2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Cím: Ismeretlen - Chapter 2

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Chapter 0 - Péntek

Chapter 1 - 2023

Chapter 2 – Csillaghullás

Némán, hallgatag álltam. Dave ijedten nézett rám, láttam, hogy beszél hozzám de nem hallottam őt. Soha nem éreztem ilyet, leblokkoltam, képtelen voltam mozdulni, vagy észlelni a külvilágot. Nem tudom meddig állhattam így, de Dave már nagyon izgatottan állt előttem, mire felocsúdtam a rémületből.

-Mi történt ember? Mi a baj? – hallottam meg végre a kérdését.

-Mikor tetőznek a Perseidák? - kérdeztem remegő hangon

-Ma éjjel – felelte – de ember, mondjad már, mi van!

-Baj.. – dünnyögtem, majd elindultam a ház felé

Talán sokan nem tudják, de a Perseidák hullócsillagai valójában azon apró törmelékek, melyek a 109P/Swift-Tuttle üstökös velejárói. És most jön. Jön? Mi az, hogy jön? Persze, volt egy számítás a 2010-es években, miszerint pár száz éven belül eltalálhatja a földet, de hol vagyunk még attól? Nem értettem, vagy nem is akartam érteni. Leroskadtam a fotelbe és néztem a telefonom, közben persze Dave meg még mindig nem értette, mi a bajom.

-Figyelj Dave, kaptam egy sms-t Scott-tól, hogy jön Swift. Ez mi? Ezt, hogy?

Dave arca rémültből semlegessé vált, majd csendben leült mellém.

-Tudod – mondja – már egy ideje figyeljük. Volt valami furcsa a mozgásában, a pályájában, de az adatok alapján nem történhetne semmi különös. Idén extrémebb csillaghullást vártunk emiatt, de ez minden. Gőzöm sincs, mi változhatott.

Furcsán néztem rá: erről én miért nem tudok? Persze, Dave asztrológus, én nem, de haverok volnánk, vagy mi... Scottot persze azóta nyilván riadóztatta a központ, ő azért tudhat minderről. Közben meg is csörren a telefonom, Scott az, már a NASA-tól hívott, így közelebbi képet is kaptunk: az üstökös ketté szakadt, a mozgásából pedig arra következtetnek, hogy föld közeli helyzetben, azaz épp ma, a két darab ütközni fog és ha ez olyan forgási helyzetben fog bekövetkezni, az egyik darabka a Földet veheti célba. Mi meg itt ülünk Dave-el, legalább 5 órányira a legközelebbi lakott településtől és tehetetlenek vagyunk.

-Most mégis mi a francot csináljunk? Nem ülhetünk itt ölbe tett kézzel!

Ahogy ezt kimondtam mindkettőnk tekintete a pinceajtóra tévedt.

-Haver, ezt meg kell tennünk – mondta Dave.

És igaza volt. Bár még én sem tudtam pontosan, mi van odalent, de azt tudtam, hogy tennünk kell valamit és arra nincs más esélyünk, csak az a pince, ahol nagyapám a LunR-t alapította és működtette is eleinte. Valamit csak találunk, valamit, ami segíthet. Persze nyilván nem innen fogunk légvédelmi rakétákkal szétlőni egy földet megcélzó üstököst, de mégsem ücsöröghetünk, várva az elkerülhetetlent.

-Zárva – mondja Dave – ez zárva

Én meg azzal a lendülettel fel is kaptam a kandalló mellől a baltát és egy jól irányzott ütéssel kettéhasítottam az ajtót. Persze, áram az nincs lent, így egy zseblámpát előkapva megindultam lefelé. Minden csupa por és pókháló, alig látni valamit még a lámpa fényénél is. A lépcsőfokok nyikorognak a lábam alatt. Baszki, ez mennyire mély? Mintha egy órája mentem volna lefelé és még mindig nem értem az aljára. Végül leértünk, a lámpa fénye alig tudta bevilágítani az egész helyet akkora volt, de már így is biztossá vált, nem lesz könnyű dolgunk. Temérdek papír, mappa és tároló hevert szanaszét mindenütt, a por már mindent belepett, de a pókhálókon átszűrődő fények mellett a rengeteg lepedővel takart eszköz látványa felcsillantotta a reményt, hogy van itt keresnivalónk. Egymásra néztünk Dave-el:

-Energia kell, ide energia kell

Az itt lévő generátorok közül már csak egy működött, azt is most javítottuk meg, és az is csak a fenti lakrész áramellátásáért felelt, de emiatt legalább nálunk volt a szerszámkészlet, így talán volt remény, hogy valamit a többivel is tudunk kezdeni.

