Gazdagság és szegénység, két fogalom, melyek anyagi javainkra utalnak. Nem tudok igazából egyikről sem értekezést nyitni, mert bár mindenem megvan, mindenből a legolcsóbbat kellett összeválogatnom, hogy az élet minden árnyalatából jusson egy falat, mindent kipróbálhassak, és hiába nem volt sosem kiemelkedő és drága cuccom, rengeteg élménnyel gazdagodtam az évek során.
15 éves vagyok, és rengeteg olyasmit tudhatok magam mögött, ami tetszett, vagy büszke vagyok rá. 8 éve zongorázom, pontosan egy éve tanulok gitározni önállóan, komoly kapcsolatban lubickolok tizenkét nap híján egy éve, parkourt műveltem, megmásztam Siófokot, Airsoftoztunk rengeteget a haverokkal, és több szűk körnek vagyok a tagja, ahol elfogadnak, ahová beillek, és ahová szívesen megyek. Nem voltam az a bulizós ember, és nem is leszek, de ezekben a kis társaságokban néha olyan távolinak, valószerűtlennek és gyönyörűnek tud tűnni a világ, amiben élünk. Gazdagság, vagy szegénység? Nem kell sok pénz hozzá hogy az embernek igazán gazdag élete legyen, sőt, a sok pénz talán tönkreteszi az embert. Nincs okostelefonom, ami most van az egy w595, nincs fantasztikus gitárom, egy öregecske Golden Ton strato copy-n játszom, aminek én vagyok a 3. tulaja, gépem is a lehető legolcsóbbként lett kiválasztva, mégis mindennel elégedett vagyok. Szerintem a gazdagság nem vagyon függvénye, hanem az emberé. Csakis rajtunk múlik, mennyire használjuk ki a lehetőségeinket, és ha kihoztuk belőlük a legjobbakat, mennyire értékeljük. Van amiből nem lehet jobbat kihozni, van amiből nem érdemes. Mind a gazdagság, mind a szegénység relatív dolgok, de fontos, hogy ne feledkezzünk meg az örök értékekről, mert az erő, a fiatalság, a gazdagság, a szépség, mind múlandó dolgok. Mindig örömmel fogok visszagondolni erre a tizenöt évre, ami nyolc nap múlva tizenhattá lesz, és mindig fogok időt áldozni a négy "őselemnek", melyek életben tartanak, és színnel töltik meg a mindennapjaimat. Ez a négy dolog a szerelem, a művészet, a sport, és a közösség. Mindenkinek jó lenne meglátnia, hogy ezeknek lenne érdemes időt szentelni, nem pedig az elillanó örömöket hajkurászni. Megragadnám az alkalmat, hogy szidalmazzam kicsit a generációmat: A facebookon csak általam nagyon (!!!) ismert emberekkel vagyok kapcsolatban, akiknek a száma 113 fő. Ebből a 113 főből 20 ember az, aki tudatosan építi, szépíti az életét, úgy csűri, csavarja, ahogy kedve tartja. A maradék? Nos, a maradék bukdácsol, okiratot hamisít, részegedik, tép, pumpolja a szüleit, vagy éppen napestig ül a gépe előtt. Nem tagadom, én is kocka vagyok, de ahogy látom, akik ennek a négy dolognak nem szentelnek időt, nem jutnak sehová. Ész, szív, test, és a többi ember. Érdemes belegondolni. Telán nem is a generáció a hibás, sőt biztos hogy nem. Nem is a nevelést hibáztatom, mivel a fiatalok mindig is azt csinálták, amit nem szabad. A vérmérséklettől függ talán. Láttam már olyant akinek ezen dolgok egyensúlya kezdte el helyes irányba terelni az életét, és hasonló korú, mint én. Nem tudom érthetően sűrítettem-e össze a gondolataimat, de talán akad olyan, aki megérti. Mintha mindegyik utalna a másikra, és szoros kapcsolatban állna a többivel. Mindegyik hozzájárul a megelégedettséghez, amolyan belső gazdagsághoz. Talán egyet jelenthet a lelki gazdagság fogalma a nyugalommal, békével, és megelégedettséggel? Valószínű. Kommenteket, véleményeket várom a gondolatmenettel kapcsolatban, kíváncsi vagyok a véleményetekre a témával kapcsolatban.