek lassítson. Vette a lapot, elvette a gázt, így nem volt gubanc. Lehet, hogy elfértünk volna hárman egymás mellett de nagyon kicsi volt az esélye, szemből egy Passat jött mögöttem meg egy S80-as, egyik se a daewoo ma10 méretkategória. Lillafüred előtt utolért 2 motoros. Az elől menő azt hiszem egy piros CBR 600-as volt, de ez nem is annyira lényeg, utána jött egy narancssárga motor. Szimpla ülés volt rajta, és formáját tekintve, már amennyit láttam belőle oldalról a 60-as évek versenygépeit idézte. Érezni lehetett rajta a karburátort és a 2 hengeres félépítést, a tükrök a kormánycsutka végére voltak szerelve amitől még szélesebbnek hatott, hátul mindkét oldalon tekercsrugók. A Lillafüred tetején lévő busz visszafordítónál utolértem őket, lassítottam, az oldtimert megbámultam egy kicsit. Nagy meglepetésemre a tank felirat alapján egy Ducati volt, Én Triump-nak tippeltem. Otthon megnéztem az F1-et, az eleje érdekes volt, utána már inkább neteztem (TV-s a moncsim, csak át kell kapcsolni), időnként visszakapcsoltam, sumi balesetét pont láttam, az SC fázist és az utána következő 4-5 kört megnéztem, aztán már csak másodpercekre kapcsoltam rá át. Olvasgattam, intéztem a dolgaimat, és mivel még hiányzott a 200 kilométerből néhány úgy döntöttem kiugrom még Tapolcára.

2. kör...
Mivel ez a táv nekem csak 20 km, így tudtam, ha lehetőségem van rá akkor egyes szakaszokon padlógázzal fogok menni. A szakasz elején megálltam egy rendőrlámpánál, mire a járdán lévő 3-4 srácból odajött az egyik hozzám, megkérdezte feltarthat-e egy kis időre. Papírlapok voltak a kezében, valamit gyűjtött, vagy pénz vagy aláírást nem érdekelt, de elhajtottam. Hülye ez vagy mi? Mert ha a járdán megyek és ott megállít akkor még megértem, de az úton? A cementipari gépjavítónál belecsúsztam a pirosba, utálom ezt a lámpát, baromi sokára ad zöldet, ráadásul 3 lámpán is át kell menni, és ezek nem egyszerre váltanak. Itt találkoztam 2 futkorászó csajjal. Az egyiknek nem volt kedve megállni, ezért körbe körbe futkorászott a járdán. Alig vártam, hogy zöld legyen, mint egy versenyló a futamon alig bírtam kivárni a rajtot. A következő lámpa (és egyben az utolsó Tapolcáig) megint nem jó, mert nincs szinkronban ehhez képest, így elég szép kocsisort össze tud halmozni. Ráadásul a kanyarodó busz miatt külön gyalogos sziget is van, amibe a kerékpárutat is belevezették de ez nem elég széles. Itt rossz tapasztalat, hogy a jobbra kanyarodó autósok, mivel nekik külön sávjuk van és lámpájuk meg nem, csak balra kell nézniük elméletileg, jobbra már nem néznek, és a fentről tempóban érkező bringások meg tudják lepni őket. Nincs kivétel, még a naponta 15X itt elmenő buszosok is időnként néznek mint egy borjú, hogy honnan kerültél elő. Mondjuk nekem a másik irányba haladva is voltak emiatt afférjaim, pedig akkor pont szembe megyünk az autósokkal, így nem mondhatják, hogy nem láttak. Legutóbb egy tűzoltósági darus kocsi (jó kis kato berger, nyom vagy 20 tonnát) tett nekem majdnem keresztbe. Engem is meg a kicsivel előttem tekerőt is majdnem elcsapta, pedig a kabinja elég alacsonyan van, világosan kellett látnia. Dudált de minek? Zebra + kerékpárút + kanyarodó jármű, duplán is elsőbbségünk van. Ha esethez megy tegye ki a szirénát, akkor én is meg mindenki más is elengedi, egyébként meg ő is ugyan olyan autós mint mindenki más, rá ugyan azok a KRESZ szabályok vonatkoznak. Kiértem Tapolcára, a busz visszafordítójában megfordultam és jöttem hazafelé. Ez a visszafordító egy elég érdekes kereszteződés. Képzeljünk el egy hurkot, ebben a kifelé menőknek van egy ezen keresztbe átmenő sávja, ami nem egészen egyenes, hanem kissé jobbra hajlik, a befelé jövőknek meg már nem erre kell jönni, hanem nekik a hurkot érintve kell a fordítóba bejönni, illetve itt ebben az érintési pontban van egy lefelé vezető út a barlangfürdőhöz ahova elég sokan mennek le autóval, attól függetlenül, hogy jobbra ott van egy jó nagy parkoló, de hát az autós a leglustább állatfajta. A fordítóban haladónak mindenki számára elsőbbséget kell biztosítani, ami elég érdekes pláne a busz esetében, persze itt már elég minimális a forgalom. Amin szoktam röhögni az az, ahol a kifelé menők érintik a fordítót. Ki van téve a tábla, hogy kötelező haladási irány előre, erre a sok barom aki a fürdőbe menne és ehhez balra el kellene fordulnia az itt meg is próbál balra kanyarodni, de az így kissé macerás, és minél nagyobb járműről, lakókocsiról van szó annál nehezebben kivitelezhető. Csak annyit kellene csinálni, hogy jobbra bemennek a fordítóba ahol a csuklós busz is megy, és a másik oldalon szinte egyenesen ki tudnak belőle menni. Ezt még a helyi taxisok is elrontják (na jó ők sem éppen az észkombájn kategória). Visszafelé jövet 2 érdemleges dolog történt. A Csabai kapuban a kerékpárúton mentem hazafelé. Kifele is erre mentem, de akkor az autóúton, ha gyorsan megyek akkor nem szeretek a gyalogosok között cirkálni, az autósok hátrafelé is figyelnek a bóklászó gyalogosok viszont nem. Nem feltétlen a gyalogosok bűne, senki sem igazán számít rá (pedig fel van festve a kerékpér sáv), hogy esetenként 30-40 km/h tempóban elrobog mellette valaki. A Fáy szakközépnél a buszmegálló fülkéje mögött vezet el a bringások útvonala, és néhány tinédzser szórakozott itt, az egyikük a takarásból lépett elém, őt sikerült volna elcsapni, ha nem gondolok rá és nem lassítok le időben, de így kikerültem. A másik incidens 2 utcával később történt. Ment előttem 2 bringás (talán férj feleség) egymás mögött ahogy kell, ezzel nincs gond. Elértünk egy útkereszteződéshez, megelőztem a férjet (balról), hallom ahogy azt mondja vigyázz, de már a nő mellett voltam aki hirtelen balra kanyarodott így majdnem koccantunk. Az volt a gond, hogy a hölgyemény: 1. nem nézet hátra jön-e valaki balról, 2. nem tett karjelzést (tudom nem divat, de én szoktam, ha nem is mindig) 3. durván a kerékpár sáv jobb oldaláról kanyarodott balra, pedig balra kanyarodásnál balra kell húzódni. Az volt a szerencse, hogy mivel nem láttam be a balról érkező kis utcát, ezért lassítottam (nem vagyok kamikaze), és csak olyan 10-15km/h sebesség különbség volt köztünk, így őt is kitudtam kerülni, bár kicsit elveszítettem az egyensúlyomat. Egybe és épségben megint hazaértem, haleluja, most már tényleg ideje volt pihenni.