Mercedes-Benz E400

Alig valamivel több, mint egy hónapja határoztuk el gyerekkori barátommal, hogy céget alapítunk. Olyan területen nyújtunk szolgáltatást, amelyhez mindketten hozzá tudunk tenni valamit. Eldöntöttük, hogy éjszakai sofőrszolgálat fő profiljával megalapítjuk cégünket és belekezdünk ebbe a szolgáltatásba, főleg úgy, hogy van benne némi gyakorlatunk, mind az irányítási oldalról, mind pedig az operatív oldalról.

Minden hamar lezajlott és elkezdtük a szolgáltatást. Napról-napra egyre többen ismerik meg a nevünket, a hozzáértésünket, a munka módszereinket. Olyannyira, hogy egy komoly üzletember is felfigyelt a szolgáltatásunkra és kis csapatunkat kompletten megrendelte, hogy a céges karácsonyi vacsora után hazaszállítsuk őt és munkatársait a saját autójukkal. Mivel a cégvezető urat is haza kellett fuvarozni egy tavalyi E osztályú Mercedesben, hát én is útnak indultam, hogy hozzáértésemről személyesen adjak tanúbizonyságot.

A közel 40 km-es úton aztán minden a lehető legjobban alakult, hosszútávú együttműködés veszi ezzel kezdetét.

Ez viszont egy későbbi történet, most essen szó az autóról. Mercedes Benz E osztály (E400), 2015.

Ügyfelünk személyiségi jogainak védelme érdekében természetesen nem az aktuális autót tesszük fel, de a bejegyzés végén megjelenítek egy pontos mását az autónak.

Stílus és elegancia. Nem véletlenül nyeri a Mercedes csapata 3 éve zsinórban a Forma 1-es világbajnokságot mind egyéni-, mind konstruktőri kategóriában. Úgy hiszem, ami ebben az autóban nincs benne, az nem is kell egy autóba. Áramvonalas design, fejedelmi kényelem. Természetesen az általam vezetett példányban is 7 fokozatú automata váltó tette a dolgát, ráadásnak hibátlanul. Igaz, egy ilyen kategóriájú autónál ez talán már alap elvárás. Elég volt a lábam ráhelyezni a gázpedálra és a 333 lóból álló ménes máris elemi erővel indul meg és tolja előre az autót.

Szó szerint, hiszen ez egy összkerekes példány volt hajt. Tudom, hogy ha sajátom lenne, akkor állandóan sportfokozatban használnám. Itt viszont most a kényelmes, és elegáns haladásnak volt partnere. Kicsit nehéz volt megszokni, hogy mind a váltó, mind a tempomat, valamint az irányjelző és az ablaktörlő kar is bajuszkapcsolóként van az autón, de némi vezetés után már "rutinosan" kapcsolgattam az irányjelző kart.

A váltó helyzete kicsit szokatlan volt, de különösebb gyakorlatot nem igényel a használata. Egyszer kell megismerni és onnan kezdve tökéletesen használható. Az órák gyakorlatilag mindenről tájékoztatnak, fantasztikus élmény este vezetni az autót, nagyon kellemes a műszerfal-világítás, és bár élénk színei vannak, egyáltalán nem zavaró. A műszerfalon a sebesség, fordulat, üzemanyagszint és hőmérséklet információk mellett még az is látszik, hogy milyen fokozatban van az automata váltó, sőt még virtuális fokozatokat is jelöli a rendszer, D1-D7 között.

Belül fejedelmi kényelemben foglal helyet az ember akár az első, akár a hátsó sorban kell helyet foglalnia. A sofőrülés öleléséből a hátsó ülésre nem értem volna el olyan simán, mint saját autónkban, szóval a gyerekek itt már nem karnyújtásnyira ülnének. A dupla zónás digit klímának köszönhetően pedig még a nyári nagy melegben sem kell izzadnia senkinek sem. Igaz erre most nem volt szükség, de gyakorlatilag 1 perc alatt kellemes meleg lett az utastérben, amire szükség is volt, hiszen odakint már eléggé átfagytam.

Én csak hátrébb toltam az ülést ahhoz képest, ahogy megbízóm használta, de az ülés minden része, a combtámasz, a deréktámasz és a hát felső részét megtámasztó rész is eletromosan állítható, és ráadásnak el is tárolja memóriában. Az új E-osztály éjszakai fényei mellett pedig nem volt olyan szeglete az útnak és környékének, amit ne láttam volna be. Ráadásnak néhány vezetést segítő asszisztens is helyet kapott az autóban. Egy előzésnél nem indultam meg olyan határozottan, mint kellett volna, így amikor hozzáért az első kerék a terelővonalhoz, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer pillanatra megrezgette a kormányt. Aztán, amikor érzékelte, hogy átkapcsoltam az irányjelzőt, máris leállt, mert tudta, hogy kanyarodni fogok, vagy előzni.

