2022. január 24., hétfő

Gyorskeresés

Cím: Ismeretlen - Chapter 5

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Chapter 0, Chapter 1 , Chaper 2, Chapter 3,
Chapter 4

Chapter 5 - Bezárva

Elkövettük a legnagyobb hibát, amit elkövethettünk. Miközben mindenki az ide érkező objektummal volt elfoglalva. Miközben mindenki azon foglalatoskodott, hogy megnézzük, honnan jött és eljussunk oda, senkinek eszébe nem jutott a közvetlen környezetünkben körülnézni, nincs-e esetleg társasága. Nos, volt. Greg és Meli pedig saját bőrén tapasztalhatta meg eme nemtörődömségünket. Egy újabb objektum érkezett a légkörbe, csak sajnos ezúttal emberi áldozatokkal is járt a dolog. A beérkező röppálya keresztezte a Webb aktuális helyzetét el is tűntetve ezzel a föld színéről és vele együtt az ott állomásozó űrsiklót is, a legénységével együtt.

Legalábbis ez volt, amit tudtunk. Mindenki csak meredten ült, mindenki talán a másikra várt, de igazából ez a sokadik olyan helyzet az elmúlt időszakban, amikor azt éreztem, hogy itt a vége. Vagyis éreztük. Nem hiszen, hogy lenne ember, aki jelenleg nyugodtabb lelki állapotban lenne, mint bárki más itt.

Persze, sokáig nem kellett várni, hogy valaki megtörje a döbbent csendet, így bár hulla fáradtan, de mindenki erőn felül pattant a helyére, hogy kiderítsük mi is történt valójában.

Mivel az újonnan érkező objektum gyakorlatilag a kertünkben volt, mire észleltük, nem volt nehéz, hogy rádöbbenjünk, ez bizony pontosan ugyan olyan objektum, ugyan olyan mozgással, mint az északi sark felett állomásozó párja. Legalábbis amennyire meg tudtuk ítélni. Egyetlen apró különbséggel: ez a déli sark felé tartott.

Némi kis megnyugvásra adhatott okot, hogy az első ide érkező objektum sem jelentett fenyegetést igazából azóta sem, azért mégiscsak volt némi kis aggodalom mindenkiben. Vajon csak kettő van belőle? Abból kiindulva, hogy az első az északi sarkon tanyázik, ez pedig a déli sark felé tart, talán feltételezhető, hogy ketten vannak, de hát mihez képest is feltételezzünk? Fogalmunk sincs mind a mai napig, mi a fene, vagyis, most már fenék ezek, és vajon mit akarnak tőlünk. Csinálnak-e valamit, vagy ami még érdekesebb kérdés, van-e ott valaki?

-A második objektum megérkezett a célállomáshoz, – szólt valaki az iroda másik szegletéből – pontosan a déli sark felett állapodott meg, ahogy arra számitani lehetett.

Hát ez gyors volt, mormogtam magamban. Itt meg még mindenkin a tanácstalanság látszik továbbra is. Fogalmunk nincs, mi történhetett az odafent lévőkkel, túlélhette-e valaki egyáltalán ezt az egészet, de ami még nagyobb baj, halvány lila gőzünk nincsen, mi is zajlik körülöttünk.

Kérdően pillantottam Teddy-re, aki csak lazán rám nézett:

-Menjetek, nincs időnk teketóriázni. Már főleg nincs.

Hát nem kérdeztem, fogtam magam, meg Scott-ot, és indultunk az idő közben már megérkező autónkhoz, hogy induljunk Dallasba.

Egy darabig csak csendben ültünk a hátsó ülésen, és meredtünk magunk elé. Valahogy azért mégiscsak két jó barátunk hagyta ott a fogát odafent. Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, az autó ablakán kibámulva épp megpillantottam a semmi vált Webb darabjait, amint a légkörbe hullva elégtek. A fenébe is már, valaki mondjon már végre valamit. Én itt ülök a kocsiban, közben nem tudunk semmiről semmit. Nem jó ez így.

Előkapartam a telefonom, hogy némi információt szerezzek, mi is történik épp, majd abban a pillanatban az autónk fogja magát, és vissza fordul.

-Mi a fene? – tettem fel a kérdést a sofőrünknek.

-Új parancs érkezett. Floridába mennek.

Hogy mi? Egyetlen hely van ahova most ott mehetünk, az pedig a kilövő állomás. Nem sejtek jót. Fogtam a kezemben lévő telefont, és olyat tettem, amit nem sokszor teszek. Hívtam Teddy-t..

