- és ami mögötte van

Amikor néhány hete szembejött velem az infó, hogy a Stargate kint lesz az idei Comic-Con-on kissé meglepődtem, de mindenképp örültem neki. Húsz év, azért az mégis csak húsz év és kedves ötlet, hogy valamilyen formában meg akarják ünnepelni a készítők ezt a jubileumot. Bármennyire is nagy rajongója vagyok tizenéves korom óta az egész SG univerzumnak (nem SG-U, mert az pont akkor futott össze a kaszással, amikor kezdett volna értékelhető lenni...), nyilván fenntartásokkal kezeltem, mert még filmeknél is ritka, nemhogy sorozatoknál egy ilyen esemény.
Persze, a filmipar kevés képzelőerővel megáldott tagjai reboot-ok, feldolgozások, előzmény történetek, meg sok-sok, adott esetben ezt most miért kellett?-szagú rókabőröket lenyúznak egyes korábbi sikerekről, ha már új ötletük nincs.
Szóval, nem igazán számítottam többre némi fan-pacsizós nosztalgiázásnál. Esetleg a filmek digitálisan felújított változatának újra kiadására. Az, hogy valami egészen újat bedobnak, akár film, akár sorozat szintjén, csak titkos vágy volt.
Na, most ehhez képest az MGM az egész franchise-t felpakolja egy teljesen új, ősszel élesedő webes platformra, a Stagate Command-ra. Egyelőre még nem sokat lehet tudni a dolog mibenlétéről, de az mindenképp biztató, hogy léptek egy ilyet.

Mi is ez és mi is várható voltaképpen? Szerintem(!), egy kvázi Stargate online videotéka első körben. Az szinte biztos, hogy az összes film, sorozat és egyéb kapcsolódó médiaanyag elérhető lesz - remélhetőleg - jó minőségben és nem horribilis összegekért.
Ezen kívül egy webshop is feltételezhető, ahonnan be lehet majd szerezni Csillagkapus relikviákat, a képernyőre vitt művek díszdobozos kiadásait, felfújható Carter-, Teal'c-, Orici-, Apophis- stb. babákat, Goa'uld-ízű nyalókát, Ősök nyelvén íródott You are the best Fan-feliratos legyezőket, kempingezéshez ZPM alakú rovarriasztót, hölgyeknek Zat'nik'tel formájú, de funkciókban jócskán megnyirbált hajszárítót, féltékenyebb egyedeknek Zatarc detektor-t. Az igazán elvetemülteknek pedig 1:1 arányú, kilenc férőhelyes Chapai medencét, amihez alap tartozék a tárcsázó, amivel beállítható a vízhőmérséklet, keringetés, hullámzás sebessége és mértéke. Némi felárért külön rendelhető majd hozzá ponyvaként funkcionáló, falevelek által áthatolhatatlan fordított Írisz, a manuális takarítástól ódzkodóknak M.A.L.P., az idegeneket nem kultiválóknak pedig egyénre szabott, írisz nyitókóddal ellátott GDO.

De, félre a tréfát. A nagy(obbacska) dobás az a vadonatúj eredettörténet a Stargate: Origins.

