Zoom vagy fix? Milliószor feltett örökzöld kérdés, általánosságban valószínűleg fölösleges is lenne a kitárgyalásába belekezdeni, azonban konkrét felhasználási területekre vonatkoztatva, mint például (jelen esetben) a portréfotózás, már egészen más lehet a helyzet, ahogy az alábbi írásban szeretném is bemutatni, konkrét példák segítségével.
A címben feltett kérdésre nálam időben is változott, alakult a válasz. Kezdetben szinte kizárólag fényerős fixek alkották a rendszeremet, sőt kimondottan egy konkrét fix miatt esett erre a választásom - az Olympus 45/1.8-ról van (és még majd lesz) szó, azaz a rendszer esetemben a micro4/3 (azok számára akik nem ismernék, 2x crop-faktorral kell számolni, ami azért is fontos mert ez az írás bár sok konkrét példát tartalmaz, viszont a mondanivalója teljesen általános és rendszerfüggetlen! Esetünkben ez egy ekvivalens 90 mm fókusztávolságú objektív, ami klasszikus gyújtótávolságnak számít a portréobjektívek között (nem véletlenül, mint azt a későbbiekben majd látni fogjuk)
Majd közel 3 évvel ezelőtt lehetőségem volt Olympus E-M1-re váltani, pont amikor szintén Olympustól a 40-150/2.8 is megjelent (az E-M1 a 12-40/2.8-cal akkor már egyébként több mint egy éve piacon volt). Átszámítva ezek 24-80mm és 80-300mm fókusztávoknak felelnek meg, ami a klasszikus pro zoomok tartománya (24-70 és 70-200, f/2.8 vagy f/4 fényerővel. A későbbiekben nem mindig fogom már ezeket az átváltásokat elvégezni, csupán hangsúlyozni szeretném a mondanivaló rendszerfüggetlen, általános jellegét. (A 2x szorzó miatt az átváltást amúgy is könnyen elvégezhető)
Ezzel a szettel kezdtem komolyabban portréfotózással foglalkozni és stúdióba járni. Természetesen a korábban hőn szeretett fix objektívjeimtől sem váltam meg, viszont parkolópályára kerültek, mert itt jön az első fontos megállapítás:

Stúdiókörülmények között, vakukkal fotózva, a jó minőségű zoom objektíveknek nincs igazán hátrányuk, előnyük azonban annál inkább.

40-150/2.8

A homogén papírháttereknél a háttérelmosás amúgy sem számítana. A stúdióvakuk mellett használt rekeszérték tipikusan valahol f/4 - f/8 között lesz. Az említett két Olympus Pro zoom rajzával viszont már maximum nyíláson is teljesen elégedett voltam/vagyok, lerekeszelve pedig végképp, így a fixek már az első alkalommal sem kerültek elő a táskámból, otthon megnézve a képeket pedig el is dőlt hogy ez a továbbiakra nézve is így marad, képminőségbeli gondok miatt nem kell aggódnom. Ellenben a zoomok adta rugalmasság nagyon feküdt a gyors, pörgős munkamódszeremnek, a zoomolás mellett akár pluszban egy rövidet lépve előre-hátra, pillanatok alatt tudtam a pózhoz megfelelő képkivágást változtatni, félalakosból ha épp megragadott egy fejtartás, arckifejezés, rögtön visszaváltani közelire vagy akár nagyon közelire, vagy épp fordítva. Mivel ezeken a fotózásokon a képeim döntő többsége fél alakos és a közeli arckép között készült, így a fő "igáslovam" a 40-150/2.8 lett, egyszerűen imádtam/imádom használni erre (is)

40-150/2.8

Egyedül az egész alakos képekhez nem volt elég még a rövid vége sem (ugye ekvivalens 80 mm-ről beszélünk), egyrészt ha a stúdióban egyszerűen nincs elég szabad hely hátrálni (főleg hogy a modellt sem "tolhatjuk" rá teljesen a háttérre, hiszen hátul a hajfényeknek is kell a hely, valamint akkor esetleg a főfény már nem kívánt módon világítaná meg a hátteret), másrészt ahol van is hely, akkor is olyan távol kellene menni a modelltől, ami nagyban lerontaná a kommunikációt. Ilyenkor került fel a 12-40/2.8, nekem olyan 25 mm (ekvivalens 50) körül használva alakult ki a bevált munkatávolság, és ha épp úgy láttam hogy a póz szűkebbre vágva is tetszene, egy pillanat alatt akár maximumra tekerve (ekv 80 mm), esetleg még egyet közelebb is lépve, csináltam pár közelebbit/közelit, és aztán lehetett folytatni az egész alakosakkal.

