...Most megpróbálom a blog írást tényleg arra használni, amire való
S igyekszek folyamatosan frissíteni, illetve beszámolni, hogy telik a nyaralásom
Az út vonal:
Füle->Müchen-->Mallorca-->München-->Caltern-->Füle

Az első szakaszt, a Füle München távot autóval tesszük meg. Innen majd repülővel megyünk tovább Mallorca szigetére, ahol 10 napot leszünk. Utána visszarepülünk Münchenbe, ahonnan még Olaszországba, Caltern-be elmegyünk pár napra, szintén autóval, s majd onnan jövünk haza.

S hogy jelenleg hol tartunk?

Az autó áll még a hídon, de mostmár hamarosan indulás, csak még berakok egy VGA kártyát a bőröndömbe, hogy ne maradjak erre a 2 hétre se hardver nélkül

...Szóval elindultunk München felé. Az út nagyjából zökkenőmentes volt, soks-ok Magyar rendszámú autót láttunk, ilyesmi.... Amit viszont nem, főleg hogy átléptük a Német határt, egyszerűen totál eltűntek az autópálya melől a benzin kútak... az utolsó 80km-nek már úgy vágtunk neki, hogy az üzemanyagszint jelző totál kifeküdt...
Klíma kikapcs, beálltunk 95-100km\h-s tempróra, és sűrű imátkozással folytattuk az utat... A hotel előtt 900m-re botlottunk bele egy benzin kútba...

Egy tankal letekertünk tehát 680km-t, és itt 37,5litert tankoltunk, azaz a tankban ekkorra már alig több mint 2 liter üzemanyagunk maradt.. Szóval ki lett entizve... Állat, hogy az üzemanyag szint jelző az E betű közepét verte
De végülis késő délután sikerült a Mövenpick hotelhez elérni ahol megszállunk az éjszaka, és innen indulunk repülővel tovább Mallorca szigetére...

most pedig gyorsan sokat kell aludni mert hajnali 3kor kelés
...szóval 3-kor keltünk 4-kor kellett becsekkolni,6-kor indult a repülő.

Ja mégsem, mert bemondták, hogy késik 1 órát. Majd még egy órát. Utána csak annyit mondtak, ha tudnak biztosat, jeleznek. Végül is majd 7 óra csúszással indultunk el. A repülés eseménytelen volt, bár engem nagyon megviselt. Repültem már korábban is, tudtam mire számítsak, de én nem bírom...

Megérkezés után még bő 2 órát buszoztunk a szállodáig...
Jött a becsekkolás, ami vicces volt, mert 5 nyelven történt A személyzet spanyolul (vagy katalánul) beszélt egymással' mi, a család magyarul, a kommunikálás a személyzet és köztünk olaszul, németül, és angolul történt. Még egy kis ázsiai nyelv hiányzott a repertoárból
Mivel későn érkeztünk, csak a szoba elfoglalása, és a vacsora maradt aznapra. Az étkezés svédasztalos, eszméletlen mennyiségű étel és ital kínálattal volt, a legjobb, hogy a sör is korlátlanul fogyasztható
Este kimerülve feküdtünk

Július 18, kedd.
Reggel kelés, irány a reggeli. Szintén bőséges az ellátás.Én papaya shake-et ittam
Majd irány a strand.
Egyelőre a medencéknél vagyunk, ami nagyon szép.

Mindenhol citrus fák a medence körül, és rálátni a tengerre is.

Jött az ebéd, amit még be sem fejeztünk, erre látjuk ám, hogy egy színpadnál készülődés van...
Mondom ezt nem hiszem el.. Habpartyyyyyy!
NA irány, mert az hattttalmas móka

Délután még kicsit strandolgattunk, és beszélgettünk. Jahh mert hogy összetalálkoztunk egy Magyar családdal (itt is)... Mondom én, hogy Magyarok mindenhol vannak
Este egy kicsit még kinéztünk a strand melletti színpadhoz, ahol kisebb koncerteket tartottak, majd el is ment a nap, itt van ismét éjfél, feküdni kell. A tengerpartra igaziból nem jutottunk le, de nem unatkoztunk így sem, és holnap is lesz rá alkalom. Így zajlott tehát az első napunk...

