Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.4

Korábban már említettem hogy 5 évvel ezelőtt nem más mint az Olympus 45/1.8 volt az az objektív ami meghatározta milyen rendszert válasszak. A kis unokahúgom akkoriban kezdett járni, szerettem volna egy nem horror-drága fényerős portréobjektívet hogy kint a játszótéren tudjak róla szép háttérelmosással képeket csinálni, bent a szobában pedig lámpafénynél, vakuhasználat nélkül is fotózni (na és persze az sem hátrány hogy mivel a kisgyerek és rend nagyjából egymást kölcsönösen kizáró fogalmak, egy kistele ebből a kissé kaotikus háttérből keveset mutat, és azt is elmosva. Nagylátóval csak az akarjon otthon kisgyereket fotózni aki stúdiószerűen berendezett lakásban él és sokfős személyzet gondoskodik a rend folyamatos fenntartásáról ) Hogy tükör nélkülit szeretnék az teljesen egyértelmű volt (kisgyerek mellett az arc/szemfelismerő autofókusz értéke felbecsülhetetlen!) 5 évvel ezelőtt járunk tehát, akkor a milc-rendszerek még fiatalnak számítottak, az objektívválasztéka ennek megfelelően egyiküknek sem volt a mostanihoz fogható, így olyan rettenetesen sok alternatívát azért nem kellett végiggondolnom. Az Olympus 45/1.8 fényerős volt, optikailag remek, fókuszsebességben relatíve gyors, és ami igencsak fontos, mindezekhez képest egészen olcsó - mintha direkt "csalinak" szánták volna amivel behúzzák az embert Ezzel a dolog részemről el is dőlt, de ha mindez nem lett volna elég, mivel a micro4/3-dal a Panasonic és Olympus volt a milc-rendszerek úttörője, akkori állapotban is nekik volt a legteljesebb rendszerük, tehát már akkor jó pár lépésre előre láthattam hogy ahogy majd épp lehetőségem lesz, milyen objektívekkel fogom tudni bővíteni a rendszeremet. Így kezdődött tehát a történet, a kis pedig Oly kiállta az idő próbáját és remek választásnak bizonyult!

Olympus 45/1.8 @ f/1.8

Később aztán egy időre a zoom-ok mellett háttérbe szorultak szeretett fixeim, de mint azt az előző bejegyzésemben is írtam, ahogy a portréfotózás terén alakultak a fotózási szokásaim és helyszínválasztásaim, úgy kapott ismét kiemelt szerepet a 45/1.8. Itt viszont már gyakran került olyan helyzetekbe ahol a többi (természetesen tegyük hozzá, sokkal drágább!) objektívemmel összevetve azt éreztem hogy többre lenne szükségem. Ez volt a leginkább kedvelt látószögem, és képminőségben valami ahhoz foghatót szerettem volna mint amit pl. a nagy kedvenc Olympus 75/1.8 is nyújtott. Így esett a választásom a Panasonic Leica 42.5/1.2 Nocticron-ra (Persze ennél hazai beszerzés nem jöhetett szóba, hiszen használt piaca lényegében nincs, újonnan pedig itthon nem egyszerűen drága, hanem extrán horror drága. Szerencsére ebayen sikerült találnom egy nagyon szimpatikus németországi eladót, de mivel ezidáig ott csak tíz-húsz eurós tételeket vásároltam, így (hiába a mindenféle garanciák) nem mondhatnám hogy egyáltalán nem izgultam... Természetesen szerencsére minden a legnagyobb rendben ment, és egy héten belül gond nélkül meg is érkezett a küldemény)

Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.2

Érdemes lehet kicsit megvizsgálni miben is szerettem volna többet a kis Oly tudásánál, hiszen a 45/1.8 ahogy már írtam, egy nagyon remek kis objektív, a tudásához képest kimondottan alacsony árcédulával, így nyilván érdemes a dolgokat alaposan végiggondolni mielőtt egy sokkal drágább objektívre váltanánk.

