Miről is szól ez? Nem, nem teszt. Csupán csak egy véleménynyilvánítás. Nem az a célja, hogy mindenről írjak, mindent összehasonlítsak, a végletekig felmérjem, kielemezzem az tesztalanyokat, hanem csak néhány sort, gondolatot kap mindegyik. Nem azért, mert annyit érdemel, hanem, mert annyi is elég, megfelel a célnak. Meg aztán lehet, hogy többet nem is tudnék írni az emlékek elsikkadása miatt. Ja! Egy fontos dolog majdnem kimaradt, fülhallgatókról lesz szó.
Remélhetőleg ez az iromány segíteni fog elindulni néhány leendő -remélhetőleg boldog- fülhallgató tulajnak a választás rögös útján. Ez egy szubjektív téma, mindenkinek meg kell találni a Hangzást, amit ő szeret. Számomra a szolidabb mennyiségű mély, csilingelő magasak, részletesség minden mennyiségben azok a tulajdonságok, amik el tudnak varázsolni egy fülhallgatóban. Zenei műfajok közül a hangszeres darabok vannak terítéken; szimfonikus művek, fúvószene, jazz és rock leginkább. Ez hasznos ismeretként szolgálhat az értékelések olvasása közben. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az itt leírtak csak a saját véleményemet, emlékeimet, tapasztalataimat tükrözik, senki ne alapműként tekintsen rá. Ha a kedves Olvasó mégis úgy dönt, hogy több információmorzsát szeretne belőlem kicsikarni, nyugodtan írjon rám privátban és megpróbálok hasznos, tartalmas válasszal szolgálni kérdéseire.
Egy bizonyos árkategória -véleményem szerint ~10-15e Huf- felett már mindenképpen javallom a személyes meghallgatást bármiféle vásárlás előtt. Egyrészt kiderülhet, hogy az adott hangkarakter nem is tetszik, másrészt egyéb problémáktól is megkímélhetjük magunkat például kényelem terén.
A fülhallgatókat az egyszerűbb eligazodás érdekében -új áruk alapján- árkategóriákba csoportosítottam, melyeket igyekszek időközönként aktualizálni, frissíteni.

Az írás végén létrehoztam egy árkategória nélküli fejhallgató listát is. Részben azért, hogy az emlékeimet valahol tudjam tárolni, részben pedig abból a célból, ha a jövőben akár más, akár én kíváncsi lesz ezekre, hozzá tudjon férni a keresett információra.

Fülhallgatók

0 - 5000 Ft

• Knowledge Zenith (KZ) ATE: Terjengős mélyek, nagy tér jellemzi. Negatívumként az ED3-hoz, ED9-hez képesti mosottságot hoznám fel, sajnos nem olyan tiszta közép és magas tartományban, jobban összemosódnak a hangszerek. Mérete nem kicsi, vetőcsöve nem állítható, így a stabil viselettel lehetnek gondok. Érdekesség, hogy a kábelen kis súlyok kerültek elhelyezésre, amik a fül felett-mögött elvezetendő kábel helyén tartásáért felelnek. Hosszabb távon nem volt szerencsém hozzá.

• Knowledge Zenith (KZ) ED3: Kellemesen meglepett hangjával. V karakter, kicsit terjengősebbek mélyei, mint az ED9-nek. Nem minden műfajra ajánlom, szimfonikus művek, keményebb rock, metál alkotások kedvelői inkább kerüljék. Viszont jazzre tökéletes választás lehet ebben az ársávban a hangja alapján. Masszív fém házat kapott a füles, ebből kifolyólag van súlya is, bár a fülben való viselet közben ez nem érezhető. Mérete számomra eléggé nagy, a hossza miatt már nem fér rendesen a fülkagylómba, van egy kicsi túlnyúlása. A vetőcső átmérője a megfelelő illesztékkel nem érződik nagynak. Kábele viszonylag vastag, gumírozott tapintásra emiatt nehéz kigubancolni.

• Knowledge Zenith (KZ) ED9: Érdekessége a cserélhető vetőcső, amiből kettő párat kapunk; egy rövidebb, arany színű és egy hosszabb, sárgaréz színezetű párost. A rövidebbel erős V karaktert kap, eléggé erős, feszes mély tartománnyal és csilingelő magas regiszterrel. Számomra ez eléggé fárasztó, erőltetett képet adott a zenének. A hosszabb vetőcsővel viszont egész kellemes hangzást produkál, az ED3-hoz nagyon hasonló, csak feszesebb és kicsivel kevesebb méllyel és részletesebb közép-magas tartománnyal és némi csilingeléssel.

• Knowledge Zenith (KZ) ED10: Szerintem az ED9 jobb nála, a kisebbik tesónak élvezhetőbb a hangja. Alapvetően meleg karakter, sok méllyel, kicsit a terjengősebb fajtából. Magasakból is van bőven, egy-két helyen, a dominánsabb énekeknél még több is, mint ami számomra a kellemes. Csöppet mosottas volt az én ízlésemnek, a részleteket nem annyira lehet felfedezni benne. Rockra nem annyira ajánlanám, túl "szúrós" a magastartománya.