Július 19, szerda

Reggel 8 után kelés, gyorsan összekészülődtünk, s irány a reggeli, majd megint a strand. Illetve feltérképeztük az összes lehetőséget. Délelőtt továbbra is a medencéknél pihentünk, majd délután lementünk a tengerparthoz.

Lényegében, egy kicsi öbölben van lehetőségünk fürödni. a Víz elég meleg, 27 fok körül van, és nagyon szép tiszta. Az alja viszont iszonyatosan sziklás, csak papucsban lehet szinte bemenni, és a víz is igen gyorsan mélyül itt, sóval olyan nagyon sok tengerben fürdés, szerintem nem lesz.
én még szerettem volna ping-pong-ozni, de sajnos érdeklődés hiányában nem lett semmi a helyi bajnokságból.
Igaziból gyorsan el is ment a délután, jött ismét a vacsora. Én sohasem szoktam új ételeket kóstolni, de most úgy voltam vele, hogy bekeménytek. Lássuk a menüt:

Tintahal, rák, kagyló saláta, és oylan giliszta szerű izé. Kérdeztem a szakécsot, hogy "What This?" Erre peresze mondja hogy mi is az, ami nekem igen "érdekesen" hangzott, amire csak egy laza "Excuse me"-re tellett ismét tőlem. A szakács csak elmosolyodott, s legyintve annyit mondott, hogy y"Fish"... Szóval valami hal féle. Volt több falyta kagyló is, de azokra tényleg nem vitt rá a lélek. Mindenből ettem bőségesen becsülettel, ez a giliszta szerű hal akármit is megettem becsülettel, de azt hiszem maradok a megszokott ételeimnél

Vacsora után ismét jobban beindult az élet, kisebb koncerteket tartottak, felnőtteknek gyerekeknek egyaránt.
Engem különösebben nem vonzott, de a család többi tagja nagyon értékelte.
Úgy volt, hogy szerdán elmegyünk hajókázni, de szerintem egy napot csúszik a dolog, mert még este mondták, hogy hoznak óriás csúszdákat a strandra, amit szerintem ki is használunk majd. Úgy veszem észre, hogy nagyon figyelnek a vendégek szórakoztatására, tényleg minden este, illetve délután vannak nagyon jó programok, s ha az ember nem menne el a környékre, akkor sem unatkozna. Félek mi is így fogunk járni

Július 20, csütörtök:

Szóval tudtuk, hogy hoznak csúszdákat, amit a gyerekek miatt nem akartunk kihagyni.
Szóval a délelőtt ismét a medencék mellett lett eltöltve.
Délután egy kis sétát beiktattam, mert tényleg nagyon szép a környék.

Késő délután ismét jöttek fellépők, s ilyen táncos akrobatás "Ki mit tud feelinges" műsort tartottak, s így el is ment még egy nap.

Július 21, péntek:

Reggel 10:30-kor indult a hajó, amit már nagyon vártunk, mert úgy volt beharangozva, hogy üvegfenekű hajóval visznek egy fehér homokos tengerpartra. Nos az egész nagyon jól nézett ki a prospektuson, de valójában inkább csak azt vártuk, hogy induljunk vissza...
Üvegfenekű hajó: inkább olyan 45fokban megdöntött ablakok voltak a hajó aljában, s mivel amúgy is 30m mély volt nagy átlagban a víz, így kb semmit nem lehetett látni, szóval max 1 percig volt élmény.
Az mondjuk jó volt, hogy fél úton megállt a hajó, és raktak ki csúszdákat, és lehetett a tengerbe a hajóról belecsúszdázni.
Majd megérkeztünk a partra, ami nem fehér homokos volt, inkább csak "sima" homok, amit egy kicsit "kiszívott" a nap. A Víz első 2 métere olyan piszkos volt (bomladozó növényekkel) hogy majdhogynem meg lehetett állni rajta, na azon átevickélve viszont a víz már kapásból 1,5 méteres volt, a parttól 8méterre meg már le sem ért a lábam, szóval nem mondhattam gyerek centrikusnak. Inkább csak azt vártuk ,mikor lehet haza indulni.
Maga a hajózás abból a szempontból viszont tényleg jó volt, hogy nagyon szép helyeken mentünk át. Lőttem ismét pár képet

