2019. június 20., csütörtök

Gyorskeresés

Egy 45 kilós fogyás margójára

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Jelen írásomban röviden elmesélem, hogyan sikerült - több lépcsőben - összesen 45 kilót leadnom aránylag tetemes túlsúlyomból. Teszem ezt azért, mert talán mások számára is hasznosak lehetnek ezek az információk, de azt előre leszögezném, hogy írásom a legtöbb tudományos alapot nélkülözi (hiszen nem vagyok dietetikus, mindössze a saját tapasztalataimról tudok beszámolni), valamint azt is, hogy ez az én "módszerem" vélhetően nem mindenkinél működik.

A száraz tények:

- 124 kilóról fogytam 80 kiló alá
- 5 év alatt, három nagyobb lépésben történt mindez
- a legintenzívebb időszakban 3,5 hónap alatt fogytam 28 kilót
- semmilyen szert nem használtam, és nem is sportoltam igazán aktívan eközben
- alapvetően az étrendem megváltoztatásával értem el ezt az eredményt

Hogyan sikerült ennyire elhíznom?

Bevallom, utólag hosszasan kellett merengenem azon, hogy vajon hogyan is sikerült 120 kiló fölé híznom. Igazság szerint gyereknek sosem voltam valami vékony (bár igazán kövér sem voltam, inkább "húsos"), de 16 évesen kerek 70 kilóval azt hiszem, normál testalkatúnak számítottam a magam 176 centis magasságával.

Aztán 18 éves koromban valami megváltozott. Elkezdtem autóval járni, miközben egyre többet ültem a számítógép előtt, és vadul toltam magamba a cukros üdítőket. Akkortájt dohányoztam, és a cigi kellemetlen ízét üdítőivással próbáltam elvenni, így - túlzás nélkül - napi 4-5 liter üdítőt ittam meg, többnyire F*ntát. Miután 4 liter ilyen üdítő 2000 kcal-t jelent, ami egy felnőtt ember átlagos energia bevitele, és ezek mellett még nyilván ettem is, nem csoda, hogy hízásnak indultam. Érettségire már 90 kiló körül jártam, és utána lassan, de biztosan meneteltem tovább: 100 kiló, 110 kiló, majd mire megszületett az első gyermekem 2005-ben, már a 120-on is túl voltam.

Őszintén szólva annyira nem zavart a dolog. Érettségi után elkönyveltem magam ilyennek (= kövérnek), bár sosem éreztem magam belülről annyira túlsúlyosnak, mint amennyire az voltam. (Sokszor rácsodálkoztam a rólam készült fotókra, hogy mennyire kövér vagyok rajtuk, de azért annyira nem akadtam ki rajtuk.) Mindeközben erős dohányos is voltam (napi 2 doboz fogyott el, bár a cigiket általában nem szívtam végig, ezért is fogyott ilyen sok belőle), de amíg el nem kezdtem airsoft-ozni, addig nem igazán szembesültem fizikai leépülésemmel.

2008-ban csöppentem bele az airsoft világába. Az első játékom alatt még kevésbé éreztem a 120 kilómat, de a játékot követően minden bajom volt: fájt mindenem, a dehidratációtól hasogató fejfájásom volt, és szinte alig tudtam kikászálódni az ágyból, miután a játékot követően zsákként beledőltem. Akkor döbbentem rá, mennyire más kép él bennem a testem fizikai valójáról. Vagy féltucatnyi 3-4 órás játéknak el kellett telnie, mire a játékokat követő hasogató fejfájásom elmúlt, de az átlag kéthetenkénti játék nem sokat faragott a súlyomból. (Szerintem konkrétan semmit, bár nem méregettem magam gyakran.)

Aztán 2009 novemberére megérett bennem a gondolat, hogy le kellene tennem a cigit. És nem amiatt, hogy drága lett volna, vagy mert addigra már három gyermek édesapja voltam, hanem mert egyszerűen fulladtam. Nem mindig, de olyankor mindig megijedtem, hogy mi ez, és akkor már 13 év elteltével ideje volt letenni a bűzrudakat. Ez meg is történt, méghozzá az elektromos cigaretta nevű fantasztikus találmány segítségével (amiről talán majd külön írok is még). Egy szép napon letettem az "analóg" cigit, elektromosra váltottam, majd 3 hónappal később a villanycigit is letettem. Azóta sem gyújtottam rá, sőt, antidohányos lettem.