(Közbevetett megjegyzésként: ugyan még nem volt alkalmam kipróbálni, de amikor bejelentették az egyik első gondolatom volt hogy az Olympus 12-100/4 például vakus stúdiófotózáshoz mennyire ideális lenne, az f/4 maximális rekesz itt nem jelentene hátrányt, ellenben egyetlen objektív elég lenne az egész alakostól a közeli képekig)

12-40 és 40-150/2.8

Visszatérés a fixekhez

Ahogy már írtam, ezeknek a zoomoknak a képével már a maximális f/2.8 nyíláson is teljes mértékig elégedett voltam.

Az Olympus 40-150/2.8 maximálisan nyitott rekeszen is kiváló

100% képkivágás a HD felbontásra kidolgozott képméretből

Így amikor egy idő után kicsit kezdtem úgy érezni hogy a vakus-papírhátteres képekből most kicsit elég lesz és elkezdtem természetes fénynél fotózni, továbbra is teljes megelégedettséggel használtam a zoomjaimat akár szabadtéren, akár fényes, világos falú műtermekben, valamint megfelelő körülmények között enteriőr-szerűen berendezett stúdiókban is.

12-40 és 40-150/2.8

Az enteriőröknél azonban már bele lehet futni kétféle problémába is. Az egyik hogy a teleobjektív tartománnyal szemben normál látószögnél (kb. ekv 35-50 között) azért f/2.8-on nem lehet azt a háttérelmosást elérni amit szerettem volna, ehhez igazán fényerős fixekre volt szükség.
(Természetesen ilyenkor sem szabad olyan mértékű háttérleválasztásra számítani mint ami a fényerős teleobjektívekkel szűkebb kivágású portréknál elérhető lenne, de az ilyen képeknél elképzelt hangulat szempontjából ez számomra már elegendő volt)

Fuji 23/1.4

Panasonic Leica 25/1.4

A másik probléma pedig az esetlegesen elégtelen fénymenyiség lehet. Borús időben, főleg egy eleve nem annyira világos műteremben (persze azon belül sem mindegy épp ablak mellett fotózok vagy épp egy belső részen) az f/2.8 már kevés lehet expozíciós szempontból (és hiába van stabilizátor ami egyébként lehetővé tenné, de kb. 1/50s záridő alá nem igazán lehet menni, hiszen úgy már a modell is bemozdulhat). Így inkább lemondtam a zoomok nyújtotta kényelmes rugalmasságról és újra a régi kedves fixeket vettem elő.

Ablak mellett azért általában van elég fény - 40-150/2.8

Belsőbb részeken viszont már lehet más a helyzet - 25/1.4
(ez itt pl eleve egy gyengébben megvilágított rész, a második képnél ráadásul már kezdett eléggé beborulni, így már f/1.4, 1/50s, ISO400-ra volt szükség)

Közben a zoom-ok adta rugalmasság elvesztésére is kaptam egy megoldást, lett ugyanis egy második fő vázam. A szabadtéri fotózásaimnál szerettem volna kicsit "mozis" hatású, "szélesvásznú" portrékat is csinálni jó hangulatú háttérelmosással. Kb fél alakos távolság mellett a relatíve széles látószög, és hogy a háttér sincs a végtelen messzeségekben - ehhez egy ilyen látószögön is igazán fényerős és jó képminőségű fixre volt szükség. Néhány alternatíva végiggondolása mellett a nagyszerű Fuji 23/1.4 mellett döntöttem (a nagyobb, aps-c szenzorméret miatt a Fuji esetében a crop faktor 1.5, így a 23/1.4 ekvivalens 35/2-nek felel meg), és használom azóta is a többi objektívem mellett maximális megelégedettséggel.