• Maxell Metallics: Első tudatosan választott fülhallgatóm. Eléggé kicsi a mérete, sohasem nyomta a hallójáratomat, fülkagylómat, hosszabb távon is kényelmes. Hangja V karakter, terjengős mélyekkel, mosottas közép és magas tartománnyal. Ennek ellenére univerzális, minden műfajt ugyanolyan hallgatni vele, néhány ezer forintért jó választás lehet.

• Xiaomi Piston Hybrid: Egy armatúra és egy dinamikus meghajtó. Tökéletes páros is lehetne, de nekem nem jött be. Sajnos nagyon mélyorientáltra sikeredett, legalábbis az én ízlésemhez viszonyítva. Ha esetleg olyan műfajra kell, ahol nincs nagy mélyáradat, akár élvezhető is lehet, mivel az armatúra is dolgozik szépen a közepeknél, magasoknál, sok részletet mutat meg, csak sajnos a dinamikus driver mélyei ezt legtöbbször elnyomják. Kényelemmel, izolációval nem volt gondom.

5 - 10 000 Ft

• Sony XBA-C10: Méretre elég kicsi, kényelmes, nem zavaró. Hangban mélyet nem kell keresni benne, viszont a magasai nagyon harsányak, rikácsolók. El tudom képzelni, hogy bizonyos műfajoknál jó lehet, de magamnak nem kívánnám. Megvásárlása előtt előtt mindenképpen ajánlanám a meghallgatását, hogy ne érjen senkit se kellemetlen meglepetés.

• SoundMAGIC ES18: Nem sok emlék maradt róla és sajnos hosszabb távon nem is volt szerencsém hozzá. Kategóriájában nem rossz hanggal rendelkező, V karakterű füles, a tér és részletesség is rendben van. Viszont számomra kicsit törékenynek hatott a műanyag háza. Driver flex jelentkezett a behelyezés folyamán.

• Xiaomi Piston 2: Sok-sok mély (emiatt nálam elnyerte a mélyláda becenevet ), V hangzás. Semmi extra, átlagos V hangzás, kicsit éretlen, érces magasakkal, kategóriájában jó részletességgel. Viszonylag nagy fémházzal és kicsit merevebb szövetbevonatos kábellel rendelkezik. Emiatt viselete számomra kicsit kényelmetlen, zavaró volt, de hosszabb távon nem próbáltam.

• Xiaomi Piston 3: Jelentősen javult minden téren, de mégsem változott sokat elődjéhez, a Piston 2-höz képest. Kevesebb mély, de még mindig V karakter. Részletesség-tér terén egy osztályban lehet a Piston 2-vel. Kényelemre viszont előrelépés, kisebb a mérete és könnyebb is, mint elődje. Kábele még mindig szövetbevonatos, viszont vékonyabb és egyáltalán nem mondanám merevnek.

• Xiaomi Piston Earbud: Earbudhoz képest kellemes csalódás, úgy szól, mint némelyik in-ear füles, leginkább talán a Piston 3-ra hasonlít a hangja. Izolációról nem nagyon beszélhetünk és nem is túlzottan stabil a fülben. Cserébe viszont nagyon szellős érzetet kelt.

10 000 - 20 000 Ft

• Astrotec AX35: Lineáris, izgalmaktól mentes hanggal rendelkező füles. Aki ezt szereti, annak jó választás lehet. Részletek megvannak, hozza az armatúrásoktól elvárt szintet. A kábele nem a legkellemesebb, eléggé gubancolódós fajta, össze-vissza tekeredik általában.

• Audio-Technica ATH-CKP200: Hangja mosottas, V karakterrel, engem nem nagyon győzött meg. Viszont vízálló. Akinek ez fontos, annak jó választás lehet, de kizárólag a hangja alapján nem ajánlanám a beszerzését, legalábbis az itthoni, új árán.

• Audio-Technica ATH-CKX5: Hasonló a CKX7-hez, csak mosottabb, kevésbé szép magasokkal. Árban nem nagy a különbség, érdemes inkább a CKX7-et választani, ha valakinek mindenképpen ez a hangvilág jön be.

• Audio-Technica ATH-CKX7: V hangkép, erőteljes mélyekkel és olyan Audio-Technica´-s magasokkal. Elsőre csilingelőnek tűnik, de hosszabb távon kicsit erőltetettnek hatnak, sűrűbb részeket nem mindig tudják tökéletesen "lekövetni", kicsit digitálisak, túlvezéreltek lesznek. A formája senkit se riasszon el, stabilan a fülben marad. Kényelemmel nincs gond, viszont melegebb időben be tud fülleni az ember füle. Izolációja átlag feletti, utcán körültekintően kell közlekedni vele. Méretre nem a legkisebb, viszont fülbe helyezve nem érezni ezt, csak látszatra furcsa kicsit az ember. Sajnos a fülhallgató ház kábel kivezetésénél kicsit nagy a mozgástere a kábelnek, ebből kifolyólag menet közben a mozgó kábel erőteljes kábelzajt tud generálni. Ennek elkerülése érdekében némi papírral, vattával érdemes kitömni a kis rést a ház kábel kivezetésénél. Ezen apró módosítás elvégzése után már elviselhető mértékű lesz a kábelzaj is.

• Audio-Technica ATH-CKX9: A CKX7 nagy testvére. Hangban nagyon hasonlóak, csak kicsit erőteljesebb a magas tartománya a CKX9-nek. Ez számomra már zavaróan erőteljes, éles magasakat jelentett. Méretre kicsit nagyobb volt a CKX7-hez képest, ami viselet közben nem volt zavaró, de látványként már nem átlagos.