Az első nekifutás

Ilyenkor szoktak az emberek elhízni. Én azonban trükkös voltam: fogyókúrába kezdtem. Elkezdtem salátákat enni, valamint cukormentes üdítőre váltottam, és sikerült pár hónap alatt 110 kiló környékére fogynom. Nem tudok pontosabb adatokat mondani az idő és a kilók tekintetében, ugyanis azt még fogyókúraként éltem meg, tehát programszerűen arra mentem rá, hogy súlyt veszítsek, de nem állandó dologként tekintettem rá, és nem is dokumentáltam. Ennek aztán úgy lett vége, hogy a feleségemmel vitába keveredtünk a saláták kapcsán, ő ugyanis "büdösnek" találta a hűtőben tárolt saláta alapanyagokat, aminek köszönhetően leálltam a salátaevésről.

A második nekifutás

Két évvel később 113 kilóval ugrottam neki az újabb "körnek", ám teljesen más alapokra helyeztem a dolgot, mint korábban. Rájöttem, hogy nem fogyókúra kell nekem, hanem életmódváltás. Egy kedves ismerősömtől hallottam az úgynevezett "1200 kalóriás" módszerről, aminek röviden az a lényege, hogy arra az egyre kell ügyelni, hogy ennél több kalóriát ne vigyen be az ember a szervezetébe napi szinten. Ehhez mindössze a különféle bevitt élelmiszerek kalóriatartalmát kell tudni, így aztán elkezdtem összeírni, mi mennyi kalória, valamint egy táblázatban vezetni kezdtem, hogy mit eszek naponta.

Tudni kell rólam, hogy nincs önuralmam (ezért volt szükségem a villanycigire, amikor leszoktam a dohányzásról, mert simán nem tudtam volna letenni), ezért fontos volt, hogy úgy osszam be a napi étkezéseimet, hogy ne legyek éhes. Ennek érdekében 2-3 étkezést iktattam be napközbenre (tudni kell, hogy kb. 10 éves korom óta nem reggelizek), vacsorára pedig almát és narancsot ettem. A napközbeni energia bevitelt korlátoztam 1200 kalóriára (amibe az instant kávék is bele voltak természetesen számolva), de a gyümölcsöt ill. zöldséget jóindulatúan nullának számoltam. Így sikerült elkezdenem heti 2 kilókat fogyni.

Az egyik fontos megjegyzésem, hogy - szándékosan - lazábban vettem a dolgot hétvégente, és akár 1500 kalóriát is engedtem magamnak, illetve - ha úgy adódott - egy kis édességet is ettem. (Az volt az elvem, hogy "bármit lehet enni, amíg csak fél adagot fogyasztok belőle".) Ez azért is fontos, mert így nem éreztem rosszul magam, hogy "nem ehetek" bizonyos dolgokat. A másik az, hogy bár elvileg az 1200 kalóriás keretbe bármi belefér (tehát akár két B*g Mac is lehetne az egész napi étrend), annak érdekében, hogy minél nagyobb mennyiséget ehessek, alacsony kalóriatartalmú dolgokat választottam, például rákaptam az Ab*nett nevű extrudált kenyérre, miközben a pékárut kvázi száműztem az életemből. A harmadik pedig az, hogy a kéthetente aktuális airsoft játékot leszámítva nulla sportolás járult mindehhez.

Ezzel a módszerrel szépen lefogytam 100 kiló alá kb. 7 hét leforgása alatt. Ekkor úgy döntöttem, biciklizni kezdek, hátha ez felgyorsítja a fogyásomat. Hát nem. Azonnal a felére esett a fogyásom üteme, bár kétségtelenül élveztem ettől függetlenül a heti 3-4 alkalommal 10-12 km-es (sík terepen történő) biciklizést. Innentől tehát heti 1 kilós átlaggal folytattam a fogyást, egészen 85 kilóig. És bár először 80, majd később 75 kiló volt a kitűzött végcél (nyilván leges legelőször a 100 kiló elérése volt a rövid távú cél), ezen a 85 kilós szinten megálltam, és úgy döntöttem, átmenetileg felfüggesztem a súlyvesztést, és csak tartani próbálom ezt a szintet.

A harmadik nekifutás

Ez egész jól ment is. Másfél év elteltével 88 kilóról ugrottam neki a legújabb körnek. A szinten tartást amúgy úgy végeztem, hogy továbbra is ügyeltem a kalóriákra, és igyekeztem 1500 körül tartani a napi szintet, de "legrosszabb esetben" sem átlépni a 2000-et. Hét közben. Aztán hétvégén lehetett "lazulni".