Oké, igazából annyira nem is nagy első ránézésre, mivel mindösszesen egy tíz - egyenként tíz perces játékidejű - epizódból álló mini-webszériát harangoztak be. Ami jelen állás szerint, kizárólag a fent említett platformon keresztül lesz elérhető, azon belül viszont smart-TV-ken, különféle mobil eszközökön és rendszereken minden további nélkül. Tehát, nem klasszikus televíziós csatornán fogják sugározni, hanem a Netflix mintájára, csak online.
Miért így, miért ezt és miért csak ennyi? Nos, minthogy bármely bonyolult és nehezen érthető kérdésre adható könnyen értelmezhető, egyszerű, ámde téves válasz, így felelőtlenségem teljes tudatában, megpróbálkozok némi okfejtéssel ez ügyben.
Részint bizonyára az is a célok közt volt, hogy örömet szerezzenek a rajongóknak. De, valljuk be, kevés manapság az olyan rendszerúr, aki puszta szívjóságból és emberbaráti szeretetből cselekedne, a saját anyagi jólétét figyelmen kívül hagyva. Ergo, ez amolyan beetetés, próba, piackutatás, hogy miként és milyen mennyiségben fogyasztja a tisztelt nagyérdemű a produktumot. Illetve, hogy a jövőbeni terveket - legyen az akár film, akár sorozat, akár animáció, bármi -, hogy fogadná a közönség, egyáltalán van-e igény rá. Ha, meg nincs, akkor teremt ugye.
Erre pedig tökéletesen alkalmas egy modern, bárki által, bármilyen eszközön (mobil, tablet, pc, laptop, tv), bárhol (otthon, úton, vízparton, kerti pottyantóson) könnyedén elérhető felület. Ráadásul az infrastruktúrális és egyéb bekerülési költségek is töredékét teszik ki egy kábelen, vagy sat-on sugárzott műsornak. Tehát, ha nem jön be, kisebb bukóval ki lehet hátrálni a téma mögül.
Ez a cirka száz perces játékidő pedig elegendő lehet egy olyan rövid történet feldolgozásához, amit a bemutató alapján sejteni lehet. Már amennyiben nem úgy fog kinézni, hogy részenként egy perc főcím, egy perc ez történt az előzőekben, két perc reklám, egy perc vége főcím. Mert akkor valóban elég kevéske lesz.. Na, de csak nem.
A sztorit tekintve érdekes, viszont igazából nem meglepő a választás, amennyiben a fenti találgatásom mögött húzódik némi valós tartalom. Aki látott már Stargate-et, annak azért lesz érdekes, mert eddig jórészt csak utalások és elbeszélések útján tudjuk, hogy nagyjából mi is történt, aki meg még nem, annak azért, mert az elején veheti fel a mese fonalát. (Jó, persze mehetnénk távolabbra is a múltban, jómagam is elcsöppennék egy a Négy Ősi Faj - asgard, nox, furling és az ősök - hőskoráról szóló sci-fi szérián! Hátha ezzel vezetik fel azt!!)

1928-ban találjuk magunkat Catherine Langford oldalán, egy az apja Paul Langford professzor által vezetett gízai ásatáson, ahol is rátalálnak egy ismeretlen eredetű leletre - a történetet jól ismerők talán már kitalálták - a Csillagkapura. Vagyis visszatérünk oda ahol számunkra, mint modern kori Tau’ri-aknak ez a csodálatos utazás elkezdődött.
Nos, amit tudunk a korábbiak alapján az annyi, hogy kaparászták, élére állították, nézegették jobbról, balról ezt a szépen megmunkált, ismeretlen anyagból és kezek által készült karikát, de sokra nem mentek vele. Majd idővel csak rájöttek, hogy ez bizony nem csupán egy szimpla dísztárgy, mementó, hanem ennek bizony funkciója van. Kíváncsi faj lévén, addig piszkálták, míg végül működésre bírták és tizenhét évvel később 1945-ben, az akkor már az amerikai légierő fennhatósága alatt működő program keretében, egy vállalkozó szellemű, bátor (vagy botor?) és vakmerő férfi, Ernest Littlefield - aki nem volt más, mint Catherine vőlegénye - átlépett a hullámzó eseményhorizonton, majd onnan azóta sem tért vissza.
(Érdekesség: az ifjú Ernest-et, az a Paul McGillion játssza, aki a Csillagkapu: Atlantiszban, Dr. Carson Beckett-et alakítja.)
Egész pontosan erre akkor derül fény, mikor az első évad tizedik részében - '97-ben, körülbelül fél évvel a Csillagkapu Program újraindítása után - Daniel felfedezi az addig titkosított pentagon anyagok közt a fenti balul sikerült kísérletet dokumentáló felvételt. Jack és Dr. Jackson értetlenül állnak a dolog előtt, mivel tudomásuk szerint a kaput akkor sikerült először aktiválni, miután 1994-ben Daniel megfejtette a szimbólumokat, majd egy csapattal a féregjáraton keresztül eljutottak az Abydos-ra.
Ráadásul egészen eddig a pontig abban a hitben voltak, hogy a kapuk a gou'uld-októl származnak, ám a felvételen tárcsázott koordináta nem szerepel az abydos-i kartusokon, így azt nem ismerhetik, tehát nyilván nem ők voltak a kapuépítők. Szóval, némi huzavona után végül küldetésre indul a CSK-1, az akkor már korosodó Catherine kíséretében a Tantalus-ra. Ahol is rátalálnak a pőre és kissé zavarodott Ernest bácsira a fontos információkat rejtő romos, összeomló félben lévő épületben a Heliopolis-on. Majd kisebb nehézségek árán végül visszatérnek vele együtt és némi értékes új tudás birtokában, a Földre. De, újra tárcsázni a címet már nem sikerül, mivel minden bizonnyal megsemmisült az ó-egyiptomi tudás tárába vezető kapu.
Nos, a kapu korai történetéről nagyjából ennyit mutattak nekünk a készítők. Később persze előkerülnek még érdekes leletek az Antarktisz jege alól, de az már egy másik(?) történet.