75/1.8

23/1.4

12-40 és 40-150/2.8

23/1.4

Nyerő páros(ok)

Szóval a fixek ellenére mégiscsak visszakaptam a rugalmasságot is, hiszen egyszerre két váz volt használatban. Az Oly-ra feltettem az egyik telét, ezzel párhuzamosan a normál tartományt a Fuji 23/1.4 képviselte, így ha a telével közeli kivágást fotózva tetszett meg épp a póz egésze és gyorsan váltanék szélesre (vagy persze épp fordítva), akkor csak felkapom a magam mellé tett másik gépet és máris folytathatom a fotózást, nem veszik el a pillanat. Szuper, viszont akkor melyik teleobjektív is legyen a 23-as Fuji párja?

75/1.8

23/1.4 és 75/1.8

Az Oly 75/1.8 lenyűgözően kiváló és nagyon szeretem, viszont a szabadtérrel ellentétben itt sajnos csak elég korlátozottan használható - még ha lenne is épp hely annyit hátrálni hogy ne legyen túl szűk, akkor is ezzel a távolsággal bukom a fentebb már írt gyors ide-oda gépcsere lehetőségét, egyszerűen túl nagy a lépcső ekvivalens 35 és 150 mm között. Az Oly 60/2.8 Macro ugyanúgy f/2.8 mint a 40-150 Pro, ezért ebben nem segítség. Így a bejegyzés elején már említett kis Oly 45/1.8 jutott megint főszerephez: látószöge beltérben nagyon jól kiegyensúlyozottan se nem túl tág se nem túl szűk. Az ekvivalens 90 és 35 egy nagyon összeillő párosnak bizonyult!

Fuji 23/1.4 és Olympus 45/1.8

(Ez a két kép azonos körülmények között készült, és amellett hogy elég jól lehet látni a 35 és 90 mm-ben rejlő eltérő lehetőségeket, érdemes lehet néhány zárójeles szót írni a Fuji és az Olympus használatának párhuzamos tapasztalatiról. Az én felhasználási körülményeim között (ilyen képeknél iso400 fölé egyik rendszerrel sem megyek) számomra a képminőség tökéletesen egyenértékű. Ami ugyanilyen fontos, mindkét gépnél nekem nagyon tetszenek a gyári jpg-képek színei, így egyenértékűen kiváló kiindulási alapot biztosítanak az utómunkához. A retusálás (ami az igazán időigényes folyamat) pedig természetesen ugyanannyi ideig tart, bármelyik gépből jöjjön is a kép. A Fujinak egyetlen hátránya hogy nincs hozzá olyan desktop alkalmazás mint az Olympushoz az OlyViewer. Ez ugyan egy elég lassúcska program, de a kaemrából kieső (sooc) jpg-vel megegyező 16 bites veszteségmentes tiff-et lehet vele a RAW file-okból konvertálni, míg a Fujinál (mivel ami konvertereket eddig próbáltam, amik tartalmazták is a profilokat, de mégis hol jobban, hol csak kicsivel (de hát akkor is) a Fuji saját, gépbe épített konvertre adta a nekem legjobban tetsző eredményt (classic chrome profillal). Így egyrészt inkább a jpg-vel dolgozom, viszont ha kezdésként komolyabb white balance-állításra vagy expokorrekcióra van szükségem akkor a raw-t vissza kell töltenem a kamerába, ott korrigálni, konvertálni, és megint vissza PC-re. Nem kibírhatatlan, de nem is ideális, sokkal jobb lenne ha lenne erre egy gyári desktop program és kész, probléma megoldva)

45/1.8

Alapvetően elégedett voltam a kis Oly képével (az árához képest pedig különösen ajánlott!), viszont ha már újra ennyit használtam a klasszikus 85 (90) mm-es fókusztávolságot, szerettem volna a lehető legtöbbet kihozni belőle, valami olyat mint amit a 75-ös Oly-tól kapok. Végiggondoltam több más rendszerbeli alternatívát is (egy későbbi bejegyzésben írok majd erről részletesebben) de végül a még használtan is magas ára ellenére jött a PanaLeica 42.5/1.2 Nocticron. Már az első fotózáson kiderült hogy teljes mértékben megfelelt az előzetes várakozásaimnak és lelkesedésemnek, azóta is maximális örömmel használom!

