Nem is olyan régen 100 dollár alatt szinte semmilyen használható okostelefont nem lehetett vásárolni a távol keletről, ám nagyot fordult a világ: ma már a 60-80 dolláros sávban is használhatónak tűnő hardverrel szerelt készülékeket találunk a kínai webshop-okban. A jelen írásom tárgya is egy ilyen "gazdaságos" telefon (vagy inkább péklapát), a Doogee X6.

Ez valójában már a harmadik ilyen kategóriás telefonom az utóbbi időben, de sem a korábban vásárolt Bluboo Xfire (5" qHD, MT6735, 1/8 GB), sem a jelen készülékkel azonos hardverrel szerelt Oukitel U7 Pro (5,5" HD, MT6580, 1/8 GB) nem hozott annyira lázba, hogy részletesen írjak róluk, a velük kapcsolatos tapasztalatok egy részét azonban a jelen cikkemben megosztom a kedves olvasóval, amikor összehasonlítom őket az X6-tal.

CSOMAGOLÁS ÉS KÜLSŐ

A telefon egy szép, fényes felületű, a készülék fotójával díszített, kék színű dobozban érkezett, amelyben tartozék gyanánt mindössze egy 700 mA-es fekete töltőfej, valamint egy fekete USB kábel volt megtalálható. Ez utóbbira még a későbbiekben visszatérek.

Az X6 két színben, feketében és fehérben rendelhető, és külsőre teljesen megegyezik az erősebb hardverrel (MT6735, 2/16 GB) szerelt, 100 dollár körüli árfekvésben kapható X6 Pro változattal. Én fehéret rendeltem, mert mostanság unom a fekete telefonokat. A fehér készüléknek azonban csak a hátlapja fehér, az előlap fekete. És ha már hátlap: örömteli, hogy kevesebb küzdelem leszedni, mint sok kategóriatársét, cserébe azok egy fokkal stabilabban ülnek a helyükön. (Ha az Xfire 10/10-es, akkor ez 10/9-es.)

A kijelző 5,5 colos, HD felbontású és IPS technológiájú. A képernyő felett sorakozik a fényérzékelő, a közelségszenzor (mindkét szenzor örvendetesen jól működik, ami néha sokkal drágább készülékekről sem mondható el) és az előlapi kamera, valamint - sokak örömére - egy értesítő LED, amely azonban csak fehéren tud világítani. A kijelző alatt a szokásos Android gombokat találjuk, sajnos megvilágítás nélkül.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy a touch screen sajnos csak két ponton érzékel. Ez ugyan elméletileg sok gondot nem okoz, hiszen a legtöbben azok, akik nem játszanak, elsősorban a fotók nagyítására használják a több pontos érintést, ám - valami miatt - ez a funkció nehézkesebben működik, ha csak kétpontos az érzékelés, továbbá ezen a készüléken azt is tapasztaltam, hogy ha úgy tapizom, hogy a telefon le van téve, és csak egy ujjal nyomkodom a képernyőt, akkor érzéketlennek mutatkozik, ami azonnal megszűnik, amint máshol is megérintem vagy a kezembe fogom a készüléket.

A bekapcsoló gomb a készülékház jobb oldalán, míg a hangerő gombok a bal oldalon kaptak helyet. A gombok különlegessége, hogy a házon körbefutó fémszínű keret részét képezik, tehát nem különálló gombok. Ennek előnye a nulla lötyögés, ami néha a kétszer ennyibe kerülő készülékek esetén is előfordul, és zavaró tud lenni. A nyomáspontok határozottak. A hangerő gombok pedig nem "libikóka-szerűek", hanem egyszerre is lenyomhatók, aminek külön funkciója lehet (lásd később).

A telefon tetején egy szabványos fülhallgató aljzat, valamint egy sajnálatosan nem teljesen szabványos micro USB aljzat található. Ez utóbbi az aljzat mélységére utal. Sajnos ugyanis annyira mélyre került az USB csatlakozó, hogy a normál micro USB csatlakozók fém érintkezője nem ér be odáig, csak az, amit a készülékhez mellékeltek. (A Hero V6888 óta nem tapasztaltam ilyet...) Ez elég bosszantó dolog, bár szerencsére be lehet szerezni hosszabb "csőrű" csatlakozóval szerelt USB kábelt (a normál kábelek árának sokszorosáért), ha a gyárival történne valami.