Kíváncsi leszek, hogy miképp oldják fel, hogy magyarázzák majd meg ezt az első nekifutásra évszámokat és egy-két apróságot tekintve némileg gubancos csomót. Merthogy a kapu 1939-ig Egyiptomban maradt. Mivel akkoriban még nem voltak tisztában vele, hogy mire is való. (A valódi rendeltetésére és működési elvére majd Daniel jön rá, évekkel később.) Attól tartottak ugyanis, hogy valamiféle fegyver lehet és nem akarták, hogy a második világháború küszöbén a nácik esetlegesen megkaparintsák. A kaput végül az Achilles nevű szállítóhajón utaztatták át Egyiptomból az Egyesült Államokba. Elviekben csak évekkel később '45-ben nyitották meg először, Cat ekkor volt 21, a felfedezésekor pedig mindössze négy-öt éves. A kapu pontos hollétéről 1939 és 1994 között nem tudni. Annyi biztos, hogy 1969-ben Washingtonban volt - ezt ugye tudjuk az 1969 című részből (Egyik kedvenc epizódom!). Időben ezután következik az első film, amiben először utaznak keresztül a világűrt átszelő féregjáratok egyikén az Abydos-ra és itt találkoznak először goa'uld-al, nevezetesen a napisten Ré-vel. Miután az expedícióról szerencsésen visszatérnek a Földre - Dr. Jackson nélkül, aki ott marad -, tartva az idegen fenyegetéstől a Csillagkapu programot leállítják, a kaput elszállítják és elzárják a Cheyenne-hegy alatt, az 52-es körzetben. Egész addig így is marad, míg a Stargate:
SG-1 első epizódjában maga Apophis át nem ugrik egy kis vizitre. Hogy elejét vegye a további támadásoknak, Hammond tábornok parancsba adja egy atombomba átküldését - az egyedüli ismert címre - az Abydos-ra, de a visszarendelt O'Neill ezredesnek végül sikerül jobb belátásra bírnia, így végül csak egy csomag papírzsepit küldenek. A többi pedig már történelem...

Na, de várjunk csak! Mi van, ha valójában nem ismerjük a teljes történetet...?

Reményeim szerint kapunk ezzel a mini-sorozattal egy kellemes másfél órát, amit eltölthetünk a promóciós poszteren látható hölgyemény, egy ránézésre Miss Langford-ba oltott Lara Croft társaságában, aki a kapu felé poroszkál a sivatagban... De, ki tudja melyik bolygón?
Kísérjük hát el Catherin-t "rendkívüli kalandján, melyben a Csillagkapun túl húzódó rejtély nyomába ered, hogy megóvja a Földet a rá leselkedő elképzelhetetlen sötétségtől."

Offical trailer is on the air!