• Havi B3 (bejáratás nélkül): Szép magasak, inkább a nyugodtabb fajtából, mind a fényesből. Relatív kiegyenlítettebb hangképű és részletes. Mélyből nincs sok, ezt ne keresse senki se benne, de nem mondanám mélyhiányosnak. Kicsivel nehezebb hajtani, mint az "átlag kínai fülest", lehetséges, hogy egy jobb forrást meghálált volna. Alapvetően kényelmes volt számomra a fül feletti kábelelvezetéssel, de a gyári szilikonillesztékei kicsit kemények voltak számomra.

• RHA MA600: Az MA750 kistestvére. Hangképben hasonlóak, csak kevésbé olyan részletes és magasakban kevesebbet nyújt. Ajánlani szintén nem a hangja miatt, hanem a minősége, a strapabírósága és a 3 év garancia miatt ajánlanám.

• Samsung Level In: Itthoni árát nem éri meg szerintem, viszont a kinti áráért eléggé best buy lehet, ha valakinek bejön a hangja. 2 armatúra és egy dinamikus zajkeltő dolgozik benne, véleményem szerint egész tűrhetően. Alapvetően egy enyhébb V karakterű dinamikus füleshez tudnám hasonlítani, aminek a felső-közép, illetve magas tartományát erőteljesen kirészletezték, így eléggé világos hangképe lett. Emiatt némi megszokást is igényel, elsőre eléggé vadnak, fülsértőnek tűntek a magasai. De, ha valaki ráállítja az agyát, el lehet a hangjában merülni és nagyon szépen meg lehet ismerni a zene részleteit. Persze szem előtt kell tartani, hogy a kinti árkategóriáján belül és a megfelelő (szerintem inkább a kevésbé modern, hangszeres) zenékkel igaz csak ez. Keményebb rocknál számomra már idegesítően sivítónak tűnt, bár sok időt nem szántam a megszokására.

• SoundMAGIC E10: ES18 nagyobb testvére, legalábbis hangja alapján ezt a következtetést vontam le. Építési minőségre jobb, viszont driver flexet ennél a fülesnél is tapasztaltam. Ha csak az itthoni beszerzés játszik és szűkös a keret, akkor jó választás lehet, de a hangja sem rossz árkategóriáján belül.

• SoundMAGIC E30: Hangra V karakter, a mélyekkel és a közepekkel nem volt gondom a saját árkategóriáján belül, viszont a magasai kicsit mosottnak hatottak számomra. A műanyag házikó csöppet olcsónak hatott nálam, attól féltem, hogy mikor töröm el véletlen. Méretre egész kicsi, relatív kényelmesen fülbe lehetett ültetni, kisebb fülkagyló esetén is. Az E10-nél jobb a hangja, viszont érdemes megfontolni az E50-E80-at helyette, ha van rá anyagi keret. Kábele kicsit vékonynak tűnt.

• SoundMAGIC E50: Meleg és mélygazdag. Meg V karakter. A magasai számomra nagyon tiszták voltak (persze az árkategóriáján belül), a közepekkel nem volt gondom. A mély tartomány nekem sok volt (talán a Piston 2-nél fogott el hasonló élmény), de pontosak voltak, nem nyomtak el semmit. Felépítése is korrekt, érzésre rendesen egyben van a fémház, ráadásul méretre egész diszkrét. A hangzása, részletessége érezhetően az E30 felett áll szerintem. Kábele kicsit vékonynak tűnt. Itthoni beszerezhetőség és garancia viszont előnye. Összességében erőteljesen tudom ajánlani, ha valaki a meleg, V hangzást szereti és itthoni beszerzés játszik csak.

• SoundMAGIC E80: Jóval kevesebb mély, mint az E50-ban, kicsit a közepe is előtérbe került a zenének. Viszont sajnos a magasai nem csilingeltek olyan szépen, de még mindig sokkal jobbak voltak, mint az E30-nál. Felépítése is korrekt, érzésre rendesen egyben van a fémház, ráadásul méretre egész diszkrét. A hangzása, részletessége érezhetően az E30 felett áll szerintem. Kábele kicsit vékonynak tűnt. Itthoni beszerezhetőség és garancia viszont erőteljes előnye. Összességében erőteljesen tudom ajánlani, ha valaki a kiegyenlített hangzást szereti és itthoni beszerzés játszik csak.

• Vsonic GR06: Középkiemelt füles, ezt mindenki vegye figyelembe vásárlás előtt! Ez nem jelent rosszat, csak bizonyos műfajokkal nem szól olyan jól. Viszont akusztikus, jazz zenékhez, énekhez nagyon jó választás lehet ebben az ársávban szerintem. Felépítése nagyon hasonlít (ha nem ugyanaz) a GR07-re. Ez sajnos izolációban is érződik, utcán viselve elég sok zavaró zaj be tud szűrödni. Jelenlegi áráért nem feltétlenül ajánlanám, de 10e Huf alatt eléggé ütőkártya lehet, ha valaki ilyen hangkaraktert keres.

• Vsonic VSD3: Elvileg a V-s karakterű változata a VSD3S-nek. Gyakorlatban inkább csak mélyekkel, de sajnos nem a legalsó mély tartományt, toldották meg. Létezik fix és cserélhető kábeles verziója is. Utóbbit nem feltétlenül előnyösebb választás, sokan számoltak már be érintkezési hibákról és relatív drágán mérik a cserekábelt.

• Vsonic VSD3S: Kiegyenlítetthez közelítő hangkép, de azért a mélyek kapnak támogatást. Részletessége rendben van, magasai inkább sziszegősek, mint csilingelőek. Hosszú távon is kényelmes, relatív szellős. Fül feletti kábelelvezetés miatt kábelzaj nem nagyon hallható. Létezik fix és cserélhető kábeles verziója is. Utóbbit nem feltétlenül előnyösebb választás, sokan számoltak már be érintkezési hibákról és relatív drágán mérik a cserekábelt.

• Zero Audio Carbo Basso (ZH-DX210-CB): Hangja meleg, mély hang van benne bőven, de nem nyom el semmit. Részlet meglepően sok van az árához képest. Egyben van a hangja, nem figyeltem fel semmi különösre, csak élveztem a zenét. Méretre egy kicsit nagyobb, mint az eddig általam látott, hasonló kialakítású fülesek voltak, de nem zavaróan. Kábele kicsit vékonynak tűnt, de legalább könnyen lehet alakítani, elvezetni.

• Zero Audio Carbo Tenore (ZH-DX200-CT): Ennek a hangja jön be legjobban a Zero Audio Basso-Tenore-Duoza hármasból. Engem a VC1000-re emlékeztetett, jelentős mennyiségű részletet mutat meg a zenéből, a hangszereket nagyon jól szétválasztja. Ennek ellenére a mélyekből sincs zavaróan kevés, csak kicsit "figyelni" kell, és elég mélyre is megy. Talán egy kicsivel több elférne benne, bizonyos (hangszeres) műfajoknál (is) kellemesebbé tehetné az összképet. Magasak terén nem volt meg az a csilingelés, ami a VC1000-ben, de talán így hosszabb távon is könnyebben hallgatható, kevésbé fárasztó. Méretre ez volt a legkisebb a fent említett hármasból, kényelmesen megbújik a fülkagylóban.

20 000 - 30 000 Ft

• Creative Aurvana 3 In-Ear: Kiegyenlített, de mégis testes hangzás. Semelyik tartomány sem hat kiemeltként, mégsem vékony a hangja, élvezhető. Sűrűbb rocknál kicsit "zanzásnak" éreztem a hangját, de lehetséges, hogy csak nem voltam hozzászokva a középtartomány részletességéhez. Kényelemre nincs panaszom. Kábele vékony, emiatt kevésbé merev, kevésbé zavaró, de könnyebb sérülékenysége ellenére nem cserélhető.

• FiiO EX1: Enyhe 'V', világos, kicsit fun karakter, de semelyik tartomány sem nyomja el a többit. Kényelmes, inkább a fül feletti kábelezést preferáltam. Kicsit kemény a magastartománya és a tere sem olyan nagy. Rock zenével viszont egész jól szólt egy-két olcsóbb társához képest. 10-15e Huf körül szerintem egész jó vétel lehet.

• LZ A2: Könnyű, átlagos kényelem. Nem nyomott sehol sem, nem nagyon éreztem a jelenlétét, viszont az izoláció sem volt átlag feletti. A magasai nekem kicsit hiányosak voltak, hiányzott a csilingelés belőle. Mély volt bőven benne, de nem nyomta el a többi tartományt.

• RHA MA750: Az MA600 nagy testvére minden téren. Meleg, V karakter, erős mély tartománnyal és elfogadható, néha kicsit éles magasakkal. Tartós, masszív kábellel, és házzal rendelkezik. Hangja alapján nem mondanám a legjobb alternatívának ebben az ársávban, viszont ha valakinek fontos a strapabíró felépítés, és a 3 év garancia, akkor jó választás lehet.

30 000 - 50 000 Ft

• Brainwavz B2: Fényes, világos a hangja, mindent meg akar mutatni és nálam ez volt többek között a veszte. Túl sok részletet fed fel, mint amire egészségesen képes lenne, nagyon "sűrűvé" teszi a zenét, még számomra is. Ennek ellenére megkockáztatom, hogy némi megszokás után élvezhető is lehet a hangja. A másik negatívum, hogy a vetőcsöve fix szögben áll, nem lehet személyre szabni. Én nem tudtam úgy behelyezni a fülembe, hogy ne álljon ki jelentősen a fülkagylómból, kényelmes is legyen és a hangminőségből se veszítsen.

• Rock It Sounds R-50: Két armatúra ellenére kevés volt a mély számomra. Elvileg ugyanaz a driver benne, mint a VC1000-ben, de hangolása nem sikerült olyan tetszetősen az én igényeimhez képest. A közép és a magas tartomány részletessége hasonló lehet, viszont a VC1000-ben lévő csilingelés hiányzik belőle. Kényelem, kábelzaj tekintetében viszont egész korrekt, ha valaki a vékony hangjával megbarátkozik, nagy gondja nem lehet vele szerintem.

• Shure 215: Sötét, mélyekkel teli hang, kevés részlet, kevés magas. Mondjuk el tudom képzelni, hogy vannak olyan zeneműfajok, ahol ez előnyös lehet. Viszont az izolációja meglepően korrekt ebben a kategóriában, kényelemre is átlag feletti szerintem. Cserélhető, egyébként sem vékony kábele szintén előnyként említendő.