Annyi információt zúdított rám, azt se tudtam hova kapjak. Úgy tűnik a kocsiban lévő mélázásom tovább tartott, mint számomra tűnt, mert odabent közben nem tétlenkedtek, és zajlottak az események rendesen. Kezdjük azzal, hogy Greg-ék hihetetlen szerencsével ugyan, de túlélték az egész cirkuszt odafent. Azért ez így az elején eléggé meg tudta nyugtatni az embert és rögvest könnyebb volt odafigyelni a felém áramló egyéb információkra. Persze, az hogy túlélték, az egy dolog, épp a világűrben sodródnak a semmibe. Se nyilván már erre is van terv, máskülönben nem tájékoztattak volna. Nem lennék a helyükben, mitagadás. A jó hírre a mellettem már-már szundikáló Scott is megébredt, így nem volt elég a telefonra figyelnem, a másik oldalamon még ő is folyamatosan piszkált, hogy mondjam már mi van. Persze, érthető. Én is ezt tenném.

Hát az van, hogy fent az űrállomáson ott tanyázik egy Dragon űrhajó, amivel épp próbálják elkapni őket. Ha sikerrel járnak, viszont nem az ISS-re fognak vissza térni, hanem a ránk váró új űrhajóra – mi fene, már kellene neki egy név – ahova mi is mentünk volna kiképzés után, hogy a már felszerelt új meghajtót próbára tegyük. Csakhogy még a meghajtó sincs fent, meg a kiképzés is lefújva. Elégedjünk meg annyival, amit anno mindenki kapott belépéskor? Nagyon remek lesz így, ez az amúgy sem sétarepülésnek induló mutatvány. De hova ez a sietség? Erről már nem kaptam információt. Mire végig gondoltam volna magamban a dolgokat viszont már meg is álltunk a központnál. Sejtettem én, hogy nem autóval fogunk Floridáig menni..

-Gyertek velem a tárgyalóba! – fogadott minket idő közben a központba visszatért Dave.

Ám úgy látszik, hiába tud bármelyikünk is többet a másiknál, mostanra olyan állapotra jutottunk, hogy a csend lett az új alvás, így komor léptekkel, egymást követve mentünk el a liftig. Beszállva se sokat változott a helyzet, és megvallom, én magam sem vágytam nagyon semmi másra abban a pillanatban. Ennyi információt, ennyi történést feldolgozni, miközben lehet, hogy mindenki életéért küzdünk, nem kis mentális feladat. Kell egy kis csend, na.

Mikor megérkeztünk, meglepetésemre elég sokan vártak minket a tárgyalóban. Voltak ismerős arcok tervezők, mérnökök, asztronauták. Hosszú volt a lista. Bementünk és leültünk a megmaradt helyekre, a hátunk mögött pedig bezárták az ajtót, majd Teddy állt fel az asztalfőnél.

-Uraim, – kezdi mondandóját – bizonyára mindenki többé kevésbé tisztában van a helyzettel, azonban történtek dolgok, amik keresztül húzták az előzetes terveinket..

A terveinket? Azt, ami amúgy is septében lett összedobva. És mi is lett volna? Míg mi a hozzánk csapódó Dave kíséretében a dallas-i bázison kaptunk volna egy gyors kiképzést, addig a másik csapat a tőle telhető gyorsasággal fogja a prototípust, és felviszi a hajóhoz, hogy a fent lévő Greg és Meli irányításával a lehető leghamarabb beépítse. Majd visszajönnek, és immáron velünk kiegészülve, Greg, Meli, Scott, Dave és jómagam alkotta csapat felmenjen a hajóra a lehető legtöbb készlettel felvértezve, és megpróbálja a lehetetlent: elvigye a hajót.

Ehhez képest most az van, hogy míg fent megpróbálják őket elkapni, addig innen lentről mindannyian kvázi egyszerre indulunk fel, hogy aztán míg a meghajtót szerelik, addig Scott a saját rendszerét integrálja, mi, többiek pedig improvizálva megpróbálunk felkészülni arra, amire nem lehet. Közben feltöltjük a készleteket, majd amint mindenki más visszatér a földre, mi a hold felé vesszük az irányt és kellő távolságra eltávolodva a Földtől, beindítsuk a csupán órákkal korábban elkészült meghajtást. Jó vicc, nem? Hát.. Mi nem nevettünk.

-Uram, ha szabadna – vág közbe valaki – mire a nagy siettség?

-Ez így valóban elég meredek lesz.. – teszem hozzá immáron én.

Hogy mire? Emlékeztek, hogy leszállt a második objektum a déli sark fölé? És emlékeztek, hogy azt mondtam, nem nagyon kellene aggódni, mert az első sem jelentett ezidáig veszélyt? Én emlékszem, csakhogy ezek után Scott-al én az autóban merengtem, miközben minden megváltozott.