Július 22, szombat:

Leginkább a különböző koktéloknak hódoltunk, illetve a tenger gyönyör tiszta volt, s búvárszemüveggel néztük a tengert, ahogy a lábunk alatt úsznak a hal rajok... egyszerűen gyönyörű volt, mint a természetfilmekben, tényleg... A nagyobbik lányom medúzát is látott. Erről egyelőre nincs fényképem, de vannak ötleteim, hogy valahogy megörökítsem. Igaziból ezzel telt a szombati nap

Július 23, vasárnap:

Ahogy már napokkal korábban tervezgettem, hogy elmegyünk kirándulni, ennek eleget tettem, több kevesebb sikerrel.

Elindultunk gyalog, kicsit felhős is volt az ég, nem sütött annyira a nap, 2km-t így megtenni nem nehéz. Portopetro volt az úticél. Nagyon szép volt a táj, és Magyar szemmel a növények is érdekesek voltak. Meg is érkeztünk, de sajna a kisebbik lányomon előjött valami betegség. Vagy napszúrás az előző napról, vagy a jégkása tett be neki, nem tudom, de hirtelen nagyon rosszul lett, taxit kellett hívnom. Gyorsan hazajöttünk. Szegénykém lázas, most kapott gyógyszert, szerencsére a feleségem mindig készül túlélő csomaggal, és alszik. Szerintem a mai nap így megy ki, s reménykedünk, hogy holnapra kutya baja nem lesz... Na de ne szomorkodjunk, lássuk azokat a szép fotókat:

Július 24, hétfő

Sajna a kisebbik lányom továbbra sem lett jobban, így elmentünk vissza Portopetro-ba, gyógyszertárba, venni valami vackot, 20 ojróért kaptunk valami gyógyszert, de nem lett jó. Délután orvost kellett hívni, aki ki is jött laza 115 Euró-ért. Azt mondta, hogy madár influenzához hasonló vírust kapott össze, és már a szállodában hívták ilyen miatt, tehát itt kapta el valakitől, s hogy a 10 éves korosztály alatt fertőző. A Jó hír, hogy pár nap alatt át fog rajta menni
De azért a nagyobbik lányommal ismét voltam délután a tengerbe, s próbáltam a vízi életet lefotózni, úgy, hogy beraktam a telefonom egy műanyag tokba, ez inkább kevesebb, mint több sikerrel sikerült csak.. Legalább erről tudok felrakni 1-2 képet..

Július 25, kedd

Ez lesz az utolsó napunk itt Mallorcán, mert holnap reggel indulunk vissza Münchenbe. Egyelőre nem tudom még, hogy fog zajlani a mai nap. Egy része pakolással fog zajlani az biztos, de hogy milyen program fér bele, az nagyban függ a gyerekektől.
Szerencsére a kisebbik lányom is kicsit jobban lett, így megpróbáltuk kiélvezni az utolsó napot.
Kora délután "Paint party" lett szervezve, amibe ezerrel bele vetettük magunkat!
Hatttttalmas buli volt. Igaz a hajamból nem tudtam kimosni a festéket, és itt-ott kék és piros lett a hajam, a sapimat asszonyom egy az egyben kidobná, mert az is menthetetlennek tűnik, de attól még marha jó volt