Talán elsőre furcsa lehet, hogy bár fontos, de mégsem az elsődleges fontosságú szempontom volt az f/1.8 helyett elérhető maximális f/1.2 rekeszérték. Hiszen beltérben (ahol legtöbbet használom) sokszor még az f/1.8-at is rekeszeltem hogy nagyobb mélységélességet kapjak (szoktam próbálgatni hogy melyik pózhoz, kompozícióhoz milyen rekeszelés tetszene éppen a legjobban (hogy a lábak mennyire legyenek out-of-focus, attól is függően mennyivel vannak hátrébb, mekkora a képkivágás stb.) Nincs ebben persze egyetlen jó válasz, ezért is részemről a folytonos kísérletezgetés)

Olympus 45/1.8 @ f/2.5

Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/2.0

(Ahol leginkább számítana az f-értékben minden elérhető nyereség (csak ilyen helyzeteket amúgy is nagyon ritkán fotózok), az szabadban az egész alakos képek (mert ilyenkor a tárgytávolság nagy hogy az alak teljes magasságában a képre férjen), de hát itt még a Nocticron is csak a relatíve messzi hátteret tudja látványosan elmosni)

Az élességbeli javulás az előzőnél is fontosabb szempont, de önmagában még ez sem lenne elég. Megfelelő élesítéssel a 45/1.8 is jól teljesít már teljes nyíláson is, és ahogy az előbb írtam, sokszor meg amúgy is rekeszelek, ott pedig ez egyre inkább igaz lesz.

Olympus 45/1.8 @ f/1.8

Olympus 45/1.8 @ f/2.0

Olympus 45/1.8 @ f/2.2

Esetemben a legfontosabb tényező az volt hogy nagyon szeretem az ellenfényes szituációkat. Beltérben itt nem direkt napsütésre kell gondolni (sőt, azt kerülöm), hanem az ablakokon bejövő szórt fényre, ami úgy működik mint valami óriási szoftbox (még hajfényt/élfényt is ad), a világos beltér (falak, padló, mennyezet, bútorok) adják a derítést. Szerintem ez egy nagyon szép megvilágítási szituáció, viszont a nagyon egyenletes megvilágítás és a szembefény miatt nagy előnyben vannak a kontrasztosabb képet adó objektívek. A két Olympus Pro zoom és a 75/1.8 ilyen volt, és ilyet szerettem volna a legtöbbször használt ekv 85 mm-ben is.
Igazán látványosan ezt teljesen azonos körülmények között készült képpárokkal lehetne megmutatni (hogy csak az objektívben legyen különbség) , mindenesetre próbálok a különböző fotózásokról is releváns képpárokat összeválogatni, amikből látható a különbség. De először egy illusztráció magához a helyzethez, amikor az első képet fénnyel szemben, a másodikat pedig a fény irányából fotóztam.
(természetesen nem azért hogy bármelyik "jó" és a másik pedig "rossz", egyszerűen csak hangulatukban különböznek. Nekem speciel mindkét kép nagyon tetszik )

Panasonic Leica 42.5/1.2 , mindkét képen f/1.2

Innentől pedig nézzük az objektívek közötti különbséget, a nagyobb kihívást jelentő ellenfényes helyzetekben. Először a 45/1.8:

Olympus 45/1.8 @ f/2.0

Olympus 45/1.8 @ f/1.8

Majd pedig a Nocticron:

Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.6

Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.2

Végül egymás mellett egy lehetőség szerint minél hasonlóbb szituáció, HD képből 100%-os képkivágás, teljes méretben érdemes nézni:
(de persze ez majd úgy lesz az igazi hogy ugyanazon a fotózáson készítek majd közvetlenül egymás után a két objektívvel képeket)

Olympus 45/1.8 @ f/1.8, valamint Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.4