-Megyek – mondja Dave – tessék, itt az én lámpám is, addig nézz körül.

Míg felment, gondosan leszedtem a takarót mindenről. Számítógépek, radar, műhold és sok egyéb ismeretlen dolog irányító rendszere tárult a szemem elé. Nagyapáék nem apróztak el semmit. Vajon működhet? Áram nélkül biztosan nem, így míg Dave-re vártam, jobb híján a papírhalmokat vettem célba.
Hamar meg is akadt a szemem egy dobozon: 2023, J. Webb – ARA Project... ARA? Ez, hogy kerül ide? Mit keres ez egy 20 éves dokumentumon? Óvatosan leporoltam a dobozt, fejemre tettem Dave fejlámpáját és leültem a kezem ügyébe kerülő székre. Ez érdekel.

Elkezdtem fellapozni a dokumentumokat, egyik jött a másik után. Tervek, utasítások, tervrajzok, minden volt. Tényleg, minden. James Webb, ezt persze mindenki ismeri, ezen alapul a munkám, ha nem lenne, most én sem lennék itt, nem lenne remény, hogy túléljük, nem lenne cél, ami az emberiség jövőjét jelentheti. De ahogy haladtam tovább, egyre ráncolódott a homlokom. Nem értettem, nem volt tiszta a kép. Nagyapa mesélte, tudom, szinte átéltem az egészet, fellőtték a Webb-et, meglett a hold, de baszki..
Egyszer csak felgyúltak a fények, de én csak ültem tovább a sötétben, ültem döbbenten és nem hittem el, amit láttam. Pedig ott volt, feketén-fehéren.

-Átkötöttem a fenti gene... – érkezett vissza Dave, majd bele is fagyott a szó– Ne kezd megint! Tíz percre hagylak magadra és már megint azt a fejet vágod – csuklik el Dave hangja. – Mi az?

-Ezek elmentek oda – válaszoltam – Ezek egy kibaszott műholdat küldtek a holdra...

-Tessék? Mikor? Hova? Milyen hold? – értetlenkedett Dave

Átnyújtottam neki a mappát. Elkezdte fellapozni, közben az arcára volt írva minden. Megértettem, miért lepődött meg, amikor visszajött.
Minden ott volt, minden, amit 20 éve egy világ elől titkoltak. Mi 20 évvel a Webb fellövése után még mindig azzal küzdünk, hogy el tudjunk jutni arra a holdra, amit a LunR felfedezett, és amiről a Webb segítségével tudhattunk meg egyre több információt, közben már évekkel ezelőtt a távcső fellövésekor egy információk gyűjtésére tervezett műholdat küldtek oda. 111 fényévre. Ez lehetetlen, ez még ma is lehetetlen, de ők mégis megtették, 20 évvel ezelőtt. Titokban.

Nem értettem, Dave sem. Egyszerűen képtelenség, hogy oda tudták juttatni. Utalások ugyan voltak, de a kezükben lévő dokumentumok egy valamire nem adtak választ. A hogyanra.
Miután mindketten megemésztettük a látottakat, egyöntetűen arra jutottunk, tovább kell ásnunk. Tudnunk kell, hogy lehetséges az egész, és tudnunk kell, mi történt, mi történik most.

-Mi van az energiával? Rendben vagyunk? Nem megy semmi, csak a lámpa pislákol. – néztem kérdőn Dave-re.

-Átkötöttem a fenti generátort a lenti világítás áramkörére, a többi esélytelen – felelte – de kell itt lennie valaminek. Nincs az az isten, hogy a fenti generátorok látták el energiával ezt az egészet.

Valaminek, de vajon minek? Abban igaza lehet, hogy egyszerű generátorokkal ellátni ezt a helyet, már akkoriban is hiba lett volna. Egy tankerrel kellett volna itt állomásozni a tavon, hogy legyen elég üzemanyag.

