megjön a taxi, dilemma van. előre üljek, vagy hátra? ha hátraülsz, akkor szól, hogy nem lenne kedve előre ülni? mert parázik, hogy hátulról leütöm, vagy megfojtom egy usb kábellel, bármi.
ha meg előre ülsz, akkor van az a taxis, aki beszélgetni akar. és nem tűnök nőnek, de még buzinak sem, mégis osztja az észt, szidja a többi közlekedőt, a demszkit, a kormányt, a cigókat, a plazakat, a kapitalizmust, a rendszert, meg a romlott tejet, baszki, s csak az ne derüljön ki, hogy mivel foglalkozom, mert mobiltelefonja bazze mindenkinek van, s mindenki jobban ért hozzá, mint bárki más, olyan ez mint a foci, a taxiban meg nem akarok dolgozni, meg nem is akarom megbántani a sofőrt, hogy az a nokia, amit vett, az egy rakás szar, mert még odacsap egy fához, érted.
úgyhogy bólogatok, mint egy hülye, ühümm-ühümm, s ha jól csinálom, akkor a beszélgetésnek jelzésértékűen azzal vet véget, hogy felhangosítja a rádiót, s akkor végre utazhatunk nyugodtan, ő vezessen, én meg merengek, végre nem én vezetek, hadd merengjek már egy kicsit.
de hogy miért kell ezt végigjátszani? mert ha rendelsz kocsit, akkor mondhatsz olyat, hogy kérsz nemdohányzó autót, de én meg nembeszélő sofőrt akarok, fizetek felárat is, nem érdekel.
Vagy sofőrmentes taxi... erre is gondoltam... kiszáll, majd visszamegy a telephelyre busszal/gyalog. Hogyan kerül vissza a taxi "tőlünk"? Nos, ezen még gondolkozni kell... még kezdeti stádiumban van a projekt 
/
Ilyen és hasonló sztorikkal "szórakoztatott", s piszkerált párhuzamosan, hogy ugyan miért 
Bog oldala
