Érdekes írás, és sajnos sok igazság van benne

Gigabyte b360 hd3+i5 8400+4×4 gb ddr4 2400 mhz+fsp 460 80+Gtx 1060 6 Gb +zalman z1 neo

Elgondolkodtató írás, jó volt olvasni. De egyben kicsit elszomorító is.

Én munkahelyen találkozom azzal a jelenséggel sok embernél, hogy nem hajlandóak energiát fektetni egy nem optimális termék, kódbázis vagy csapatkohézió javításába. Inkább az első adandó alkalommal továbbálnak. Nyilván értem azt a szempontot is, de lehetne máskép...

Illetve a most nagyot futó AI-al beszélgetés (chatGPT) kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mennyire sekélyesek az emberi kapcsolatok általánosságban manapság... Inkább beszélgetnek az emberek egy géppel, mint egymással. A technológiai fejlődés elképesztő ezen a területen és teljes mértékben támogatom, de az átlag hozzáállás meglepő ebben is.

[ Szerkesztve ]

Nem meglepő az ha vetsz egy pillantást az első bekezdésedre: nem része a népléleknek a problémamegoldási készség vagy arra való szándék (sikerélmény hiányában), sajnálatos-csúfondáros ördögi kör, részben a fogyasztóiság sara, de ami meg ugyanúgy az emberé, szóval visszaérkeztünk saját magunkhoz, meg es érdemeljük a kitüntetést.

Rosszul fogalmaztam a "meglepővel", inkább szomorút vagy kiábrándítót kellett volna írni. Egyetértek amúgy veled.

szerintem ez ennyire nem fekete meg fehér alapvetően.
A régen minden jobb volt-al kapcsolatban azért el kell gondolkozni azon, hogy miért és hogyan működtek a dolgok. Kapcsolatok, az élet, etc... Maradva csak itt piciny hazánkban...

Nagyon egyszerű példa: Nagyfater amikor költözött nem volt hajlandó közel 100 kg rozsdás, girbegurba szöget ott hagyni. kb 15 éve vagy 20. Nem azért mert nem volt pénze. Nem is azért mert gyerekkora óta a karbonlábnyomának minimalizálására nevelték. Nem azért mert magas szinten űzte az újrahasznosítást. Hanem mert egy olyan korban született amikor ez kényszer volt, és reflex lett belőle. Ha nem csinálta meg, akkor nem volt szög. nem boldogan verte az üllőn a rozsdás sz@rt hanem mert nem volt a boltban. És ez nem csak a rozsdás szögekre volt igaz, hanem mindenre IS. A párkapcsolatokra is. Szeretjük elfelejteni, hogy a nők szerepe a családi hierarchiában nem olyan rég változott nagyot, előtte nem így nézett ki a dolog, nagyon nem... Nagyon sok esetben ott is kényszerből maradt a férje mellett, mert a szájára veszi a falu, a templom, a közössége, a családja, mert kinek kéne miután szült x gyereket már, mert úgy egyébként máshol se volt kolbászból a kerítés, szó se volt róla hogy egyenragnú partner legyen, etc. Régen is votlak normálisan működő kapcsolatok, de a válás, kevésbé volt opció. Most már az.

Lehet azon lamentálni hogy melyik út a helyes, igazából olyan nincs. Ahogy régen is volt rossz és jó kapcsolat is- nagyszüleim mindjárt 70 éve boldog házasok és voltak boldog meg kevésbé jó pillanataik is, de ez minden kapcsolatban van, úgy voltak ocsmány, bántalmazó, elnyomó kapcsolatok is, ahol a nőnek kuss volt a neve. Mert az adott korban, társadalomban ez elfogadott volt. Most már nem az.

Régen sok minden nem választás hanem kényszer miatt volt olyan amilyen. Vagy így vagy úgy. Nem a gyerekeket szerették annyira hogy kellett 4-5-6-+++ hanem mert a fele nem élte meg a felnőttkort, és a maradéknak a várható élettartama se volt túl magas, a segítő kéz meg kellett a ház körül, mert dolog az volt... A fogyasztói társadalom levett sok kényszer a vállunkról, így mi se nagyon gyűjtünk rozsdás szögeket. A kapcsolatok dinamikája is változott... Hogy ez jó vagy nem... Azt majd az utánunk jövők talán megmondják... Én mondjuk tudatosan de viszonylag sokáig válogattam, mert az egyébként triviális és primitív listám must have oszlopát se tudták végig kipipálni, pedig aztán semmi irreális "igényem" nem volt... Így viszont boldogabb vagyok a házasságomban mintha kényszerből kerültünk volna bele...

