Az élet folyamatos erőszak és nem szép, hanem iszonyatos

Elképesztően nyomasztó és erőszakos a valóság. Ez akkor válik igazán láthatóvá, amikor az ember egyedül marad a gondjaival és rádöbben, ő egy tökéletes préda és nem számíthat kegyelemre, akár merre lép, szét fogják tépni vagy a szűkösség morzsolja fel. A saját test követelései és a társadalom erőszak gépezete közé szorultan az ember megérzi nagyon is a létezés brutalitását.
Mert mondjuk, állást keresek a zsugorodó piacgazdaságban, mire saját hibámból alacsony iskolai végzettséggel egyből a lenti polcról kilincselek és a munkáltató könnyedén visszaélhet a szűkösség diktátumával, hogy élő testem életben tartásához erőforrásra, pénzre van szükségem. A munkavállalás legális módja a pénzszerzésnek, de mivel egyenlőtlen a felállás, én magam a testemre tolom tovább az egyenlőtlen üzlet költségeit. Ez a negatív ROI jelensége, amit már megtapasztaltam életem során.
Egyébként a test kárára a test érdekében élni érdekes agyfasz, de most erre nem térek ki, hanem a lényeg, hogy ez bizony, ez az egész, ERŐSZAK. És tökéletesen igazolja az egyik felismerésemet, hogy az élet folyamatos erőszak és nem szép, hanem iszonyatos. (Aki ezt szépnek látja, annak aztán erőteljes torzító téveszméje van.)
Ott a másik út, mivel olvasott vagyok és van azért élettapasztalatom (most jön az, amin oly sokan szeretnek ironizálni, az élet iskolája kifejezés, amit én magam is megjártam) és egy speciális ismeretanyagom a természetről, ráadásul gyakorlott előadó vagyok (azért nemcsak a dráma királynőt játszottam az eltelt évtizedekben), hogy tartsak civilként online előadásokat megkérve az árát a tudásomnak. Oké. Nos. A társadalmi gépezet nyomban mozgásba lendülne az én akciómmal egyidőben és megjelenne az állam a dolgozószobámban... Nem őszinte a mosolyom. Minden költség rám van lőcsölve.
Aztán ott van még a közösségi támogatás. Ebből éltem 2025-ig és a speciális szaktudásomért kapott megbízási díjakból, 50 (két évig), 75 (három évig) és végül havi 130 ezer ismét két évig. Itt is a negatív ROI rúgott fel. Egyszerűen a testem többé nem hitelez nekem, nem pótolja ki az alacsony jövedelmet. Egy fantasztikusan elcseszett játszma vége felé járok, amiben veszíteni fogok.
Köszönöm a tanulságokat!



Kiegészítés, egyik régi olvasóm véleménye a munkámról:

Kedves A!

A saját erőfeszítésünk általában kevés a Békességhez. A blogod stílusa, tudásanyaga nagyszerű volt. Egy nagy lakosságú országban elég lenne ez a munka a megélhetéshez. Mi jól jártunk vele .

Köszönjük!