vagyok én. ti jellemzően úgy ismertek, hogy egy arc, aki telefonteszteket ír, néha gügyög a videóban, olykor pedig - ha rájön a szófosás - akkor blogol. eleinte winstonról és a többiekről, mostanában meg csak úgy, mintha söröznénk, és én rövid és hülye történeteket mesélnék.
tudok róla, hogy ez utóbbi kissé vulgáris is, de a személyes blogomban pont úgy szeretnék írni, ahogyan mondanám is Neked, aki most ott ülsz a monitor mögött. máshol is blogoltam már, sokat, és meg is nevezem a helyet: lovebox.
fú, ez égő, mi?
pedig nem is. de hogy értsed, ezért pár dolgot tudnod kell. 29 éves vagyok (idősebb mint Bocha, ez most egy hint a nyereményjátékkal játszók felé), nem mondom, hogy kapuzárási pánikom van, meg a környezetem sem nyaggat (család, haverok), hogy ideje lenne fix nőt találnom, de azért bennem volt a para, hogy mi van, ha nincs ilyen. pláne azok után, hogy egyszer már, 2004-2005 táján úgy hittem, hogy megvan, minden fasza, minden király. másfél év után egy éjszaka egyszer csak felkelt mellőlem, azt mondta, hogy elmúlt, hívott egy taxit és hazament.
hát nem mondom, hogy ezen gyorsan túl tudtam lendülni. persze ilyenkor én is azt csináltam, amit általában a férfiak szoktak, próbáltam pótolni a helyét, mindenféle lányokkal kavarodtam össze, de gondolom pontosan tudod, hogy ezeknek rendre az lett a vége, hogy 1-2 hónap után már tudtam, hogy nem érdemes erőltetni. persze volt néhány olyan lány, akivel lehetett volna komolyabb is, de azt hiszem, hogy nem fektettem bele túl sok energiát, ha nem én léptem le hamar, akkor ők, s ez így ment éveken keresztül.
persze, hogy kézenfekvő volt, hogy ha amúgy is a nethez köt a munkám (mindkettő), akkor használjuk ki ezt a lehetőséget, nyomultam én minden platformon, rutinos, öreg, vén tagnak számítottam, és mindig bíztam benne, hogy a következő levél, vagy chat elhozza a számomra tökéletes lányt, de nem. és akkor úgy döntöttem, hogy áh, leszarom, majd blogolok, aztán akit érdekel, az olvas, s majd megismerkedünk. így is lett. full álnéven nyomtam, nagyon rövid idő alatt lett 100-150 állandó olvasóm, jellemzően idősebbek. és egy csomóval találkoztam is, sőt, egyik-másik meg is maradt, mint egyfajta távoli ismerős, érdekes emberek voltak, de az igazi csak nem jött el.
és szépen lassan elkezdtem feladni. nincs igazi, vagy ha van is, én azt már elkúrtam 2005-ben, nem lesz több, ennyi, beérem ezzel. majd a mobilaréna papja leszek, a kivénhedt fasz, aki telefonokkal él együtt, képtelen normális párkapcsolatra, és minden szórakozása az, hogy nézze, hogy hány kattintást kapott a cikk. nem is kell nagyobb lakás, minek, meg milyen jó, mert 40 évesen is megtarthatom az öreg sportkocsimat, mert abban sosem lesz gyerekülés. eljárhatok inni a haverokkal, meccset nézni, bulizni, minden este pizzát rendelek, és ennyi, leélem én így az életem, hát ki nem szarja le.
de máshogy alakult. másfél hónapja lementem Katicába (lehel tér), rengeteg ismerőssel iszogattunk serényen, kikértem a két becherovkát és körülnéztem, hogy hová ülhetnék le, amikor kiszúrtam andrást (régi munkatárs), aki három jóképességű lánnyal ült egy asztalnál, s azt gondoltam, hogy ez sok lesz neki, majd levágódtam oda. egyiket sem ismertem, de egyből tudtam, hogy melyiket szeretném ismerni. és telt-múlt az idő, egymás után jöttek az újabb környi piák, s magam sem tudom, hogy miképpen, de a kiszemelt lánnyal már a bárpultnál beszélgettem, és fél háromkor megadta a számát.
és másnap hosszas pöcsölés és töprengés után megpróbáltam egy igen kedves, de céltudatos SMS-ben megfogalmazni, hogy kifejezetten örülnék, ha az éjjeli beszélgetést folytatnánk. és este már ott ültünk az alagút tetején, és lógattuk bele a lábunkat a semmibe, és hazakísértem, és megvolt az első csók, és megvolt az érzés. ez a hülye, romantikus, csak filmben látod, szerelem első látásra fless, amiről azt gondoltam, hogy nem létezik, és akkor is azt gondoltam, hogy túlságosan akarom én ezt, és ezért van mindez. de amikor másnap valami tóparton, éjjel, az esőben álltunk vagy másfél órát, s megszűnt a külvilág, akkor tényleg úgy gondoltam, hogy nem lepődnék meg, ha gene kelly elhúzna az orrom előtt 'singing in the rain".
és ez azóta is tart. zita észrevétlenül beköltözött az életembe, megőrülök, ha nem látom, és minden tökéletes. konkrétan minden. 29 évesen már vannak hülye szokásaim. és neki valahogy pont ugyanilyen szokásai vannak. és apróságokkal lep meg, kezdve onnan, hogy csak száraz vöröst iszik, és jazzt hallgat, odáig, hogy békésen és gondtalanul alszom mellette és kipihenten ébredek. és szeretem, hogy jól néz ki károlyban, hogy tud főzni (jobban mint én, ami nem nagy fegyvertény), hogy vannak céljai, hogy diplomás, hogy normális a családja, és hogy full őszinte mindig, mindenben.
a loveboxról leiratkozhattam (illetve read-only vagyok, naplókat olvasok), és ha a cimborák látnak egy jó nőt az utcán, hogy úbazdmeg, akkor csak mosolygok magamban, hogy nekem megadatott. inspirál, ezért kaptok most több cikket tőlem, hajt előre, végre megint van benne erő és energia, hogy jobbá tegyem ezt az oldalt, hogy még profibb lehessen.
mindezek után pedig engedd meg, Te, aki olvasol, hogy ha úgy érzed, hogy esetleg belegázoltam a lelkivilágodba egy-két kevésbé szalonképes kifejezésemmel, akkor elnézést kérjek Tőled. köszönöm, hogy elolvastad, hidd el, leírni valószínűleg jobb volt.
Amúgy totál megértelek. Habár csak tejfeles szájú 18 éves lurkó vagyok, néha rám is rámtörnek olyan gondolatok, hogy sose találok senkit. De szerencsére én is megtaláltam! 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