A második objektum pozíciójának elfoglalása után nem sokkal hirtelenjében mindkét objektum aktivizálta magát. Hatalmas energiakisülések kíséretében egy sugarat lőttek az ég felé, amik végül az egyenlítőnél találkoztak. És terjednek. Amolyan ernyő szerűen oszlanak szét az égbolton, és egyelőre senki sem tudja, hova vezet mindez.

-És emiatt a siettség? – kérdezi Scott.

Majd hirtelen feláll mellőlem Dave és az igazgató mellé sétál

-Emiatt, – veszi át tőle a szót – ugyanis miközben úton voltam ide, személyesen volt szerencsém látni, ahogy a légkörbe hulló távcső darabjai becsapódnak felülről a kialakuló ernyőbe..

-Micsoda? - vág közbe valaki – akkor ez tulajdonképpen olyan mint egy pajzs?

Jogos a kérdés, és a döbbent arcokat elnézve eléggé megfagyott mindenki a hallottaktól. Nekem csak pörgött az agyam. Vajon mindkét irányba zár? Mit okozhat ez nekünk? Levegő és a napfény vajon átjut, vagy végleg burokba zár bennünket?

-Nem tudjuk. – szólal meg Dave – Azonnali vizsgálatok indultak, hogy minél többet megtudjunk róla, de egyenlőre csak annyi biztos, hogy a szilárd anyagokat egyik irányba sem engedi át. Jelenlegi ütemét nézve pedig nagyjából egy hetünk van, amíg teljesen körbe ér a bolygón.

-Egyelőre azonban – szakítja félbe Teddy – nincs vele könnyebb dolgunk, mint az objektumok vizsgálatával. Ezért nincs időnk tétlenkedni. Lépnünk kell, amíg lehet.

Ez baj. Ez nagyon nagy baj. Bár nem tudjuk, mi fog történni, ha teljesen összezár, de annyi bizonyos, hogy ha nem jutunk fel tőle, akkor mindennek vége. Sok mindent nem tehetünk akkor már. Bezárva leszünk. Nem tudtam, mi hiányzik még.

Persze joggal vetülhet fel a kérdés mindenkiben, ha már oda küldtük az egész flottát az északi sarkhoz, akkor itt volna ideje bevetni, nem? Hát.. Gondolkodnak már ezen a seregnél is, azonban míg nem tudunk semmit, nem biztos, hogy túlságosan nyerő ötlet egy energianyalábot árasztó eszközre lövöldözni. Arról nem beszélve, hogy ha a kibocsátott nyalábok pajzsként löknek el mindent maguktól, nincs okunk hinni, hogy maga az objektum ne volna védett. Már csak abból is kiindulva, ha én hoznék létre egy ilyen eszközt, az lenne az első dolgom, hogy megvédjem. Nyilván ők sem hülyék. És hát nyilván nem, bárkik is ők, hisz itt vannak, bárhonnan is jöttek.

Az ülés lezárult. Bár mindenki tudja, hogy nincs időnk tévelyegni, valahogy senki sem iramodott neki, hogy végezze a dolgát. Valahol érthető. Mindent vagy semmit akció ez, és hát valljuk be, ha sikerrel is járunk, a neheze számunkra csak utána jön. Információink alapján a Dragon űrhajókat, és a NASA siklóit már készítik a kilövésre, egyszerre mindent viszont nem lőhetünk fel, igy míg a mérnök csapat a helikopterekkel már úton, hogy a földi úton lassan oda érkező meghajtás fellövését intézzék, majd utána menjenek, addig nekünk volt némi időnk, hogy átgondoljuk a dolgokat kicsit. Egy valamit tudtam, én látni akarom mindezt.

Igy Teddy-t követve az irányító központba mentünk, hogy az élő kapcsolat lévén saját szememmel láthassam, amit még mindig nem hiszek el. És két pillanattal később már ott is volt előttem. Gyönyörű volt. Félelmetes, de gyönyörű. Maga az objektum továbbra is egy helyben lebegve állt a sarok felett, de az eddigi kopár, élettelen fémkupac valami egészen más formát öltött. A tetejétől kiindulva, mint a narancs gerezdjei, kisebb részekre vált és minden második cikkely kiemelkedett valamelyest a többi mellől. De nem is ettől volt gyönyörű. Az egész eszközön át cikázó égszínkék, villámra hasonlító kisülések az eszköz tetején összefutva, ahogy az ég felé kilőttek, valami lebilincselő látványt nyújtott. Ami érdekes, hogy az égbolton szétterjedve már elvesztette színét, és amolyan tejüveg szerűen terültek szét. Mérések alapján valahol 15000 és 20000 méteres magasságon, és az egyenlítőnél mért legnagyobb széllessége ekkora már közel 300 km volt.

