2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

ÉLET

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Nos, hol is kezdjem. Egy ideje már nagyon érzem, hogy írni szeretnék. Ilyet biztos sokan éreznek és sokan meg is teszik. Mások szintén érzik a múzsa csókját és mégsem teszik meg. Elhatároztam, hogy én végre elkezdem. Talán kezdeném egy kis verssel.

"Egy óra száguldás, Egy óra szabad elme
Ötször a hét napján, És mindezt szor 2-vel."

Egyébként azt gondolom, hogy múzsának lennie kell. Csak úgy nem kezd el írni senki.
És kell még egy nagyon fontos dolog az íráshoz, elégedetlenség. Aki elégedett, az nem fog ilyesmi dolgokkal piszmogni. Akiben viszont feszít valami legbelül, az írni fog. És akkor még pontosítanék egy kicsit, mert így távolról lövöldözni céltalanul, mikor pedig tudom, hogy mit szeretnék írni, nem járja, nem komoly. Az a valami, ami az íráshoz kell az a folytonos változás. A folytonos változással pedig folytonosan változni kell nekünk is.
A változás mértéke, íránya az nem mindig adott. A változás képessége nem mindig adott. A változás lehetősége nem mindig adott. A döntés meghozatala a változás igényére nagyon nehéz feladat. De attól mert meghoztad a döntést, még nem fogsz változni. Változni akkor fogsz, ha annak itt az ideje. Akarni kell a változást, de nem Te irányítod. Úgy kell akarni a változást, hogy közben mégsem akarod. Illetve nem változni nem kell akarni, hanem akarni kell JÓ-nak lenni. Ha JÓ vagy, akkor történnek Veled a jó dolgok.
Mindezt pedig alázattal és kompromisszummal kell vegyíteni. Tudni kell, hogy mit akarsz, de nem szabad akarni mégsem. Ha arra összpontosítasz, hogy ezt vagy azt mindenáron akarod, akkor rettentő nagy csalódás fog érni, ha nem úgy vagy nem az teljesül. Épp ezért tudni és akarni kell és mégsem kell. Talán ez kicsit ellentmondásosnak hat, de ez az igazság.

Úgy érzem beszélnem kellene arról, mit is jelent JÓ-nak lenni. JÓ az, aki nem vét az alapvető emberi értékek ellen. Szándékosan nem azt írtam, hogy az emberi szabályok ellen. A szabályokat már mi, emberek hozzuk, így azok nem örökérvényűen jók vagy rosszak. Örökérvényűen jó az, hogy ne ölj. Én ezt ott kezdem, hogy semmilyen élőlényt sem. Persze az ember gyarló és néha megbotlik, hibázik. Hadd említsek egy példát: mikor éjjel 2 óra van és felébreszt egy szúnyog, na akkor annak a szerencsétlen teremtménynek nincs bocsánat...és ez nem jó. Ezekben a dolgokban kell fejlődni odáig, hogy ekkor is életben kell hagyni, hiszen az ő JÓ dolga (azt is mondhatnám, hogy feladata) az, hogy szívja a vérünket.
Igen, ez talán még a megfelelő kifejezés arra, hogy JÓ-nak lenni. Tudod a feladatod és azt teszed. Itt most azonban ne olyan feladatra gondolj, hogy kivinni a szemetet, levágni a gyepet vagy ilyenek. Ezek olyan dolgok, amik a mai élethez hozzátartoznak. Ezek ugyanolyan események, cselekedetek, mint mondjuk a lovagkorban levágni a sárkány fejét és a királylányt kiszabadítani.
A feladat az, amikor a JÓ dolgok a helyes úton tartanak és annak megfelelően élsz.

Egy kis életszerű dolgot kevernék bele ide, hogy ezt a JÓ dolgot egy kicsit megvilágítsam. Ma elmentem az okmányirodába, mert a kocsimat vonóhoroggal szereltem fel. Amit nem álmodtam volna, bekövetkezett - 25 perc alatt elintéztem, amiért mentem. Elmondom, hogy miért így történt.
Ügyfélfogadási idő 8:30 - 11:30-ig. Odaértem 10:30-ra. Odamegyek a sorszámosztó automatához és nyomtam egy 'gépjárműügyintézés'-t. Természetesen a válasz: 'nincs több sorszám'... Hát mondom magamban, van még egy óra az ügyintézési időből, csak nem fogok meghátrálni. Kopogtam, beléptem. Az első pultnál lévő ügyintézőt kérdezem, hogy szeretnék még ügyet intézni gépjárművel kapcsolatban. AZt mondja, hogy a 6-os ás 9-es pultnál kérdezhetek, ha elmegy az ügyfél. Mindkét helyen 1-1 ügyfél állt, ja és kint senki egyéb, aki gépjárműre várt. Kb. 5 perc telt el, amikor az egyik ügyintéző felszabadult (előző ügyfél el), így odabattyogok és mondom udvariasan, hogy vonóhorog került az autómra és ezt szerintem ellintézni (tudtam, hogy új forgalmi 6eFt-ért - röhej), de mondom kint már nem kaptam sorszámot, pedig még egy óra van az ügyfélfogadás végéig. Rám néz és kérdezi, hogy csekket fizettem-e már be. Mondom, nem. Ekkor visszadja a forgalmit (időközben elkérte) és ad még két csekket (6eFt + 450 Ft - ez mi a rák?). Kérdezem, hogy akkor most menjek el és fizessem be? Azt mondja, igen, de siessek. Hát a nézését nem részletezném, de ha láttatok már embert szemmel verni vagy ölni...na, tudjátok. Mint az őrűlt, ki letépte láncát... Visszaérek, odamegyek (sorszám még mindig nincs) és kb. 10 perc múlva kitol elém 2-3 papírt és egy új forgalmit, hogy végeztünk. Köszönöm. És eljövök köszönve.
Nem szeretném részletezni, de ez volt az a történet, ahol nem az történt, amit eddig próbáltam megvilágítani. Ha nem vagyok ilyen aljas módon rámenős, szemérmetlen, akkor kulloghattam volna el és másnap reggel 1 órával a nyitás előtt állhattam volna sorba sirszámért, majd megkapva pl. a 10. sorszámot, úgy hozzávetőlegesen sorra is kerültem volna 2-3 óra múlva a nyitástól számítva...
Amit még nem mondtam, hogy mialatt ott álltam szótlanul, a szomszéd ügyintéző odafordul az enyémhez és fennhangon (bár inkább csak megának) felteszi a kérdést, hogy köcsög XY-t megküldheti egy szivató levéllel, mely szerint x napja nem vette át ezt vagy azt a hivatalos kiértesítést. Aztán válaszolva magának, megírta, kinyomtatta, majd elküldte ezt. Ezt nevezem, csak így tovább...

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.