Nagyon kellemes tavaszi délután volt. A nap már nyugvóban, a szél is csak pont annyira fújt amennyire a fák lombja engedte. 2004-2005 táján járunk, egy kis csendes utca csendes közepén. Akkor még nem bolondította el a fiatalokat a f@cebook és a sok hasonló "csodás" vívmány. Kint játszott egy gyermek sereg az utcán. Fociztak, az árokparton ülve zsíroztak és közben tökmagot rágtak, de hát ezt is meglehet unni.

Így hát más elfoglaltságot kellet keresni és nem volt nehéz kitalálni mire készülnek a környék banditái. A szomszédban lakott egy asszony, aki mondjuk úgy nem vetette meg a jó szeszt... Elég sokat és elég gyakran kóstolgatta a nem éppen drága borokat és likőröket.

Felmerült az ötlet, amit ugyebár mindenki ismer és szerintem már mindenki ki is próbálta:
Becsengetek -> Elszaladok -módszer.
Ezen a napon is ez volt a terv és minden adott volt egy jó mókához. Az asszony ( nevezzük : Margitnak ) pirospozsgás arccal már túl volt pár felesen és lefeküdt aludni. Itt az idő gondolták, becsengetünk és elbújunk, elszaladunk. A bátrabbik fiú oda osont a zöld kerítésen lévő már már leszakadt csengőhöz és hosszan megnyomta majd elbújt. 1 perc - 2 perc, nem történik semmi. Ismét oda ment és már kicsit mondhatni agresszívabban megnyomva a csengőt az beragadt és folyamatosan rikácsolt azon a rekedtes hangján, fülsüketítő zajjal, délután 5-kor. A gyermek sereg között néma csönd lett, nem erre számítottak, de kíváncsian várták mi fog ebből kisülni.

Körülbelül 5 perc telt el majd Margit néni csoszogva kijött a házból elnézett a kapu irányába és elgondolkozott. További 2 perc gondolkozás után hátra ment és eltűnt a naplemente homályába, a kis ház mögött. A fiatalok értetlenül néztek egymásra, de egyre izgatottabbak voltak,hogy mi lesz ebből.

Egyszer csak hatalmas nagy ordítás jön a ház mögül. Margit néni kezében egy kis szekercével, futva, kiabálás közepette megközelítette a csengőt, majd a futásból nyert lendülettel megsuhintotta kis fegyverét és belevágta a " zöld kerítésen lévő már már leszakadt csengőbe ". Az árokban és a fák mögött elbújt gyerekek arcára akkora mosolyt csalt, hogy az leírhatatlan. Talán csak ahhoz tudnám hasonlítani ,mint amikor egy 12 éves kislány által megosztott bejegyzés 15 "like"-ot kap és 3 kommentet. Margit néni megnyugodva vissza tért kis házikójába, mondhatni büszkén mivel sikerült félbeszakítania a kéretlen ébresztést, a fiatalok pedig össze gyűlve nevettek és tudták, hogy erre még sokáig emlékezni fognak, majd vidáman hazasétáltak az utca kölykei.

A történetet mégis a másnap reggel zárja, mikor Margit néni órákig állt a kerítéssel szemben és azon csodálkozott, hogy kilehetett azaz ökör aki belevágott egy szekercét a csengőjébe?!