-Uram? – fordultam az igazgató felé – Arra van már tervünk, mégis mit fogunk tenni, ha merő véletlenségből minden rendben megy, és oda jutunk a Juniperhez?

-Nos Steve – felelte – bárkik, vagy bármik is ezek, már nem az a célunk, hogy új bolygót keressünk magunknak, hanem, hogy bármi áron megvédjük a mostanit, bármely rövid ideig is szolgálhat még lakhelyül az emberiségnek – sóhajt – hát ez a tervünk..

Egyszerű, nemde? Fogalmunk nincs, kivel vagy mivel állunk szemben, fogalmunk sincs, mi vár ott ránk, de induljunk el egy olyan technologiával, amiről halvány lila gőzünk sincs, működni fog-e és ha már ott leszünk csináljunk valamit az emberiség jövőjéért.

-Uraim, van némi kis idejük, javaslom pihenjenek, mert aztán már nem nagyon lesz rá lehetőségük. – folytatta.

-Uram, – feleltem – ha nem bánja indulnánk is a helyszínre, itt már úgy sem tehetünk semmit. Majd ott pihenünk. – néztem közben a többiekre, akik egyetértően bólogattak.

-Semmi akadálya Steve, menjenek. A helikopter fent várja magukat.

És uram! – néztem vissza, miközben elindultunk – Sok szerencsét mindannyiunknak..!

Már nem szólt semmit, csak bólintott, de látszott az arcán, hogy szükségünk lesz rá. Nem csak nekünk, nekik is legalább annyira. Hisz ha sikerrel útnak is indulunk, ők itt maradnak bezárva. Ki tudja, mi fog történni ha körbe ér a pajzs, vagy milyen meglepetés vár még az itthon maradottakra. Senkinek sem lesz ez könnyű.

Repülve hamar célhoz értünk, és mivel még sem a rakomány, sem a mérnöki csapat nem indulhatott útra, valóban volt időnk pihenni. Pár kisebb szoba szerencsére akadt, ahol lehajthattuk a fejünket, így nem sokat gondolkoztam azon, hogy mi is legyen. Aludtam. Nem mondanám, hogy jól, de legalább aludtam.

Ugyan tenni, már nem tudtunk semmit, de azért nem engedtük el a zajló események forgatagát sem. Másnap mire felébredtem, már készen álltak a meghajtó fellövéséhez, a mellette lévő indítóállásnál pediglen a mérnöki gárda várakozott a beszállásra, hogy 1 órával az első hajó után, ők is felmenjenek.

Scott a laptopját bújta folyamatosan, így szerencsére azzal a jó hírrel ébresztett bennünket, hogy a Dragon X sikeresen befogta a két elveszett bárányunk, így Meliék már az új hajón várják a pár órán belül megérkező csapatot, így rögvest neki is állhatnak majd a munkának. Mi csak holnap tudunk utánuk menni, mert fel kell készíteni még másik 2 hajót, hogy minket és velünk együtt a készleteket is felküldjék. Mit ne mondjak, rég nem pihentem ennyit. Greg és Meli meg úgy döntött, nem jönnek vissza, ha sietünk, akkor siessünk. Van benne valami. Szerencsénkre a pajzs épp a föld másik oldala felé kezdett térhódító hadműveletébe, így az adatok alapján még van időnk feljutni és az ott jelenleg szorgosan tevékenykedő embereknek pedig vissza. Bár szorít az idő, de talán úgy tűnik, ez a része nem lesz lehetetlen. A többi már más kérdés..

Miközben ebédelni készülődök és a többieket várom, Scott rémült faarccal állít be a kantinba. Baj van már megint. Látom rajta. Mi jöhet még?

-Mi az? – nézek rá kérdőn.

-Baj.. Szerintem nagy baj – feleli – ezek a f.., á nem mondok inkább semmit, atomot akarnak küldeni az egyikre.

-Hogy mit? – jelenik meg Dave is a háta mögött – Megőrültek ezek?

Úgy látszik meg. Küszöbön az emberiség pusztulása, de ezek még mindig lövöldözni akarnak. Nagyszerű. Fogalmunk sincs mi a fene történik, és mit okozhat ez az egész, de ezek egy energiabombára akarnak még atomot is dobni. Hát ez nagyszerű. A NASA keze persze meg van kötve. Csináljuk a dolgunk, de ha a hadsereg azt mondja lövünk, akkor nekünk kuss van. Nem tehetünk mást, mint össze kapni magunkat, aztán a feladatunkra koncentrálni. Hát azt hiszem, mi is már csak a hajón eszünk majd.

-És mikorra tervezik? – nézek Scott-ra.

-Holnap – rebegi – valamikor holnap.