A ház formaterve amúgy kellemes; jó érzés kézben tartani a telefont, és a hátlap sem csúszós. A minőségérzet jó, bár a hátlap nem ül olyan stabilan a helyén, mint az említett kategóriatársak esetében, tehát némi nyiszogást ki lehet csalni a készülék szorongatásával. Meg kell azt is említeni továbbá, hogy nem csak külsőre nagy a készülék (78.6 x 155 x 9.5 mm), de nehéz is: 187 grammot nyom (saját mérés).

HARDVER

2016-ban határozottan belépő szintűnek számít az X6-ban dolgozó hardver: a négymagos, legfeljebb 1,3 GHz-en pörgő, 32 bites MT6580 processzor a lelke, amely a mára erősen elcsépelt előd, az MT6582 utóda. Az új SoC több ponton is fejlődött: kevesebb a fogyasztása, valamint a GPS-vételi képességei is jobbnak mutatkoznak.

Teljesítményben azonban nem szabad tőle sokat várni: a gyenge GPU miatt nem a hardcore játékosok a készülék célcsoportja, ám a menüműveletek során a felület gyors és akadás mentes mindenhol. (Érthetetlen módon az Xfire az erősebb processzor és a kisebb felbontású képernyő ellenére is lassabb volt az X6-nál és az U7 Pro-nál.) Mindenesetre 24 mp alatt feláll a rendszer bekapcsoláskor, ami nem rossz érték.

Az 1 GB rendszermemória, amiből indulásból 600/400 MB szabad, a hétköznapi feladatokra tökéletesen elegendő, miután az operációs rendszer mentes a felesleges, memóriazabáló sallangoktól. A 8 GB háttértárból kicsivel kevesebb, mint a fele áll rendelkezésre alapból, de a készülék szabadon - és nem a második SIM terhére - bővíthető micro SD kártyával.

SZOFTVER

A telefonon egy gyári, alap ("stock") Android 5.1 fut, amely közel tökéletesen tud magyarul. A készüléken a dobozból kivéve mindössze két extra (billentyűzet) appot találtam, de ezeket gond nélkül le tudtam törölni. A sötét témájú launcher és app menü azonban Doogee fejlesztés. A launcher-t azonnal cseréltem is Google Now-ra, mert nem akartam sötét témát.

A Play Áruház tökéletesen működik. (Az U7 Pro-nál volt olyan furcsaság, hogy az Áruházban ha túl sokáig engedtem keresni - bármit is gépeltem be - kilépett a program, de máskülönben stabil volt.) A Google fiók szinkronizációjáról ugyanez mondható el, vagyis minden elsőre működött ezzel kapcsolatosan. (Nem kellett a Naptár beállításaival bajlódnom, mint az Xfire-nél.)

A készülék örvendetesen sok extra "gestures"-szerű funkciót támogat: van Finger Gesture (két ujjal lehet háttérképet váltani), Gesture Motion (az előlapi kamera érzékeli a kézmozdulatunkat, és így egyes menüpontokban pl. lapozni tudunk), Smart Motion (itt vannak olyanok, mint pl. a telefon lenémítása lefelé fordításkor, miközben csörög) és Gesture Wake (dupla koppintás és képernyőre betűrajzolás) is.

Egy (számomra) egészen különleges funkciója is van a telefonnak ("Emergency Rescue" néven): ha a két hangerő gombot egyszerre nyomjuk le, akkor üzenetet küld egy előre beállított címre, a tartózkodási helyünk adataival egyetemben.

Nem sokkal az első bekapcsolás után írta, hogy van OTA szoftverfrissítés. Én persze kikapcsoltam az erről szóló értesítést, miután krónikusan irtózom a felesleges frissítésekről, de most mégis élnem kellett ezzel a lehetőséggel, ugyanis egy nagyon furcsa szoftverhibára lettem figyelmes: amikor bármiféle képernyővédő funkció (söprés vagy PIN-kód, mindegy) be volt kapcsolva és jött egy telefonhívás, akkor a képernyő nem éledt fel. Feltettem a frissítést, és azonnal megjavult.

