Életem talán legrosszabb üzletébe mentem bele tavaly, amikor megvettem a T-Mobile-tól a ZTE Grand X IN típusú készüléket. És a vicc, hogy ebből akkor még mit sem sejtettem, hiszen előzetesen. minden jónak nézett ki, relatíve jó áron jutottam hozzá, jól nézett is ki. De a közel 1 éves használat alatt telefont így még nem gyűlöltem meg, mint azt. És erre az utolsó két hét csak rátett egy lapáttal.
Hol is kezdjem. Önmagában a telefon rendben lenne. Az Asus pl. bizonyította, hogy nem egy elkapált dolog ez az x86-os Intel platform, csak minden optimalizáció kérdése, amihez a ZTEnek köze nem volt. Kezdjük hogy hogy a telefon hemzsegett a bugoktól, a beígért sw updatek hosszú halogatások után elmaradtak, a kamera néhol vállalhatatlan, néhol rendben volt, elméletileg van benne FM Rádió, amit az okos kínaiak letiltottak szoftveresen hogy ne lehessen használni, telefonálás közbe hol hallanak engem, hol nem, és egyéb ehhez hasonló okosságok. Az utolsó két hét meg maga volt a nyers gyűlölet. Az van hogy én zenehallgatás nélkül nem megyek el itthonról sehova. Vagy rádió, vagy zene, de valami legyen. Előbbi ugye kukázva, utóbbi okés. Azonban az utolsó hetekre azt mondta a telefon hogy nehogymá jól érezd magad, legyen kontakthibás a jack csati. Hát any*d. 
És amikor a bevittem többek közt ezzel a problémával, és kiderül nincs szervíz, és nuku cseredarab, és hogy választhatok mást, majdnem felnyerítettem örömömben. Azóta amúgy vissza is dobtam a telefont, csak úgy porzott a nyoma, és most egy Sony Xperia SP boldog tulaja vagyok.
A vicc az hogy egy árban vannak (most már nem, csak annyiba kerül most az SP, mint amikor én vettem 1 éve aa GXIt), és a kettő telefon között a különbség ég és föld. Tehát kezembe fogtam először az Xperiát, az első gondolatom az volt hogy ebben bizony van anyag. És most 6 nap után azt tudom mondani, hogy jobban nem is alakulhatott volna ez a dolog. Egy biztos, a büdös életben soha de soha de soha többet ZTE. Se telefon, se hálózati eszköz, semmi az ég egyadta világon. A ZTE nálam szitokszó lett.
