Csak azért nem vagyok tökéletes gömb, mert amióta az eszemet tudom, szeretek sportolni. Az alacsony fickókra tervezett tevékenységek zömét mind kipróbáltam, fiatalabb koromban volt az életemben tenisz (6 év), evezés (kajak és kenu), bringa, illetve amióta járni tudok, próbálok labdát is rúgni. Ez utóbbit hetente kétszer két órában volt kollegákkal és haverokkal toljuk, teremben és műfüvön.

Viszont amikor 12-13 éves voltam, akkor egy évet jártam a BSE-be asztaliteniszezni.

És most Zitával újra felfedeztük magunknak ezt a sportot. 600 pénz, per fő, per óra. Labdát és asztalt kapunk ezért cserébe, ütőt is adnak ha kell, de most már nem kell, mert annyira belelkesedtem, hogy vettem egy 700-as szintű ütőt. A dologban egyébként az még az igen kellemes, hogy az általunk használt ojjektum jellemzően üres, csak mi megyünk le játszani, így aztán komoly anyázásokat is el lehet ereszteni a játék hevében. Z egyébként is olyan ebből a szempontból, mint Monica Geller.

Az a helyzet, hogy Zita megdöbbentően jól játszik, többször is előfordult, hogy rendesen megszorongatott. Mind a ketten rövid idő alatt felhoztuk magunkat a fiatalkori formánkra (illetve inkább én, Z még most is fiatal), úgyhogy elkezdtünk elhívni mindenféle arcokat, hogy lemérjük a skillünket. Mikor először mondtam Bochanak, hogy asztalitenisz lehetősége forog fenn, fitymáló arccal közölte, hogy ő engem akármikor, oda-vissza, féllábon és bekötött szemmel is legyalul. Már épp kezdtem elhinni, hogy valóban egy fenoménnel kekeckedtem ezügyben, amikor tényleg lejött játszani, és kábé esélye sem volt, vissza is vett a nagy arcából.

A következő szint Pheke volt (PH!TV, Konnektor magazin), aki azzal büszkélkedett, hogy amikor még sudár volt, hajlékony és dinamikus, akkor versenyzett is eme remek sportban, úgyhogy tőle erősen tartottam, de szintén nem volt elég erős ellenfél. Utána viszont megjött Zsolti, aki Bocha szomszédja, és basszus, levert. Nem nagy arányban, de azért mégis, és kellett egy óra, mire rájöttem, hogy mi a nyerő taktika ellene.

Szóval most már belejöttünk. Nagyon komoly labdameneteket hozunk össze olykor, elég komolyan is vesszük a meccseket, nem alibizni járunk le, hanem mozogni, szóval rólam öt perc után szakad a víz, de Z arca is pirosodik (a szeme pedig csillog). Ha netán van valaki az olvasóközönségben, aki szívesen nyomna egy kört valamelyik hétvégén, ráadásul a Moszkva teret is el tudja érni, akkor nyugodtan vésheti a fórumba a hozzászólást, szeretjük a változatosságot az ellenfelek tekintetében.