TELEFONÁLÁS, HANG ÉS ADATKAPCSOLATOK

A készülék egy mini és egy micro SIM-et fogad, valamint micro SD kártyával bővíthető a háttértára. Természetesen dual standby rendszerű, és 3G-képes.

A GSM és wifi vételre nem lehet semmi panasz. A GPS - a korábbi tapasztalataimhoz hasonlóan (gondolok itt az U7 Pro-ra ugyanezzel a procival szerelve) - a használható kategóriába esik. (Az U7 Pro mintha kicsit pontosabban rajzolta volna az útvonalamat, de a jel végig atom stabil volt ebben az esetben is.) Ki merem jelenteni, hogy alkalmas navigációra a készülék.

A zenelejátszás tekintetében a kategória erős középmezőnyébe tartozik az eddig nálam járt modellek közül, de a mély tartománya szegényes, cserébe a többi tartomány tiszta. Természetesen minden hangzásjavítást ki kell kapcsolni rajta indulásból. A külső hangszóró teljesen rendben van, tisztán szól, így akár zenét is lehet rajta hallgatni, de olyankor eleve le kell mondani bármiféle basszusról.

A telefonálás hangminősége azonban - nagy bánatomra - csak közepes. Sajnos ennél jobb telefonálási minőséghez vagyok szokva, és ezt az Xfire is hozta. Tompa és kicsit dobozszerű a hang telefonálás közben, valamint lehetne hangosabb is. (Anno a Coolpad 7320 volt olyan hangos, hogy minimumra véve is üvöltött.) Ezzel együtt is természetesen tökéletesen használható telefonálásra, de nálam itt sajnos megbukott mint elsődleges telefon-utódjelölt. (Pedig amúgy sok más dolog, amire háklis vagyok, klappolt, pl. a megfelelő rezgő visszajelzés...)

KAMERA

Itt sem várhatunk nagy csodát. Annyi pozitívumot tudnék kiemelni, hogy egyrészt a "vakuja" erős (az Xfire bágyadt sárga LED-je után mondjuk minden jobbnak tűnik), másrészt pedig jókor exponál, és így kellően világos képeket készít. Ez azért nagy szó, mert több telefonnál megfigyeltem, hogy hiába világítanak be jól egy témát, mire ellövik a képet, már csak a sötétséget fotózzák le, mintha túl későn exponálnának. Egyéb tekintetben meg lehet tekinteni az alábbi tesztképeket:

(Azért 800x600-as képeket tettem be ide, mert ez az a méret, amiben élvezhető a vonalélesség. )

AKKUMULÁTOR

Az üzemidő is a készülék erősségei közé tartozik, bár az akkumulátora a saját mérésem szerint pontosan 2500 mAh-s, nem pedig 3000-es. Így is ki tudtam azonban közel 3 napos üzemidőt préselni belőle több mint 3 órányi képernyőidő mellett automata fényerőn (közben még battery test is futott, teljes fényerőn) úgy, hogy még mindig 47% maradt az akkuban, és ennél a modellnél nem kell attól tartani, hogy 15-20% között kikapcsol, mint egyes modellek (több Cubot-tal is jártam így), mert szépen 1%-ig merül, ugrálások nélkül a grafikonban. Az Antutu Battery Test-en amúgy szinte pontosan 6000 pontot ért el. (Az Xfire a modernebb, gazdaságosabb procival 6600 pont volt.)

ÖSSZEGZÉS

Egy nagyon kellemes készüléket ismertem meg az X6 személyében, amely az árcédula tekintetében ütős ajánlat lehet azoknak, akik együtt tudnak élni az olyan kompromisszumokkal, mint például a kétpontos érintő, a kategóriájából nem kilógó (azaz gyengécske) kamera, illetve a közepes telefonálási hangminőség. A formaterv kellemes, az akkuidő jó, a rendszer pedig alapvetően gyors, még ha játékra nem is alkalmas. Egy virtuális Tetszett plecsnit mindenképpen adnék neki.