• Sony XBA2: Az eddigi XBA-k után nem erre számítottam, de kellemesen csalódtam. A várt hanghoz képest vékonyka volt (végre nem a jól ismert 'V' karakter) és részletes. A többi XBA-hoz képest egész nagy a tere, de összességében még mindig szűknek, nem túl szellősnek éreztem. Kicsit nyomta a hallójáratomat.

• Vsonic GR07: Számomra az egyik legjobb, egy darab dinamikus driverrel rendelkező füles. A szokásos, populáris hangzáshoz képest kevesebb a mély benne, kiegyenlítettebb. A magasai kicsit fémesnek hatottak számomra (ez nem jelent rosszat, csak én vagyok kicsit speciális ilyen téren ). Izolációja átlag alatti, utcai viseletnél azért behallatszik a forgalom zaja.

• Vsonic VC1000: Az eddigi saját füleseim közül a kedvencem. Részletes, világos hangkép jellemző rá, egyesek szerint kissé túlszínezett. Én mondjuk nem így mondanám, de tény, hogy hosszabb távon könnyen lehet fárasztó. Két armatúra ellenére a mélyből is elegendő volt számomra. Méretre nagyon apró, kényelmesen illeszthető a hallójáratba. Izoláció terén átlag felett van.

• Zero Audio Duoza (ZH-DWX10): Két dinamikus driverrel megáldott, cirkáló méretű füles. Részletesség terén kicsit elmarad a Tenore-tól, viszont a karaktere a Bassora emlékeztet, csak pontosabb mélyekkel. Összességében a hangja alapján jó választás lehet a V karaktert kedvelőknek. Fülbe helyezve nem volt számomra érezhető a nagy mérete, viszont nem egy hétköznapi látvány. Építési minősége korrektnek tűnik, de hosszabb távú tapasztalatom nem volt vele. Árában nem mondanám egyértelműen optimális választásnak mindenki számára, de hasonló hangzásvilággal jobbat nem nagyon hallottam.

50 000 - ... Ft

• A&K Angie (+ FiiO X5): Alias hallókészülék, vontatókábellel. Jól szól. Csak legyen elég nagy a lyukad hozzá (mármint a két fülkagylóban lévőre értem)! Sajnos a szivacs-szilikon illesztékek nekem mind nagyok voltak. Azokkal nem maradt a fülemben, csak, ha ott tartottam kézzel. Ilyenkor a magasak és a közepek rendben voltak, de a mélyek eléggé gyorsan és folyamatosan változtak. A legkisebb szilikon illesztékkel már megült -úgy ahogy- a fülemben, a mélyek és a közepek rendben lettek, viszont mintha levágták volna a magasakat. Mint utóbb kiderült, ha jól értettem a szilikon illeszték letakarja a magasaknak szánt hangnyílást. Összességében a közép-felsőkategóriás fejhallgatók hangjával vetekedett már a hangja, karaktere és a hallgatásának élvezete is szerintem.
Viszont egy dolog felmerült bennem. A VC1000-nél, a W30-nál ,a W4R-nél, a W40-nél és az összes több driveres fülesnél is hallottam eddig többé-kevésbé, hogy a hang kicsit szétesik, külön életet élnek a hangtartományok (annyi darab kb., ahány driver próbálja lefedni a teljes tartományt) egy fejhallgató hangjához képest. Viszont itt ezt nem hallottam, nem éreztem, eléggé közel állt a hangja szerintem a komolyabb fejesekhez.

• Logitech UE 900s: Populáris, élvezetes V karaktere van, erőteljesen "fun" érzést keltve a hallgatóban. Kényelemre nem rossz, de engem az élei zavartak, nem volt kényelmes számomra. Részletekkel nincs gond, bár én még a W30 alá tenném élvezhetőség terén.

• RHA T10: Masszív darab, igényes kidolgozás. Vastag, ugyanakkor azért merev kábel de legalább tartósnak tűnik. Hangja azért nem varázsolt el ennyire. Alul dübörög, középen mos, a teteje meg kicsit hiányosra sikeredett szerintem.

• Shure 315: Hangja nagyon hasonlít a 215-höz, bár határozottan jobb, fényesebb egy kicsivel annál (de még mindig hiányoztak a magasak). Jelenlegi, itthoni áráért nem érzem jó vételnek, viszont építési minősége, kábel strapabírósága eléggé korrekt, izolációja nagyon erős és kényelemre sem rossz.

• Shure 425: Hangja alapján kilóg a Shure palettából. Két armatúra ellenére is vékonyka a hangja, mély tartomány nagyon szegény, de kiegyenlített, semleges és részletes a hangképe. Felépítése a többi Shure-hoz hasonlóan masszív, méretre sem mondanám túl nagynak.

• Shure 535: A Shure által gyártott fülesek közül az első olyan, ami élvezhetőnek tűnt számomra. Magasait viszont még mindig kicsit hiányosnak tartottam, nem volt meg a csillogás, fényesség bennük, viszont középtartományban részletező volt. Méretre, kényelemre, masszívságra hasonló a többi Shure-hoz.

• Shure 846: Viszonylag rövid ideig hallgattam, de erre már rossz szót nem mondanék. Teljes a hangja, van teste, van mély benne. Magasaira sem jellemző az a vágás, mint ami a többi Shure-ra. Viszont méretre már nagyobb egy kicsivel, az én fülkagylómba nem nagyon akart megmaradni.