A képminőségbeli különbségek vizsgálgatásának lezárásaként muszáj megismételni hogy ez természetesen egyáltalán nem fogja mindenki szemében indokolttá tenni a 45/1.8 és a 42/1.2 közötti nagyon jelentős árkülönbséget. Hiszen nagyon szerettem/szeretem a kis Oly-val készült képeket is, hangulatos ez a kicsit felhős/fátyolos hatás, a szem is természetesnek tartja ezt ellenfényes helyzetekben. Csak hát a Nocticron kontrasztosabb képét még jobban szeretem És hát ezt a természetes ellenfényes fátyolosságot azt utómunkában is könnyedén tudom (szoktam is) erősíteni, szemben azzal hogy kiindulásként két objektív közül melyiktől kapjuk a kontrasztosabb képet. Ehhez jön hozzá hogy a Nocticron nemhogy azonos rekeszen de már teljes nyíláson is élesebb (ami az előbbire is rásegít, hiszen a kontraszt és élesség összefügg és egymást támogatják) , továbbá ehhez jön még hozzá hogy nagyobb és szebb háttérelmosásra képes - így mivel jó ideje már portréfotózásban ez a legtöbbet használt, legfontosabb látószögem, számomra mindez együtt elég fontos volt ahhoz hogy ugyan sokkal drágább a kis Olympusnál, de meglépjem a váltást a Nocticronra.

Az árán kívül a másik azonnal szembeötlő különbség az amúgy is igazán kicsi Oly 45/1.8 felől érkezőknek, a Nocticron mérete és súlya.

Míg a 45/1.8 csupán 115 gramm, és 56 mm átmérő mellett csupán 46 mm hosszú, addig a Nocticron 425 gramm, és a 77 mm átmérő mellé 74 mm hosszúság társul. Számomra azonban ez egyáltalán nem jelent negatívumot, és nem csak azért mert a két Oly Pro zoom képviseletében amúgy is voltak már termetesebb objektívjeim (különösen a 40-150/2.8 képvisel ebben külön kategóriát) hanem mert a használati körülményekben ez nálam tényleg nem jelent különbséget. Ha stúdióba megyek akkor úgyis egy egész hátizsáknyi cuccot viszek ahol összességében nézve ez a különbség már csak nagyjából egy kerekítési hiba nagyságrendje, ha pedig csak "egy objektív - egy gép" felállásban viszem magammal (pl. a családdal a játszótérre vagy sétálni) akkor pedig pont ugyanabba a kis oldaltáskába kerül mint korábban az Oly "kistesó", és használat közben sem tartom semmivel sem kényelmetlenebbnek. De abszolut megértem hogy mindez lehetséges problémaként merüljön fel, és mivel ez egyébként is egy gyakran vitatott téma, így egy másik bejegyzésben részletesebben ki is fejtem az ezzel kapcsolatos véleményem, annál is inkább, mert amikor későbbi írásokban a 12-40/2.8 és 40-150/2.8 objektíveket fogom bemutatni, ez a kérdés ugyanígy aktuális lesz majd. (Sőt ha lehet hamarosan még aktuálisabb, ahogy az 25/1.2 után az Olympus hozza ki a további Pro fixeket)

Ilyen szituációban bármelyiket választhatjuk:
Olympus 40-150/2.8 @ f/3.5, illetve Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/4.0

Kicsit még visszatérve a mindennapi fotózáshoz. Családi képeket nem szoktam megosztani, most azonban (még ha tényleg csak bélyegkép méretben is) egy kis kivételt teszek. Ez még március elején volt, szinte rögtön miután kézhez kaptam. Ahogy a gépből kiestek, még minimális utólagos expo-korrekció vagy szín/kontrasztállítás sem (hiszen az ilyen képeknél éppen ez a lényeg: később este néhányat gyorsan kiválogatni és mindenféle állítgatás nélkül elküldeni a többi családtagnak) Természetesen végig f/1.2, e-shutter, c-af+tracking, séta közben jó ha csak félig (jobban ilyenkor úgy sem lehet) figyelve a komponálásra. Nyilván számunkra a képeken a kis unokahúgom a lényeg, de azért a képek hangulatához a Nocticron is hozzátette a maga részét