Július 26, szerda

Eljött az indulás, és Mallorcától a búcsúzás.
Hajnali 4-kor kelés, gyors reggeli, azaz inkább hajnali, és már indultunk is busszal a reptérre. Szerencsére most a repülő nem késett, pontosan indul. Dél magasságában értünk vissza München-be, ahol várt az autónk. Bepakoltuk a poggyászainkat, majd indulás Olaszországba, Kaltern-be, ami bő 300km-re volt. LAza séta autókázásnak indult... De igazi rémálom lett az útból.
Mallorkából úgy indultunk, hogy 30 fok és napsütés volt (igaz, hajnalban még kicsit borús volt ott is az idő)
bő 3 órával később, Münchenbe pedig 10 fok volt és szakadó eső. NA az eső végig kísért Olaszország határáig, meg az óriási dugó, ami akkora volt, hogy az első 70km-t bő 3 óra alatt tettük meg. Később estefelé ahogy áttértünk a Brenner autobahn-ra, már nem volt dugó, cserébe eltévedtünk. a GPS levezetett a pályáról. Az én hibám volt, mert a fizetős kapuk nem voltak beállítva. Addigra már sötétedett. Szakadó esőben ismeretlen szerpentines úton tök sötétben próbáltunk korrigálni, és visszatérni az autópályára, szerencsére sikerrel. Végül 23:30-ra érkeztünk meg. Szóval majd 20 órásra sikerült a tegnapi utazás, ami rendesen kivette mindenki erejét.
De szerintem megérte, mert a következő 3 nap is nagyon jól fog telni szerintem. Ma megyünk egy jó magas hegyre kicsit élményautókázni. Amint újra gép közelben leszek, beszámolok a mai napról is. Addig is pár tegnap készített kép álljon itt:
Az indulás pillanata, búcsú Mallorcától

Ég veled Mallorca

Felhők felülről, avagy útközben

Még az akku sem bírta szuflával a hosszú autózást.

27-én reggel, az erkélyről, avagy oda fogunk most felmenni

Július 27, csütörtök:

Szóval felmentünk a hegyre.. a fenti képen látjátok a templomot a kép bal oldalán?
Kap tőlem az egy virtuális baráti hátba veregetést, ha a következő képen kiszúrja ugyanazt a templomot

A Délután hátra levő része a környéken bóklászással történt. Volt egy kis falu, Eppan, ez egy 15ezer fős település, s amitől hanyatt estem, hogy a központban a játszótér mellett ott volt az elektromos autó töltő... Otthon azért az ekkora városokban úgy tudom, még nem jellemző ez
Este még egy kis PS4-ezés volt...

Július 28 péntek:

Lényegében ez az utolsó napunk a nyaralásból. Ma reggel ismét felmentem a hegyekbe az autóval, mert nagyon jó móka a szerpentinen végig autókázni. Délután még elmentünk Pizzázni, mert nehogy már ne, majd délután jött a nem semmi dolog! Mondta Hansi, (A feleségem nővérének a férje, akiknél megszálltunk)hogy látja, hogy szeretem a hegyeket, mert mindennap felmegyek autóval, majd ő felvisz a BMW Z4-esével, az ám a király, kabrió meg minden... Hát mondom oké menjünk.
Nagyon nagy élmény volt, azokba a kanyarokba, amikkel a Suzukival 20-al lehetett belemenni, a BMW simán beszedte 60-al is. Mikor felértünk, oda adta nekem a kulcsot, hogy akkor visszafele vezessek. Közben már erősen sötétedett. Mondom marhajó, sötét is van, az életben nem vezettem BMW-t, ráadásul szerpentines elég nehéz az út is. Szóval kicsit izgulósan vágtam neki a kb 15km-es szakasznak. De szereintem mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem. Óriási élmény volt, főleg a Suzuki után. PErsze imádom az autónkat, és soha nem adnám... Iszonyatosan dolgozott bennem az adrenalin, alig bírtam este elaludni.

Július 29 szombat:

Vége a nyaralásnak, már csak az összepakolás, és a kb 10 órás haza út van előttünk. Remélem 10:00-kor el tudunk indulni --> Sikeresen elindultunk, és cirka 12 óra út után haza is értünk.

És itt ért véget a nyaralás... Nagyon szép volt, életem, illetve életünk, talán legszebb nyaralása volt ez. Annyi élménnyel tértünk haza, hogy máskor 2 év alatt szerzünk annyit.
Remélem nektek tetszett a beszámoló, és köszönöm, hogy elolvastad. Remélem jövőre is lesz miről beszámolnom