Talán egy bringás fórumon olvastam anno, hogy a kerékpár építése sosem ér véget.
Ezen jót mulattam akkor és nyilván nem, vagy csak részben értettem egyet vele.
Mára annyiban módosult a hozzáállásom a kérdéshez, hogy lényegében igazat adok
a megállapításnak, egy apró kiegészítéssel. A bringa építését be lehet fejezni... egy rövid időre.
Egész pontosan arról van szó, hogy az ember kialakít egy koncepciót,
és annak szellemében áll neki építeni. Mire elkészül (vagy már menet közben),
a koncepció megváltozik, és lehet, hogy egy teljesen új irányba viszi el a projectet.
Így lett az én terepbringámból single-speed városi bike, és így lett
a "kellene azért egy sportosabb XC gép is" elképzelésből egy "majdnem" BMX.

Más:
egy régi cimborám hívott fel a minap, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmát,
és vegyen végre magának egy komolyabb bringát. Korábban tényleg beáldozható
szerkezetekkel járt, ha tönkrement/tönkretették/ellopták, megvonta a vállát és beszerzett
egy hasonlóan alacsony kategóriájú utódot. Úgy néz ki, ezt végleg megunta, mert másnap
ismét hívott, hogy megvan a gép. Illetve nem egészen. Amíg beugrott a Tescoba 10 percre,
hogy vegyen rá lámpát meg órát, addig valaki elvágta a sodronyzárat, majd vígan továbbhajtott.
A biztonsági kamerák felvételén látni, hogy kb 1 mp-et vett igénybe a művelet.
Persze vannak jó zárak, lényegesen jobbak, mint amit ő (el)használt.
Ennek ellenére örök igazság: a legolcsóbb megoldásnál nincs biztonságosabb.
Nem szabad zárat használni. Akinek módjában áll, ne tegye soha!