Végezetül röviden megemlítenék még két kisebb pozitívumot, egyrészt hogy örvendetes módon (csak sajnos ez sokszor nincs így, pl. a 45/1.8-nál sem) alapfelszereltségként jár hozzá gyári napellenző (elég dizájnos alu, a kívülről bilinccsel rászorítós fajta. A bajonettes talán praktikusabb lenne (még ha nem is ennyire tetszetős), de igazából mindegy mert nem szoktam sűrűn fel-le csavargatni) A másik pedig a rekeszgyűrű, ami korábban egyáltalán nem hiányzott volna, lévén az E-M1 két tárcsája nagyon kényelmesen használható, de a Fuji 23/1.4 óta a külön rekeszgyűrű egészen megtetszett Pedig annál az elején nem is volt könnyű megszokni mert ott az objektív tövénél van (ahol a gépet fotózás közben bal kézzel tartom) és elég könnyen jár, szóval erre ott az elején külön figyelnem kellett hogy el ne állítsam véletlenül. Itt ez a kint, a fókusz-gyűrűn kívül van, egy eleve hosszabb objektíven, szóval ettől nem kellene félni - csak sajnos Olympus vázakkal ez nem működik együtt... Problémát tehát a vázon lévő két tárcsa miatt nem jelent, de a feeling miatt kicsit azért sajnálom (viszont direkt ezért a régi de még meglévő Pana G5-ön persze kipróbáltam! )
Valamint van beépített stabilizátora is, bár ez számomra nem lényeges (az E-M1 világklasszis IBIS-e miatt) Mindenesetre ez az ismertető pl. nagyságrendileg 4 FÉ nyereséget mért.

* * * * *

Nos, korábban úgy terveztem hogy ennek az írásnak (valamint a jövőben a többi objektívről szóló hasonló írásaimnak) része lenne a különböző objektívekkel teljesen azonos körülmények között készült fotók összehasonlítása is, valós portréfotózási körülményei között, többféle rekesz.érték, modelltávolság, stb. mellett. (Egyébként semmi bajom a legtöbb tesztben/ismertetőben található metódussal sem ahol mondjuk ugyanez merőlegesen egy téglafalra vagy bármilyen más érdes és határozottan textúrázott felületre történik, sőt pont azon képek semlegessége még hasznos is lehet csak a "száraz" paraméterek vizsgálatára koncentrálni, meg szoktam én is nézni persze ezeket az ismertetőket. De hát ilyen tesztből van rengeteg, ezt fölösleges lenne nekem is megismételni. Ellenben valós használati körülmények közötti összehasonlítást sokkal ritkábban találni, így ez talán jóval érdekesebb lehet) Nemrégiben meg is csináltam egy kimondottan erre tervezett szabadtéri fotózást:

Panasonic Leica 42.5/1.2 @ f/1.2

Azonban amikor most már konkrétan ehhez az íráshoz kezdtem részletesen is végignézni a fotókat, egy érdekes problémába futottam bele. A problémát magát vártam (és direkt ezért is csináltam külön ehhez beállított a fotókat), viszont hogy ennyire látványos eltérések jelentkeznek azért azon meglepődtem. Ezért ezt most egyelőre egy külön posztban tárgyalom.
Mindenesetre amúgy is terveztem még ehhez hasonló összehasonlítást nem csak városi háttérrel hanem fákkal/parkkal is, valamint stúdióbelsőben (utóbbinál elsősorban hogy tényleg mindenben egyforma körülmények között mennyire jön elő az ellenfényes fotózásnál a különbség), szóval ezekre az összehasonlító képekre hamarosan még visszatérek