Ha ez ennyire nem is vehető triviálisnak, azért lassan igaz lesz. Persze lemenni a horvátokhoz, vagy a Kanári szigetekre biztosan nagyobb élmény, de a haverokkal összecsomagolni, és leruccanni pár napra a Balatonra nálam még mindig viszi a pálmát. Ennek örömére idén is így tettünk.

Tavaly óta majdnem elmondhatom, hogy a Balaton minden részén jártam már. Akkor ugyan csak ketten mentünk, de a Tour de Balaton részeként egy két napos biciklitúra keretében körbekerültük a Balatont, ami ugyan nem egy versenytempós mindentbele menet volt, de kellőképp megérte ahhoz, hogy még egyszer is belevágjak. A majdnem mindenhol is csak azért majdnem, mert a hazahozó vonat Tapolcáról indult, így idő hiányában a Badacsony lábánál már nem mentünk vissza Vonyarcvashegy felé, hanem feltekertünk a vonatra. Azt hiszem ezt a kis részt már nem lesz nehéz pótolni.
Idén egy nagyobb társaság jött össze, így a bringázás kimaradt, így hát uccu neki, és irány egy balatongyöröki kemping, merthogy azért a kényelemre most se adjunk, így maradt a jó kis sátorozás. Amúgy sem aludni megy az ember, ha nyaralásról van szó.

Nem tudom, ki hogy van vele, de egy jól megszervezett nyaralás sosem lehet tökéletes, ha nem üt be valami nem bekalkulált tényező. Az sosem fog nagy emlékké válni, hogy leszerveztük, megtörtént, hazajöttünk, ellenben azzal, hogy itt is-ott is közbejön valami. Persze van egy határ, ami már inkább idegesítő, mintsem szép emlék, de van az, ami már szinte kell. Ebben a szellemben is kezdődtek a dolgok, így azt hiszem nem panaszkodhatok.

Első körben négyen vágtunk neki a Balatonnak, de már az indulás helyszínére is sikerült problémásan eljutnom. Ugyan csak a szomszéd településig kellett volna elmennem, de ahogy elindultunk, rögtön defektet is kaptunk. No segáz, egy forma 1-es szerelőket is megszégyenítő kerékcsere, és már folytathatjuk utunkat. Aha, persze, csak úgy tűnik a McLaren-től lecserélt gárda dolgozott a problémán, mert a felhelyezett Pirelli hasonlóképp defektes volt, mint az előd, így gyakorlatilag a nyaralás első pillanatait két település között ücsörögve sikerült eltölteni, amíg meg nem érkezett a sárga angyalka, és végre elindultunk célunk felé.

A célállomásig vezető út aztán már problémák nélkül telt. Menet közben még tartottunk egy rögtönzött vásárlást, ahol egy üveg pia megnyitásához beszereztük a sörbontót is, ahogy a borhoz a dugóhúzót, majd megkezdődött az "én és a fogkefe" című thiller is, ami abból az inspirációból fakadt, hogy ugye miért ne hagynám otthon, ha már otthon lehet. Még jó, hogy a kékfehér boltban mindent kapni. Gondolkodtunk egy hűtőben is, hogy meg ne melegedjenek az italok, de a kocsiba nem fért be, így hamar elvetettük a dolgot.
Mikor végre megérkeztünk, az addig gyönyörű napsütéses idő egy kedvünkért üdvözléssé avanzsált(tavaly ugyan így kezdtük a biciklitúrát) viharrá alakult, így gyakorlatilag egy órát ültünk az autóba a sátrak felállítása helyett. De ugye, hogy ez megmarad?
Persze hamar elállt, így mindent sikeresen elintézve hamar a helyére kerültek a dolgok. Mivel este 8 körül érkeztünk le, így a hely elfoglalása, a kipakolás után egy kis szolid otthoni vacsora(jó kis házi pizza), és egy helyet feltérképező séta volt már csak az aznapi program, amit így is sikerült hajnalig elhúzni.

Aztán az ébredés nálam valahol ott kezdődik, hogy megittam a reggeli KV-t, ami azért egy kempingben kevéssé egyszerű, mint otthon, így irány a falu, keressünk egy éttermet. Találtunk. Bár a találkozás kissé nyögvenyelősen indult, le a kalappal a hely előtt, de ez majd később. Most még ott tartunk, hogy a 8-kor nyitó étteremben majdnem 9 volt, mire megkaptam a kávét, mert ugyan a sürgő-forgó dolgozók már-már kellemetlenül érezték magukat, hogy csak ott ülünk, de úgy tűnt nem volt senki, aki jogosult kasszát nyitni, így nem tudtak kiszolgálni. Majd végül a már-már magát kínosan érző pincér hölgy jött oda, és sűrű bocsánatkérés közepette kiszolgált. Elnéztük a dolgot
Mindeközben a csajok a kempingben ébredezve igyekeztek kitalálni, hogy hova tűntünk, mert a cuccok a kocsiba, a kulcs meg nálunk. Hát persze, hol máshol lenne