Tehát újra nekifutottam. A recept a szokásos volt: napközben 1200 kalória, vacsorára pedig gyümölcs. Akkortájt éppen a pomeló volt a favorit. (Minden este betoltam egy egészet.) Az eredmény: másfél hónap alatt (!!!) lementem 87,8-ról 79,8 kilóra. Ez esetben teljesen nulla testmozgás mellett (a kéthetente esedékes airsoft játékot leszámítva).

Ennek bő fél éve már, és azóta is a 79,5-81,5 kilós sávban mozgok. Mostanában napközben két darab 250g-os gyümölcsjoghurtot fogyasztok, estére pedig valami kímélőbbet. (Ha 81 kiló felett járok, akkor gyümölcsöt, hogy kompenzáljak.) Nem kizárt, hogy a pomeló szezon újbóli beköszöntésével megpróbálkozom a 75 kilóra történő fogyással... Nem lenne igazán megerőltető.

Összegzés

Az öt évvel ezelőtti énem borzasztó állapotban volt a mostanihoz képest. Erős dohányos volt, és egészségtelenül kövér. Minderre sajnos csak akkor döbbentem rá, amikor már ezek a jellemzőim megváltoztak. Mindkét dolgot, a dohányzásról leszokást és a normál testalkatúra fogyást is életem legjobb döntései közé sorolom, és hálás vagyok (a gondviselésnek?), amiért felmerült bennem az igény, hogy változtassak ezeken, mert sokáig nem láttam a fától az erdőt... Nyilván kitartás is kellett mindehhez, de ezt okosan megoldottam azzal, hogy - ismerve magamat, pontosabban a gyenge önuralmamat - rákényszerítettem magamat arra, hogy erőlködés és rossz érzések nélkül végig tudjam vinni mindkettőt.

* * *

Kedves olvasó!

Szívből remélem, hogy a fentiek tartalmaznak olyan részletet, amit a javadra tudsz fordítani! Nem tudom - nem tudhatom -, hogy másnál is tudna-e a "fogyókúra" ebben a formában működni. (Nem vállalok felelősséget azért, ha valaki megpróbálkozik az 1200 kalóriás diétával, aminek következtében éhen hal!) De sokan kérdezték már tőlem, hogyan sikerült ilyen sokat fogynom, és mindig csak ezt tudom elmondani. Nálam működött.

Azt gondolom, másnál is működhet, hiszen a hatékony fogyókúra alapja - tudtommal - az alacsony kalória bevitel. Többekről tudok, akik a példámon felbuzdulva legalább részben átvették a módszeremet, és volt olyan, aki így 15+ kilót fogyott. A pékáruk hanyagolása például már önmagában több kiló mínuszt jelenthet éves szinten. (Hozzátéve, hogy amit leírtam, az nem paleo diéta! Manapság is fogyasztok péksüteményt heti 1-2 alkalommal és visszafogott mértékben.)

Kitartást és eredményes fogyást kívánok!

Hozzászólások

(#1) Szoszo94


Szoszo94
(őstag)

Ejjha, gratula! Bár én soha életemben nem voltam túlsúlyos, sőt, a húsz éves fejemmel és 176-8cm magasságommal már jópár éve hatvan kilón stagnálok, sajnos a családban benne van a túlsúly apai ágon. Most még élvezem, hogy büntetlenül ehetek annyit és azt amennyit és amit csak akarok, de pont a genetika miatt valószínűleg ha később kevesebbet mozgok, engem is utolérnek majd a kilók.

Xiaomi Mi 8

(#2) Hieronymus


Hieronymus
(senior tag)
LOGOUT blog

Gratulálok!
A dohányzásról leszokás címén elhízni szokás és nem lefogyni. Ez emeli meg az elismerés szintjét.

Nekem is van némi súlyfeleslegem. Az esti gyümölcsevés nálam nem jön be. Egy óra múlva, éhesebb leszek, mintha egyáltalán nem ettem volna. A vitaminok egy része éhséget okoz. A gyümölcsök cukortartalmának egy része alkohollá alakult át a szervezetben. A vérbe jutva lehúzza a vércukorszintet, ami fokozza az éhség érzetet.
Helyette egy darab uborkát nyersen eszek.

Nincs

(#3) KISDUCK


KISDUCK
(senior tag)

Szép munka csak így tovább.

