2022. december 10., szombat

Gyorskeresés

Terrafirmacraft - éld túl a kőkorszakot

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Valószínűleg nem sok embernek kell bemutatni a felnőttkori legószindrómaként elhíresült játékot, a Minecraftot, amely az erre a stílusra fogékonyak lelkét száz meg száz órákra képes a barlangok sötét mélyére rántani úgy, hogy közben a való világ halványuló ködös képe csupán múló emlék marad.

Akit már beszippantott a végtelen világ építgetése, annak nem ismeretlen az érzés, amikor üres invertoryval megjelenik a spawn-on, majd önfeledten esik neki az első fának ami az útjába kerül ököllel, hogy utána a lehető legrövidebb időn belül már a föld alól bukkanjon elő tucatnyi csákány és ásó elhasználása után, a lemenő nap fényében megcsillanó vaspáncélban, felvenni a harcot az elemekkel és a szörnyekkel. Hiszen erről szól a Mine-craft. a tiéd, a te világod, ebben építhetsz, rombolhatsz, felfedezhetsz, egyedül, vagy a cimborákkal korlátok nélkül.

A játékhoz rengeteg mod készült, melyek helyenként újraértelmezik a célokat és kitolják a határokat, a gyémánt páncél helyett Steve törékeny testét hipermodern nanoruhába, antigravitációs páncélba burkolhatjuk, és amíg lézerfegyverrel osztjuk az ellent a sötétben, a házban vígan pattogó kandalló mögött halkan szürcsöli fel hidrogénplazmáját a fúziós reaktor. De a játék alapjaiban nem változik, ha csak egy múló pillanat erejéig, de a vanilla MC szele meg - meg csapja az orrunkat.

A Terrafirmacraft nem ilyen mod. Alapjaiban írja át a játék mechanikáját, és mindent amit eddig Minecraftnak hívtunk, a jelenlegi szösszenet pedig erről a kiegészítőről fog szólni.

De mi is a TFC? Egy masszívan multira kihegyezett, túlélő mod, amely nem kitolja a játék határait, hanem a kőkorszakba röpíti a lelkes játékost, hogy a kialakuló csoportok a fejlődés érdekében együtt dolgozzanak meg az élelemért, a nyersanyagokért és a fejlődésért. Az elsődleges cél a nehézség növelésén túl (amit több mint sikeresen elért a készítő) viszont mire lehet számítani? Lássuk.

Spawn:

A játék elején üres inventoryval, és egy új sávval, a szomjúsággal szembesülhetünk. Utóbbi szerencsére nem sok gondot fog okozni, egy kis vízben ácsingózás bőségesen megfelel amíg a kerámia edényeket nem tudjuk legyártani.

Az első furcsaság ami fel fog tűnni, hogy nem sok mindent lehet kiütni puszta kézzel. A földdel kitartóbbak érhetnek el sikereket, de sok értelme nincs. A fáknak maximum a levelével érdemes próbálkozni, ami szerencsére pár botot dob majd, illetve indul a felszínre szórt kövek utáni hajtóvadászat, ami végigkíséri a játékot.

Kőkorszak

Ez teszi ki a játék egy jelentős részét, hiszen amíg Steve össze nem harácsol a felszínről 10 darab azonos fémdarabot, addig bizony jóformán a vegetáláshoz és a kóborláshoz elegendő eszköz áll a rendelkezésére. Ez egyes vallások szerint szórakoztató, de személyes véleményem szerint csak korlátozott mértékben nevezhető annak. A játék ezen szakasza valóban a kőkorszakot testesíti meg, pattintott kőszerszámokon túl nem igazán számíthatunk másra, és ezek nem igazán lesznek hasznunkra sok szempontból.

A vanillában megszokott esti henteléseket nyugodtan elfelejthetjük, hiszen a kőfegyverek gyors kopását a viszonylagos használhatatlanságuk ellensúlyozza. Ha nagyon kell akkor szembe lehet szállni egy pókkal, de egy csontváz, creeper vagy zombihorda legyűrése a játék ezen fázisában esélytelen, páncél hiányában az ilyen találkozások fájdalmasak, és esetenként költségesek is, hiszen chest készítés már a fémkor kiváltsága, a 2-3000 blokkra került tárgyaink begyűjtése pedig a térkép hiányában közel lehetetlen.

