Üdvözlök minden olvasót!

Ez a történet 2013.június végén indult és 2013.07.31.-én végződött. Elég régi a sztori, valahogy kipattant a fejemből, és gondoltam le kell, hogy írjam.

Az egész ott kezdődött, hogy Sümegről (mivel ott lakom) motorra ültem, hogy elmenjek a barátnőmhöz Oroszlányba. Általában vonatozni szoktam, dehát gondoltam ezt is ki kell egyszer próbálni Szép idő volt, meg hát amúgy is az egyik hobbim a motorozás. Szóval mocira pattantam, csak én meg az út voltunk, süvített a szél, istenkirály érzés. Ott is voltam náluk a hétvégén (ha jól emlékszek, akkor 29-30). Mivel engem várt másnap a munka, így haza kellett indulni. Mikor leértem a motoromhoz éreztem, egy kicsit csöpög az eső. Sebaj! Van esőkabát, eső nadrág, baj nem érhet, max lassabban megyek, ameddig el nem áll, ezen ne múljék. Még egy kis benzint nyomattam a tankba, nehogymár kifulladjak hazafele menet meg kelljen állni tankolni, nem vagyok én annyira jártas benzinkutak terén. Mire leértem a kúthoz, már annyira zuhogott, hogy az orromig alig láttam el. Na a lényeg, hogy már jól elhagytam Oroszlányt (kb10 km), erre érzem, hogy rángat a motor. Mondom nehogy a gumi legyen (ugyanis volt már előtte ilyen), mert akkor sírok
Bejött a megérzésem. Délután 5 óra volt, sötét és még a kislábam ujja is vizes volt. Kétségbe esve előkaptam a telefonomat segítséget kérni. -Ide való annyi, hogy egy ZTE Grand X-em volt, amit a PH!-ről vettem garisan- Hosszas telefonálgatások közepette annyira jutottunk, hogy visszatolom a motort Oroszlányba, addig muterék eljönnek Sümegről oda hozzájuk. Tudni kell, hogy még életükben nem voltak ott. Közben a barátnőm apjával lebeszéltem, hogy egy garázsban tudjam tárolni a motort a rossz gumit meg majd ő megcsináltatja ott, és már csak a kész motorért kell felmennem. Amíg vártam az ősök segítségére, addig ugye bosszankodva ültem az ágyon, és a barátnőm meg nyugtatgatott kisebb-nagyobb sikerrel. Nézegetem az agyon ázott telefonom és látom, hogy mintha vibrálna. Kiveszem az akksit, hát tiszta víz volt. Kiveszem, letörlöm, kicsit később vissza is rakom. Erre meg se mukkanik. Na mondom ez most baromi jó lesz. Itt is maradok, a telóm is kuka, kezdek baromi ideges lenni.
Pár napot most átugrok, mert dolgoztam, és egyből nem tudtam bevinni. El kellett mennem Tapolcára, ahol van a legközelebbi T-pont és hát mondom megnézetem mégis csak garanciás. Zsigerből visszadobtak, hogy hagyjam csak itt a készüléket, majd megnézik. Mondom oké, addig tudnak-e adni cseremobilt. Mondták, hogy nem. Hálisten van itthon ez rozzant, több fesztivált is megélt K750i-m, az majd kibírja arra a pár napra, ameddig nem kapok cserét. Felhívtam őket pár nap múlva, akkor mondták, hogy még nem nézték meg, de hozzam be a dobozát a garipapírt és minden egyéb tartozékát, addig nem tudnak mit tenni. Gondoltam magamban, ez mondhattátok volna előbb is csezdmeg, amikor ott voltam, akkor még aznap bevittem volna a dolgokat. No problem! Bevittem, gondoltam pár nap és már mehetek is a megjavított telefonért. 1 hetet mondtak nekem, hogy addigra készen lesz, addig nem is cseszegettem őket. A beígért nap előtt azért rájuk csörögtem. Jól is tettem, mert még el sem küldték a márkaszervízbe. Nyugavér! Várok még. A jó munkához idő kell, a szarhoz meg mégtöbb. Pár nap után már nem bírtam kivárni, hogy valamit mondjanak, bementem. Azt mondták, hogy készüljek fel, hogy lehet nem is Grand X-et fogok kapni, hanem valamilyen árban megegyezőt. Ismét ugrunk az időben, egészen július 24 környékére.
Veszprémben utcazene fesztivál volt. Felhívtam őket és mondták, hogy nyugodtan mehetek mert van már csere készülék. Lementem potyára, ugyanis csak egyetlen EGY nyamvadt HTC Desire X-ük volt. Mondom köszi, de nem, viszont árulják már el, hogy miből is lehet választani. Mondták ezt a HTC-t egy tabletet és végül az LG L7II-t. Viszont L7 ugye nem volt készleten. Pár napot kell rá várnom, hogy jöjjön az általam kiválasztott színben.(fekete és fehér volt) Elérkeztünk július 31-hez. Másfél óra sorban állás után végre rám került a sor. Megkaptam az L7-esem, beállította a srác, és már használhattam is.

Végeredményben 40-60 százalékban meg vagyok elégedve velük. Ha látszódott volna az igyekezeten az, ami a segítőkészségen látszott, akkor egy rossz szavam nem lenne rájuk.
De végülis mit sírok?! Van egy 0 kilóméteres telefonom

Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad.