2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Batman v Superman: Dawn of Justice

Írta: | Kulcsszavak: Batman . Superman . film . kritika . kibeszélő

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Eljött az igazság hajnala, az első reakciók alapján pedig bár ne tette volna. Nem tudom maradéktalanul védelmem alá venni a Batman v Supermant (továbbiakban: BvS), de szeretném leírni, hogy mit is gondoltam a film megtekintése után. Spoilerek óhatatlanul elő fognak fordulni, úgyhogy a további olvasás csak saját felelősségre történjen.

Nem fogok kertelni, a BvS szerintem egy értékelhetetlen produktum a hagyományos értelemben. Olyan egymásra hányt jelenetek összessége, mely az egyszeri nézőt nem fog szórakoztatni, inkább fejcsóválásra készteti. A film igazából pont azon bukik el, ami nem is kellett volna bele: a plusz tartalmon, ami vagy nem kapcsolódik Batman és Superman összecsapásához, vagy csak mellékterméke kellett volna legyen ennek, viszont számomra meglepő módon olyan aspektusait sikerült jóra, sőt, kiemelkedőre megalkotni, ami hihetetlennek tűnt elsőre.
A film sokat merít a két ikon leghíresebb csatájából, amit 30 évvel ezelőtt vetett papírra Frank Miller: a The Dark Knight Returns többször is megidézésre kerül a két és fél órás játékidő során, direkt képi eszközöktől kezdve Batman megjelenésén át egész mondatokig tetten érhető a klasszikus történet. A legnagyobb probléma, hogy pont a történet lényegi elemét, a kettejük között feszülő ellentétet nem sikerült átemelni, helyette megkapjuk az örök kérdést: meddig terjedhet egy emberfeletti lény hatásköre és mennyit képes tenni egy földi halandó az ellene vívott küzdelemben? Most pedig szeretnék kicsit kitérni a rendezőnkre, Zack Snyderre és az ő stílusára.
A BvS képi világában sokkal szorosabb rokonságot mutat a Watchmen-nel, mint az előzmény Man of Steel-lel. Rengeteg a lassítás, elnyújtott vágókép és az akciók koreográfiája is erősen hajaz a 2007-es képregényfilmére. Ami viszont hihetetlen jó húzás volt Snydertől és emiatt le a kalappal előtte, az az a perspektivikus ábrázolás, amivel Batmant Supermannel szemben elhelyezte a térképre. A film elején nem egy agyafúrt, képzett Bruce Wayne-t látunk, hanem egy embert. Egy embert a sok közül, aki csak megrökönyödve asszisztál ahhoz a , ami Kal-El és Zod párharcával jár. Ott áll ő is a tömegben és nem tud többet tenni, mint bárki más, csak némán figyeli az emberfeletti pusztítást, amit a két félisten csatája hozott a városra. Ez az, amivel Snyder megalapozza azt a zsigerből jövő, kíméletlen gyűlöletet, ami végig meghatározza Bruce Wayne-t ebben a filmben és amit Ben Affleck remekül át is ad. Nem fogok rangsorolni az eddigi Wayne-nek castingolt színészek között, talán nem ő a legjobb, de hogy egy iszonyat erős Batman karaktert pakolt le az asztalra, az elvitathatatlan tőle. Ez a Batman már nem az a pacifista karakter, mint a Nolan-trilógia denevére, robbant, gyilkol és mindent bevet céljai elérése érdekében. Persze, lehetne most jönni azzal, hogy Batman nem öl, de a karakter elmúlt évtizedei alapján szerintem simán belefér egy ilyen, a bűntől és gonoszságtól megcsömörlött, könyörtelen Batman-kép. Ami tovább emeli a karaktert, az a zseniális koreográfia. Három összecsapásban vesz részt a film során, túlzás nélkül állítható, hogy mindhárom olyan volt, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Sok hibája van Synder rendezésének, de Hollywood rendezői közül továbbra is ő képes legjobban egy ilyen kézitusát filmre venni. A mérleg másik oldalán viszont ott vannak azok a csaták, amikor szuperember küzd szuperemberrel és itt egyértelműen elgurult a derék direktor gyógyszere: néhol követhetetlen, máshol parodisztikus látvány volt Superman, Wonder Woman és Doomsday harca. Az effektek minősége szerencsére megüti a mai mércét, bár azt soha nem fogom megérteni, hogy Doomsday miért lett egy barlangi troll felnagyított mása.
