Mondjátok meg nekem, hova tűntek a nők, akikben van tűz és spiritusz, és hova tűntek a férfiak, akikben van fűszer? A nők, akik puszta jelenlétükkel magukra vonták a figyelmet, ha valahova beléptek, és mégse tudta senki megmondani, miért. Hisz nem lógott ki a keblük a feszes blúzokból, és a szoknyájuk hossza sem vetekedett egy könnyű sál szélességével. A nők, akiket körüllengett valamiféle megmagyarázhatatlan keveréke vadságnak, bujaságnak, finomságnak és kellemnek. Akik egyszerre voltak finom dámák és gátlástalan utcalányok, lelkük mélyén.
Ezek a nők mintha eltűntek (vagy legalábbis számuk vészesen lecsökkent) volna, és helyüket átvették az egyszerűbb lelkületű “csajok”, akik pont azért csajok, mert nem nők.
Mert a nő egy komplex jelenség. Nem elég hozzá egy pár formás mell, kerek hátsó, ilyen, vagy olyan frizura, csinos arc. A nőhöz kell még sok más is. Kell hozzá stílus, mely beszédében, öltözködésében, mozgásában, viselkedésében, kisugárzásában egyaránt, egységesen megjelenik. Kell hozzá még valamiféle arisztokratikus tartás is, ami nem összetévesztendő sem a nagyképűséggel, sem a sznobizmussal. Ebből a tartásból csak egy csipetnyi kell, pont annyi, hogy tudja, hol a határ, és azt a határt minden körülmények között képes legyen betartani, a folyamatokat és embereket ott, előtte megállítani, és mindennek következményét viselni tudja.
Manapság csomó csaj van, aki azt se tudja, fiú-e vagy lány, és azt gondolja, attól, hogy megvette magának a legtrendibb, divatos cuccokat, vásárolt valami pacsulit tízezerért és követi a média által hirdetett viselkedésmintát, ő majd nő lesz. De nem. Amíg valakinek nincs stabil és megdönthetetlen értékrendje, nincsen tartása, nincsen határozott, kialakult véleménye arról, hogy milyen a világ, nem tudja magát benne elhelyezni, nem tudja, mit akar és hogyan, addig nem nő. Addig csak egy csaj, vagy egy lány.
És valahogy manapság a legtöbben elakadnak a fejlődés e két szintjén, és még ötven évesen is ott toporognak, nem értve, hogy nőiség területén miért nem sikerül az, aminek sikerülnie kéne.
Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala is. A másik oldal pedig a férfi. A férfi, akiben van fűszer. Aki kialakult, határozott jellem, megtalálja és megállja a helyét a világban, mert enélkül nincs mire építeni.
Hiányoznak (vagyis egyre kevesebben vannak) azok a férfiak a világból, akik pontosan tudják, milyen helyzetben miként kell viselkedni. Akik tudják, mikor kell komolynak, hidegnek lenni és mikor lehet lazítani, rugalmasabban kezelni egyes szituációkat, mikor kell észnél lenni, vagy pont elveszteni az eszüket..
A férfiak nagy része egyszerűen nem viselkedik férfiként, a nők pedig erre reagálva (vagy talán pont ők kezdték a folyamatot?) szintén felvettek egy új viselkedésformát, mely elég távol áll a nőiesség minden írott és íratlan szabályától.
A férfiak még harmincöt évesen is azt írják mindenféle adatlapokra, hogy ők “srácok”, vagy “fiúk”, a nők pedig káromkodnak, mint a kocsis (vagy épp ellenkezőleg, gügyögnek, nyafognak, mint egy óvodás), nincs stílusuk, nincs tartásuk, futnak, lihegnek a férfiak (helyesebben “fiúk”) után, micimackós pizsamában alszanak és még harminc évesen is rég elvesztett kislánykorukat keresik önmagukban, ahelyett, hogy felfedeznék a nőt, a feminát, akit szabadon lehetne és kéne engedni, minden szexualitásával, vadságával, bujaságával és néha elviselhetetlenségével együtt.
Forrás: [link]
Nincs normális, követendő viselkedési minta egyik félnél sem. A nők nem tudják hogyan kell nőnek lenni, a férfiak nem képesek férfiként viselkedni.
Tipikusan az a helyzet áll fenn jelenleg, amikor a nők többsége úgy érzi, hogy egyre nagyobb térigényre, szabadságra van szüksége. Viszont ezzel a fene nagy önállósággal nem tudnak mit kezdeni. Jobb híján elkezdenek férfiként viselkedni, amivel párhuzamosan a férfiak a ''puhaságuk'' miatt kiszorulnak a saját perifériájukról. Mindegyik fél ugyanannyira hibás az egész folyamatban, mint a másik, nincs mit szépíteni ezen.
Tartalmatlan, látszat életet élünk. Nincsenek belső értékek, mert a nagy többség csak kifelé figyel. Leragadtunk egy szinten, mert ez kényelmes, ez zúdul ránk mindenhonnan és sokkal könnyebb sodródni a birka tömegekkel, mint változni.
Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.
) ? És, ami érdekes, a nők annyira sokszor meg nem képesek tenni a legegyszerűbb dolgot akár saját magukért, hogy az nagyon idegesítő.
Asmarat oldala
