Lassan 4 éve regisztráltam be a Prohardver! Lapcsaládjára, igaziból nem is tudom, hogy már pontosan miért. Eleinte nagyon sokáig passzív felhasználóként néztem fel az oldalra, időnként kicsit olvasgatni.
Aztán megjelent a Logout közösségi portál is, de sokáig nem is látogattam, s megmondom őszintén, hogy arra sem emlékszem, hogy miért is kezdtem böngészni, a számomra, akkor még különösen új oldalt. Egyre gyakrabban jártam ide, s olvasgattam az itteni teszteket.
Egyszer beugrott az ötlet, hogy mi lenne, ha én is készítenék egy kis rövid teszet a Logoutra nektek. Hát gyorsan bele is vágtam egy nosztalgia cikkbe, amit 2008 januárjában készítettem el, azaz most már több mint másfél éve. Amelynek az AMD K6 avagy hogy is volt 10 éve címet adtam. Most visszanézve a bemutatót, finoman szólva is katasztrófa, teli nyelvtani, és stilisztikai hibákkal, (hozzá teszem Dysgrafiás vagyok) Amiket így utólag már nem akartam kijavítani, hisz azok a „gyengébben” sikerült tesztek is hozzám tartoznak.
Meg is kaptam érte a magamét a fórumban
A sok negatív kritika nem vette el a kedvemet, és újabb tesztet készítettem, ekkor még újoncként, hisz mint írtam korábban igen passzív tagja voltam a lapcsaládnak.
Ahogy teltek a hónapok, úgy készültek az újabbnál újabb cikkek, s a sok „negatív” kritika meghozta gyümölcsét, az írásaim egyre kevesebb hibát tartalmazott, ráadásul Racecam házigazdánk morcos stílusa is meghozta hatását, az írások elkezdtek normálisabb külalakot felvenni.
Az első népszerű írásom 2008 júniusában lett publikálva, hűtőpaszta vs. Lekvár néven, bár még ennek az írásnak is ráférne némi külalakformázás. Viszont innentől kezdve nem volt megállás, egyre több, és érdekesebb cikket készítettem nektek.
Egyre gyakrabban „szívtátok a vérem” a lekvárral, meg a többi ötleteimmel azokban a fórumokban, ahol megjelentem.
Most már több mint egy éve éreztem először úgy, hogy sikerült közétek, a Logoutos illetve a Prohardveres társaságba beilleszkednem, s érzem úgy, hogy ti vagytok a második családom.
Egyre többször éreztem azt, hogy az a fajta „szeretet”, amit adtok nekem, ad sokszor erőt a szürkébb napok könnyebben elviseléséhez, hisz, ha rossz kedvem van, ti itt mindig meghallgattok, illetve felvidítatok.
Nagyon jó érzés, hogy sok-sok gratulációt kapok a különböző írásaimért.
Egy szó, mint száz: köszönöm, hogy közétek tartozhatok