• Sony XBA-300: Többet vártam tőle, mint amennyit produkált. De először kezdjük a kiemelkedő részével. A kábel, a kényelme, az izolációja eléggé korrekt, egyáltalán nem érzi nagynak az ember. Hangban V karakter, ami nem is lenne feltétlen probléma. A hangszerek szeparációja kiemelkedő, de ez el is várható egy 3 armatúrával rendelkező fülestől. A mélyei, közepei rendben vannak, viszont magas tartományban kicsit erőltetettnek, karcosnak tűnt. Ezek mellett a tere is eléggé szűk, így összességében nem adott akkora élvezetet számomra, mint amit vártam tőle.

• Westone W30: Hasonló volt számomra a hangképe a VC1000-hez, csak kicsit kevésbé csillog a teteje, és természetesen több, de bőven egészséges mennyiségű mély benne. Kicsit a közepe kevésbé "tiszta", bár esélyes, hogy csak a VC1000 túlszínezettségéhez szokott fülem miatt hallottam ezt ilyennek. Egyszóval nagyon élvezetes a hangja. Kényelemre, izolációra első osztályú, mint az összes, általam hallott W kategóriás Westone, hosszú távon sem gondolnám zavarónak, kényelmetlennek (erről hosszút távú gyakorlati tapasztalattal nem tudok sajnos szolgálni, mivel eddig csak rövidebb próbák erejéig volt szerencsém a Westone fülesekhez).

• Westone W4R: Hangja nem igazán hasonlít a W30, saját tapasztalatom alapján kevésbé kiegyenlített karaktere van, kissé kiemelt a mély és magas regisztere. A magasai nagyon szépek, erőteljesek és részletesek, viszont a nem ehhez szokott fül számára zavaró lehet a sibilance (természetesen ha valaki számára zavaró, az csak annyit jelent, hogy nem hallgatta eleget ). Kényelem, izoláció terén első osztályú volt számomra.

• Westone W40: Kényelem, izoláció terén első osztályú volt számomra. Talán egy kicsivel erőteljesebb V a hangzása, mint a W40-nek, de nagy különbség nincs köztük.

• Westone W60: Jól szól. Részletekről, térről nem írnék, van mindkettő benne bőven. Enyhe V karaktere van, de nem feltűnő, kellemes összképet ad. Mind a W30-hoz, mind a W40-hez képest feljebb lépés véleményem szerint, viszont a hangkaraktere inkább a W30-ra emlékeztetett a kettő közül. Középkategóriás fejesekkel is össze lehetne ereszteni, szégyenkezni valója nem lenne sok. Kényelem, izoláció szempontjából a legjobbak között van számomra, hozza a szokásos Westone színvonalt. Méretre nem óriási, nem nyomott sehol sem.

Fejhallgatók

• AKG K550 MKII: Hangban kiegyenlített, mélyből számomra ez a mennyiség lenne az ideális általános felhasználásra. Részletessége lehetne jobb is a Beyerekhez viszonyítva, ilyen téren nem varázsolt el, de abszolút élvezhető kategória még. A csilingelő magasakat nem ebben a fejesben kell keresni. Kényelemre nem volt nagy gond (kicsit ugyan nagy volt számomra), viszont a műbőr fülpárnák miatt néhány perc zenehallgatás alatt is már befülledt a fejemen.

• AKG K551: Kényelmes füles, kicsit ugyan méretre nagy, de a hangja nagyon neutrális, a K550-hez képest szerintem egy csöppet világosabb a hangzása. Részlet van benne, mosottságot nem fedeztem fel, ugyanakkor eléggé nyugodt, nem hivalkodó a hangja.

• AKG K701:: Szép, részletes, kiegyenlített hang. Hasonlóan élveztem, mint a Beyerek világát, de azért szerintem kevesebb az izgalom, a fényesség benne. Egy jó erősítő nagyon kell neki. Kényelem tekintetében nem éreztem olyan jónak, sajnos nem volt kompatibilis a fejemmel teljes mértékben a nagy fülpárnája.

• Audio-Technica ATH-M70x: Sajnos csak telefonról sikerült meghajtani, ez sajnos érezhető volt a hangerő és részletesség terén is. Számomra (enyhe) V-nek tűnt a hangja, nem volt az a populáris, (az én fülemnek) hallgathatatlan nagy V. Kényelemre egész tűrhető volt, súlya alapján nem a nehéztüzérségnél játszik.

• Audio-Technica ATH-R70x: A DT 880 mellett ez volt eddig az egyetlen fejes, ami elsőre el tudott varázsolni. Hangja számomra nagyon hasonlított a 880 hangjához, ugyanaz a részletező, szellős, kiegyenlített hangzást adja. Kevésbé selymesebb, nem "maszatol" annyira, mint a 880, inkább analitikusabban, "szilánkosabban" tálalja a zenét a jó értelemben véve. Viszont magasai azért nem olyan csillogóak, mint egy Beyernek. Ebből kifolyólag részletesebb is, de hosszabb távon lehetséges, hogy le is tudja fárasztani az edzetlen hallgatót ezzel, illetve sűrűbb zenék esetén sem biztos, hogy ez előnyös. Kényelemre a 880 felett van szerintem, számomra könnyebbnek is tűnt, egyáltalán nem éreztem, hogy a fejemen lenne valami is.

