Kulcsszavak: hangfal, hangdoboz, hangsugárzó, hangfalépítés, építés, DIY
Mióta elkészült a „2.1-2.0 Kompoziterősítő 3x20W”, már nem tudtam az erősítőre fogni a fejhallgatós- és hangfalas lánc közti, már zavaróvá vált különbséget, így a jó öreg Visaton FRS8-ak lecserélése elhatároztatott. Pár napi fórumozgatással rátaláltam a Thymphany által gyártott (Peerless és Vifa néven is forgalmazott) TG9FD-10-04 nevű 8 cm-es szélessávú hangszóróra. (eBay-es beszerzés az amerikai Parts Express cégtől, 4 ohmos verzió; de létezik 8 ohmos is. Üvegszálas membrán és műanyag kosár, ami utóbbi kicsit megbotránkoztatott, de sem akusztikai, sem esztétikai gondot nem okoz.) Új hangszórónak pedig új dobozt készítettem, egyrészt mert az FRS8-aké már régi és mára kissé ütött-kopottá vált, másrészt nem akartam őket szétszedni, annyit hallgattam megelégedéssel… Valamint láttam, hogy ezeknél a pozdorjából készült, ragasztott-csavarozott, majd műanyag öntapadós tapétával bevont dobozoknál talán nem is olyan bonyolult valami „élethűbbet”, azaz nem műanyag felületűt alkotni. Nem túl nagy energia-, idő- és pénz ráfordításával kívántam valami műszakilag korrektet és szépnek mondhatót készíteni, itt is szem előtt tartva az ár-érték arányt, már csak megszokásból is. 
Végül kb. 35k-ból megúsztam mindennel együtt tizenvalahány óra effektív munkával, és a végeredmény fenomenális!
A zárt dobozok térfogatát 2 liter körülinek választottam, ez illik ehhez a hangszóróhoz 120 Hz körüli váltásnál. A sok tapétás pozdorjadoboz (valamint hosszú idő) után ez volt az első alkalom, hogy fával dolgoztam. Lapszabászatban méretre vágatott, 15 mm vastag rétegelt lemez mellett döntöttem, mert ennek egyrészt van olyan szép felülete, hogy valamilyen olajjal/viasszal/lakkal lekenve vállalható legyen, másrészt olcsóbb, mint a keményfa. Puhafából valamiért nem akartam hangdobozt készíteni. A lapokat Pálmafa ragasztóval ragasztottam össze asztalos szorító segítségével min. fél órás préselési időkkel (volt az több óra is), majd szalagos csiszológéppel lekerekítettem az éleket, körvágóval kivágtam a hangszórók helyét, valamint lépcsős fúrószárral a csatlakozóknak előkészített furatokat.
A szorítókat óvatosan érdemes összehúzni, és ha elcsúsznak a lapok, meglazítást követően be kell igazítani őket, mindezt akár többször is. Pár perc alatt megköt annyira a ragasztó, hogy már nem csúsznak el, ekkor jól meg kell tekerni a szorítót (persze nem ész nélkül). A doboz oldala és a szorító közé mindig tettem egy közbülső falapot. Érdemes minden fa alkatrészt és ezeket a közbülső lapokat is letisztítani, nehogy benyomja a felületet valahol egy szemcse. Az oldalra kinyomott ragasztót célszerű letörölni, amíg folyékony.
Először az oldallapokat ragasztottam össze az alja-tetejével, majd, ahol szükséges volt, szintbecsiszoltam 60-as papírral (csak az elő-/hátlapok felőli felületeken), és következtek az elő-/hátlapok. (3 dobozt indítottam, mert lesz majd egy az aprónépnek, bluetoothos/védőrácsos, így ehhez 4 dobozra való faanyagot rendeltem, just in case. Végül a negyedik dobozt is összeragasztottam.)
Az oldalélek lekerekítéséhez bátorság kell, és el kell fogadni, ha az első dobozoknál nem lesz mm-re egyenletes. Én beértem azzal, ha kinéz valahogy… Meg persze pormaszk és védőszemüveg sem árt, mert port azt csinál a gép szépen. A gépi csiszolás végén egy sima fadarabra erősített csiszolószalaggal kézzel egyengettem még kicsit itt-ott. Értelemszerűen nem csak az élekre figyeltem, hanem arra is, hogy az illesztéseknél is minden szintben legyen. Addig viszont állítólag nem szabad csiszolni, hogy a rétegelt lemez felső rétege elfogyjon.
