Sok szó esik reformokról, de a legtöbbnél a kormány és ellenzék harsány veszekedése elvonja a figyelmet a megoldási lehetőségektől.

Én a közigazgatás átszervezéséről, elsősorban pedig a középszintű, tehát a megyei és fővárosi szintről szeretnék írni. A megyéket jelenleg a települési önkormányzatokhoz hasonló közgyűlés irányítja, jellemzően 40-80 fő képviselővel. A tagokat listás rendszerben választják, maguk közül elnököt, alelnököt, tanácsnokokat (egy adott szakpolitikai téma felelősét) választanak, valamint szakbizottságokat alakítanak, szintén bizottsági elnökkel, alelnökökkel vagy elnökhelyettesekkel, valamint külső tagokkal. A megyei közgyűlést a megyei önkormányzati hivatal (a megyeháza) szolgálja ki, a hivatalvezető a főjegyző, helyettese az aljegyző. Megyénként különböző főosztályokat és osztályokat alakítanak ki.

A megyék fő feladata jelenleg az intézményfenntartás: oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális, sport és egyéb közintézményeket felügyel, általában ezeket a nekik helyet adó települési önkormányzat nehezen tudná fenntartani, valamint megyei jelentőségűek.

Mi is a baj ezzel a rendszerrel? Az hogy drága, lassú, bürokratikus, szerepet tévesztett, ezáltal rendkívűl hatékonytalan. (mint általában az egész közigazgatás).

A kormány javaslata az, hogy a megyéket meg kell szüntetni, a feladataikat pedig a régiók vennék át. Az ellenzék véleménye pedig az, hogy a megyerendszer évezredes hagyomány, nem szabad felszámolni.

Szerintem az egyszerű központosítás nem megoldás: semmi sem garantálja, hogy jobb lesz a munka minősége, ráadásul potenciális civakodás forrás a régiót alkotó területeke között

Szvsz első körben drasztikusan csökkenteni kell a megyei képviselők számát, egyrészt nominálisan is sokba vannak, másrészt egy intézményfenntartói szerepkörre hatékonytalan egy ilyen miniparlament típusú felállás.
Az ideális létszám 11 fő, ebből egy fő elnök, egy alelnök, listás szavazással választva 4 évre. A bizottságokat, tanácsnokokat, megyei frakciókat teljesen meg lehet szüntetni, ugyanakkor a képviselőtől szigorú összeférhetetlenséget kell elvárni, vlamint gyakori ülésezést, cserébe arányos juttatást kaphatnak. Alacsonyabb létszám mellett felértékelődik a megyei képviselőség, nem káderelfekvő lesz, valódi felelősség, valódi döntéshozás lesz, könyebb az ellenőrízhetőség, a munkaszervezés, szavaztatás.
A megyei hivatalokat pedig központi erőforrás elosztó és szolgálató szervezetekké lehetne alakítani, amolyan holding jeleggel, segítve vlamennyi alárendelt intézmény munkáját, erős belső ellenőrzéssel. Esetleg Megyei Szolgáltató Központokat lehetne felállítani, amolyan állami outsourcing keretében, központosítva a beszerzést, logisztikát, humánpolitikát, számviteli tevékenységeket, pénzügyi szolgáltatásokat, ingatlankezelést. Az intézmények szerződni tudnának ezekre a szolgáltatásokra a Központtal, ezzel csökkentve a legalsó szintű korrupciót és pazarlást. További intézményi reformok már törvényi szintű beavatkozást igényelnének, tehát erre nem térnék ki.

Egy ilyen rendszerben megnőne a közgyűlési elnökök befolyása is, sokkal hatékonyobban tudna tárgyalni a központi kormányzattal, képviselve a megyei érdekeket, nem sérülne a történelmi hagyomány és szokások (szabolcsi vagyok vs keletmagyarországi régióból való vagyok), és a közhiedelmmel ellentétben az EU támogatások se lennének veszélyben.
Mert való igaz ugyan, hogy az EUban a terüeltfejlesztés és támogatások alapja a régió és a kistérség, de ezek csak statisztitkai egységek, semmi nem követeli meg hogy ehhez legyen igazítva a közigazgatás.