Attól, hogy régen volt rosszabb is, nem jelenti azt, hogy most sokkal jobb, és hogy a napsugaras jövő felé lépkedünk. Igaz gyerek voltam, de számomra a 80-as 90-es évek volt a csúcs, és azóta emberi értékek terén visszafejlődést látok.
Lehet azt mondani, hogy régen azért nem volt válás, mert a válás intézménye nem létezett, vagy mire el akartak válni, addigra nagy valószínűséggel a nő szülés közben meghalt. Vagy ha ilyesmi az eszébe jutott, akkor két erőteljes ütés kiverte a fejéből. De másik oldalnak is voltak eszközeik, pl a 20-as években nagy story volt, hogy légyfogó papírból asszonyok mérget készítettek az uruknak.
Az emberek jobban megbecsülték egymást, összetartottak és nem csak a család, barátok, falu.
Tudod amikor Kojak a 70-es években a karácsonyi részben azt hangoztatja, hogy emberek tartsatok össze, meg amikor ő fiatal volt, még ismerték egymást itt New Yorkban és játszottak, akkor szerintem az elidegenedés tetten érhető.
A social médiára is azt mondják, hogy jó dolog, csak körültekintéssel kell használni. Meg nem szabad abban a naivitásban élni, hogy a rólunk megszerzett információt nem próbálják meg a saját hasznukra fordítani. Okos ember tudja mit oszt meg rajta, ha lehet semmit. A lényeg, hogy odafigyeléssel használd! Minimalizáld a lehetséges károd, és maximalizáld az előnyeit.
De ugyanez nem jut az emberek eszébe az egyszer használatos palack, vagy a spotify kapcsán. Pedig még mérgezőbbek.
Mondok jobbat: Mi a véleményed arról, ha a gyereknek 2 éves kor alatt mobilt adnak a kezébe? Mert követeli, meg legalább csöndben van? Jó, nem jó? Elmegy, nem olyan káros? Nos a helyzet az, hogy kimutathatóan olyan defektet csinál az ember lelkében, amit utána már pszichológus sem fog tudni helyrehozni. Ezt azért elmondhatnák előtte. Miért? Mert megtanulja, hogy a szükségleteit egy interaktív gép elégítse ki, tőle várja, gombot kell nyomni stb. Később vágyni fog az emberi kapcsolatokra, csak egyrészt nem fogja tudni, hogy miért van hiány érzete, meg nem is lesz képes a kapcsolódásra és intimitásra. Ellenben, ha jól keres, legalább sok drága haszontalan kütyüt vesz, amitől reméli, hogy kielégíti a hiányérzetét.
Szóval nem, ne becsüld le a fogyasztói társadalom és szolgáltatóipar negatív nevelő hatását. Ha azt hiszed, hogy téged ez nem érint, már vesztettél.

Abban én is egyetértek, hogy jó, hogy ma simán bemész a boltba és van szög.
Hogy a fogyasztói társadalom eredménye képen több helyre el tudunk menni nyaralni, lehetnek barkácsgépeink, TV stb.
Csak az a baj, hogy ezt milyen áron érjük el?
Az lenne a jó, hogyha az előnyöket úgy tudnánk élvezni, hogy a hátrányok nem jelentkeznek. Ami megoldható lenne. Talán meg is oldjuk. Környezetvédelem talán kikényszeríti. De tudatosabbnak kellene lennie neked, nekem, mindenkinek.

"Az emberek jobban megbecsülték egymást, összetartottak és nem csak a család, barátok, falu."

Mert muszáj volt... Máshogy nem épült fel a ház pl... A falvak azért alakultak mert együtt könnyebb, hatékonyabb, jobb volt. Nem azért mert a csakra rezonancia frekvenciasáv optimális lett így.

"Nos a helyzet az, hogy kimutathatóan olyan defektet csinál az ember lelkében, amit utána már pszichológus sem fog tudni helyrehozni. "

Mi sajnos csórók voltunk amikor kicsi voltam, de látom neked 9110-esed volt legalább... Részvétem... Messzire elkerüllek innentől, nagyon nincs közös témánk...

