2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Olympus 40-150/2.8 - Zoom, de szinte fix

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Alig több mint egy évvel az E-M1 váz és a 12-40/2.8 után, 2014 év végén az Olympus útjára bocsájtotta a Pro zoom széria második tagját, a 40-150/2.8 Pro-t. Ez az objektív egészen elképesztően jóra sikeredett: a review-k rendszeresen kiemelték hogy a fix objektívek mércéjével is kiváló képminőséget nyújt, egyenletesen a teljes zoomtartományban. Az elmúlt közel 3 év saját tapasztalatai alapján csak megerősíteni tudom ezt az értékelést.

Elsőként azonban nézzük meg az objektív fizikai jellemzőit, mert ahogy már a zoomtartományból és a fényerőből is sejthető, itt méreteiben is komoly darabról lesz szó. Ahogy korábban már írtam erről, számomra ha a felszerelés nagyobb mint a zsebrevágható Sony RX100, akkor a következő jelentős ugrást az képviseli ha a váz+objektív hosszabb mint kb. 14-15 cm és így már nem fér bele egy normál kis oldaltáskába, hanem (ahogy abban a bejegyzésben is írtam) valami speciálisra van hozzá szükség. Most elérkeztünk ehhez a méretkategóriához, ami persze nem meglepő, a fényerős telezoomok semelyik rendszerben sem kicsik, bár azon különbségek hogy pontosan milyen fókuszhossztartományban milyen fényerő mellett mekkora szenzorméretet is kell kirajzolniuk, azért az nem tesz lehetővé teljesen pontos összehasonlítást. A full frame Sony FE 70-200/4 igazából csak méretreferenciaként szerepel az ábrán, képminőségben elmarad az Olympus és Fuji társaitól (Az FE 70-200/2.8-as G Master ellenben már egy teljesen más történet, nem csak a fényerő hanem a képminőség miatt is, csak természetesen az mind méretben, mind árban egy újabb elég jelentős ugrást jelent) A másik kettőnél, bár egyformán állandó F2.8 fényerővel rendelkeznek, a Fuji a nagyobb szenzor miatt kb 1 FÉ előnyt jelent a micro43-hoz képest mind háttérelmosásban mind ISO-tűrésben, az Olympus viszont jóval komolyabb zoom-átfogást kínál (ekv 80-300mm az ekv 75-210mm-rel szemben) Képminőségre mindkettő kiváló. Méretben nincs nagyságrendi különbség, de azért a Fuji a kisebb zoom-átfogás mellett jól érezhetően nagyobb az Olympusnál, előbbi 175.9 mm az Oly 160 mm hosszúságával szemben, és 995 gramm míg az Oly "csak" 760 gramm.


Középen az Olympus 40-150/2.8, tőle jobbra a Fuji 50-140/2.8, legszélén jobbra pedig a Sony 70-200/4. Mint általában, a camerasize összehasonlító ábrái csak a nagyjábóli nagyságrendek érzékeltetésére alkalmasak, hiszen a Fuji csaknem 2 cm-rel hosszabb. Hogy jobban el lehessen helyezni ezeket a méreteket, a balról sor kezdetére beillesztettem még az Olympus 12-40/2.8-at valamint a Panasonic 35-100/2.8-at is.

Továbbá a micro43-tulajdonosoknak van lehetőségük méretben lefelé menniük, az optikailag szintén remek Panasonic 35-100/2.8 választásával, ezzel ugyan a zoom-tartomány lecsökken a klasszikus ekv 70-200mm-nek megfelelőre, viszont az objektív jóval kisebb, és bele fog férni a már említett kis oldaltáskába. Szóval akiknek a mindennapi helyzetekben történő hordozhatóság fontos szempont, mindenképp vegyék ezt figyelembe, portréfotózáshoz igazából nagyon ritkán megyek ekv 200 mm fölé tehát itt nem lesz jelentős hátrány, ellenben ha természet- vagy koncertfotózásra is szeretnénk használni (arról nem is beszélve ha elsősorban arra) akkor az Olympus komoly előnyben van azzal hogy natív módon ekvivalens 300 mm-t ad, ami az MC-14 telekonverter használatával ekv 420mm-re növelhető (a telekonverterre a későbbiekben majd a természetfotózás résznél még vissza fogok térni)