• Audio-Technica ATH-MSR7: Kevésbé forrásigényes, mint az M70X szerintem, több részlet jött ki belőle telefonról hajtva, mint az M70X-ből. Karakterre ez a fejes is enyhe V lehet szerintem, a "kellemes" kategóriába sorolnám a hangja alapján a M70X-hez hasonlóan. Kényelem terén már több problémám volt vele, mint az M70X-el, mintha nehezebb lett volna kicsivel, jobban húzta volna a fejemet és szorított is egy csöppet a fülem alatt.

• Beyerdynamic DT 290: A DT290 nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Eléggé kompakt, utcai viseletre is kényelmes lehet, nem zavaró a mérete. Szintén plüss párnákat kapott a nagyobb Beyerekhez hasonlóan, kényelmesen ül a fejen. Egyedüli problémám nekem annyi volt, hogy elég erős volt az oldalirányú szorítóerő. Emiatt mondjuk az izolációja is átlag feletti -legalábbis annak éreztem- és eléggé stabilan a helyén marad. A hangja hallgathatóság, élvezet szempontjából nálam abszolút hozza a DT880 szintjét, tényleg nagyon kellemes, az árkategóriájában eléggé kimagasló szerintem. Viszont, ha jól értettem, már nincs gyártásban (legalábbis a mikrofonos verzióra ezt az infót kaptam), így a beszerzés nem biztos, hogy egyszerű művelet.

• Beyerdynamic DT770 Pro Limited Edition 32 Ohm: Hangja nagyon hasonlít a DT 880-ra. Térben, szeparációban elég közel vannak, a lényegi különbség inkább a mélyekben és a magasokban rejlik. A 880-hoz képest több a mélye, de egyáltalán nem a terjengős, nagy kiterjedésű fajtából, hanem inkább gyors, ütős, pontos hangokat kell elképzelni az alsó tartományban. Kényelemre is hasonlít a nagyobb testvérre, de súlyban, mintha könnyebb lenne és míg a 880-nál inkább a fejpánt tartja a helyén a fejest, addig ennél az oldalirányú szorítóerő nagyobb, nem nyomta annyira a fejem búbját.

• Beyerdynamic DT 880 250 Ohm: Nálam az etalon fejhallgató eddig. Selymes, részletező hang, gyönyörű magasokkal, óriási tér, szellős színpad, gyors, pontos mélyek, csilingelő magasak. Mondjuk egyesek szerint eléggé vékony a hangja, ezt nem cáfolnám meg, tényleg kicsit a megszokottnál kevesebb a mélye. Kényelemre is az élmezőnyben van az eddig próbált fejesek között, nem súlyos, nem szorít, nem füllik be több órányi használat után sem. Hosszút távon is nagyon élvezhető, nem fáraszt el.

• Beyerdynamic DT 880 600 Ohm: Külsőre, mint a 250 Ohmos változat, csak a jack csatlakozón árulkodik egy 600-as felirat. Hangban sincs nagy különbség; kicsit testesebb mélyek, amikkel már tényleg még élvezhetőbb hangot kapunk. Magasak terén nem éreztem különbséget a kettő között.

• Beyerdynamic T70: Mindenekelőtt leírnám, hogy csak telefonról próbálkoztam, emiatt nem teljes a kép! Nagyon vékonyka a hangja a DT880 után. Tisztaság ugyanúgy megvan benne is, mint a 880-ban, térérzet, részletesség szempontjából talán még jobb is, ami azért szerintem eléggé tisztességes teljesítmény egy zárt fejestől. Kényelemre szintén hasonlóak, de azért a T70 súlyát már jobban lehet érezni, ha valaki érzékeny rá. Lényegesen egyedül karakterben különbözőek szerintem. A 880 számomra a kellemesen hallgatható, kicsit testesebb, melegebb hangot képviseli, míg a T70 egy vékonyka, analitikusabb valami. De ez leginkább szerintem a forrás gyengesége miatt van, korrekt erősítéssel megjönne a mély tartománya is.

• Beyerdynamic T90: Nagyon világos hangkép, mondanám már enyhe V-nek. DT szériához képest csak a részletesség terén éreztem előrelépésnek, de abban azért alakított. Tranzisztoros erősítőről hallgatva eléggé zavaróak tudnak lenni a magasok, csövesről javult a helyzet. Méllyel is eléggé jól meg van áldva a hangja, de a közepe hiányzott nekem. Nehezebb a DT szériánál és kényelemre sem győzte le nálam a DT880-at. Keményebbek a párnái és rövidebb idő után is nyomta a fültőmirigyem környékét. Ennek ellenére szerintem még kifejezetten a kényelmesebb példányok közé tartozik (csak a fejem nem átlagos).

• Focal Spirit Classic: Mély nyomott nem hagyott bennem. Részletességgel nem volt gondja, nagyon is rendben volt ilyen téren, kényelemre is szerintem a jobbak között szerepel és a mérete is kompakt. Hasonló a Spirit One S-hez, de ennek a hangja már kiegyenlítettebnek tűnt. Összességében sem ez, sem pedig a One S nem nyerte meg az én tetszésemet.

