nagyjából hozzászoktam, hogy hétköznapokon sacc 4 órás alvásokkal kibírom, de kezd kiborulni a bili. eddig csak annyi volt, hogy 8-16 között egy tetves iroda, aztán itthon én meg a PC-m meg az aréna úgy éjjel 2-ig, de valahogy volt egy ritmusa.
hétvégén meg toltam egy 12-14 órás szundit.
egyrészt öregszem, ez tény, mert bár sokáig kivételesen jó állóképességűnek tartottam magam, kurvára nem vagyok kivétel. másrészt most még ebbe a ritmusba valahogy be kell nyomorintani egy leányzót is, s nem kérdés, hogy mi a prioritás (a szerdai foci, hehe), így viszont 3 órára csökkent az utóbbi időben a fejadag, ami azért haverok közt is vékony.
a redbull, meg a hasonló szintetikus gázolajszármazékok már feleslegesek, kávézni nem szokok. ténfergek már délelőtt, mint egy eltévedt hiéna, néha megvillan valami, hogy pörögni kéne, de nem megy. és persze elbaszom az időt azzal, hogy jelentéktelen naplóbejegyzéseket írok ide, meg photoshoppal igyekszem életem képeit fogyaszthatóvá tenni, amiket úgyis csak én nézegetek, úgyhogy jó program.
némiképp meg kell variálni a dolgokat, azt hiszem. elsőként elsajátítom a nyitott szemmel alvás technológiáját, az jó lesz az irodai melóra, aztán az alvajáró labdarúgást helyezem előtérbe, ha pedig minden kötél szakad, akkor megveszem a "merevedés álmomban" című bestsellert is...