Designt tekintve a 40-150/2.8 követi azt az irányt amit az Olympus a Pro vonalon elsőként bevezetett 12-40/2.8-cal lefektetett, masszív felépítése híven tükrözi a mostoha körülményeknek (eső, por, fagy) is ellenálló kialakítást. Kialakításában megegyező a hátrahúzható és ezzel (bár továbbra is elektronikus és nem mechanikus módon) manual-ra váltó "clutch" fókuszgyűrű, valamint az oldalán a programozható Fn funkciógomb. A 12-40-nel szemben, amely zoom-olás közben kissé változtatja a hosszát, a 40-150 belső fókuszálású, a frontlencse helyben marad. Amit pedig itt mindenképp érdemes kiemelni, az a rendkívül ötletesen kialakított napellenző. Egy gyűrű elfordításával lehet hátrahúzni, ezzel az elpakolásnál nem kell levenni/megfordítani és mégsem növeli a felszerelés hosszát, elővéve pedig egy mozdulattal ismét a helyére húzható. Egyedi és rendkívül jól használható megoldás! (itt egy kis animáció a működéséről. Természetesen a napellenző elfordítva teljesen le is vehető az objektívről.) A napellenzőnek egyébként egy időjárásálló tele esetében más fontos szerep is jut, hiszen ez kellően mély is tud lenni, és gyenge esőben nem engedi hogy a frontlencse vizes legyen, mint erre még majd a természetfotós részben vissza is fogok térni.
Alapfelszereltségként jár az objektívhez egy szintén kiváló minőségben kialakított állványgyűrű (érdemes is állványra szerelve ezzel használni, hiszen így jó helyre kerül a súlypont és ezzel stabilabb a rendszer; nem a bajonettet terheli külpontosan az objektív súlya; továbbá így könnyen és gyorsan lehet a gépet elforgatni és ezzel akár finombeállítani, akár portré akár fekvő képállás között váltani)
Ezen kívül opcionálisan kapható hozzá a már említett MC-14 telekonverter, melyet alább majd még részletesebben, konkrét fotózási helyzeteken keresztül bemutatok.

Térjünk is át a konkrét fotózási helyzetekre! Ahogy látni fogjuk ezt a zoomot is többféle helyzetben használom. Azonban míg a 12-40/2.8 elsődleges terepe nálam a táj- és utazási fotók, addig a 40-150/2.8 a studiófotózásban tölti be a legfőbb "igásló" szerepét. Ahogy korábban részletesen írtam is már erről, amikor kis mélységélességet amúgy sem szeretnék, valamint fényből is van bőségesen (pl. mert eleve vakukat használok) akkor egy olyan zoom mint a 40-150/2.8 aranyat ér: képminőségben egyáltalán nem kell kompromisszumot hozni a csúcs fixekhez képest sem, ellenben rettentő hasznos az a rugalmasság amivel a képkivágást tudjuk villámgyorsan változtatni. Úgy nyerünk hogy nem kell érte lemondani semmiről.

Mindez nem csak a vakus fotózásokra igaz. Korábban is írtam már erről, ezt a bejegyzést is így kezdtem: ez az objektív kivételesen jó optikai jellemzőkkel rendelkezik a teljes zoom-tartományban, már maximális rekeszértéktől kezdve. Így az imént ecsetelt rugalmasságot természetes fényes portréfotózásoknál is használhatjuk. Egyrészt világos falú stúdiókban, ahol akárcsak a vakus stúdiófotóknál, szintén igaz hogy a háttérelmosás lényegtelen, fény pedig van elég:

Ugyanez igaz továbbá a közvetlenül ablak mellett történő fotózásnál is:

Valamint természetesen szabadtéren is kiválóan használható:

Szabadtéri portrék esetében fontos kérdés az objektív háttérelmosási képessége, ami egyszerre mennyiségi és minőségi dolog (ezek bár többé-kevésbé szétválaszthatóak, de azért összhatást tekintve a képen mégis együtt számítanak), és ha csak a mértéket nézzük az is soktényezős történet (aminek része egyrészt a felszerelés fókuszhossza, rekesze, szenzormérete, másrészt a téma és a háttér távolsága) , adott felszerelésnél pedig egy zoomnál és szabadtéri portrénál még mindig sok mindentől függ, hiszen változtathatjuk a fókuszhosszt, változik hogy épp milyen képet szeretnénk (például arckép vagy fél/háromnegyed alakos képkivágás), és persze tőlünk függ a helyszín is. Itt például relatíve messze álltam a modelltől (ami a háttérlemosás mértékét csökkenti), ezzel viszont nagy fókuszhosszakat tudtam használni (ami viszont a háttérelmosás mértékét növeli). Egyben mutatja azt a rugalmasságot is ahogy arcképről egy pillanat alatt tudunk váltani félalakosra és vissza.

Ehhez kapcsolódóan még egy rövid bekezdés az általam tipikusan használt fókuszhosszakról. Ezeket nem előre eldöntöttem, hanem természetes módon alakultak ki a fotózások során, hogy mi az a távolság ahol még jól tudunk egymással kommunikálni, de közben egy lépés előre vagy hátra is belefér még ha kicsit a perspektíván szeretnék változtatni, valamint utólag a képeket megnézve vissza is igazolták hogy tetszenek. Mindenesetre ezeket a fókuszhosszak nem kiindulásként írom hanem sokkal inkább eredményei az én fotózási stílusomnak, másnak lehet hogy más jön be majd. Nálam a fókuszhossz arcképeknél 80-100 mm környékén szoktak alakulni, fél alakosaknál 40-60 mm (de erre különösen igaz hogy attól is függ mennyit lehet egyáltalán hátrálni mielőtt beleütköznék valamibe) És ezek természetesen a natív értékek, full frame ekvivalens fókuszhosszakhoz ezt még meg kell szorozni kettővel!) A fenti képek, ahol a félalakos 100 mm, az arckép 150 mm-en készült, ez inkább csak kísérlet volt, a képek persze tetszenek, de ehhez olyan távol kell már menni hogy még ha lenne is rá hely, ez a kommunikációt már nagyon megnehezíti. Portréfotózásnál nagyjából 100 mm (tehát ekvivalens 200mm) fölé nem nagyon szoktam menni)

Na de nézzük azokat a helyzeteket, amikor nemcsak hogy kimondottan előtérbe kerül az Olympus 40-150/2.8 maximális tele állása, hanem még a telekonverterre is szükségünk lehet, ez pedig a természetfotózás! Én ezzel ugyan nem foglalkozom elsődlegesen (nem járok leshelyekre fotózni, stb) , de a fotótúráimra azért mindig viszem magammal, egyrészt mert tájfotózáshoz is használom (bár jóval ritkábban mint a 12-40/2.8-at) , másrészt pedig mert ki tudja mikor adódik valami érdekes alkalom. Izlandon például adódott, bár nem madarak (ahhoz a nyár lett volna a jó időszak) hanem fókák személyében. Vadon, természetes körülmények között látni olyan állatot amit korábban csak legfeljebb állatkertből ismertem, egészen különleges élmény! Első alkalommal a Jökulsárlón gleccserlagúnánál találkoztam velük, amikor a csepergő esőben a sodródó jégtáblákat fotóztam (amihez szerencsére amúgy is a 40-150/2.8-at tettem fel) és egyszer csak megjelentek a táblák között a fókák:

Csináltam persze pár közelebbi képet is de azok nem lettek túl izgalmasak (félig a vízből kilátszó fóka-fej, körülötte pedig a nagy semmi) és miközben vártam azt a pillanatot hogy majd egyszer kompozíciós szempontból is jó helyen bukkanjanak fel egy közelihez, valami iszonyatosan elkezdett zuhogni az eső, és menekülni kellett vissza a kocsihoz, így ezek a képek maradtak, inkább csak a hangulat miatt (az esővel kapcsolatban az időjárásállóságra még hamarosan visszatérek)