Menet közben pedig utolérhetetlen élmény látni elöl a csillagot, ahogy peckesen áll a motorháztető elején.

Mercedes-Benz C osztály

Lezajlottak az ünnepek. Az ünnepek alatt - üzlettársammal közösen döntöttünk arról, hogy csak és kizárólag előrendelés alapján megyünk. 24-én éjszaka egyáltalán nem vettünk fel rendeléseket, 25-26-án pedig csak és kizárólag előre egyeztetett helyekre és címekre szállít ki az "Irány haza!" sofőrszolgálat. Fontosnak tartom, hogy ha bár szolgáltató cég vagyunk, a mi munkatársaink is emberek, nekik is jár a családdal közös karácsonyi időtöltés.

26-án délelőtt magam mentem ki egy ügyfélhez, hogy autójával együtt hazaszállítsam. Természetesen az autó is magáért beszél - régóta nagyon tetszett, és ha már a nagytesót is kipróbálhattam, égtem a vágytól, hogy vele is menjek egy kört - Mercedes C osztály, a 2014-es kiadásból. Adatvédelmi okokra hivatkozva természetesen most sem az ügyfél autóját mutatjuk be, de képet azért teszünk fel, hogy tudjátok pontosan, milyen autóról van is szó.

Decens családapa hívott minket még az ünnepek előtt. Egyedül neveli két gyerekét, akikkel családi karácsonyra a szüleihez látogatott még 25-én, majd innen 26-án reggel kellett hazavinni. Nem volt ittas, csak fáradt és előre tudta, hogy egy hosszú átbeszélgetett éjszaka után nem akar majd hazavezetni Szentendrére. Jó 5 perccel a megbeszélt időpont előtt érkeztem, kívülről körbenéztem az autót, megcsodáltam a vonalait. Ez a 2014-es évjárat még az előző verzióhoz is szebb lett - szerintem. Kicsit olyan, mintha "zsugor sugárral" az S osztályra lőttünk volna, és egy picit összement volna, de mégis teljesen önálló karakter.

Ügyfél megérkezett, átadta a kulcsot, és nyitottuk a csomagtartót, hogy a gyerekek ajándékai beférjenek. Kinyitva a sedan hátsó ajtót, hatalmas csomagtér tárult elém. Magam is sedan-t használok, hiszen ez a forma adja ki igazán az igazi autót, amelynek jól elkülöníthető az eleje, az utastere és a hátulja. Ez viszont nem az a hatalmas autó, ezért is volt szembetűnő, hogy míg kívülről nem tűnik nagynak az autó, belülről majd' 500 literes csomagtér várt. Az ajándékokat elrejtette magában a csomagtér, bőven maradt még hely, azt gondoltam ide még egy-két bőrönd beférne. Ekkor előkerült egy hatalmas mackó, ami nagyobb volt, mint a két gyermek együtt. Miután 'Teddy' is helyet kapott a csomagtartóban - hosszas győzködés után sikerült meggyőzni a srácokat, hogy nem tudjuk az utastérbe rakni, mert neki nincs gyerekülése - egy kis, repülős bőrönd is még befért és még mindig maradt hely.

Ezután apa rögzítette a gyerekeket a gyerekülésekben, én pedig helyet foglaltam a kormány mögött és beindítottam a motort. A közel 200-as ménessel bíró 2 literes benzin motor azonnal életre kelt és észrevehetetlen csendességgel járt.

Miután apa is helyet foglalt az utasülésben, máris "D"-be raktam a váltót és tudtunk indulni. Ő maga is meglepődött, hogy tudtam, hol van a váltó helye, én meg azon, hogy itt bizony lehet manuálisan is kapcsolgatni a virtuális fokozatokat. Kértem is, hogy amíg ki nem érünk a városból, had kapcsolgassam a kormányról a fokozatokat, Györgynek nem volt ellenére, elmondása szerint ő is ugyanígy szokta használni.

Mit is mondjak? Fantasztikus élmény úgy menni, hogy az autó azt csinálja, amire a sofőr utasítja. Itt ugyan nincs meg az álló Mercedes jel az autó elején, de a kormányon ott díszeleg a jel. Hamar kiértünk az M0-s budapesti szakaszára, ami után ugyancsak hamar elértük a megyeri hidat. Itt még egyedileg váltogatva haladtam, majd rábíztam magam az elektronikára. Szentendrét is villámgyorsan elértük - nyilván biztonságosan, a szabályokat betartva - majd magam álltam be a ház udvarára, ahol láttam az autó ugyanolyan családtag, mint mindenki más. Jó érzés volt. Jó volt vezetni, és megérkezni is, és sajnáltam az elválást.

