A Csobánc a badacsonyi borvidékhez tartozó kevésbé ismeret tanúhegy. Mellette található a Hajagos és a Hosszú-hegy. A most kóstolt borok innen származnak. A borvidék jellemzője, hogy határozottan ásványos borok készülnek itt, ami fajtánként változó ízként jelenik meg. Időnként, akár határozottan sós utóízként, de lehetnek földes-fás ízjegyek is, ami miatt időnként a tartályos/palackos érlelésű boroknak is lehet olyan jellege, mintha kicsit hordóban is lett volna.
Már 6. éve nyaralok Diszelen, ami közigazgatásilag Tapolcához tartozó falu. Már első alkalommal találtam egy nagyon jó borászatot, akiknél leragadtam, de az a borászat már nagyon visszafogott formában létezik, ezért ideje volt mást is kipróbálni.
Trio pince.
Családi pincészet és ebben a formában kb. 10 éve léteznek. Az volt az elképzelés, hogy a borvidék jellegzetes szőlőiből termeljenek és reduktív eljárással készítsenek bort. A reduktív eljárás azt jelenti (nagy vonalakban), hogy az erjesztés és az érlelés is oxigéntől elzárva és szabályozott hőmérsékleten történik, tehát acéltartályos eljárás. Így a borok gyümölcsösebb ízűek és általában élénkebb savakkal rendelkeznek. Ezek a borok jellemzően úgynevezett friss borok, amiket a tartályos érlelés után palackoznak és egyből eladnak. Legtöbbször (legalábbis sokak szerint) nem jól viselik a hosszas tárolást. Na, de ez őket nem zavarta és vannak hosszan, palackban továbbérlelt boraik, amik teljesen jól tűrték az éveket.
Hirdetés
Szürkebarát 2019
Ez volt az egyetlen boruk, amit kóstoltam és nem jött be. Na, nem azért, mert már megfáradt volna, mert nagyon nem. Kellemes savak és jó érezhető, de enyhe szürkebarát zamatok (mondjuk a szürkebarát amúgy sem egy tolakodó ízvilágú bor), de valami nem volt kerek. Némi kóstolgatás után jöttem rá, hogy nekem a szürkebarát akkor ízlik, ha hordós érlelésű. Miután ezt elmondtam nekik, mondták is, hogy gondolkodnak rajta, csak jelenleg a pince kapacitása nem engedi meg a hordós tételeket, de terveznek bővítést, hogy ilyesmi is lehessen a nem túl távoli jövőben.
Sajnos most vettem észre, hogy ezt nem fotóztam le.
Kéknyelű 2024
A kéknyelű egy nagyon régi szőlőfajta, ami kifejezetten erre a környékre (Badacsony, Káli-medence, Balaton-felvidék) volt jellemző. A termesztését nehezíti, hogy csak nőnemű virágot hoz, ezért más fajtákat is kell telepíteni mellé a beporzáshoz. Ez jellemzően a Budai zöld, amit azért írok le, mert lesz jelentősége egy másik bornál.
Néhány éve már kóstoltam egy másik pincészettől, de az borzalmasan kénes volt, szóval nem voltak elvárásaim.
Bizonyos értelemben hasonlít a szürkebarátra: van egy jellegzetes íze, de az nem túl erőteljes. Persze az íz eltér. Picit talán testesebb is, de reduktív eljárásnál ez nem igazán jön elő. Kellemes savak jellemzik. Mindent összevetve egy harmonikus, kellemes, gazdag, de nem tolakodó ízvilágú bor, ami nagyon tudja itatni magát, de közben semmi igazán markáns nincsen benne. Valójában megértem, hogy miért népszerű, de az ára eléggé vaskos (mindenhol drága). Ami még felmerült bennem, hogy ennek is jót tenne a hordós érlelés, az tudná igazán kidomborítani az ízeit.
Rózsakő 2020
Ez egy eléggé új szőlőfajta, mert az ’50-es években nemesítette Dr. Király Ferenc, akihez nagyon sok szőlőnemesítés kötődik, amik közül sokat kifejezetten a Badacsonyi és Balaton-felvidéki viszonyokhoz hozott létre. A nevét egy jellegzetes badacsonyi szikláról kapta.