Néhány nappal később egy egészen más helyen (Snaefellsnes) szerencsére esőmentes időben (bár sajnos elég későn, már gyenge fényben) volt szerencsénk egy ottani fóka-kolóniához. Egyébként elég távolról, mert valami iszonyatos csúszós algával borított imbolygó sziklákon kellett így is átbotladozni amennyire közel csak tudtunk, de azért az 1.4x telekonverterrel a fókuszhossz 210 mm-re nő (ami ekvivalens 420 mm) , meg némi kroppolás, és magát az élményt megörökíteni, ez számomra tökéletes!
A telekonverterről még pár szót: ahogy írtam ez 1.4-szeres telekonverter, ha valaki nem ismerné részletesebben ez nem csak azt jelenti hogy ezzel a szorzóval megnövekszik az elérhető fókuszhossz hanem azt is hogy az elérhető fényerő viszont ugyanezzel a szorzóval csökken (ez a működésének optikai elvéből adódik, bármilyen rendszer bármilyen telekonverterére igaz ez) Akárcsak maga az objektív, optikailag ez is kiválóra sikerült, gyakorlati szempontból nem kell tartani attól hogy lerontaná a képminőséget.

És akkor röviden visszatérve még az esőre. Nemcsak hogy az Olympus E-M1 váz, de az Olympus Pro vonal objektívjei is időjárás-állóak, így a 40-150/2.8 is. Itt ráadásul kihasználhatjuk hogy teleobjektív lévén a napellenzőjét viszonylag nagy kinyúlásúra lehetett tervezni, ami egyben arra is jó hogy megvédje a frontlencsét az esőcseppektől! Így itt tényleg nem csak elméletileg használhatjuk esőben (tehát hogy mert nem fog beázni), hanem gyakorlatilag is, mert nem rontja el a vizes frontlencse a képeket. Nyilván ettől még a Jökusárlón vagy az azt következő megállónk, a Skaftafelljökull gleccserlagúna napos időben, szép fények mellett az igazi (mind megcsodálni, mind lefotózni) , de hát ha tovább kell menni (mert vár még ezernyi más látnivaló) akkor vagy az van hogy esőben csinál az ember képeket, vagy pedig sehogy... Én a magam részéről örültem ezeknek a képeknek is, és bár a több mint két hét alatt összesen csak ezen a három helyszínen vettem elő ezt az objektívet, mégsem bánom hogy cipeltem végig magammal.

Természetesen ez a "vigyem - ne vigyem" kérdés csak természetfotózásnál merül fel, portréfotózásnál nincs gond, az csak pár óra, és a fotós hátizsákba csak a fotós cuccnak kell a hely, ami ennek megfelelően is van kiválasztva (és még így is egy elég kis méretű, pedig elég sok objektív, tartalékváz, stb fér el benne) Külföldre utazva, főleg repülővel, azért már sokkal nehezebb pakolni, de ha csak kicsi esély is van rá hogy használni fogom, akkor azért viszem magammal, mert mindig lesz olyan kép ami ha nem is feltétlenül kihagyhatatlan, de azért sajnálnám ha nem csináltam volna meg.

A természetfotózás kapcsán még egy dolgot kell megemlíteni, mégpedig az objektív "kvázi-makró" képességét. Ez a szokásos teleobjketívekhez képest jelentősen jobb, 1:2.4 nagyítási arányt jelent, ami persze még mindig nem az "igazi" makró tartomány (és természetesen nem is váltja ki például az 1:1 arányra képest Olympus 60/2.8 macro-t a rendszerben) viszont azért virágokhoz, pillangókhoz és más apró állatokhoz elég lehet.
Nem vagyok egyáltalán makró-fotós (nincs hozzá türelmem, se témát keresni, se utána gondosan lefényképezni), így az alábbi néhány kép inkább csak hangulati illusztráció ehhez a részhez, mert még ennek az objektívnek a maximális nagyítási képességeit sem használtam ki, ahhoz még közelebb kellett volna cserkészni őket. Merthogy egyszer pont egy olyan helyen vártunk a többiekre ahol sok gyík rohangászott, így megpróbálkoztam kicsit a fotózásukkal. Ismétlem, ez messze nem az én területem, amiért mégis mindenképpen meg kell ezen objektív kapcsán említeni hogy akiknek viszont igen azok számára fontos lehet hogy amennyiben elég ez a nagyítás, úgy sem beszerezni, sem magával vinni, sem pedig cserélgetni nem kell, ha a nagyítás elég akkor optikailag a kép rendben lesz.