A nyilvánvaló rendezői túlkapások mellett a film a koncepciótlan ötletek tömeges és hibás implementálásán bukik hatalmasat. Jó dolog az univerzumépítősdi, van is elég alapanyag a DC háza táján pár évtizedre, de ezeket nem kell egyetlen filmben felvezetni, főleg, hogy Batman és Superman önmagában ki tudná tölteni a játékidőt. A háttérinfók ismerete nélkül kicsit olyan lehet ez a film, mintha valaki a Marvel világát az Iron Man 3-mal kezdené, csak itt nem szerves előzmény mondjuk a Flashpoint Paradox. Mégis sikerült Flash-t csak úgy betenni, mond is valamit, aminek abszolút semmi értelme nincs akkor és később se lesz. Ugyanígy felesleges volt megmutatni Luthor fájljait Flash-ről, Aquamanről és Cyborgról, mert az egyszeri néző nem tudja elhelyezni a világban és őszintén szólva én sem értem, hogy miért vagyunk többek attól, hogy Wonder Woman látott háromszor pár másodpercet erről a három karakterről? Ha tényleg bekerülnek az elkövetkező filmekbe, akkor úgysem ez fogja őket meghatározni, így viszont felesleges volt megmutatni őket már most, ráadásul mindhárom bejátszás elég bárgyúra és érdektelenre sikeredett. Ugyanez a helyet Batman álomjelenetével. Habár az ott látható harcjelenet a vágás nélküli kézitusával elképesztően látványos lett, értelmetlenné vált azzal, hogy nem kapott sem előzményt sem folytatást. Ha Wayne-t valóban rémálmok gyötrik, akkor erre a néző nem igazán jöhetett rá abból, hogy egyszer elbóbiskolt és hallucinált valamit, ha pedig látomás volt, akkor egyértelműbb jeleket kellett volna erre vonatkozóan elhelyezni, mert így a sok repkedő démonalak és a hatalmas omega-jel nem mond semmit szegény nézőknek.
A legfurcsább viszont az a rengeteg karakteridegen pillanat, amik közül néhány tetszett, néhány pedig... inkább érdekes volt. Batman a világ legjobb detektívje, egy neurotikus kvázi-gyerek mégis az orránál fogva vezeti csapdába, Superman pedig esztelen dúvadként jár-kel a világban, nem veszi figyelembe az ellene felszólaló hangokat? Nem igazán hihető számomra, ahogy Catwoman Wonder Woman is érdekes lett, hisz gyakorlatilag ugyanaz a karakter, mint a The Dark Knight Rises Catwoman-je: akar egy fájlt (most egy képet) és ezért besurran ide-oda és a női csáberejét veti be céljai érdekében. Az eredeti karakter nyersessége és karizmája alig tükröződik itt, akármennyire is jónak tartom Gal Gadot-ot a szerepre. Nagy bánatomra nem csak ő lett háttérbe szorítva, de a női karakterek összességében nem kapnak akkora szerepet, mint az előző filmben: Lois csak túszként értékelhető, Martha pedig egy okosság és egy szintén túszszerep mellett nem is igazán szerepel a filmben. Igazából kettejüket egybe lehetett volna gyúrni minimális változtatásokkal és így lett volna egy talán értékelhető Lois Lane a történetben (olyannyira meg lehetett volna ezt oldani, hogy a nagy túszmentéshez konkrétan ha két sort kellett volna átírni a scriptben ehhez). Lex Luthor viszont abszolút érthetetlen számomra: egyrészt nagyon friss ez az ábrázolásmód, másrészt Snyder és Eisenberg iszonyatosan túltolta az őrületet, kvázi Jokert kreálva a végül kopasszá váló gonoszból. Az ember az isten ellen alaptézis jól lett felvezetve és végig kitartott a film során, de ha sokáig volt a vásznon egyszerűen érthetetlenné vált az egész karakter.