Na és itt van jelentősége annak, amit a kéknyelűről írtam, mert ez a kéknyelű és a budai zöld keresztezése.
Már az illata is intenzív, de nem tolakodó, szinte édeskésen gyümölcsös. Pont ezért meglepő az íz, mert ott is azonnal jön a gyümölcsösség, de inkább egy savanykásabb, citrusosabb formában. A korty közepén jött elő az a jellegzetes íz, amit korábban nem kóstoltam (mert a kéknyelűt később kóstoltam) és nem is tudom meghatározni, annyira egyedi, majd a korty végén és utóízben egy határozott sósság. Nagyon izgalmas bor. Ennyi évesen is kifejezetten üde, élénk savai vannak, ami nyilvánvalóan jót tesz az eltarthatóságnak.
Az a jellegzetes íz, ami a kéknyelűben is meg van, itt sokkal határozottabb, nem véletlen, hogy jellemzően aki szereti a kéknyelűt, az a rózsakőt talán még jobban. Ugyanakkor ez nagyon nem az a parfümös, zavaró ízvilág, mint az irsai, vagy a cserszegi.
Oxidatív eljárással, de akár tartályban is kifejezetten testes lehetne, hordóban pedig talán egy száraz desszertborrá is lehetne érlelni.
Vulcanus 2022
A Vulcanus szintén egy eléggé új szőlőfajta, és szintén az ’50-es években nemesítette Dr. Király Ferenc. Ez szürkebarát és budai zöld keresztezése.
Az illata nem túl intenzív, viszont az íze határozottan karakteres. Itt is van egy kis citrusos gyümölcsösség és a savak is eléggé intenzívek, valamint a szinte sós ásványosság végig jelen van, de a leginkább jellemző íz, az a zöldfűszeres-gyógynövényes jelleg. Még egy kis enyhe kesernyésség is jelen van, de nem zavaró mértékben. Mindezek mellett még egészen tüzes is.
Egészen különleges, markáns, férfias bor. Ezt is szívesen megnézném hordós tételként.
Zeus 2023
Megint Dr. Király Ferenc és az ’50-es évek, de azért ez egy ismertebb fajta, hiszen ez az úgynevezett Badacsony-sor (zeusz, zenit, zengő, zefír) legismertebb fajtája. Ugyanakkor ez sem túl elterjedt, mert érzékeny fajta. Ezerjó és bouvier keresztezése.
Nagyon sok formában ittam már és nagy kedvenc ez a fajta, úgyhogy kicsit tartottam tőle, hogy nem üti meg a mércét, de kár volt aggódnom. Nagyon jól hozza a zeusz jellegzetes, gazdag, meleg ízvilágát, miközben a határozott savak, nagyon jól egyensúlyba hozzák. Nyilván ittam már olyat, mi ennél karakteresebb, vagy testesebb, vagy gazdagabb ízvilágú, de egyáltalán nem vallanak szégyent ezzel a borral.
Királyelányka 2025
Na, ez volt az egyetlen klasszikus reduktív, mert ez tényleg egy friss bor. Királyleánykát jól ismerem, sok helyről kóstoltam már. Jellemzően üde, virágos, gyümölcsös ízek (de nem parfümös) és gyakran emellett közepesen testes. Na és ezért volt ez meglepetés, mert a gyümölcsösség mellett ez inkább fűszeres. Talán leginkább valami közel-keleti fűszeresség, szóval egészen pikáns. Mellette élénk savak és egy kis tüzesség is jelen van, de ennek ellenére könnyed bor.
Határozottan pozitív meglepetés volt.
Kékfrankos 2022-2023
A ’22-es szüret karcsú lett, úgyhogy ezért külön nem vacakoltak vele, így lett ez a bor 2 évjáratos.