A munka a felületkezeléssel folytatódott. Először a lyukakat gletteltem ki az éleknél Uverapid kétkomponensű műgyantával, amit az Azúr vegyszerboltban vettem. Szaki ismerős szerint érdemes finom csiszolatporral keverni 30 térfogatszázalékig, de ezt ellustultam, mivel a csiszolatport nem hoztam magammal. A lyukak nagyon itták az anyagot, végül már egészen elzselésedett, mire az utolsó utántunkolást megejtettem, a végeredmény mégis az lett, hogy kis bemélyedések/lyukak maradtak néhány helyen. Na sebaj!
Ezután 60-as papír félrerak, 240-es elővesz. Elsőre férfias lendülettel lecsiszoltam az alanyokat, majd lefújtam (levegővel), enyhén nedves szivaccsal áttöröltem, nehogy poros maradjon, és felkentem az első réteget az idő közben megérkezett Wipe-On Poly-ból egy rongy segítségével. (Vízbázisú verzió, Amazonos beszerzés.) Ez az anyag egyben impregnál is és a végső felületkezelésre is alkalmas, poliuretán tartalmú, selyemfényű amerikai holmi. Könnyű volt vele dolgozni. Papír törlőkendővel nem érdemes próbálkozni, mert mállik és beleragadhat a felületbe. A nedves dobozokat alátámasztottam, hogy alul is száradhassanak. A rétegek között min. 2-3 óra száradás szükséges. Gumikesztyűt ér nem elfelejteni, bár nagy bajt nem okoz, ha mégis sikerül; ekkor marad a szappanos kézmosás. (A ceruzázást a bevonatolás előtt van utoljára lehetőség leradírozni vagy lecsiszolni! )
Ha olajos kencét veszünk, a rongyot mindig kiterítve hagyjuk, mert öngyulladó az anyag! A vízbázisú kencézés után viszont érdemes kiöblíteni, nehogy beleszáradjon ez a poliuretános anyag. Szellőztetni csak az olajos esetén kell.
Az anyag szépen kiemeli a fa erezetét, bár nem olyan mértékben, mint az olajbázisú verzió. A vízbázisú mellett az ára miatt döntöttem, de ismerős szerint ehhez a faanyaghoz amúgy is szerencsésebb választás volt.
A második réteg felhordása előtt finoman átcsiszoltam 240-es papírral, mert a rostok megduzzadása miatt a felület elvesztette simaságát. A harmadik réteg előtt pedig még kapott egy leheletfinom átcsiszolást, mert a második réteg utáni is érezhető volt egy kis érdesedés. A végeredmény egy enyhén selyemfényű, üde színű, tetszetős felület lett. Szándékosan nem a vakus képeket teszem fel, mert a valóságot ezek jobban visszaadják.
Ezután előfúrtam a csavaroknak, és készre szereltem a dobozokat. Csillapításként fellazított háztartási vattával töltöttem meg őket. A csatlakozópanel és a hangszórókosár alá ún. hangszórótömítő anyagot tettem légzárás céljából (a Hangszóróboltból a Bajcsiról), ami egy ragacsos gyurma, olyan, mint a táblaragasztó. A csavarok meghúzását követően, 1-2 perc elteltével az oldalra kinyomott felesleget sniccerrel óvatosan eltávolítottam. (Azt talán fölösleges is említeni, hogy D-fejű csavarokat érdemes használni, nem süllyeszthető típust.) A csatlakozók szintén ebből a boltból valók: banándugót és csupasz kábelvéget is fogadnak. Eleinte egy darab NYÁK-ra terveztem őket szerelni, aztán a kezembe akadt ez a rozsdamentes acél lemezanyag. A dobozok aljára 3-3 db lapos, öntapadós gumitalpat ragasztottam.
Mint már említettem, jól szól. Nagyon! Közvetlenül még nem vetettem össze az AKG K240 Sextett fejesemmel, de nincs hiányérzetem. Kifejezetten szép, artikulált, egységes produkciót nyújt, pontos térrel és élő, vidám magastartománnyal; valóban egy élmény hallgatni. Közeltéri rendszernek használom, de a kb. 50 m3-es nappalit megtölti hangosnak mondható hangerővel is. Biztosan nem mozgat meg olyan légtömeget, amilyet egy nagyobb membrán, ezt nem tudom, mert elsősorban fejhallgatózom, de társasházba amúgy sem való olyasmi.
A dobozpárt 120 Hz-től hajtom másodrendű aktív váltással, vagyis nem szélessávúként, csupán szatelitsugárzóként dolgozik.