Doomsday viszont a másik oldalról méltatlanul kevés figyelmet kaphatott a kreatívok részéről. Persze sosem volt egy komplex, megalomán, ördögi karakter, de azzal, hogy a csata egésze lakatlan területeken zajlott, elvesztette egyetlen, személyiségjegynek nehezen nevezhető sajátosságát is: a könyörtelen, már-már gépies pusztítási vágyát. Doomsday nem csak azért vált Superman egyik legismertebb nemezisévé az elmúlt pár évtizedben, mert ő volt az, aki végül elpusztította az Acélembert, hanem mert látszólag nem ismert barátot vagy ellenséget, céltalanul akart eltörölni minden életet, legyen az értelmes vagy sem, a föld színéről. A filmbéli inkarnációja viszont épp ezt nem tette, ha épp nem gyepálta felváltva az amazont és a kryptonit, vagy próbálta elcsípni reptében a denevért, akkor bárgyún állt a maga okozta pusztítás közepén.
Ami pedig a film lényegi részét illeti... nos igen.a másfél órás felvezetés után, kissé keserű szájízzel érkezünk el ahhoz a pillanathoz, amit mindenki várt: Batmanen ott a brutális csatapáncél, Superman pedig egyetlen könnyed mozdulattal méterekre taszítja.Így kezdődött talán a legjobb párharc, amit képregényfilm valaha látott és itt látszik az, hogy Snyder mintha emiatt a negyedóra miatt, csak úgy járulékosan forgatott volna egy egész filmet is keretnek. A két hős összecsapása iszonyatosan erős lett és habár itt Batman nem támaszkodik annyira a kütyüjeire, mint a The Dark Knight Returns során, de még így is iszonyat látványos lett az, ahogy mindent bevet annak érdekében, hogy porrá zúzza kékruhás ellenfelét. Persze a kryptonit sem tart ki örökké, hihetetlen feszült jelenet volt, mikor a nagy gyepálás során Superman egyre kevésbé érzi meg az ütéseket, majd végül már bele se rezdül Batman csapásaiba, a páncélos denevér pedig ráébred, hogy mekkora hibát is követett el. Én a csata végét, a két Martha párhuzamát sem éreztem annyira erőltetettnek. Persze Batman ezután kapott még egy brutális túszmentési szekvenciát, majd úgy háttérbe szorult, hogy egy pillanatra el is töprengtem, mit keres a címben a neve. Végül persze megtörtént az, aminek meg kellett történnie, a zárás pedig olyan nyúlós lett, amilyenre talán a Gyűrűk ura harmadik része óta nem volt példa.
Összességében mi a véleményem a filmről? Nos fanként élveztem, nagyon is, tele van utalásokkal, olyan momentumokkal, amik mosolyt csaltak az arcomra. Volt rengeteg olyan pontja a filmnek, ami értelmetlen, tlzó és banális lett, ezeket tényleg apró simításokkal el lehetett volna kerülni. Szerintem a filmet nem Snyder hozzá nem értése siklatta ki, inkább az a tény, hogy a DC-nél nincs egy Kevin Feige, aki rendelkezik annyi erővel és lexikális tudással a képregények hátterét illetően, hogy 15 évre előre képes legyen felépíteni egy világot. A Warner mindent akart egyszerre és most lehet, hogy semmijük se lesz, amit én nagyon sajnálnék, mert az itt látott, valamint épp csak felvezetett karakterekben iszonyat potenciál lehetne értő kezekben, de ez még a jövő zenéje. Egy friss interjú szerint a nyáron mozikba érkező Suicide Squad (Batman kisebb-nagyobb szerepével) az utómunkálatok stádiumában van és a jövő évre ígért különálló Wonder Woman-film forgatása is lassan a végéhez érkezik, majd idén április közepén kezdetét veszi az, ami valószínűleg eldönti a DC filmes univerzumának sorsát: ekkor kezdődik ugyanis a Justice League forgatása, ahol minden olyan hős csatasorba áll, aki szerepelt vagy csak említve lett a BvS-ben, és habár korántsem lett tökéletes filmélmény Batman és Superman összecsapása, de csapongásaival és szertelenségével egy sokoldalú alapot teremtett a jövőbeni DC-filmek számára.