Nagyon érdekes, mert úgy különleges, hogy szinte semmiben sem kiemelkedő. Van selymessége, de nem selymes. Van karaktere, de nem karakteres. Van test, de nem testes. A gyümölcsössége kiemelkedő, de az valami fanyarkás ízvilág. Barátokkal azt állapítottuk meg, hogy leginkább feketeribizli és meggy. Kis tüzessége is van és az ásványosság is fellelhető, bár az élénk savak kissé elnyomják. Bár nagyon kellemes, de ennek még lehet, hogy néhány év jót tenne, hogy kissé kisimuljon. Mondjuk volt néhány kifejezetten meleg nap, amikor meg pont jól esett ez a kissé savasabb, fanyarkás karakter. A bivalypörköltbe is tettem belőle, mert úgy gondoltam, hogy ez a fajta gyümölcsösség nagyon jól fog menni hozzá és igazam is lett.
Sajnos ezt sem fotóztam (csak a pörkölthöz az üveget).
Csobánci bormanufaktúra
Ők azok, akikhez már régóta járok, de most családi okok miatt eléggé visszavettek és jó néhány szőlőbirtokot el is adtak, szóval fajta is kevesebb van, mint korábban és amúgy is kevesebb bor készül. Konkrétan néhány kisebb helyi borfesztiválra mennek és a hozzám hasonló visszatérő törzsvásárlónak árulnak. Most ittam néhány korábbi tételt, amiket már ismertem, de volt új is.
Ők teljesen más módszert használnak. Nyíltkádas erjesztés, tehát oxidatív és bár van, ami ezután tartályba kerül, de sok a hordós tétel és gyakran csinálnak natúr (tehát teljesen kénmentes) borokat. Emellett a szőlészetben és a borászatban is teljesen bio módszerekkel dolgoznak.
Hárslevelű 2023
Hivatalosan huszár hárslevelű, mert a huszár dűlőről származik, de hogy ez melyik hegy, azt nem tudom. Ehhez már az elmúlt 2 évben is volt szerencsém és nagyon szerettem, mert jól hozta a hárslevelűnek az érett almás-körtés ízvilágát. Viszont idén valami nem stimmelt. Talán a nyári melegben lett túl meleg a pince és ez a natúr ezt már nem bírta, így lett egy kis utánerjedés, ami nem mindig gond, de most azokat a – ha jól emlékszem – brut-nak nevezett ízjegyeket hozta elő, amire én csak azt mondom, hogy penetra, vagy poshadt lópokróc íz. Sokan ezt a natúrnál kifejezetten keresik, pedig ez egy ízhiba. Még az sem biztos, hogy minden palack ilyen, de most csak ezt az egyet vettem, szóval ez most csalódás volt.
Olaszrizling 2022 – Huszár kapitány
Ez egy hordós tétel. Mivel ’21-ben lett egy tartályos és mivel ez is huszár dűlő, az lett a huszár olaszrizling és ennek ki akartak találni valami találóbb nevet, így lett huszár kapitány.
Ezt első alkalommal ’24 január-februárban kóstoltam, amikor még nem volt hozzá hivatalos címke (a kép is akkori, mert ezt sem fotóztam le). Azóta követem a fejlődését és évről-évre jobb. Mostanra valami egészen gazdag, meleg ízvilága van, határozott hordós, kissé füstös jegyekkel, ami nagyon jól passzol az ásványossághoz. Az a jellegzetes olaszrizlinges íz, amit én nagyon nem szeretek, mostanra teljesen beleolvadt a többi ízbe és sokkal összetettebb és kissé talán fűszeres is lett.
Ez konkrétan ünnepi bor lett mostanra.
Pinot Noir 2024
A pinoval egyre kevesebben foglalkoznak, mert érzékeny fajta, pedig kiváló bor készülhet belőle. Ez natúr és 1 évet hordóban volt, ennek ellenére a hordó alig érezhető. Sokkal inkább a gyümölcsös (itt is a pirosbogyós gyümölcsök jellege a tetten érhető, de kicsit teltebb, melegebb árnyalatban) és az ásványosság miatt kialakuló földes-fás-avaros jegyek. Itt a pino sosem lesz igazán testes (mondjuk nagyon testes sehol sem lesz), viszont nagyon selymes tud lenni. Ennél a tételnél ez még nem teljesen van meg, szerintem kell még 1-2 év és akkorra fog szépen kisimulni. Minden esetre már most is nagyon jó. Hiába van akár egészen sokat héjon, a pino sosem igazán sötét, inkább áttetsző és élénkpiros.