Peugeot 508 Jobb kormányos kivitel

Tegnap egy olyan különlegességet vezettem, ami - hiába az EUs tagság - még mindig ritkaság számba megy kis hazánkban. Két autót kellett elvigyünk tegnap a fővárosból Szigethalomra, amiből az egyik egy angol rendszámú - így tehát jobb kormányos - Peugeot 508 volt. A gyakorlatom alapján úgy gondoltam, ezt majd én bevállalom, egy rendkívüli esemény senkinek nem hiányzik.

Jó szokásomhoz híven most is jó 5 perccel a megadott idő előtt érkeztem. Szeretem szemügyre venni az autót, amivel aztán mennem kell, így aztán most is így tettem. Körbenéztem és megállapítottam, hogy ez egy új kihívás lesz. Az autó méretével nincs gond, nagyobbat is vezettem már, de a jobb oldali kormány jobb oldali közlekedés mellett azért tartalmaz némi kihívást.

Megjött az ügyfél - miután felhívtam - és miután beraktak 3 gyerekülést hátra, én is elfoglaltam a vezető ülést. Szürreális élmény. Beállítottam az ülést és a kormányt, aztán a tükröket is minimálisan és kezdődhetett a kaland. Aki nem vezetett még jobb kormányos autót, annak elmondom, hogy gyakorlatilag az egészet csak átrakták a másik oldalra. A pedálok elrendezése teljesen ugyanaz, a váltó is - így az egyes nem felénk van, hanem balra előre. Csak éppen a megszokás nagyon nagy úr, és nehéz átállítani az agyad, hogy eddig a bal oldali terelővonalhoz igazítottad az autót, most meg a jobb oldalihoz, vagy az út széléhez kell.

A belső teljes multimédiás szettel volt szerelve, navigációval, digit klímával és multifunkciós kijelzővel, aminek a pirosas megvilágítása még kényeztette is a szemem. A kijelző elég sok mindenről informált, még arról is, hogy mikor kéne magasabb fokozatba kapcsolni. Szépen kiírta az általa elvárt fokozatot és egy felfelé, vagy lefelé mutató háromszöget, amely szimbolizálta a váltás irányát. Én a 6. fokozatot talán csak egyszer használtam, az is kicsit szürreális élmény volt, hogy egy nagy családi szedánban hatodikat kapcsolok, de mivel az egész élmény szürreális volt, nem akadtam fenn rajta. Mi tagadás jobban örültem volna ezúttal egy automata váltónak, de ilyenkor nem válogathat az ember.

A fűtés perceken belül megérkezett - pedig dízel volt - és pillanatok alatt masszívan felfűtötte az utasteret. Az ülésnek jó comb és oldaltartása volt, de a kardánbox-középkonzol-kormány-ajtó által körülhatárolt területen én egy kicsit szorongtam. Nem adta azt a kényelem érzetet, mint a saját jól megszokott Kiám, vagy éppen az eddig vezetett E vagy C osztályú Mercedes, pedig megkockáztatom, hogy a C osztálynál sokkal méretesebb volt ez az autó és a francia autók híresek a kényelmükről. Nekem most mégis olyan érzetem volt, mintha egy kockában ültem volna. Mindazonáltal kipróbálnám bal kormányos kivitelben is, hogy végső következtetést vonjak le, egy ilyen rövid út nyilván nem mérvadó.

A világítás nagyon jó, az automatikusan a kanyarodás irányában felvillanó ködlámpa is nagy segítség tud lenni kis helyen manőverezés esetén. Hátramenetet kapcsolni kifejezetten kényelmetlen volt, és hát a hátra tekintés sem ugyanaz, mint amit megszokott az ember, ha a jobb oldali közlekedéshez szokott.

Amikor odaértünk a címre, egy kicsit várakoznom kellett és még egyszer megcsodáltam ezt a hintót...

E, mint elegancia. E, mint extravagáns. E osztály, én így szeretlek!

Tegnap ismét abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egyik kiemelt ügyfelünk E400-as Mercedes-Benz típusú autóját vezethettem. Az út ezúttal hosszabb volt, mint a múltkor, így sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm ezzel a csodálatos mérnöki mestermunkával.

A részletek és a részletekre vonatkozó odafigyelés teszi ezt az autót azzá, ami. A 3.5 literes V6-os benzinmotor 333 LE teljesítményre képes, és mindezt belecsomagolták egy olyan karosszériába, amelyről az ember talán nem is hinné, milyen képességek birtokában van. A csomagolás fenséges. Bármely állami vezető örömmel tudhatja magáénak ezt a gyönyörű mérnöki mestermunkát. A gázreakciói fantasztikusak. Egyformán képes kellemes cirkálásra és vad gyorsításra, éppen annak megfelelően, ahogy a használója a jobb oldali pedálra helyezi a lábát. Az automata váltó észrevétlenül teszi a dolgát, de azért a virtuális sebességfokozatokat kijelzi a műszerfalon. Az autópályán megengedett 130 km/h-s teljesítmény mellett a motor alig forog 1700-as fordulaton.