-Nézzünk körül, most legalább már látunk is valamit...

Hatalmas volt a hely, bárki megirigyelte volna ezt a felszerelést, de semmi nem működött. Vajon honnan kaphat áramot? Miközben elkezdtünk kutakodni a horrorfilmek tipikus jelenete ugrott be, mikor emberek az ismeretlenben keresgélnek, aztán valamelyik sarokból előugrik egy zombi. Rémisztő, úgy meg pláne, hogy a valóságban a por és a pókháló lepte eszközök látványa is dermesztőbb, a hideg levegőben áramló dohos szagról már ne is beszéljünk.
Aztán beugrott valami. A filmeken mindig van egy vezérfonál, amit elkezdenek követni, és valahogy végül kijutnak, és megmenekülnek. Persze általában nem mindenki, de ezt most vessük el. Megálltam, felnéztem: semmi. Mi is lenne ott, ez egy titkos pince, nem visznek innen ki semmit, sehova. Hm, a padló. Alattam épp fel is volt lazulva, mintha valami még lenne alatta.

-Dave, gyere!

Elkezdtük felfeszegetni a padlót, és tekintve, hogy eleve mozgott, nem is volt nehéz dolgunk. Bingó, itt egy betáp kábel, ami ráadásul tuti nem a generátorokhoz megy. Már csak azt kell kideríteni, hogy akkor hova. Egy jól irányzott rántással konstatáltam, hogy nem fix a kábel a csatornában, eszköz híján így talán jutunk is valamire. Szerencsémre a rántással egyidőben a szemközti falon lévő szekrényajtó úgy ahogy van leesett a helyéről, és szemünk elé tárult, amit kerestünk. Bizony ez egy geotermikus generátor vezérlő szekrénye volt.

-Látod ezt? – kérdezi Dave

Majd a szekrény felé indul. Mondanom sem kell, a szekrényen belül sem volt jobb a helyzet, mint kívül, így elsőre sok mindent nem láttunk a kosztól. A főkapcsolót viszont nem volt nehéz észrevenni, ahogy azt sem, hogy OFF állásban van.

-Ennyire egyszerű lenne?

-Ki fog derülni - vigyorog Dave, majd egy hatalmas kattanás kíséretében helyére rántja a kapcsolót

Feszülten álltunk, vártunk és néztünk körbe vajon feléled-e valami. Semmi. Semmi? Torkomban dobogott a szívem, erre abban a pillanatban megcsörren a telefon a zsebemben. Összerezzentem, majd az első ijedtség után a zsebemhez kapok. Csörög, itt lent?
Scott az, meglepetten veszem fel:

-Igen?

-Figyelj, itt vagyok a NASA központban még mindig, a kommunikáció szerint valami vagy valaki megpróbál hozzáférni a rendszereinkhez, méghozzá onnan, ahol vagytok.

-Igen? Várj!

Majd telefonnal a fülemen kétségbeesve tekingettem körbe, hogy működik-e valami. Működött! A szerver egy csapásra elkezdett bootolni, és hálózati hozzáférést keresett.

-Engedélyezzétek, engedélyezzétek! - kiabáltam a telefonba

-Egy pillanat – nyugtázta Scott

És egycsapásra életre kelt a labor. Kommunikáció, hozzáférés a NASA szerverekhez, a Webb-hez, mindenhez. Mindenhez is. Ezt nem hiszem el! Ez még mindig működik.

-Visszahívlak – mondtam – majd Dave-hez fordultam – Akkor csapassuk.

Vagy 2 óránkba került, de sikerült a berendezések nagyját átvizsgálni és szinte kivétel nélkül minden működött is. Persze a központi géppel voltak bajok, mert ugye nyilván senki nem hagy ott egy milliárdos projectet védelem nélkül, de miután a NASA szakemberei is hozzáfértek az itteni rendszerekhez a segítségükkel fel tudtuk törni és be tudtunk lépni. Innen már a kommunikáció is könnyebben ment, és ha más nem legalább segíteni tudtunk nekik.