A kőkorszakban az ásást el lehet felejteni, csákányból csak fém létezik. De akkor mivel szórakozhatunk? Hiszen a szórakozás a játék értelme nem? Nos... Futkoshatunk 2-3000 blokkot amíg begyűjtünk valami használható fémmennyiséget, amit kiégetve csákányhoz jutunk, de a vándorlás kockázatos, és főleg a szerencsétől függ a kimenetele, nomeg az éhség is okozhat kellemetlen perceket. Szerencsére kapa, leánykori nevén hoe már pattintható egészen gyorsan két kődarabbal, nosza rajta vessünk szántsunk arassunk. Forró az a kása...

A TFC-ben a vanillához képest irdatlan mennyiségben található ehető növény, ezeket viszont nem elég egy megkapált földdarabra kiszórni ahogy megszoktuk és várni a termést. A növekedés jelentősen több stádiumból áll, és olyan faktorok befolyásolják mint az évszak, vagy a föld minősége. Utóbbi dinamikusan változik, elég véletlenszerű már induláskor is, de az aratások száma is negatív irányba billenti. A gondot az jelenti, hogy erről nekünk, ahogy az ősembernek régen, fogalmunk sincs, nincs mód rá hogy kiderítsük a föld alkalmas e a kiszemelt növény telepítésére, így az éhezés mellett maximum hajunk tépése és a tűz isteneihez imádkozás marad.

Nosza rajta akkor induljon az állatfarm, kenyeret úgyse eszünk ha mócsingos steakeket ránthatunk ki zsebünkből hogy letelepedve egy sziklapárkányra lassan őrlő fogakkal élvezzük a blokkosított gyönyört. Ez vanillában sem elvetemült ötlet, a kószáló állatokat csak be kell gyűjteni kicsit, pároztatni, levágni. A folyamat itt is hasonló, annyi csavarral, hogy közel lehetetlen a küldetés. A szörnyekkel ellentétben a valóban használható lények mint birka, tehén vagy csirke elvétve találhatóak a térképen, több száz blokkra egymástól, nem ritkán egymagukban. A begyűjtésük a kőkorszakban olyan mint Zuzuval társalogni (a fiatalabbak meg menjenek Ford Fairlane-t nézni most). Ha valami véletlen folytán hazavittük őket, akkor se lesz sok boldogság, az állatok nem hímnősek meglepő módon, de ha mégis sikerült a megfelelő párt megtalálni, hosszadalmas terhességre, majd a szülés után végeláthatatlan növekedésre érdemes számítani.

Amíg a búza és a paprika eldönti hogy nőni fog e, és az állatokról már letettünk, akkor mégis kéne valami elfoglaltság, mert ez így karcsúnak tűnik. házat földből nem igazán lehet építeni, a gravitáció kiterjesztése a realisztikusabb játékélmény nevében pedig csak szalmatetőt enged a fakunyhónkon. Fiatalok vagyunk, letelepedni nincs értelme, nosza rajta frissen üdén, fussunk vagy 500 blokkot az erdőben amelyet a felkelő nap sugarai aranyoznak be, és a hajnali pára csillog a levelek végein. Látni ebből sokat úgyse fogunk, hiszen a földet nézzük és a nyomorult kövecskéket püföljük titkon azt remélve hogy a következő majd dob valamit. Pedig nem.

A kövecskék jelentik az egyetlen utat a kőkorszak mocsaras, erkölcsileg züllött, tudatlan társadalmából a boldogabb vaskor fele. Egyetlen apró problémát csupán az jelent, hogy egyúttal egyfajta indikátorai is a földfelszín alatt rejtőző fémeknek, azaz ha nem egy puszta kavics pattan fel öklünk puha simítását követően, hanem némi érc, akkor alatta bizony valamerre jókora lerakat található. Az összefutó nyál már-már kicsordul szájunk szélén, amikor szembesülünk a ténnyel, bizony még messze van a csákány amivel a mélyére nézhetnénk a hegynek, sok kóborlás és eltévedés áll előttünk, így ezt a lelőhelyet bizony vélhetően soha nem látjuk viszont. "Van még ahonnan ez jött" legyint a rutinos mc-s "majd leások 12-13-as szintre elindulok előre aztán dől az érc."