Hozzászólások

(#1) Bad Pritt


Bad Pritt
nagyúr

Mivel maga az írás is tele van spoilerrel, ezért nyilván a kommenteknél sem kell szigorúan venni a dolgot, nyugodtan mehet a diskurzus majd. :)

Ez amúgy egy visszatalálós volt. :DDD

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

(#2) #54715584


#54715584
törölt tag

Nem fájnak az ujjaid? :D
Végigolvastam, még úgyis, hogy nem láttam. Mégis az vette el kicsit a kedvemet, amit a végéről írtál a LOTR hasonlatban. Nem gondoltam volna, hogy hasonló dolog lesz itt is.

(#3) Bad Pritt válasza #54715584 (#2) üzenetére


Bad Pritt
nagyúr

Nem, három etapban írtam meg. :D

Én kétszer vártam, hogy na most vége lesz, de végül a legvége nekem tetszett, jól meg lett oldva.
Amit nem írtam bele, mert nem feltétlen a film hibája, mert manapság mindenhol van: olyan hülyének nézik az embert, hogy az hihetetlen. Látni, hogy nincs ember sehol a nagy csihipuhi alatt, mégis el kell kétszer mondania valakinek, hogy lakatlan a terület. Tök fölösleges.

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

(#4) cyberkind


cyberkind
félisten

Jó, hosszú és tartalmas írás de sok mindenben nem értek egyet ahogy ezeket le is írtam a topikban. :D
Az viszont tény hogy ha csak a címben szereplő konfliktus lenne a film cselekménye 2 órában akkor szinte tökéletes lehetett volna. :)

[ Szerkesztve ]

Paranormal Cocktivity

(#5) .LnB


.LnB
titán
LOGOUT blog

Mivel spoileres így csak az első bekezdésig jutottam, de várom, hogy elolvashassam. Majd vasárnap.

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

(#6) cyberkind válasza .LnB (#5) üzenetére


cyberkind
félisten

Ha láttad a rajzfilmeket tökmindegy milyen és mennyi spoiler van az írásban. ;)

Paranormal Cocktivity

(#7) .LnB válasza cyberkind (#6) üzenetére


.LnB
titán
LOGOUT blog

De az élményből elvesz. Szeretném a moziba megtudni, hogy mi van a filmben. Nem úgy beülni rá, hogy az egészet tudom már.

„A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

(#8) cyberkind válasza .LnB (#7) üzenetére


cyberkind
félisten

Én így ültem be és nem ezért lett olyan amilyen.

Paranormal Cocktivity

(#9) greenity


greenity
aktív tag

Tegnap néztük meg, és teljesen igazad van, egyszerűen csapongott össze vissza. A látvány rendben volt, tetszett is, Aquamanéket nem értettem minek bele... de összességében élvezhető volt.

"Egy mosolynál jobb a több"

(#10) Bad Pritt válasza cyberkind (#4) üzenetére


Bad Pritt
nagyúr

Tudom, nem akartam ott válaszolni. :D
Az volt érdekes, hogy mintha nem akartad volna észrevenni azokat a pozitívumokat, amik korábban úgy tűnt fontosak neked. Batman bunyói mintha egy az egyben az Arkham játékokból lettek volna átemelve, például mikor kis bogyókat lő a lőfegyverekre és így nem tudnak lőni a rosszarcok, ugyanez Arkhamban is hasznos volt. Az meg szimplán zseniális lett, ahogy először feltűnt a zsaru előtt, Nolan nem igazán tudta vagy akarta kihangsúlyozni azt, hogy az utca egyszerű népéből milyen érzéseket vált ki Batman, magasabb szintű képet festett a városról. Snyder megtette három percben. Azt a tehetetlen dühöt is jól elkapta, ami a TDKR Batmanre volt jellemző és amit itt Alfred ki is mond, hogy öreg már és úgy érzi, semmit nem ért el a városban.
Vagy ott volt Supermannél az egyértelmű Dr. Manhattan utalás, ami akár lopás is lehetne, de látszik, hogy inkább csak ezzel akarta Snyder hangsúlyozni az Isten párhuzamot, ami ott a tévés beszédnél, itt meg a robbantásnál csúcsosodott ki (az amúgy hihetetlen erős jelenetsor volt onnantól, hogy a szenátor majd Superman belépett a terembe). Vagy például az a tény, hogy Superman globális tényező, bárhol ott lehet és bármit megtehet, nem csak bazi nagy terraformálókat szakít darabokra az óceán közepén, embereket ment, ahol tud. Ez a legnagyobb különbség a TDKR-féle változathoz képest, ott egyértelműen az USA katonája a vörös köpenyes.
Alfredről azért nem beszéltem, mert már a The Dark Knight-nál is marginális szerepe volt a Begins-hez képest, nem viselkedett már morális iránytűként, a Rises-nál meg kvázi ki is írták a film nagy részéből. Itt is volt egy jó beszélgetésük Bruce-szal, aztán a sorozatos megjegyzéseivel csak emelte néhol a jelenetek hangulatát.

[ Szerkesztve ]

Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.