Ugyan sosenem vallottam magam rokkernek - merhogy' jóformán majdnemhogy mindenevő lennék zenei téren

(najó, azért Fásy Zsüliettet, ha és amennyiben a fülem közelébe zengetik, még én is bevallom, hogy voltaképp saját meggyőződés végett lepukkáztam Kennedy elvtársat, Dallas-ban a Vótergét ablakából, de csakmert Samantha Júing kexuálisan megzaklatott rája)

- de, annak idején gimiben, csak rámaggatódott a jelző, mermondjuk' voltaképp úgy festettem.

(nameg' a Dzsimi becenév, amit mai napig tagadok, jobb kézzel a bibliján - holott se hívő, senempedig meggyőződéses nem valék -, hogy ugyan nem az ungárise loboncos sztár ihletett, sokkal inkább a Hendrix féle! Erre mondjuk jócskán rácáfolt a közelmúltig, majd húsz éven át viselt sérózatom... )

Showal, festettem - ha elvesztetted volna a fonalat. Mármint, nem dekorba a falakat, senem Rocky-mountains-t tájképen, hanem amúgy külsőleg. Mendég is utáltam azt, ha valakivel még akár csak hasonlatos göncöm is volt - hacsak nem, a pojén kedvéért -, a fekete meg amúgy is slankít, szóval viseltem.

( Kis híjján kitértem a hitemből, mikor az egyik "legkedvesebb" osztálytársnőm Heni
{ itt jegyezném meg, hogy az elsősavatós banzáj alkalmával őkelme volt, akit arra kárhoztattak - vagy engemet, hogy eltűrjem -, hogy a combom közibe szorított luffballont úgy kellett kipukkantanija, hogy az ölembe huppanik és dolgozik rajt', míg meg nem adja magát a fizikai kényszer hatására és jobb létre nem szenderül - mármint a lufi.},
megjelent egyik hétfőn egy kopp ugyanolyan Energie fariban, mint amihez a hétvégén kőkömény alkudozás útján jutottam a helyi kicióccó pijacon... Ráadásul aznap, mikor az évi rendes osztálykép készült. Mivelhogy Etus - az ofőnk - nem értékelte nagyra azon javallatom, hogy márpedig én ugyan, ha nem is egy szál karkötőben, de nadrág nélkül fogok ám pózerolni, így örök mementót kellett kénytelen állíttatnom.)

Show-ról juteszembe'! Évente volt az 5vösben egy meglepő elnevezésű Eötvös-hét. Fordított-nap, vetélkedők, zene, buli, mókázás, desznyóölés - ja, az nem.
Adott napon, nagyszünetben szokás szerint valami heppöning volt a tornateremben, elszíttuk a blázt künn, aztán na gyerünk, lessük meg kit cumiztatnak épp a felső évesek jókedvűen.

Namostpedig káráókéé követezik!
Jelentkezőket várunk, akik meg merik mérettetni magukat az érdemes nagyérdemű szeme és süket füle láttára!
Ti ott balra ketten, meg ti is ott jobbra. Ohóó.. Dzsimi! Te is itt vagy? Akkor márpedig!
Márpedig nem!
Dede!
Denem!
Ne legyél nyuszi! Jössz!
Napasztmek...

Meg nem mondom, hogy az első két csózenvannak mi volt a muzsikja, amit el kellett danolásznia... De, a rám mért csapás valahogy beégett.

Ugyan énekszó gyanánt nem igazán nyilvánultam meg - pedig énekkaros is voltam azidőtájt -, de amikor az első traktus felcsendült, pózerba vágtam magam, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy csakmint Travolta-bácsi a Szombat esti lázban, vagy talán inkább, mint a Pulp fiction-ben és leginkább csak a s*ggemet ráztam.
Taps útján volt a tetszésnyilvánítás.
Első párnak, tapsi-tapsi. Másodiknak Tapsi-Tapsi.
Szerény személyemnek... Ojjan ováció, hogy mégugyan. Timivel az élen - az első sorból.