Nocticron

Közben előtte még egy változás történt. Bár a 23-as Fujihoz a régesrégi nagy kedvenc PanaLeica 25/1.4 elég közel volt (ekv. 35 és 50mm, egyébként nagyjából a klasszikus normál látószög két végpontja) de azért persze rendszeresen előkerült, és lassan az alakult ki hogy ezekben a terekben jobban szeretem és sokoldalúbban tudom használni. Egyrészt az ekvivalens 35-nek megfelelő látószög túlságosan bekorlátozza honnan tudok jól fényképezni - relatíve sokat mutat a háttérből, ami relatíve kevés helyről mutat elég szépen; valamint bekorlátozza a pózokat is - hiszen ez már jellegében kicsit széles látószögű objektív, kezd fokozottan érvényesülni annak a hatása hogy a kamerához közeli részeket nagyobbnak mutatja mint a távolabbiakat. Ezzel együtt továbbra is nagyon szeretem, és sok egyedi hatású képet köszönhetek ennek a kicsit egyszerre széles-és-normál látószögű hatásnak; egyszerűen csak számomra az ekvivalens 50 ezekben a helyzetekben ennél általánosabban használható. És hát amúgy sem veszítek semmi, a beélesített Fuji mindig ott a kezem ügyében hogy a megfelelő pillanatokban használatba kerüljön.

Fuji 23/1.4

Így most nálam a címbéli nyerő páros a PanaLeica 25/1.4 és 42.5/1.2, azaz ekvivalens 50 és 85 mm. Bár ezzel ideiglenesen vissza kellett térnem a cserélgetéshez (ugyan van micro43os tartalékvázam, hiszen a régi Pana G5 addigra már annyit veszített az értékéből hogy az E-M1 érkezésekor sem adtam el, de az színekben annyira elmarad az Oly-tól hogy tényleg csak biztonsági tartalék és nincs használatban) Ha a tartalékgépem képminőségben az E-M1-gyel megegyező lenne (akár egy E-M10) akkor egyben a "két fix két külön vázon" forgatókönyv is újra megvalósulna, bár valójában nem vesztek olyan elviselhetetlenül sokat a cserélhetéssel, mivel döntően a Nocticron van használatban. Egyrészt a magával ragadó képi világa miatt, másrészt az ekv 85 mm ezen a területen egy általánosan is annyira jól használható látószöget ad hogy a legtöbb kép amit szeretnék megvalósítható vele. Természetesen van ami ezzel is-azzal is jó és mégis van annyira más hatású hogy mindkettővel érdemes megcsinálni, és van amihez pedig tényleg szükségem van a szélesebb ekv 50-es látószögre, de ennyi cserélgetés pedig belefér