A még üres tányérjainkat ott hagyva, azonnal a dolgunkra indultunk, hogy mielőbb feljussunk, a szerintünk közelgő katasztrófát megelőzve. A kevéske kis időnk, úgy látszik még inkább megfogyott.

Mindenki aki csak élt és mozgott a bázison azon dolgozott, hogy a két úton lévő hajó után felkészítsük a másik kettőt a másnapi indulásra. Talán nem túlzás azt mondanom, senki nem alud egy szemernyit sem egész éjszaka, csak fáradhatatlanul dolgozott, hogy mielőbb útnak indulhassunk. Megérte, hisz talán hajnali 5 felé járt az idő, mikor oda szóltak: fiúk, indulás beöltözni.

Nem tudom, az elmúlt napok forgataga, vagy a még mindig kevés alvás-e az oka, de a köztes rész valahogy teljesen ki is maradt. Egyik pillanatról a másikra arra eszméltem, hogy beszíjjazva ülök a kapszulában és épp a kilövésre várunk. Csak bízom abban, hogy közben nem maradtam le semmiről. A kissé kényelmetlen ülésben ülve sikerült rádöbbennem, hogy hamarosan az űrbe megyek és talán sohasem jövök vissza. Vagy ami rosszabb, túl sem élem az egészet. Jelen helyzetet tekintve mondjuk nem is tudom, ki jár jobban, akik maradnak, vagy mi, akik megyünk az ismeretlenbe? Hamarosan ki fog derülni, úgyhogy már késő ezen rágódni.

Ebben a pillanatban megremeg alattunk a szék. Ahogy körbe nézek azért a többiek arcára is kiült némi félelem. Nem hiába, lehet bárki, bármilyen bátor, azért mégiscsak olyan dologra készülünk, amit előtte, soha senki sem csinált még.

Ahogy elkezdtünk emelkedni és jobbra tekintettem, a szemem sarkából egy hatalmas villanásra lettem figyelmes. Uram isten, ezek kilőtték az atomot. Repültem a világűr felé, és nem tudtam, mi vár ránk és mi vár azokra az emberekre, akiket magára hagytunk. Nekem ugyan már nincs senkim, de Scott, feleségét hátrahagyva száll épp az ismeretlenbe. Valószínűleg nem tudom felfogni, amit ő érezhez most. Magáért, és hátra hagyott családjáért is aggódik, miközben vállvetve velünk az emberiség megmentéséért indulunk harcba. Ahogy ezen gondolatok átszaladtak a fejemen, egy harsány riasztás csapta meg a fülünket.

„Vigyázat, ütközés veszély! Vigyázat!„

Közölte velünk a számitógép hangja, majd a szemem sarkából, az elcsitulni látszó robbanás fellege mögül, elém tárult a rohamtempóban közelítő pajzs két oldala..

Folytatása következik...

Hozzászólások

(#1) Diabolis


Diabolis
tag
LOGOUT blog

Lendületből olvastam végig az összes részt, jöhet a folytatás :D

Pozitív: A hegyi lak mély kivesézése után azt hittem valami posztapo túlélőregény lesz. Nem bánom, hogy nem
ez lett :D
Pörgős :D Bár néha sok időt fordítasz a tájleírásokra, utána hirtelen felpörgeted. És nem tudom még, hogy ezt élvezem-e, de egyenlőre inkább igen.
Negatív
A karakterek amolyan jól-rosszul vannak kidolgozva, a kapcsolati/rokoni szálak nekem kicsit elnagyoltan zavarosnak tűnnek.
A fentebb említett tempóváltások.

Konklúzió: Még! Még! Még!! :D :D

Ha beülsz a volán mögé, és azt érzed otthon vagy, ne gondolkodj, vedd meg! De ha leparkoltál vele és nem nézel vissza rá, rossz autót vettél.

(#2) Barthezz2 válasza Diabolis (#1) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Köszi a kritikát :R

Igyekszem tanulni belőle :K

Everybody lies.

(#3) elektrotank


elektrotank
tag

Jé, egy írótárs! :D

Én is szoktam néha írogatni ezt-azt, csak nem teszem ide ki. Sokáig váratott ez a fejezet magára, ahogy látom. Majd igyekszem végigolvasni az előző chaptereket, aztán ezt. Ha végeztem vele, majd idebökök valami véleményt, esetleg privátba. Igaz, belepislantottam (olvastam) már az előzőekbe picit, de végig nem. Kíváncsi vagyok mit alkottál.

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok. - Isaac Asimov

(#4) Barthezz2 válasza elektrotank (#3) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Várom az észreveteled :)

Everybody lies.

