Balla Géza az, aki a ménesi borvidék, vagy más néven Arad-hegyalja legismertebb borásza napjainkban.
A ménesi borvidék tradicionálisan vörösboros. Olyannyira, hogy Tokajon kívül csak itt csinálnak aszút, de itt vörös aszút, kadarkából.
Balla Géza ráadásul jellemzően a régi magyar és erdélyi fajtákat preferálja, de azért van neki egyéb is és van egy kevés fehér (leírása szerint a teljes terület negyede a fehér). Persze abból is inkább a magyarádi fehér, a királyleányka és a furmint. Szóval ez majdhogynem a futottak még szőlőfajta.
Viszont fehéret még nem ittam tőle és nem is volt nagyon drága (Megint Lidl: 2700). Gondoltam, egy próbát megér, csak nem lesz nagyon rossz.
Persze kicsit utána néztem és kb. azt kaptam, amit vártam, szóval tartály, reduktív eljárás és aztán még pár hónap palackos érlelés. Elvileg könnyed és gyümölcsös. Ennek némileg ellentmond, hogy 13%-os, ami már inkább a vörösek térfele.
Fontos, hogy mi a talaj (illetve az alapkőzet), mert gyakorlatilag majdnem az, mint a Velencei-hegység környékén, ahol gránit és agyagpala van, itt diorit is társul mellé. Szóval úgynevezett savanyú magmás és metamorf kőzet. Hát, az valóban nem kedvez a fehéreknek ezt sikerült már kipróbálnom.
Na, de nézzük a bort. Az illat kifejezetten kellemes és tényleg gyümölcsös, már-már édeskés. A Sauvignon Blanc nem éppen arról híres, hogy harsány lenne, sokkal inkább visszafogott, szóval az illat már jó jel volt. Ízben is visszaköszön és határozottan élénk savak vannak, ami kell is, mert az erejét nem tudja palástolni és sajnos a gránitos-agyagpalás ásványosság kissé nehézkes, iszapszerű hatása is jelen van.
Nem könnyed, csak próbál az lenni és annak ellenére, hogy minden ellene szól (talaj, mikroklíma), valójában egy egészen kellemes bor lett. Viszont ez is inkább kortyolgatós, elmélkedős. Fehérből ez a kategória eddig egy csobáncról származó, hordóérlelt szürkebarát volt, illetve a zeuszból készült narancsbor.
Mindent összevetve bátrabban fogok nézelődni Balla Gézánál a fehérek felé is, mert ha ebből sikerült ilyet kihozni, akkor a tradicionálisnak számító (mármint a ménesi borvidéken) magyarádi fehér és királyleányka még jobb lehet.
