16 évet kellett erre várnia erre a pillanatra egy generációnak, ami ezt és ezt az intrót nézte rongyosra anno a Cartoon Network-ön. Nem gondoltam volna, hogy ilyen régre visszanyúlhat itthon a DC csapatának szeretete, de látva a szerdai premier előtti vetítés töménytelen mennyiségű rajongói ruhadarabját, amik között még official JL Animated Series pólót is el lehetett kapni, elég egyértelműen látszott, hogy van egy kimutatható méretű fanbázisa a Ligának itthon is, hát még a tengerentúlon milyen rajongás övezi a mai napig minden idők legstabilabb olvasottságú szuperhős csapatát. A Justice League-nek pedig nem volt egyszerű dolga, ha meg akart felelni ezeknek a rajongóknak: nem elég, hogy a mozis előzmények is hagynak finoman szólva némi kívánnivalót maguk után, de maga a film is olyan hányattatott sorsú zabigyerek lett, ami ritka Hollywoodban, főleg 300 millió amerikai pénz eltapsolása után.
Megfelelni pedig nagyrészt sikerült neki, viszont amikor nem, akkor orbitálisat bukott. Szerencsére távol vagyunk a Suicide Squad zagyvaságától és olyan szintű baromság sincs benne, mint a Dawn of Justice Martha-mémje, de még így is jóval több sebből vérzik, mint a Wonder Woman, vagy akár a világot elindító Man of Steel. Néha viszont magára talál és ezt valószínűleg Joss Whedonnak köszönhetjük, ilyenkor pattogós párbeszédek zajlanak, a tényleg jó poénok ülnek, a karaktereket is többé-kevésbé sikerül értelmesen felépíteni és beépíteni a sztoriba, ami... hát olyan, amilyen. Őszintén szólva lehetne fikázni, de most visszagondolok mondjuk az első Avengers sztorijára, akkor az sem volt egy nagy eresztés, cserébe sokkal több időt tudtak a karakterekkel foglalkozni, köszönhetően a 20 perccel hosszabb játékidőnek. Sőt, továbbmegyek: a JL főgonosz Steppenwolf szinte ugyanolyan érdektelen karakter lett, mint az Avengers-beli Loki, akit csak a Thor-beli meg későbbi szereplése miatt nem kukáztak a rajongók valahova Malekith (ki?), meg az Iron Man 2 ma már rég elfeledett ellenségei mellé (Sam Rockwell és Mickey Rourke, a karaktereik nevére már nem emlékszem).
De miről is szól a Justice League? Batman magányos, barátokat szeretne, úgyhogy keres hasonlóan magányos és önmagánál jóval különlegesebb egyéneket, akik segíthetnek neki megmenteni a világot. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el azzal, hogy a film kezdeti "kell egy csapat" és a film végi "kell egy asztal" elhangzása között a fent említett érdektelen Steppenwolf-ot is rendre utasítják, nem mellesleg egymással is balhéznak kicsit, Superman is felébred, rengeteget nevetnek, poénkodnak, egyszóval marvelkednek a karakterek. Ami pozitívum szerintem, hogy most nem lett olyan csapongó a sztori, a hat Liga-tagon kívül alig szánnak másra időt. Ami negatív, hogy így tényleg nem jut idő semmi másra, csak a csapatverbuválásra és sok sok harcra, meg egymásra hányt sztorizgatásokra, ami néha tényleg csak egymásra hányt kulcsszavak összessége (Mera és Arthur beszélgetése egy remek példája ennek).
Viszont még így is jobban működik a film, mint a tavalyi két próbálkozás, főleg a lightosabb miliőnek hála. Nem akar mindenki olyan komoly arccal zúzni, mint tavaly tette, ennek egyik legjobb példája, hogy még a BvS egyik ikonikusnak mondható mondatából (Do you bleed?) is poént csinálnak itt, ami lehet, hogy sokaknak sok lesz és karakteridegen, de szerintem kellett az, hogy képregényesebb, komolytalanabb legyen egy intergalaktikus háború története.Ebbe a filmbe simán beleférnek Batmantől vicces egysorosok, Aquaman-től egzisztenciális elmélkedések, Flash-től gyakorlatilag minden és egy ponton még azt is megérjük, hogy Cyborg és Superman is ugratja egymást, mindezek mellett néha tényleg fergeteges, néha elég gyermeteg vizuális poénokat sikerült Whedonéknak elsütni.
Na, akkor ezek mellett minden mást nagyrészt kukázni lehet a filmben. A vizuális effektek úgy ahogy jók, túlzás van bőven (erre mondták azt a promó során, hogy képregényesre akarták venni a figurát, haha), a Cavill bajusz tényleg viccesen lett eltüntetve, a vetített háttér nagyon vetítve van, Steppenwolf arca olyan baltával faragott lett, mint egy híres rajzfilmszereplőé. A zene szódával elmegy, jár a pacsi a régi és annyira nem régi dallamok megidézéséért, a harcjelenetek közül valami egészen jó lett (
Spoilerek nélkül úgy gondolom, hogy adott körülmények között kihozták ebből a filmből a maximumot, valahova a szuperhősfilmes mezőny közepére sikerült lőni. Rengeteg sebből vérzik a történet, rengeteg minden kimaradt a trailerek alapján, a színészek is eléggé takaréklángon égtek, pedig szerencsére biztossá vált, hogy telitalálat lett mindegyikük. Egy korrekt iparosmunka, ha nem 5 évvel az Avengers után érkezik, talán még más is lehetett volna a fogadtatása, de így csak az eltékozolt fiú szerepét kaphatja a jelenlegi felhozatalban.
Spoilerbe pár dolog:
Nagyon jó volt az a poén a kocsival meg a háztömbbel Flash és Superman között, ahogy a végén a verseny is köztük, ez egy könnyen megidézhető ikonikus pillanata a képregényeknek, ami sok embernek mosolyt csalt az arcára.
Az itteni rövid atlantiszi kiruccanás alapján kicsit félek az Aquaman-től, valahogy nem tudok elképzelni egy egész filmet a víz alatt, ha meg nem ott játszódik, akkor furcsa hibrid lesz, az biztos, főleg mivel Orm lesz a rosszfiú a hírek szerint. Az itteni Flash produkció alapján simán jó lehet az önálló filmje, főleg ha tényleg a Flashpoint Paradox lesz az, az a sztori remek fejlődést adhat a karakternek.
Ami nem tetszett, hogy két olyan jelenet is kimaradt a végső filmből, ami a trailerekben benne volt és nagyon kíváncsi lettem volna: Alfred és Superman találkozása, illetve mikor Barry áttöri a time barriert. Remélem lesz bővített verzió és belerakják ezeket, nagyon szomorú lennék, ha nem.
