Röviden: Találj egy jó szokást, űzd azt, aztán majd nem lesz időd a rossz szokásra és bingó.
Hosszasan: Nincs rossz szokás. Olyan van, ami hosszútávon káros. De rövid távon jó kérdés, hogy van-e olyan, ami nem jár előnnyel. Nem szokás, de kevés rosszabb döntést tudok elképzelni, mint az öngyilkosság. Mégis vitathatatlan előnye, hogy nagyon gyorsan meg tudja szüntetni a pillanatnyi rossz érzést. A baj vele az, hogy ezt úgy teszi, hogy feláldozza a teljes jövőnket. Ha egy másodperc múlva nincs jövő, akkor biztos, hogy egy másodperc múlva nincs fájdalom se. Ezzel a sebességgel kevés dolog tud versenyezni. Minden más lassabb lesz, bizonytalanabb, több munkát igényel. De akkor sem megoldás.
Na és akkor elérkeztünk a rossz szokásokhoz: Drog, alkohol, bármilyen függőség: Idő míg hat, pénzbe kerül, nem tart örökké, szünetet kell tartani. Ráadásul ezek is roncsolnak. A munka önmagunkon meg ennél is több idő, és befektetés, viszont nem csak, hogy nem szünteti meg a jövőnket, hanem méginkább kitárja azt.
Lehet küzdeni a rossz szokások ellen, de a kényszerzubbony, legyen az valós vagy mentális, nem megoldás. Mert a szokás egy okozat, egy válasz. Lehetsz dopaminfüggő világbajnok, vagy részeg alkesz a kérdés ugyanaz: Mi célod vele? Ha megvan a cél, akkor kereshetsz más szokást. Elérheted úgy is a célod, hogy másik útvonalat keresel. Vagy ha valami hiány van, akkor elkezded rendesen gyűjteni.
Nem árt felülvizsgálni szokásainkat, és időnként jobb szokásokat keresni magunknak.
Ciklikusan beleásom magam dolgokba/hobbikba, amiket ténylegesen épp csak megismerek, majd továbbállok.
De ezek nem hobbik, talán csak szokások, vagy azok sem.
De a WC ülőkével sohasem törődök 
