2019. március 21., csütörtök

Gyorskeresés

A pofátlanság finom határvonala

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Nem, ez sajnos nem egy újabb rejtvény, inkább csak afféle ön-terápiás dühöngés. A Gépház épp most figyelmeztetett az álkéregetőkre, de csak a netesekre, pedig IRL is olyanokra képesek, hogy a gumiszoba adja a másikat.

Éppen a vészhelyzeti papírkávémat szürcsölgettem az utcán, amikor odajött egy viszonylag fiatal, jól ápolt pacák, az enyémnél jobb öltözetben, cigivel a kézben, és mormolt valamit. Kissé bipoláris vagyok ilyen szempontból, van amikor ilyen kezdetnél azonnal határozottan elköszönök, most sajnos jobb hangulatban voltam, így csak megkértem kissé hangosabban adja elő a mondandóját. Ugyanolyan hangerő mellett, szájról olvasással a következőket tudtam kivenni: kis segítség, apró, gyerek, utcán, apró, 8 éves, segítség, kis apró, stb.

Benyúltam a felső kabátzsebembe, ahol ilyen célokra tartom az aprót, elsőre egy húszast sikerült kihúznom, gondoltam kevés lesz. Második kísérlet ugyanolyan eredménnyel zárult, harmadikra sikerült levadászni egy kétszázast és egy százast."Parancsoljon." Azt felelte köszöni, de esetleg a többi aprót is. Ezen kicsit elméláztam, de végül is, mit fáj nekem, megkapta a maradék negyvenet is. Azt már meg sem köszönte, csak kért még, mint valami szürreális tésztareklámban. Itt már nálam is beborult, és megkérdeztem, mégis mit képzel, cigivel a kezében? Talán szokjon le! Erre elkezdett magyarázni, hogy azt is csak úgy kapta, és bocsánat, közben rugalmasan elszakadt. Én meg azóta azon gondolkodom, meddig álltunk volna ott, meddig kért volna újabb és újabb adag pénzt. Vajon elkísért volna az ATM-hez? Egyáltalán beérte volna azzal? Nem érezte, hogy túlzásba esik? Nem gondolta, hogy emiatt dühöngve hetekig senkinek nem fogok adni, olyanoknak sem, akik jobban (vagy tényleg) rászorulnak?

Hozzászólások

(#1) Vakegérke


Vakegérke
(PH! kedvence)
LOGOUT blog

Én már nem adok se cigit, se pénzt egy tarhálónak se. Itt az indok.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) bullseye válasza Vakegérke (#1) üzenetére


bullseye
(PH! addikt)
LOGOUT blog

Meg tudom érteni. Nekem is volt mindenféle rossz tapasztalatom korábban is. Egy időben mindig vettem péksüteményeket munkába menet, és ha valaki megállított, kapott egyet. Papírforma szerint a többség el sem vette, és kifejezetten megsértődött, de volt néhány – főleg idősebb – ember, aki olyan hálás volt érte, hogy nekem volt kínos a dolog.

Úgyhogy inkább próbálok szelektálni, pl. a "piára kell" sem nyerő nálam, mióta divat lett, olyannak sem adok, aki azért jön oda, mert éppen egy boltból jöttem ki, stb. Általában olyanoknak adok, akik, akármilyen hülyén is hangzik, de megérdemlik. Így utólag is jó érzés. Na ma nem jött be...

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

(#3) Móci


Móci
(PH! addikt)

Nemrég történt, hogy az egyik 1-es villamos megállóban vártam a sárga csodát, amikor is megjelent egy halk, motyogó csöves. Kicsit be voltam rekedve, de azért egy tessék elhagyta a számat, igaz valószínűleg nem abban a hangszínben, ahogy én azt gondoltam. A végeredmény az lett, hogy a csövi fél perc alatt menekült, utána felém sem mert nézni.
Pedig csak megkérdeztem tőle, hogy: "Tessék?"

"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."

(#4) Huma


Huma
(PH! addikt)

Sosem adok csövesnek pénzt. Mennyen el dolgozni, ne másokon élősködjön. A csövik 90%-a söpredék, hogy finoman fogalmazzak.

Izospórás harasztok: Sporofitonjuk sporangiumaiban haploid meiospórák keletkeznek.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.