Szoszo94:
"a családban benne van a túlsúly apai ágon" BULLSHIT, aki többet eszik mint kéne annak nyoma lesz.

Bocs a képért, de az ilyen genetikás dolgokon kiakadok.

(#4) Ed3r_X_ válasza KISDUCK (#3) üzenetére


Ed3r_X_
(PH! nagyúr)

Én is, egyszerű a genetikára fogni sajnos. Pedig aki akar tenni ellene, az tud is.

"The best things in life aren't things"

(#5) moonlight115


moonlight115
(Korrektor)

Szép eredmény, gratulálok!

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#6) che 1990


che 1990
(tag)

Gratulálok a leadott kilókhoz!! :)
A közérzetedben tapasztaltál jelentős változást mióta sikerült megszabadulni a kilóktól?
Ugyebár letetted a cigit és az egészségtelen kaják nagy részét is száműzted... van valami új dolog amivel pótoltad az eddigi káros szenvedélyeket?

Én most ott tartok, hogy napok-hetek óta tervezem, hogy nemsoká elkezdem a kilók leadását 166 cm/ 85 kg nem valami pozitív párosítás, amúgy sztem többnek nézek ki, legalábbis én nehezebbnek látom magam...
Lustaság! Ez az én ellenségem...és persze mindent meg tudok magyarázni magamnak :))
Egy ideje olvasom az ehhez hasonló logout.hu-s írásokat, és érlelődik bennem a dolog...most pedig úgy döntöttem, holnaptól változtatok! :)
Bár én a testmozgásra szeretnék kicsit jobban koncentrálnj, mert szeretnék jó formában lenni és elkerülni, hogy esetleg a bőröm ne tudja követni a változást.
Ja, említettem már, hogy éjszakánként egy 'm' betűs gyorsétteremben vagyok műszakvezető? :DDD :D :W

(#7) Szoszo94 válasza KISDUCK (#3) üzenetére


Szoszo94
(őstag)

Ha tetszik, ha nem, ez így van pedig. Papám túlsúlyos, fater szintén, öccse pedig küzd azért, hogy ne legyen az, de rajta is van már egy kis felesleg, pedig naponta fizikai munkát végez és figyel arra, hogy mit eszik (napjában többszöri étkezés, vacsorára max egy szelet kenyér, de inkább valami lazább). Mindhárman 25-30 éves korukig nádszál vékonyak voltak, faternál és papámnál pedig megjelent a cukorbetegség is (ami papám esetében folyamatos inzulinozással is jár már X éve). Genetika nem bullshit, akár tetszik, akár nem. Ha pedig hozzáteszem, hogy papám a betegsége miatt alig eszik, mégsem tud lefogyni, akkor miről is beszélünk? Igaz, sportolni nem sportol, nem bírják a térdei..

Kép pedig, amit linkeltél, egyáltalán nem a valóságot fedi a családom esetében, úgyhogy ezért kár volt.

Szeretem, mikor mások próbálják megmondani látatlanba, hogy mi hülyeség és mi nem :U

[ Szerkesztve ]

Xiaomi Mi 8

(#8) Ed3r_X_ válasza Szoszo94 (#7) üzenetére


Ed3r_X_
(PH! nagyúr)

A fizikai munka önmagában még nem biztosíték arra, hogy le kéne fogynia. Nem rosszindulatból mondom, ne gondold azt. De mondjuk ha napi szinten futna, vagy edzene, szerintem simán lehetne tartani a jó formát.

Papádnál nyilván nem opció, ha nem bírják a térdei.

"The best things in life aren't things"

(#9) Kalandor válasza KISDUCK (#3) üzenetére


Kalandor
(HÁZIGAZDA)
LOGOUT blog

Tehát, mivel valaki 13.000 kalóriát eszik és elhízott, ezért mindenki, aki elhízott, az zabagép.

(#10) Szoszo94 válasza Ed3r_X_ (#8) üzenetére


Szoszo94
(őstag)

Persze, ezzel egyetértek, de az erdei munka, nehéz fizikai munkák, nyáron a tűző napon a szőlősében puttonyozás azért hatásosak lehetnek :) Ezért is írtam, hogy ő próbál lene tenni, de még így is nehéz neki. Tíz év múlva majd megírom, nekem hogy sikerül ;]

Kalandor: igen, ezt fejtettem ki egy kicsit bővebben :B

Xiaomi Mi 8

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.