Több alkalommal figyeltem a motorháztető elején peckesen álló Mercedes jelet. Magabiztos, megingathatatlan.

Ha választanom lehetne, én is ezt a hűtőmaszkot választanám. Nekem sokkal jobban tetszik, mint az, amelyikbe integrálva van a Mercedes jel. Sokkal elegánsabb, mutatósabb. Kifejezi az értéket, amit képvisel. No de úgy érzem elkalandoztam, vissza térek azokhoz a tényekhez, amiket nem találtam még meg más autóban. Egy ideje azok az autók tetszenek legjobban, amelyek az eleganciát ötvözik a sportossággal. Úgy érzem én is kezdek megkomolyodni. Már nem a vérmes sportautókat lesem, hanem a kiforrott technikával bíró, elegáns autókat, amikben azért meggyőző technika van elrejtve. Itt a 4 kerék hajtás gondoskodik arról, hogy bármilyen talajon megállja helyét a jármű. Ha az ember kényelmesen cirkálni szeretne, kicsit lenyomja a gázpedált és az autó kecsesen indul el, amikor azonban egy előzésnél meg kell mutatnia, mit tud, a gázpedált egy mélyebb fokozatra taposva azonnal megindul a több, mint 300 lóból álló ménes. Hihetetlen élmény, amikor egy ilyen méretű autó meglódul.

A tegnapi utazásom alkalmával több olyan extrát is felfedeztem, amit eddig nem láttam egyetlen modellben sem. Vidékről jöttünk, és az útnak csak egy részét teljesítettük autópályán, fényszóróm elé még egy őzike is keveredett a Bakony kies tájain. El is érkeztem az egyik kényeztető extrához, a fényszóróhoz. Már a múltkor is megfigyeltem, milyen széles tartományban világítja meg az utat a jármű fényszórója, és akkor reflektort még nem is kapcsoltam. Most, hogy a lehető legsötétebb éjszaka ereszkedett ránk, felkapcsolt reflektorral vettem be a Bakony útjait. Az első meglepetés akkor ért, amikor a reflektor teljesen betöltötte előttem az erdőt. Pont olyan érzés volt, mintha a moziban ültem volna, és felhúzták volna a függönyt, hogy a kép szélesvásznúra válthasson. Az erdő szinte nappali fényárba váltott, mindent láttam azonnal - így a korábban említett őzike is azonnal látszott, aminek köszönhetően megfelelő időben tudtam lassítani. A következő meglepetés akkor ért, amikor szemből autó érkezett. Én későn reagáltam volna, talán kicsit el is vakíthattam volna a szemből érkezőt, de az autó az Adaptív reflektor asszisztensnek köszönhetően magától "letekerte" a reflektort. Amint az autó elhaladt mellettünk, az erdő ismét világosba burkolózott. Fantasztikus élmény volt. Később, Veszprém után, a Várpalota felé vezető "gyorsforgalmi" úton engem is megelőztek - pedig én a 110 km/h-s megengedett sebességgel haladtam - ekkor a reflektor egészen addig olyan szinten tartotta magát, ameddig vakító lett volna a másik gépkocsi sofőrjének.

Kollégám elismerően nyilatkozott a hátsó lámpákról, ő ugyanis végig követett minket. Elmondta, hogy egyáltalán nem volt zavaró fényük, még akkor sem, amikor mondjuk lámpánál a fék pedált tapostam.

A következő meglepetés a kanyarkövető fényszóró volt, ami hihetetlenül hasznos. Eddig megvallom őszintén, nem hittem benne, de most látva a működését, engem meggyőzött. A sokadik meglepetés az autópályán ért. Nagyjából 30 km-rel Budapest előtt egyszer csak kiírta az autó, hogy itt az ideje kivennem egy pihenőt.

Nem éreztem magam fáradtnak, az utasaim viszont annál inkább annak érezték magukat, így nem pihentem, de legközelebb ígérem kipróbálom ezt is. A városba érkezve visszaváltottam a kényelmes cirkáló tempóra, szóval tartva utasaimat a maradék úton. Nagyon élveztem ezt a hosszabb utazást ezzel az autóval, azt hiszem bátran kijelenthetem, egy kicsit magam is beleszerettem.

Sajnos az üzleti rész már korántsem sikerült úgy, mint különlegességeket vezetni. Az üzlettársam, akit idáig a legjobb barátomnak tekintettem, szilveszterkor cserben hagyott, így aztán véget is ért az együttműködésünk. Elmaradnak a csúcs autók, de mindenből tanul az ember, szóval én is levontam a megfelelő következtetéseket.