Ezek a képek ugyan auto-fókusszal, kézből készültek, ahol óriási segítség a keresőkép szempontjából az E-M1 stabilizátora, de természetesen statikus témához (pl. egy virág) állványról még jobb eredmény érhető el, amihez kiemelném hogy a clutch-rendszerű fókuszgyűrű nem csak kézenfekvő megoldás (hiszen ezzel egyből átkapcsol manuál fókuszra, nem kell máshol még a menüben kotorászni vagy gyorsgombot keresgélni) hanem bár a rendszere elektronikus (focus-by-wire) de a fókuszmotor nagyon finoman jár, teljesen jól és precízen használható (amit azért emelek ki mert ez nem magától értetődő, más rendszer más objektívjével tapasztaltam már hogy ez lehet nagyon nyögvenyelős megvalósítású is)
A makró-téma lezárásaként, ez az objektív együtt tud működni az E-M1 (és több más váz) focus stacking rendszerével (tehát amikor a gép nem csak ellövi az előre beállított paraméterezésű fókusz-sorozatot (focus bracketing), hanem azt vázon belül össze is fűzi, ami adott esetben lehet egy kényelmes opció)

Visszakanyarodva a teleobjektíves felhasználáshoz, adódik még egy kézenfekvő felhasználási terület, ez pedig a koncertfotózás, és mivel a 12-40-nél már említettem hogy nagyon szeretem a koncerteket, alig vártam hogy kipróbálhassam milyen új távlatok nyílnak, és amint sikerült hozzá beszereznem egy jó táskát, vittem is magammal. Nos, nem egyszerűen beváltotta a várakozásaimat, hanem túl is teljesítette őket - ami nem várt problémát jelentett. Egy ilyen objektívvel valóban új távlatok nyílnak, egy szempillantás alatt szinte ott találjuk magunkat a színpadon, portrétávolságban! Én viszont a koncertekre azért elsősorban a zene, a koncert-élmény miatt járok, és csak mintegy mellékesen csinálok azért közben képeket is. Na itt viszont azon kellett észrevennem magam hogy túl sokat van elöl a gép, állandóan keresem a színpadon a témát, a részleteket, ami persze érdekes és szórakoztató, de közben elveszik a koncert egésze. Kezdtem magam úgy érezni mint egy fotós akik most épp koncerten van, nem pedig annak aki imádja a koncerteket és mellékesen azért van nála gép is. És ezzel a magam részéről a második alkalom után ki is "józanodtam" a dologból (még harmadszor elvittem magammal, de ott már tényleg szándékosan csak néhány képet csináltam vele)
Aki viszont kimondottan koncertfotózik, azt gondolom remek eszközt kap a kezébe (ami természetesen nem azt jelenti hogy nincs erre ennél jobb, viszont ami nagyságrendileg is érezhetően jobb az még sokkal nagyobb és még sokkal drágább, ahogy ezt már az elején az összehasonlító részben is említettem. És innentől már attól függ hogy a feladat szükségessé teszi-e vagy sem) Azért általában 2.8-as rekesz és 1/100as záridő mellett is van elég fény ahhoz hogy az iso3200 érzékenység mint felső határ elég legyen, így pedig még micro43-os szenzorral is teljesen élvezhető képeket lehet készíteni (ilyen fotóknál számomra ennyi zaj még belefér), főleg ha tipikusan web-es felhasználás (mondjuk koncertbeszámolók illusztrálása) a cél.
(Az eddigiekből, párosítva a portréfotózás-résszel, talán az esküvő- és rendezvényfotósok is benyomást kaphatnak arról mit tudna az objektív azokon a területeken)