Én ezt olvastam:
Bla-bla régen minden jobb volt bla-bla.
Légy a tárgyak rabszolgája, szolgáld őket, szeressed.
Bla-bla régen minden jobb volt bla-bla.
Az emberiség pont akkor volt csúcson amikor gyerek voltam és szabad, de ezt nem azért érzem így mert gyerek voltam és szabad hanem mert az évszám 198-al kezdődött.
Szeresd a tárgyakat és akkor az emberek viszont szeretnek.

Bocs kicsit trollkodtam de semmi személyes.

Amit írtál abból az derül ki hogy van egy határozott elképzelésed arról hogy hogyan kéne a dolgoknak működniük majd úgy választasz ki pontokat és kötögeted őket össze hogy téged igazoljon.

Igen, megvették a kutyát a gyereknek aztán egy hét múlva apa vitte le minden reggel. Régen is most is.
Hihetetlen mennyiségű igénytelen belsőjű autó volt régen is most is. Pont a bérelt a tiszta mert ott pénz kap valaki azért hogy tiszta legyen.

"Hallotta már valaki azt, hogy a bérautónak lelke van? A sajátnak?"
Az autónak nincs lelke. Használati tárgy. Ha valaki máshogy gondolja téved.

CD/DVD. Abban nőtél fel hogy neked birtokolni kell a tárgyat akkor a tiéd. Más meg nem ebben nő fel. Ennyi a különbség nem több.

Szerelmi bánatot szimatolok, azt öltötte át abba amit látunk karakterekben és ami már benne volt amúgy is emberünkben, de most felruházódhatott, aktualizálódhatott ezzel és lüktetve duzzadó szellemi placentaként elénk tálalhatta azt.

Szeresd a tárgyakat és akkor az emberek viszont szeretnek.
Jó összefoglalás. És egyébként a fogyasztói tárgykultúra teljes csöcsszélességgel támogatja is ezt, tehát nem nagy csoda, ha valaki erre jut cirkalmas és fájdalmas útjait követően, persze merőben fals.

Az autónak nincs lelke.
Ezen a ponton vitatkoznék kicsit. Beállítottság kérdése. Aki moderntechnológia-kütyüzik vagy épp a sportszermárkákra-ruhákra van rákattanva, na annak ne nagyon süsd el, hogy "azért drágább, mert rá van írva valami" (a becsípődött márkanév). Mert neki az nem csak egy felirat lesz, hanem életérzés, irányultság, hovatartozás és társai. Ebben is akad fals szépen, de a legtöbbség soha nem tapasztal meg más életutat, eredeti célokat, önazonosságot is csak valamelyik bejáratott kulturális kanálisba való csatlakozással ér el, az emberi kapcsolatokkal is rossz fajta áthallásba kerül sokszor a dolog. Annyiban ösztöni szintű és ilyen értelemben helyén való, hogy a kijelzés mindig is megvolt, a falkához tartozás jelképei nem ma kezdődtek.
Elveszni sem kell benne persze. Ha vannak érdemi emberi kapcsolataid, produktív tevékenységed a mindennapokban, nem a kapcsolattartó eszközt cincálod elemeire, nem preztizseszköz lesz, hanem használati, ahogy írod is.

Akkor jó, ha alkotással társul egy szenvedély. Régen is voltak kütyüzők, aki a népi bicskákban találta meg magát, mint gyűjtő vagy előállító, annak is nehezen nyomtad volna le régen is a torkán, hogy az csak egy használati tárgy. Van helye az ilyennek, csak nem a mai módon, amikor megveszed a kreativitást, kiváltod az élményt pénzzel. Amit ugye nem lehet vagy ha el is hiszed, hogy lehet, a kiköltekezésnél még egy fokkal nagyobb ürességet kapsz cserébe, tehát meg kell ismételned a procedúrát. Ez nem neked jó.

Ettől függetlenül nem baj, ha jelen van egy igényesség, ami a technikai igényességre is kiterjed. Nem egy leányt láttam az idők során, akik tudtak öltözködni, tényleg jó ízléssel, s kreativitással, szépérzékkel voltak megáldva, akár turkálóból, fillérekért is, a telefonjuk viszont kutya szájából lett előhúzva - azt annyira nem érezték...