(#5) e-newsee


e-newsee
addikt

Akkor ahogy Meggyi001 írása alatt ígértem, íme a részletesebb véleményem.
Előljáróban annyit, hogy nem vagyok szerkesztő, nem értek hozzá, csak azon tanácsok mentén emeltem ki pár dolgot, amiket én is megkaptam régebben, és azóta igyekszem figyelni rájuk. Szóval...

Ami tetszett:
Továbbra is izgalmas, pörgős és fordulatos. Bár most nincs akkora rejtély a végén, mint az előzőekben (legalábbis szerintem), de így is bőven van mit várni a folytatásban. Nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki belőle. Az első rész bevezetőjében írtad, hogy egyelőre nincs meg a vége a fejedben. Ez úgy érzem, azóta változott. Mintha lenne benne koncepció, hogy merre akar haladni a sztori. A vége alapján is úgy tűnik, hogy már nagyjából tudod, mi lesz a folytatásokban. Ez mindenképpen pozitív, így már célirányosabban lehet írni, nem csak úgy bele a semmibe, oszt majd kifut valahova. :)

Ami fejlesztésre szorul:
Azért nem azt írtam, hogy nem tetszett, mert amiket itt majd lejjebb összehordok, azoknak nem a tartalmával van probléma, hanem a formájával. A jó hír, hogy mindegyik orvosolható odafigyeléssel. Azért teszem szóvá, mert nekem, mint mezei olvasónak is szemet szúrtak, hát még, ha egy szakértőbb ember olvassa. A sztori maga egyébként megérdemelne egy szerkesztőt, aki kicsit gatyába rázná, mert van benne lehetőség.
---
Tehát. Nem tudom, mennyi idő alatt írtad, de mintha egy kicsit összecsapott lenne az előzőekhez képest. Nekem kissé kaotikusnak tűnik. Oké, az események is eléggé kaotikusak, de na, érted. Olyan, mintha ihletből gyorsan leírtad volna, és töltötted is volna fel. Ha így volt, legközelebb ne tedd! Inkább tedd félre pár hétre, akár egy hónapra is, majd vedd elő újra, és nyugodtan, kipihenten olvasd át még egyszer! Rengeteg hibát észre fogsz venni benne a helyesírástól a logikai bakikon át a túlírásig. (Ez általános tanács, a későbbi írásokra is nagyon hasznos. Tapasztalatból írom, még ha nem is sokból. :) )
---
Például itt egy kissé túlbonyolított rész:
"Arról nem beszélve, hogy ha a kibocsátott nyalábok pajzsként löknek el mindent maguktól, nincs okunk hinni, hogy maga az objektum ne volna védett. Már csak abból is kiindulva, ha én hoznék létre egy ilyen eszközt, az lenne az első dolgom, hogy megvédjem. Nyilván ők sem hülyék. És hát nyilván nem, bárkik is ők, hisz itt vannak, bárhonnan is jöttek."
Az utolsó két mondat elég nyakatekert, de igazából a "…ne volna védett." utáni rész már tök felesleges, mindenki érti, mire gondolsz.
---
Érdemes figyelni a háttérbeli események megmagyarázására, elmesélésére is:
Van több olyan rész, ahol úgy éreztem, mintha a mesélő kibeszélne az olvasóhoz, hogy megmagyarázza az eseményeket. Ez alapból nem gond, csak akkor azt egyértelműsíteni kell. Sokszor annyira folytatása a gondolat a párbeszédnek, hogy simán a része is lehetne. E/1-es elbeszélésnél általában kétféleképpen szokták elmondani a főszereplő gondolatait. Vagy meghagyják gondolatként, de akkor azt jelölni kell valamilyen formázással. Külön bekezdésben dőlt betűvel, vagy zárójelben, vagy valahogy. A másik módszer, hogy kimondatják a mesélővel, vagyis beépítik a párbeszédbe.
Pl.:
"-Mi a fene? – tettem fel a kérdést a sofőrünknek.
-Új parancs érkezett. Floridába mennek.
Hogy mi? Egyetlen hely van ahova most ott mehetünk, az pedig a kilövő állomás. Nem sejtek jót. Fogtam a kezemben lévő telefont, és olyat tettem, amit nem sokszor teszek. Hívtam Teddy-t.."

