Tudni kell hogy mint nagyon sok mindenkinél nálunk is karácsonykor azért összegyűl a család. (Én, édesanyám, nővérem, bátyám, most már hál' istennek a 2 unokahúgom, nővérem élettársa és ha úgy adódik a 2 nagybátyám is becsatlakozik) Minden évben ez volt a jellemző. Ám idén megváltoztak a viszonyok. Nővéremék a két gyerekkel visszamentek Bajára (Pesttől nagyjából 200 km) ami nem kis távolság. Sajnos úgy adódott hogy nővérem élettársa 3 héttel ezelőtt kiment Németországba dolgozni és nagyon valószínű hogy nem lesznek készen a munkájukkal így nem jöhet haza az ünnepekre. Így a nővérem a két gyerekkel nem tud feljönni. De sajnos az a baj, hogy mi sem tudunk lemenni. Ugyanis az egyik ok az, hogy édesanyámnak minden bizonnyal 24.én délelőtt dolgoznia kell. Ám a nagyobb probléma az, hogy az anyagi gondok most is felütötte a fejét és sajnos ennek tükrében nem valósulhat meg az együtt karácsonyozás. Ráadásul az egyik nagybátyám sajnos valószínüleg korházben fogja tölteni a karácsonyt.

***

Szóval mondhatni ez az idei sztori rendesen összejött.
Azonban amikor ezt ma megtudtam nem fogott el olyan hatalmas méretű düh és csalódottság. Félreértés ne essék, valamilyen szinten bánt a dolog, de nem olyan mértékben. Tudtam magamról eddig is hogy a furábbnál is furább alak vagyok. De valahogy most (ha nem is örülök) de nem bánom ha most édesanyámmal kettesben töltöm a karácsony. Már csak azért sem vagyok bosszús, mert tudom hogy ilyen többet nem lesz. Legalábbis ha rajtam múlik akkor biztos nem....