Közben ugyanis a NASA háza táján is zajlottak az események, aki élt és mozgott már bent volt, és azon fáradozott, hogy kiderítsék mi is történik, vagy mit is tehetünk, ha esetlegesen el akarna találni minket a Swift egyik darabja. Mivel hozzáfértünk a Webb irányító rendszereihez mi is, Dave-el azon fáradoztunk, hogy irányba állítva képeket kaphassunk az üstökösről. Ehhez a Hawaii távcsövek képeit is igyekeztünk felhasználni, biztos, ami biztos alapon, mivel a Webb-et nem arra tervezték, hogy egy földközeli objektumot vizsgálgassunk vele.

Aztán még ott volt az is, amit mi tudtunk, de a NASA-nál legtöbbjüknek halvány gőze nem volt az egészről: 20 évvel ezelőtt titokban mi kilőttünk egy műholdat, ami a leírások alapján képes volt eljutni egy 111 fényévre lévő bolygóhoz. Ennél többet viszont mi sem tudtunk, a gyorsan zajló események között meg el is sikkadt szinte az információ. Aztán beugrott valami:

-Központ, itt Steve, át tudná küldeni nekem valaki a Swift pályaútvonalát a legutóbbi fordulóról? Kiszámoltátok már, hogy került ide?

-Mindjárt küldjük – jött a válasz – tetszeni fog, nagyapád „bolygója” mellett tett látogatást

Bassza meg, nem ezt akartam hallani

-Rendben központ. Rosszat sejtek, azonnal kellenek az adatok Hawaii-ról

Rámnézett Dave is, és tudta, hogy én mire gondolok, így azon nyomban folytatta a Webb kalibrálását, hogy rálássunk végre az üstökösre.

-LunR – hehe, nem baj ugye? - itt a központ, megjöttek az adatok Hawaii obszervatóriumból, azonnal továbbítjuk.

-Nem, nem, elvégre ott vagyunk. Rendben, köszönjük!

Feszült várakozás, közben Dave az utolsó simításokat végzi, hogy végre Webb is elkészítse a képet. Elkészítette…

-Központ, ezt nektek is látnotok kell…

Folytatása következik..

Hozzászólások

(#1) Victoryus


Victoryus
addikt

Szuper :) Felpörögtek az események... Pont a legjobb résznél lett vége.

Eladó Lego: 42139 All terrain vehicle

(#2) Barthezz2 válasza Victoryus (#1) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Köszi :R

Direkt :D Igyekszem a következőt hamarabb hozni. Ezzel most megcsúsztam kicsit, de nem mindig volt alkalmam írni.

[ Szerkesztve ]

Everybody lies.

(#3) Meggyi001 válasza Barthezz2 (#2) üzenetére

Ó hogy az a...&@#@&#....hát itt és így kell abbahagyni??? Grrr..... ki tanította ezt neked? Hozd elibém...karóba húzatom....ha a többi fejezet is ilyen jó lesz, akkor jövőre szeretném ha ez benne lenne a sci-fi novellás könyvemben! :R

https://gamergep.hu/

(#4) Barthezz2 válasza Meggyi001 (#3) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Nem is tudom, de megkeressük az elkövetőt :DDD

Enyém a megtiszteltetés, ha belevennéd :R
Igyekszem hozni ezt a szintet :K

[ Szerkesztve ]

Everybody lies.

(#5) Meggyi001 válasza Barthezz2 (#4) üzenetére

:) :K

https://gamergep.hu/

(#6) m0h0senator


m0h0senator
őstag

Na most tudtam elolvasni. Várom a következőt remélem nem kell ilyen sokat várni. Jó lett. :R

An odyssey through the realm of consciousness.

(#7) Barthezz2 válasza m0h0senator (#6) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Köszi :R
Igyekszem gyorsan hozni :)

Everybody lies.

(#8) Meggyi001 válasza Barthezz2 (#7) üzenetére

Inkább késs vele 2 napot, csak jó legyen :) . Eddig jó.

https://gamergep.hu/

(#9) Barthezz2 válasza Meggyi001 (#8) üzenetére


Barthezz2
MODERÁTOR

Jogos :)

Everybody lies.

(#10) Barthezz2


Barthezz2
MODERÁTOR

Már készül a következő :))
Már most majdnem annyi, mint ez a rész, de még tervezek bele bőven, úgyhogy ez hoszabbnak ígérkezik :)

[ Szerkesztve ]

Everybody lies.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.