(Timi... Első évesként, ugyan mi más is lenne a dolgom, mint az, hogy a végzős cimborák hathatós invitálására, jelenjek meg a bankettjükön [ előző este természetesen a szerenádozáson is részt vettem, merugye... Tibibá' tesitanáromnál, letudtuk a kötelező macskazenét, ő meg jóember lévén, kibaktatott némi itókával, hogy beolajozzuk a torkainkat a következő etapra.

Csizu fiam, téged alig ismerlek meg... basztál járni a tesióráimra.
Továbbfordul. Rámnéz.
Nameg tese! Már végzős is vagy?! ])

Nade, Timi. Bál. Buli. Kaja. Pia. Finoman szólva pityókás egyedek mindenfele. Tánci-tánci. Odasodródtam egy bögyileg jól megáldott szöszke csajszi mellé, mondjuk úgy a véletlentől vezérelve... Marokra is kaptam, mert hamán', akko' osztán'. Elbizseregtünk egy ideig, aztán gyereDzsimi mutatni akarunk valamit az öltözőben, ami finom lesz. Hazugság volt, ritkasz*r pálesz volt... De, olyan Klicskós. Ütött.
Aztán. Meglehet volt 2 órával később is. Átmórikáztunk a Tranzitba, afterpartira. Miután zenekari pihenő alkalmával, hogy ugyan ne maradjon a közönség ének, senem zokszó nélkül, Söndi, Bicska, meg a hugyos elsős - én - kitántorgott a tánctér közepére és térítésmentesen, pusztán karitatív szemlélettől vezérelve, összekarolkozva vonyított legalább egy népidalt.
Tranyó. Onnan már csak a tánctéri pirickálás maradt meg, illetve, hogy Söndi alig bírt kihúzni az egyik negyedikes igencsak rocker csajszi szájából, hogymer megy a fuvar haza!

Ja, Timi. Naigen. Kis smaci tán volt csörgés közben. De, nemám lamúr. Nem szeretem kifejezetten a szőkéket. Rákövetkező hetekben azért rendszeresen dumázgattunk szünetekben, mikor a nyelvi szinten volt órám. El is telt, tudomisén' 1-2 hónap, mikor szintúgy csisceregtünk óra előtt, hogyugyan mi volt a hétvégén, merre, mennyit és méghogy... Mikor odacsoszog egy kisjány, hogy:

Tanárnő, ma akkor írunk dolit vagy mégse?
o.O
Tanárnő?!
Aham.
Dikk.

Addig szentül meg voltam győződve arról, hogy diákpajtás a hölgyemény.

Egyébként, pár ezres tömeg előtt az egyik 90-es évekbeli Triatlon - nagyhét alkalmával az Animal Cannibals-al is reppeltem a színpadon. Az semmi, hogy vissza se akartam adni a mikrofütyit Qkának, de a koncert végén ő jött oda hozzám, hogy adjak neki autógrammot!

Mókás belegondolni, hogy anno szemmel leköptek azért, mert félkész (értsd: sniccerrel, pengével, órák kemény munkájával művészi szintűre rojtozott, szakadt farmer [Első próbálkozás a nyolcadikos bolondballagás okán törpént. Akkor hirtelen kegyetlenséggel meg is tanultam, hogy a művelet sokkalta kevésbé fájdalomkeltő, ha nem felöltött állapotban mívelem. Egyébként, mind a farmer, mind a heg a combomon a mai napig megvan.]) gyatyeszban flangáltam, manapság megmár', mekkora divat... és ennek okán, már nem is szívesen viselem. Esetlegesen egy-egy Csapda koncerten vagy, ha leszaladok a zőccséges piacra zellerért a vasárnapi húsleveshez.

Nadeugye. Mitis akartam mondani. Elhagyva az áltsulit, következő év szeptember elején kóricálok be a gimibe évnyitóra. Persze, jócskán késve.
Tele a tornaterem. A csöcsöm se tudja, hol is az én osztályom...
Noháp, ott van Suhi, Söndi meg a többiek. Negyedikesek ugyan, de mindegy is. Töknyolc, hogy hol unom végig a diri beszédét.

Dejónézelki!
Köszmáhe!

Fekete öltönynadrág, fekete ing, Fintától kölcsönnyúlt fekete zippes bőrjakó, és A nyakkendő.

S mindez pedig csak azért, mert szekrénypakolászás közben ráakadtam a fent nevezett nyakkendőre.