Végül ha csak egy kis felbontású kép erejéig is, de szót ejtenék a családi fotózásban való felhasználásról. Itt megint csak az előző kettősség a helyzet: a kiváló optikai minőség és a zoomnak köszönhető rugalmasság párosítása szuper képeket eredményezhet, viszont családi fotókhoz az objektív túl nagy, és itt nem arra gondolok hogy ne jutna hely neki a gyerekjátékok és egyebek mellett (bár biztos ez is előfordulhat) , hanem hogy ettől megintcsak inkább fotósok leszünk, és kevésbé résztvevő. Ez néha-néha egyáltalán nem baj, de általánosságban a családi fotókhoz szerintem válasszunk inkább (helyzettől függően) ekv. 50 vagy 85 mm körüli fixet, míg az ilyen nagy zoomoknak (ha amúgy más szempontok miatt van is a felszerelésünkben) pedig csak ha valamilyen különleges helyzetekben van jogosultsága (pl. valamilyen iskolai sportesemény, vagy tánc/előadás/stb, vagy akár persze egy ilyen szánkózás is, de ez pont attól volt érdekes hogy 3 év alatt egyszer volt ilyen, hiszen amilyen kevés hó van télen és amilyen rövid ideig tart, mivel más városban élek mint a húgomék ritka hogy pont találkozom is velük. Ha mindennaposak lennének ezek a szánkózások, akkor azért ezt az objektívet csak ritkán vinném)

Mivel pedig a sporthasonlatoknál már csak az autós hasonlatokat utálom jobban, mi sem természetesen hogy zárásként egy ilyennel jöjjek :) Szóval ha a 12-40/2.8 egy minden terepen bevethető Hummer, akkor a 40-150/2.8 legyen egy WRC-vgyőzelemre fejlesztett csúcs rally-autó: bár az előbbinél speciálisabb a felhasználása, nem fog elmenni minden terepen, de ahol igen ott nem akad majd párja. Persze aszfalton megvernék a sebességre hangolt luxus sportkocsik (aminek micro43-os megfelelői a fényerőre kihegyezett fixek lennének, mint a Panasonic 42.5/1.2 vagy az Olympus 75/1.8) de hát az óriási szabadság hogy ezzel azért nem vagyunk az országúthoz/versenypályához kötve. Na de hagyom is persze ezt az analógiát (a fő értelme amúgy is kimerült abban hogy végre egyszer én is írjak egy fölösleges autós hasonlatot :-) ) , a lényeg remélhetőleg amúgy is világos: ezen objektív révén egy olyan eszköz kerül a kezünkbe, ami ugyan nagy, nehéz és drága, és ezért nem is lesz soha mindennapok objektívje, cserébe viszont zoom létére a minőségi fixekkel elérhető képminőséget biztosít a teljes tartományban. Amennyiben valaki sokat fotózik olyan területen ahol kiváló optikai jellemzőkre van szüksége egy zoom rugalmasságával párosítva, úgy számára az Olympus 40-150/2.8 Pro maximálisan ajánlott!

* * * * *

PS: mivel ennél az objektívnél kimondottan érdekes lehet, majd minden kép alá oda fogom írni hogy milyen fókuszhosszon és milyen rekesszel készült, de ez a kiegészítő szerkesztés már jövő év elejére fog maradni :)

Hozzászólások

(#1) Overcome85


Overcome85
tag

Nagyon jó írás köszönjük. Szuper képek. Kérünk ilyet még sokat. :)
Akár technikai elemzéseket is portré fotózásról...
Nézegettem az olympus gépeket de mivel szeretnék rendezvény fotózást is jobban hajlok a Fuji X-T2 felé a nagyobb szenzor miatt. Bár az olympus + pana 45mm nocticron elég meggyőző volt.
Üdv
Péter

(#2) papaya


papaya
senior tag

Szuper írások, élmény őket olvasni, pláne ezekkel a remek képekkel kiegészítve.
Van esetleg olyan nyílvános oldalad, ahol követhető a képi munkásságod :F Mert azt nagyon szívesen megnézném :K

(#3) Gordiann


Gordiann
őstag

Köszi!

Ez az írás is tovább bátorít az obi vásárlásához! :)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.