És itt jön a csavar. Ahogy a teremtő is viszonylag lusta volt, a játékban sem alkotnak a fémtartalmú kövek kellemes, homogén masszát, viszonylag kis területre koncentrált, nagy lerakatokban tanyáznak, várva a kitartó bányászra. A "ház mellett leások, aztán felhozom amit találok" gerillaakciók eredményessége a lottózással vetekszik, és ha mégis találnánk egy lelőhelyet, abban biztosak lehetünk, hogy csak egyfajta fémet tartalmaz. A lelőhelyek között gyakorlatilag nem sok minden van, pár, a játékmenetbe még nem integrál de már generálódó drágakövön kívül csak használhatatlan kövek töltik ki a tátongó űrt.

Vaskor:

Igazából random fémkor. A szerencsésebbek némi rézből már el tudnak indulni a civilizáció fele, az ezekből készült kapa már megmutatja például hogy mit hova érdemes vetni, így a farmolás se annyira véletlenszerű, csak időigényes és fájdalmas lesz. A következő kihívás a bronz vagy acél gyártás lesz, amit újra ezer meg ezer blokk távolságok áthidalása, földön heverő kövek és kavicsok püfölése, és anyázás foglal keretbe, közben visszasírjuk Zuzut és a popszakmát is.

Az első fémkészlet feltárása, olvasztás, formába öntés, és egyéb nyalánkságok után olyan hihetetlen és fejlett eszközök készítése nyílik meg előttünk amire gondolni se mertünk volna. Ide tartozik a craftingtable és más, plank-ra épülő receptű tárgyak tárháza, vagy az ágy, amihez csak kétszáz lépéssel kell a nehezen megszerzett gyapjút preparálni, és máris nyugovóra hajthatjuk a fejünket.

A vaskor jellemzői lesznek továbbra a beomló bányák, a végtelen bolyongás az értéktelen kövek között fémre vadászva, és az olvasztás, amihez igazából másfél "gép" is építhető, de azért nagyon nem könnyítik meg a dolgunkat. A kész fémrudak ötvözhetőek és formázhatóak az üllőn, ezzel egyedi tulajdonságokkal vértezve fel az eszközöket vagy páncélokat, csupán a megfelelő hőmérsékletre kell őket hevíteni, és azon egyensúlyozni őket, kalapálni 20 féle módon, újrahevíteni, kalapálni, hevíteni... móka mondom én.

A vaskorral viszont a mod eléri korlátait, és pár jobb páncél és kard kovácsolása után nem igazán tartogat kihívást. Egyedül nekiesni súlyosan mazochistáknak javasolt, a vanilla játék szellemisége, az építgetés a craftolás rettenetesen kitolódik, nagyon apró haladásért is rengeteg idővel és fáradtsággal fizetünk. Több fórumon is kihangsúlyozzák, hogy ez a mod mindenképp szerverért kiált, ahol kasztokba osztott játékosok egymással kereskedve, összetartva haladnak, viszont a szétszórt bányák, és farmok között ingázás csak korlátozottan szórakoztató már a kezdetekkor is, és ha véletlenül egy nem feltétlenül illedelmes és fejlődni vágyó (aka köcsög) játékos kerül a térképre, az pár mozdulattal olyan rombolást végezhet, ami hetekkel visszadobhatja mindenki játékát. További érdekes kérdéseket vet fel hogy miért játszana valaki kovácsot vagy farmert egy olyan játékban, aminek pont nem a kasztokba sorolás a lényege, és az értelme, hanem a szabadság, hogy egyedül is elérhetsz bármit.

Alapvetően a TFC egy jó kezdeményezés, sokkal inkább a túlélés szerelmeseinek kegyeit keresni vágyó önsanyargató pakk, de vanillához képest többszörös rendszerigénye, és monotonitása csak kevesek szívébe fogja belopni magát. Talán a legfájóbb pont, hogy így a vanillánál kevesebb eszközből gazdálkodunk, cserébe sok mechanika ha nem is reális, de közelebb áll a valósághoz.

A szösszenet szigorúan privát véleményt tartalmaz, és csupán azért született, hogy az mc fórumot ne véssem megint tele fölöslegesen. Az esetleges időrablásért mindenképp elnézést kérek utólag is az érintettektől ;]

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.