Kékfrankos bogyós – 2023
Különleges eljárással készült. A szőlő egy része le lett bogyózva, az el lett terítve az erjesztőkádban, mejd egy réteg egész fürt, majd megint bogyózott és így tovább. Ezután így marad hetekig, vagy akár néhány hónapig is. Kicsit töpped is és az erjedés a szemeken belül megy végbe és csak utána préselik. Ez is hordós és az érlelés végéig teljesen natúr eljárással készült és csak palackozáskor kerül bele egy kevés kén, megelőzendő az esetleges utánrejedést, aminek a veszélye ennél az eljárásnál elég nagy lett volna. A gyümölcsösség itt is egészen mély és az ásványosságból adódó földes-fás ízjegyek is megvannak, de a legjellemzőbb a határozott karakteresség és tüzesség. Kellemesen testes, de nem nehéz. Azt gondolnánk, hogy a hosszú erjesztés miatt nagyon savas és tanninos, de ez nem, így van. Kifejezetten markáns, határozott ízvilágú, de nagyon kiegyensúlyozott bor.
Idén is sikerült éjszaka fotóznom, de azok még rosszabbak, mint a tavalyiak, így inkább a tavalyiakat használom. Azért így is látszik, hogy mennyire sötét, szinte bordós piros.
Kadarka 2025(?)
Hát igen, az évjáratban nem vagyok biztos, ahogy abban sem, hogy hordós, vagy sem. Már csak azért sem, mert itt is előjön egy kis hordós hatás, de azt okozhatja az ásványosság is, megkérdezni meg elfelejtettem. A kadarka egy fiatal ültetvény, még épp csak termőre fordult és 2 különböző klón lett. Az egyik egy korai érésű, átlagos ízvilágú, a másik egy 2-3 héttel később érő, fűszeres ízvilágú változat.
A korai annyira keveset hozott, hogy nem is lett külön leszüretelve és mire a másik beérett ez már elkezdett összetöppedni (ez a kadarkának jól megy, hiszen készülhet belőle vörös aszú is, csak itt nincs meg az a spéci gomba). Mivel kifejezetten könnyed bort képzelt a borász, nem sokat, csak 3-4 napot volt héjon, így a végeredmény már szinte nem is vörösbor, hanem siller.
A kép a színét nem adja vissza, mert van egy egyértelmű barnás, kissé konyakszerű színe és ráadásul az illata is olyan egy kicsit. Az íze pedig egyértelműen, mint a konyakos meggy. Lehet, hogy átver az agyam, de még a csokiízt is felfedezni vélem. Még az a kis tüzesség is meg van, ami ezt a hatást erősíti, de közben az egész valahogy nagyon könnyed és selymes. Annyira itatja magát, hogy belekortyolsz és egyszer csak azt veszed észre, hogy az egész palacknyi lecsúszott.
Bocsánat, itt nem vettem észre, hogy teljesen rossz a fókusz.
Szkíta 2020
Ez már csak slusszpoén, mert évekkel ezelőtt azt hittük, hogy elfogyott, de előkerült 2 doboznyi (12 palack). Ez pinot noir, kékfrankos és fekete leányka. Valójában ez a szkíta 2.0, mert az eredeti 2016-os volt és abban nem volt még leányka, de a pino és a kékfrankos hordószelektált volt. A cél a földes-fás-avaros íz és az ásványosság kihangsúlyozása. A gyümölcsösség csak a háttérben, valami feketeszedres jelleg. Kellemesen testes, de közben nagyon selymes. Természetesen hordós tétel.
Nem volt még olyan év, hogy ennyiféle bor kóstoltam volna, mert általában 7-8 tétel van, de most, hogy beszabadultam a Triohoz, nem tudtam ellenállni. Így is volt néhány tétel, ami kimaradt. A Csobánci bormanufaktúránál is volt egy kis hiányérzetem, mert nem sokkal előtte foglalta le valaki a teljes adag fekete leánykát, szóval arról lecsúsztam.