Esetleg így?
"– Hé, miért fordulunk meg? – tettem fel a kérdést a sofőrünknek.
– Új parancs érkezett. Floridába mennek.
– Mi a francnak? – bukott ki belőlem a kérdés, de mire kimondtam, már tudtam a választ, és nagyon nem tetszett. Egyetlen hely van ott, ahova mehetünk, az pedig a kilövő állomás. Ezek minket akarnak felküldeni! Fogtam a kezemben lévő telefont, és olyat tettem, amit nem sokszor teszek. Hívtam Teddy-t."
A valóságban te némán elfogadnád a választ, és magadnak tennéd fel a "Hogy mi?" kérdést? Nem, hanem csuklóból visszakérdeznél. Persze közben már azon járna az agyad, hogy miért kell Floridába menni. Szerintem az utóbbi verzió jobban érzékelteti, hogy már a beszélgetés közben jár a főszereplő agya a miérteken.
---
Aztán ami nagyon fontos, hogy az elbeszélés igeideje ne váltakozzon. Ha a történeted a múlt elmesélése, akkor végig múltidőben legyen. Például a tárgyalós beszélgetés. Végig jelen időben zajlik, pedig az egész esemény már lezajlott. A közvetlen utána lévő párbeszéd, amikor élő közvetítésben nézik az objektumot, pedig múltidőben van, ahogy annak lennie kell. Tudom, ha az ember beleéli magát a mesélésbe, akkor akaratlanul is úgy írod le, mintha éppen akkor történne. Pont ezért fontos kicsit félretenni, és később, amikor már nem vagy benne annyira a sztoriban, újra átolvasni. (Ugyanígy jártam én is az inváziós spin-offom következő szakaszával. Ugyanígy átváltottam jelenbe, és nemrég, amikor nyáron újra elolvastam, hogy folytatom kicsit, akkor vettem észre. Azzal a folytatásra szánt kevéske időmet el is vette a korrekció. :O )
---
És végül a realitás. Sci-finél ez furán hangozhat, de ott is vannak olyan dolgok, amikre muszáj figyelni. Ebben az esetben különösen, hiszen a nem túl távoli jövőben játszódik (ha jól sejtem 2043 körül). Addigra a technológia nem fejlődik akkorát, hogy lényegi dolgok változzanak.
Egy régebbi résznél már szóba került, de neccesek az építési idők. Mindössze 5 nap telt el az objektum landolása óta, de összeraktak már egy prototípust egy ismeretlen hajtóműből, majd fel is lőtték, és elkezdték beszerelni. Értem én, hogy sietős a dolog, de ez kb. lehetetlen lenne. Megérteni a régi terveket, modernizálni, hozzáilleszteni a jelenlegi hajóhoz, modellezni az alkatrészeket, legyártatni, összeszerelni, stb. És ez csak a hardver.
Aztán Gregor és Meli esete. Túlélik az ütközést, de az, hogy sodródnak, és sikerül őket összeszedni… hááát… nagyon necces. De oké, belefér, végülis Sandra Bullock-ot is begyűjtötték a Gravitációban. :)
Amit viszont nem értek, hogy később azt írod, a Webb darabjai elkezdtek visszahullani és elégni a légkörben. Ezzel csak egy gond van: a Webb a tervek szerint 1,5 millió km-re lesz a Földtől (L2 Lagrange pont), ami kb. 4x olyan messze van, mint a Hold. Ha ott összetörik valami, az mindenhova megy, csak nem vissza a Föld légkörébe. De ha egy-egy darab el is jut idáig, tuti, hogy nem olyan hamar, ahogy azt a szöveg sejteti. Eleve a Webb is kb. egy hónap alatt fog odaérni. (Amúgy a legújabb tervek szerint idén decemberben lövik fel.)
---
Összegezve…
Jó lett, fantáziád van, de érdemes lenne kimaxolni a megvalósítási skilljeidet is. :C
---
Pár tipp így a végére:
Ha gondolod, nézz körül a neten, sok olyan írós blog van, ahol tapasztalt szerkesztők, publikált szerzők írnak le szakmai tanácsokat. Nem mindegyiket lehet azonnal hasznosítani, de sok olyan dologra hívják fel a figyelmet, amit szem előtt tartva hirtelen látványos lesz a javulás. Pl.: konyv.guru, iromuhely blog
Aztán van olyan oldal is, ahol megint csak szakértők véleményeznek amatőrök által beküldött írásokat. Ilyen a karcolat.hu
Vagy nem tudom, jelen vagy-e a facebookon? Ha igen, akkor vannak nagyon hasznos írói csoportok, ahol magyar írók gyűlnek össze, és házon belüli játékokkal, mini pályázatokkal szórakoztatják magukat, vagy épp szakmai kérdéseket tesznek fel egymásnak, ha valaki mondjuk egy másik zsánerben szeretne írni valamit. Ilyen helyeken megint csak nagyon sok hasznos infót lehet begyűjteni. Nem kell tartani az íróktól, ők is emberek, általában nagyon segítőkészek a kezdőkkel szemben.
A begyűjtött tanácsokból akár csinálhatsz is egy csekklistát, amin végigmenve kijavítod a legnagyob hibákat, mielőtt közzé teszed az írásodat.
Szerintem megéri.

