(Önfejlesztő/gerjesztő tréning)

Változnom kell. Ez tény, méghozzá visszavonhatatlan. Ki kell zárni a tudatomból a negatív dolgokat. Azt mondják, negatív energiákat vonzok be, úgy pedig nem fog sikerülni. Nem lehetek boldog, kiegyensúlyozott, mert úgy nem tudom beengedni a CSI-t.

Lássuk csak, nem is tűnik olyan bonyolult dolognak.
Csak úgy kell kelnem reggel, hogy minden sikerülni fog. Nem érhet semmi baj. Mindenkit szeretek, legfőképpen önmagam. Hiszen enélkül más sem fog szeretni. Ezaz!!! Végigcsinálom így a napot, aztán este jöhet a lazulás, jól megérdemelt pihenés, újabb adag CSI felszippantása.

Reggel 6.10
Kivánszorgok a fürdőbe. Belenézek a fél testhossznyi tükörbe. Jesszus!!
Sápatag arc, karikás szemek és egy állon nőtt pattanás néz vissza rám…
Aztán eszembe jut az álom, amiből hajnalban riadtam: börtöncella, homoszexuális cellatárs, veszett kutya épp harapni készül, egy kislány birkózik vele.
Pff.. hát ez siralmas! Dühös vagyok! Sokkal jobban kellett volna koncentrálnom lefekvéskor a homokos tengerpartra, susogó tenger zajára, sós víz illatára, 30 fokra. Na mindegy, nincs veszve még semmi! Egy jó kis zuhany, és smink csodákat tesz majd velem (na nem egy vakolatnyi, szerencsére arra semmi szükségem, elég egy kis pirosító).

Kezdődjön hát a nap!

8.20.
Megint elkéstem. A buszsofőr szerintem félkómában furikázott, 50 km/h-val cammogtunk a megengedett 90 km/h helyett. Próbáltam kilövellni magamból egy kis fölös poz energiát (naná hogy van, de még mennyi), de immunis volt rá.
Főnököm szót se szól emiatt, viszont azonnal elvégzendő feladatot ad, - kabát levetése, kis szusszanás, esetleg kávéivászat kizárt. Duzzogok- hát jó, megcsinálom, (feltéve ha utána jó ideig békén hagy.) Hmm, már érzem is a bennem duzzadó energiát, röpülnek az órák, legyűröm a feladatok nagy részét.

Ügyfél telefonál. Morcos, mit morcos, dühös, követelőző. Kezdek kibillenni. Jaaaj, neeee! Nem teheti ezt velem! Fogcsikorgatok… zzzzzzz… mindenféle csúnyát gondolok, miket mondhatnék neki… aztán udvariasan válaszolok, nem lehetek bunkó! Hahhhha! Hát persze! Hiszen nem is velem van gondja, hanem saját magával. Azért ilyen harapós! Feladat letudva, ő számlájára írva, nekem bajom nem lehet.

Főnököm színre lép. Újra belekezd a 3 hete indított vitánkba, miszerint a tavalyihoz képest a 20% bércsökkenés csak látszat, fejlődő cég vagyunk, nagy tervekkel, idén duplázzuk a fizetéseket. Hát, végülis a pozitív szemlélet megvan. DE hol a pénz??? Birkózunk, gyúrjuk egymást, érvvel és ellenérvvel. Darth Vaderként lövelli felém a negatív energiáit.
Eredmény: 0:0. Makacs, mint egy öszvér. Áhh, egy csillagjegyben születtünk. Lehet, hogy ez a baj….. én is makacs vagyok…. Izzik a feje az indulattól… Jesszus, ugye nem lesz rosszul?! Hagyjuk inkább! Mit nekem a pénz! Hisz az nem is boldogít. A sok sallangot meg majdcsak megoldom (rezsi, hitel, új cipő…)

Aaaaj, kezd szaggatni a fejem, és mintha a torkom is kaparna. Mi lenne, ha bevennék egy vitamint? Figyelem, nem veszthetem el a fejem! Ugyanis nem mindegy ám, hogy milyet veszek magamhoz: meg kell éreznem, át van-e itatva negatív rezgésekkel. Hogy lehet erre rájönni? Nagggyon egyszerű: amelyik cég szerintem pusztán erkölcstelen, szennyes módon kereskedelmi célból, haszonszerzés céljából forgalmazza a terméket, az csak rossz lehet, a vitamin pedig ellenkező hatását kifejtve megbetegít.
Hát be is paráztam teljesen, inkább mégsem veszem be…

16.15
Végre, munka letudva. Nem mintha elfáradtam volna. Irány a lazítás!
Újra emberfeletti küzdelem busz elcsípéséhez. Még 6 lépés, 5, 3… fenébe! A sofőr körül se nézve bezárja az ajtót és fullgázon elindul. Nem szeretném, ha átgázolna rajtam, így nem erőlködöm tovább. Most várhatok még negyedórát. Figyelem az embereket körülöttem – elgyötört arcok, üres tekintetek. Átfut az agyamon, vajon én is így festhetek?

Félórás zötykölődés után végre otthon. Kedvesem átölel és csókol, hiányoztam neki. Nagyon jól esik, persze akkor eszembe se jut mennyi CSI-t is vehettem át tőle (pedig biztos). Kezdek lazulni, amihez egy pohár jófajta borocska is besegít. Talán ennem is kéne valamit… Készülődök, újabb gyors zuhany. Következik a nap egyik fénypontja.

Kopogtatok a masszőr ajtaján, széles mosollyal fogad. Hogyhogy nem látott már cirka 4 hónapja? Hááát, izé, tudom én, milyen jót tennék magammal, ha hetente járnék, de hát nincs rá keret… Ahham, bólogat. Úgy tűnik megérti. Nna, akkor egy fincsi tea után lazuljunk. Okés, állok – illetve fekszem - elébe. Hmm, fantasztikus kezek, igen, ezt szeretném akár naponta is!!! Ez kell nekem! Arcmasszázs után tapintható csend, szinte már alszom. (Átvillan az agyamon, jó hogy nem vagyok horkolós tipus, mert ki tudja, hátha elalszom, és jól beégnék.)

Majd halk kérdés:
- ” Érzed a melegséget, hogy áramlik a talpadig?”
- Öööö, várjunk csak, khhmm, iiigen, … igen, ÉRZEM!!
- „Igen-igen, … én is érzem, hogy szívod, bizony lemerülőben vagy, de semmi gond, átadom a szükséges energiát!”

Megnyugodtam. Figyelmesen fürkészem magam a tükörben. Kisimult arc, halvány de letörölhetetlen mosoly.

Hát csak ennyi? Máris változtam?

-------------------------------
[link]