Miután mindenki kielégítette a reggeli igényeit, a Szép kilátót vettük célba, és egy könnyed gyaloglás után el is jutottunk a célunkhoz. Semmi extra ami a kilátót magát illeti, de a látvány ott van. A kilátó tövében egy forrás is található, ahol kicsit felfrissítettük magunkat, és megpihentünk, majd ismét nyakunkba vettük a lábainkat, és irány vissza, jöhet az ebéd

A reggeli történtek fényében kicsit mínuszból induló hely hamar erősen pozitív értékelést kapott. A balatoni árakhoz viszonyítottan korrekt árcímkék, a profi, és fáradhatatlan személyzet, akik az általunk rendszeresen bonyolított helyzeteket is kitűnően kezelték, mindeközben azon "extra" szolgáltatásokat is felvonultatták, hogy minden egyes megmozdulásuknál rendszeresen használták a "kérem", "köszönöm", "elnézést" és hasonszőrű kifejezéseket, mellyel az unalmasnak tűnő kiszolgálást egy olyan vendég-vendéglős viszonnyá alakították, mikor is a kellemes körülmények között eltöltött ebéd után úgy távozhattunk onnan, hogy ez igen, ezt így kell, ez így korrekt.

Erre már csak ráfejel, hogy az ételek nagyon finomak, és bőségesek voltak, valamint a vendégek kényelmére egy kellemesen hűsítő vízpermetet kaptunk mint a plafonról, mint a két nagy teljesítményű ventilátortól, amik szintén vízpermettel csillapították a nagy forróságot. Maximális respekt
És mindezt évezhettük az ebédnél, valamint az este 10-kor záró, de fél 11-kor még tömött asztalok mellett töltött vacsoránknál is. Ez nem a reklám helye, de ha valaki györökön jár, maximálisan ajánlani tudom ezt a strand közelében lévő vendéglőt

ahonnan fotóztam, nem az amit

A délután aztán mi mással telhetett volna: irány a strand. Rengeteg ember volt kint, köszönhetően a nagy melegnek és a kellemes vízhőmérséklet. Mi sem panaszkodtunk. Fél 6 körül tévedtünk vissza a sátrakhoz, mert ekkora vártuk a csapat másik felének érkezését, ami végül sajnos több dolog közbejövetelének köszönhetően már azon kellemetlen gikszerek közé sorolódott, amit érdemesebb lett volna nem beiktatni. Ez van. Hajnal 1-re odaértek.. A 6-tól kezdődő időszakot így a kempingben próbáltuk kellemesen eltölteni(az ottani személyzetnek, és a tulajnak is maximális köszönet mindenért), 10 körül pedig az aznap zajló Halételek fesztiválja záró utcabáljára néztünk oda, ami a rengetek szúnyogot figyelmen kívül hagyva, egész kellemesnek bizonyult.
Mivel az volt a terv, hogy miután a csapat többi tagja megérkezik, irány vissza a strand, így nem akartunk ettől eltérni, ezért egy éjjelre csúszó fürdőzés keretében így is tettünk. A víz kellemes volt, de a feltámadó szélnek hála kívül már kevésbé volt kellemes ugyan, de megérte. Végül hajnal 4 körül zártuk a napot.

A másnap már egy nyugodt kávé után jött a reggeli, ami az addigra kiürült kisbolt helyett egy pizzaszelet és egy(két, há..) sör személyében manifesztálódott, és úgy röpke ~3 órássá duzzadt a hely adottságainak köszönhetően(csocsó, biliárd, légfoci..), így kissé megcsúszva kezdtük a délutánt. A reggeli után összecsomagoltunk, és egy kellemes ebéd után ismét a strand volt a cél, ahol két vízibicikli bérléssel indítottunk. A vízre kiérve egy kellemes fejessel igyekeztem indítani, ami végül egy kellemes hasassá sikeredett az imbolygó jármű következtében, amit biztos ami biztos alapon megfejeltem egy pár korty balatonvíz megivásával is, csak, hogy jól induljon a dolog
Miután letelt az idő, egy jó jégkrém betolása után irány vissza a vízbe, kihasználva a még hátralévő kis időt.
Indulás előtt egy jó adag gyros ülepített még a gyomrunkat, majd keserűen hazaindultunk a kellemesen töltött hétvége után..

De augusztusban is ott lesz még a Balaton, és reményeink szerint mi is