Ja, és várom a folytatást! :D

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

(#6) Barthezz2 válasza e-newsee (#5) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Először is köszönöm a tanácsokat és a kritikát :R

Igen, jól gondolod. Nagyjából már megvan a fejemben a vége. Igazából már az elején volt egy elgondolásom, csak ahogy haladtam, úgy állt egyre jobban össze, mit, merre akarok vinni. Bár a vége megvan, de azért még lesz dolgom vele, hogy össze rakjam a darabkákat, és ne kavarodjak logikai bukfencekbe. Lásd, ahogy írtad, néha most is sikerült..
És azt is eltaláltad, hogy ezt a legutóbbit kicsit gyorsabban összecsaptam, mint a korábbiakat. Figyelni fogok rá, hogy adjak magamnak időt.

És valóban, lehet túl gyors a tempó(mármint ahogy dolgok lezajlanak, megépülnek, stb..), ez már előkerült korábbi részek alatt is. De én megadtam az esélyt látatlanban, hogy az akkori kor képes lesz erre, illetve némi írói szabadságnak is betudom :D
Leginkább az volt a gondom, hogy a "köztes" időt mivel töltsem ki, így igazából nem akartam időt pazarolni a sztori szempontjából lényegtelen dolgokra. Ma már én sem így csinálnám.
Az, hogy a Webb L2-re megy, az valóban szakmai baki jelen esetben. Megmondom őszintén, nem gondoltam erre.. Ezt lehet korrigálom valahogy, mert ez így tényleg bukfenc. Viszont legalább 2 részt át kell dolgozzak akkor.

Köszönöm a sok hasznos tanácsot is. Biztosan többször át fogom még olvasni a hsz-ed :R

Egyébként, nulla írói tapasztalattal, meg bárminemű hozzáértéssel álltam neki az egésznek, és nem volt tervben semmi komolyabb a "mű" kapcsán, tehát az írói hibák, a jelen-múlt váltás, vagy az elmesélés párbeszédek viszonya, stb. én magam is tudom, hogy nem feltétlenül pontos, szövegbe illő, vagy könyvhöz/novellához méltó.
Saját időtöltésnek, saját magam kipróbálásának indult igazából az egész, csak gondoltam az elején megosztom itt, hogy mégis mennyire vagyok bena :DDD

De mivel pár ember lekövette, ezért jött a folytatás is :)
Barátnőm is ütlegel miatta, hogy írjam már tovább :DDD

Bocsánat a kései válaszért, csak elég mozgalmas hétvégém volt..

Igyekszem észben tartani, amiket tanácsoltál :R

[ Szerkesztve ]

Everybody lies.

(#7) Joccc07 válasza e-newsee (#5) üzenetére


Joccc07
őstag

Nem tudom mivel foglalkozol de szerintem pályát tévesztettél. :P Lektornak kéne lenned. :K

https://prohardver.hu/tema/dauntless_pc_xbox_ps4_switch/friss.html >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

(#8) Joccc07 válasza Barthezz2 (#6) üzenetére


Joccc07
őstag

Dehogy van bukfenc, csak egészitsd ki: "Greg és Meli pedig saját bőrén tapasztalhatta meg eme nemtörődömségünket. Egy újabb objektum érkezett a légkörbe, csak sajnos ezúttal emberi áldozatokkal is járt a dolog. A beérkező röppálya keresztezte a Webb aktuális helyzetét el is tűntetve ezzel a föld színéről és vele együtt az ott állomásozó űrsiklót is, a legénységével együtt."

Nem volt hosszú életű a Webb pályafutása főleg, hogy csúszott az indítás 22 évet. Még egy nyamvadt fotót sem tudott készíteni máris visszahullott ahonnan indult. :DD:DDD

[ Szerkesztve ]

https://prohardver.hu/tema/dauntless_pc_xbox_ps4_switch/friss.html >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

(#9) e-newsee válasza Joccc07 (#8) üzenetére


e-newsee
addikt

Ez sem jó, mert egy korábbi részben már használták a Webbet megfigyelni az ojjektumot. :D

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

(#10) Joccc07 válasza e-newsee (#9) üzenetére


Joccc07
őstag

F@xom :(((:DDD

Akkor legyen így: A Webb sikerén felbuzdulva annak a kiforrottabb, modernebb és fejlettebb távcsővel szerelt változata a Webb2 sajnos nem volt hosszú életű még egy hete sem volt fent és egy nyamvadt fotót sem tudott készíteni máris visszahullott ahonnan indult.

Már csak a szerzőnek kell átírnia. :D

https://prohardver.hu/tema/dauntless_pc_xbox_ps4_switch/friss.html >Gar taldin ni jaonyc; gar sa buir, ori’wadaasla<

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.