Régóta piszkálta már a fantáziámat a 3D nyomtatás, és egy munkán keresztül sikerült egy régóta porosodó példányra rátenni a mancsom. Semmit nem tudtam róla, ahogy a 3D nyomtatásról sem, és semmit nem kaptam hozzá. A leírás, demó memóriakártya (ha volt is) eltűnt. Annyi infót kaptam, hogy a végálláskapcsolóból volt törött, de cserélték, és mint kiderült, soha nem nyomtattak még vele. Kaptam hozzá 2 tekercs PLA-t, és sok sikert kívántak hozzá.
Így kezdődött rövid kapcsolatom egy CTC Bizer Dual Nozzles 3D nyomtatóval. [A gyári weboldala itt található].
Az oldalról rögtön kiderült, hogy ez egy elég régi és már legalább 2 verzióval meghaladott jószág. Duál fejes, ami jó dolog, akár két színt, akár pl. a támasztékhoz más anyagot tudunk így csere nélkül használni. A kerete préselt fa, ami nem túl bizalomgerjesztő, de belefér, ami viszont inkább zavar, a Z menetes orsó, az ugyanis nincs alátámasztva sehol csak alul a motorban rögzítve. Emellett a menüben lépegető gombok közül az egyik eléggé beragadós, a menüje elég buta. Alap jószág, de ettől még persze lehet használható. Spoiler: nem sikerült barátságot kötnünk.
A weboldala szerint ez egy MakerBot Replicator 2 koppintás, de ez nem igaz. Valójában ez egy sima Makerbot Replicator másolata, és nem a 2. verzióé.
Fájlformátum
A nyomtató az X3G kiterjesztést kezeli, a népszerű Cura szeletelőben pluginnel érhető el ez a formátum, a Marketplace-ben X3G writer néven találjuk.
SD kártya használata
Annyi információt kaptam, hogy max. 2 GB-os SD kártyát használjak, ebből, mint régi motoros, tudtam, itt bizony fájlrendszer limitáció van, és valóban. Több próbálkozás után a készülék kinyögte: FAT16-ra formázott kártyát kér, ez Windows formázásban egyszerű FAT néven szerepel (tehát nem FAT32, vagy exFAT). A FAT16 partició limitációja 2 GB, tehát ennél nagyobb kártyából is csak ennyit fogunk látni.
Következő gondom az volt, hogy a FAT16-ra formázott 2 GB-os SD kártyámon sem látta az x3g fájlokat. Nos, ez volt az űbersz*pás, amire közel egy napom ráment. Végül egy eldugott fórum sokadik bejegyzésében találtam meg a választ.
A fájnévnek a 3d*.x3g formát kell követnie, magyarul az első két karaktere 3D kell, hogy legyen. Nehéz erre mit mondani, ami nyomdafestéket tűrő lenne, maradjunk annyiban, a fejlesztő anyukája erős csuklásrohamot kaphatott.
Direkt nyomtatás
A nyomtatót közvetlen ráköthetjük a PC-re egyszerű USB „nyomtató” kábellel, én végül így használtam. Ehhez a MakerBot Desktop 3.10.1 alkalmazást telepítsük fel, ami egy régebbi verzió.
Tárgyasztal feszülés
A már említett Z menetes orsó béna rögzítése -pontosabban nem rögzítése- miatt az egész kóvályog, ami miatt a tárgyasztal be tud feszülni. Ja, és mivel alul nincs végállás kapcsoló, simán darálásig lemegy sokszor, ahonnan a fenti okból képtelen volt felhozni magát, kézzel kellett az orsót oldalra mozgatva segíteni. Emiatt természetesen az asztal nem ott állt, mint gondolta, így a levegőbe nyomtatott.
A megoldásom végül az lett, hogy a fent említett MakerBot Desktop programban a Z tengelyt lekorlátoztam 10 cm-re. Így persze az egyébként se nagy magasságot tovább korlátoztam, de legalább tudtam nyomtatni.
Karbantartás
Sajnos elég hamar meg kellett tanulnom a nyomtató felépítését, ugyanis rögtön az elején az unload - tehát szálkifűzés - során elakad a filament. Szerencsére nem vészes, 3 imbuszkulcsra lesz szükségünk, 1.5, 2 és 2.5 méretben (ez a készletekben általábban a 3 legkisebb), egy 8-as (csillag)villás kulcsra és egy - lehetőleg - csőfogóra.
A sínre a dual fejet 2 csavar rögzíti, alulról a két szélén találjuk. Ezt kicsavarva máris kezünkben a fej extruderestől, mindenestől.
Következő lépésként lazítsuk fel a felül található 2 csavart, ki is vehetjük, de elég fellazítani.
A ventilátort az extruderhez a két alsó csavar rögzíti, elég azt oldani, a két felső csak a hűtőbordához köti.
Az extruder műanyag házát a léptetőmotorhoz 2 további imbuszcsavar rögzíti, nem lehet eltéveszteni. Ha leválasztottuk a motorról, már hozzáférünk az esetleg beragadt szálhoz.
A fúvóka (nozzle) kiszereléséhez nem kell semmit lebontani, simán alulról nyolcas kulccsal kicsavarható, viszont a hotendet mindenképpen fogjuk meg (cső)fogóval óvatosan.
A hotend magasságának beállításához szedjük le a hűtőventilátort (alsó 2 csavar) és utána hozzáférünk ahhoz a pici imbuszcsavarhoz, ami rögzíti az alumínium „gerendához”. Ezt enyhén fellazítva tudjuk fel-le mozgatni, aminek leginkább akkor van jelentősége, ha a két egymás melletti fejet akarjuk pozícionálni.
Gyárilag úgy van beállítva, hogy a baloldali magasan van, tehát a gyártó szerint nem használjuk. Ha mégis kellene - ha már van -, rakjuk egy szintre a kettőt.
Konklúzió
Összességében nem lenne ez rossz nyomtató, pici kompakt jószág. De a saját tudatlanságom, az információhiány és/vagy a hosszú állás miatt inkább csak szívásban volt részem. Elég kevés infót lehet fellelni a neten a készülékről, valószínűleg nem túl elterjedt.
Mire kiküszöböltem minden fenti nyűgöt és végre nyomtattam volna, az extruder kezdett vacakolni, időnként nem továbbította a filamentet. A vízszintes felületeket nem tudta egyszer sem kitölteni, ami elsősorban nyilván beállítás kérdése. Szívtam a tapadással is, hiába volt rajta a kék csodaszalag és tudja melegíteni a tárgyasztalt. Raft sziget nélkül nem tudtam nyomtatni, nem tapadt meg az objektum alja.
Én a magam részéről meggyőztem a céget, hogy vegyünk egy olyant, amihez van support, információ és kipróbáltabb, mert ami időt ezzel elpocsékolok, abból az óradíjból egy idő után kifutja egy használható darab, és a tervezési hibák ugyanúgy megmaradnak.