balra a 25/1.4, jobbra pedig a 42.5/1.2 képei

Összefoglalva a kiinduló "zoom vagy két fix" kérdését, a rövid válasz természetesen megint csak egy "attól függ", viszont remélem hogy a bemutatott konkrét példákkal azért ez mégsem semmitmondó. Ha az lenne a kérdés hogy mivel kezdjük a rendszerünket felépíteni, akkor amennyiben elsődlegesen vakukkal, stúdióban fotóznánk, én a jó zoom-okat ajánlanám. A háttérelmosás itt nem számít, cserébe nagyon hasznon hasznos rugalmasságot kapunk, és mindezt képminőségbeli áldozat nélkül. Ráadásul ha olyan fényerős zoomokról van szó amiknek a teljesítményével már nyitva is elégedettek vagyunk (mint az ebben az írásban is szereplő Olympus 12-40 és 40-150/2.8, ahogy azt későbbi írásokban majd részletesen is be fogom mutatni) akkor a legtöbb helyzetben természetes fényben is helyt fognak állni. Komolyabb tele állásban pedig még a háttérelmosás mértéke is megfelelő.
(Sőt, full frame gépen az f/2.8-as tele zoomok olyan háttérelmosást tudnak aminél kb csak egész alakos képekhez használva és/vagy közeli háttér esetén lesz igényünk többre. Csak hát mivel a portréfotózáshoz én erősen ajánlom hogy valamelyik milc-rendszert válasszuk a fókuszrendszerbeli előnyök miatt (egyrészt mert pontos, és front/back fókusz probléma nem merül fel, másrészt pedig az eye AF itt egy nagyon hasznos dolog) , így full frame-ben reálisan jelenleg csak a Sony jöhet számításba. Az f/4-esekkel szemben a két új 2.8-as zoom-juk valóban kiváló, azonban azt viszont figyelembe kell venni hogy már a Olympus és Fuji pro zoomok is (főleg persze a tele) meglehetősen drágák és nehezek (egy 3 órás szinte folyamatos fotózásnál már azért lehet érezni ezt), nos hát a két Sony G Master még sokkal drágább és még sokkal nehezebb. Mindezekkel együtt kiváló választásoknak tartom őket.
Valamint kicsit még a stúdióvakus/papírhátteres témához visszatérve, ha pedig csak ehhez kellene, akkor ahhoz valószínűleg egy olcsóbb de azért korrekt zoom is elég lehet amennyiben van rekeszelés szempontjából olyan sweet spotja amin már rendben lévőnek találjuk a képminőségét. Hiszen még ha szűk is lesz a rekesz az nem okoz hátrányt, háttérelmosás itt mindegy, az elegendő fénymennyiséget pedig a vakukkal tudjuk szabályozni. De ez persze csak akkor igaz ha legalább rekeszelve azért jó a képük)

Ha viszont elsősorban természetes fénynél szeretnénk fotózni, akkor kezdjünk egy jó minőségű fix-szel, és inkább mondjunk le a zoomok rugalmasságáról a fényerő javára, amire akár a háttérelmosás, akár a rendelkezésre álló kevés fénymennyiség miatt lehet szükségünk. Amennyiben pedig van a fő gépünkkel megegyező képminőségű tartalékunk (ami ettől még lehet szolgáltatásban kevesebbet nyújtó belépő modell, a lényeg hogy a szenzora ugyanazt tudja mint fő gép) akkor a "két fix két külön vázon" forgatókönyvet megvalósítva még az objektívcserével sem kell foglalkoznunk, így a fixek előnyei mellé lényegében teljes értékűen visszanyerjük a zoomok elhagyásával elveszített rugalmasságot is.
Portréfotózáshoz első választásnak én az ekvivalens 85 mm körüli kistelét mondanám, ahogy a példáim is mutatták, szinte mindent meg tudunk vele lőni. Második objektívnek ekvivalens 50 mm-t javaslok , de ahogy a példák is mutatták az is teljesen érthető ha valaki inkább az ekvivalens 35 mm-t választaná mellé, néhány dologra odafigyelve nagyon kreatív és egyedi hangulatú képeket kaphat vele.
Mivel számomra a széles látószög portréfotózásnál nem annyira fontos így azt a néhány kompozíciót ami épp megtetszik megoldom a 12-40-nel, de természetesen ha sok ilyen képet lövünk és úgy érezzük kihasználjuk, jöhet erre is egy jó minőségű fix.

12-40/2.8

Ahogy az elején kiemeltem,azt gondolom hogy az itt leírtak rendszerfüggetlenül felhasználhatóak. Viszont akik szintén micro43-ot (vagy épp Fuji 23/1.4-et) használnak vagy terveznek használni, kíváncsiak lehetnek az itt szereplő objektívek kicsit részletesebb, gyakorlati szempontú bemutatására (tesztábrákat, laborteszteket amúgy is lehet találni a neten), tervezem is ezek megírását. Elsőként a 42.5/1.2 Nocticron-ról, erről amúgy is kimondottan ritkán lehet részletesebb beszámolót találni a net-en, de aztán szépen sorban majd a többiről is, és nem is csak a portréfotózásra szorítkozva. Igyekszem majd, addig is "stay tuned!"