• Focal Spirit One S: Mély nyomott nem hagyott bennem. Részletességgel nem volt gondja, nagyon is rendben volt ilyen téren, kényelemre is szerintem a jobbak között szerepel és a mérete is kompakt. A karaktere tisztességes V volt, bőven megáldva mélyekkel, erősen a fun kategóriába emelve. Összességében sem ez, sem pedig a Classic nem nyerte meg az én tetszésemet.

• German Maestro GMP 240: Műanyag ház, felépítés, nem tűnik törékenynek, viszont relatív könnyű, nem terheli az ember fejét. Hangkaraktere talán a Beyer fejeseihez áll a legközelebb, csak kevésbé fényesek, csilingelőek a magasai. Nyitott létére egész halk kívülről hallgatva, nem szűrődik ki olyan nagymértékben a hangja. Mélye van, amit furcsálltam is nyitott mivolta miatt, de nem nyom el semmit, csak testet ad a hangjának. Részletességben megegyezik megközelítőleg a 250-el, de a 4xx-as széria alatt áll.

• German Maestro GMP 250: Felépítésben, hangkarakterben, részletességben a 240-eshez hasonló. Zárt fejes létére nem annyira szigetel jól, a nyitott 240-eshez képest csak kicsivel szűrődik kevesebb hang ki. Részletesség terén egy szinten lehet a 240-el (a 4xx-as szériától viszont elmarad), viszont kiegyenlítettebb a hangja, kevésbé testes, kevésbé "fun" a hangzása.

• German Maestro GMP 400: Felépítésben, hangkarakterben a 240-eshez hasonló (csak részletesebb), hangok is hasonló, meglepően alacsony mértékben szűrődnek ki belőle. Az itt felsort German Maestro fejesek közül ennek a hangja jött be leginkább számomra. Részletesebb, mint a 2xx-as széria és enyhe V karaterrel rendelkezik. Hosszútávon is élvezhető, könnyed, légies, testesebb hangja van.

• German Maestro GMP 435 S: Felépítésben, részletességben a 400-as szintjét hozza, de a magasai jobban kijönnek, kicsit ércesebbek, sivítanak, számomra már zavaróak voltak. Hosszabb távon emiatt szerintem nem annyira élvezhető, fárasztja a hallgatót.

• German Maestro GMP 450: A 400-as szériából az egyedüli zárt változat. Felépítésben, részletességben a 400-as szintjét hozza, de nem olyan izgalmas a hangja, laposabb jóval, talán a 250-eshez hasonlít leginkább, csak jobban részletez. Még egy hasonlóság van a 250-es testvérével; zárt létére nem annyira jól izolál kifelé, sok minden kihallatszik.

• Pioneer HRM-7: Világos nagyon, eléggé Beyeres karakter, csak karcosabbak a magasak. Mélyből van elég, de nem túl sok. Sajnos a fejemre túl nagy volt, mindig lecsúszott róla, illetve a fülpárna a felső részen kicsit nyomott. Ebből kiindulva nem is csodálkozok, hogy kicsit jobban kihallatszott, mint vártam azt elsőre. Rockra, metálra nem ajánlanám, legalábbis telefonról biztosan nem, mivel eléggé magasgazdag volt, és kicsit újra az eszembe juttatta, hogy mi is az a sibilance. Összességében szerintem eléggé jó hangú és nagyobb fejűek számára kényelmes fejes, csak kell alá egy melegebb hangú erősítő -vagy forrás, mivel eléggé könnyen hajtható-, ami kicsit megszelídíti.

• Sennheiser HD 600: Az az oldalirányú szorítóerő! 10-15 percnél tovább nem bírnám szerintem. Viszont más szempontból nem éreztem, hogy a fejemen lenne, szellős, könnyű fejes. A hangja meglepett, az eddigi Sennheiserek alapján egy sötét, enyhén magasvágott karaktert képzeltem el. Ehhez képest egész csilingelő volt, bár nem volt olyan gazdag a magastartomány szerintem, mint egy Beyernél. Viszont egyáltalán nem mondanám rossznak a hangját, én úgy hallottam, mintha a DT880-al azért sok hasonlóságot mutatott volna. Viszont az új árát véleményem szerint nem éri meg.

• Takstar HI-2050: Ez a fejes eléggé magasba húzott, talán erre mondják, hogy analitikusabb. Nekem tetszett, de kicsit már sűrű volt a teteje, mintha a kelleténél több mindent akart volna ott megmutatni. Volt aki a "karcos" jelzővel jellemezte, aminek szerintem is lehet köze a valósághoz. Ennek ellenére a hangja nem zavaró számomra, élvezhető volt, viszont kényelem szempontjából nem nyert meg, erősen nyomta a fejemet, pontosabban a fülem alatti területet.

• Yamaha HPH-MT120: Részletes a hangja, talán a közepe kicsit ki van emelve az megszokotthoz hangzáshoz képest. Az én fejemnek eléggé kényelmetlen volt, a fülpárna mindkét oldalt nyomta a fejemet, a fejes belső része pedig zavarta a fülkagylómat, illetve a fejpánt megoldását sem tartom a legjobbnak az eddig, általam látottak közül. Összességében nem az én világom.

És természetesen a fent leírtak mind-mind csak a saját véleményemet, saját fülemmel hallottak alapján létrejött tapasztalatokat tükrözik.

Utolsó módosítás: 2016-03-01.