Jómagamnak a Május 1.-ről igazándiból, egy dolog jut eszembe. A Másnap...

Történt ugyanis, 22 vagy huszonhárom éve és 2 napja, hogy a volt 'bébiszitterem' Éva - kiskölök koromtól ismertük egymást és nagyon sokáig jó barátok voltunk, vele beszéltem meg minden ügyes-bajos dolgom -, április havának harmincadik estéjén becsengetett.

- Na, Isti! Gyere, megyünk májusfát állítani.
- Aham. Édsanya, mit szólsz hozzá?
- Mennyé' fijam. Szép szokás.

Namármost', a májusfa felállításához, lelki és testi erő is szükségeltetik, úgyhogy, térjünk is be a helyi hangulatkarbantartó egységbe, hogy felvértezzük magunkat a kellő habitussal.

- Nos, mitiszó'?
- Tudomisén'... - a konyakot ismertem hallomásból, szóval: - Konyakot kérek.
- Mijevanafának'?
- Levele!
- Eks!
- Eks!
- Tyüha. Van ám huzatod!
- Hukk! De, mégugyan'!

A következő kört Bercibá - a kocsmárius - állta. Volt még 1-2-3 kupica, aztán uzsgyi. Ott van még a Pék-söröző is, ahol már hajdanáznak a kollégák.

- Szija Marcsi! Szevasz Pápua! HelóBetti, CsőZotya, EbuszTrungi! ésatöbbiek!
- Mitiszó'?
- Gonyagot, mer' az hukk de finom.

Na, még egykettő...

- Temitiszó'?
- VéBéKát!
- Azmiaz'?
- Veresbor káúlával.
- Jól hangzik. Hmmm, és mijjen finomis!
- Akko' eks!
- Eks!
- Nicsak, egy biliárdasztal!
- Zsetont ide!

Nagyon jól ment. Életem első kezdőlökése nyomán, a felállított golóbisokat ugyan vertikális ívben jól elkerültem, ámde a szemközt álló ablaküveget viszont, telibevertem...
Seráfütty, tavaszodik mán, amúgy se árt egy kis szellőzés. Hisz' akkor még lehetett dohányterméket fogyasztani a nemkijelölt helyeken is.
Ennek okán, ha már lúd, bagózzon is az ecceri emberkekezdemény, mer' az ojjan' felnőttes. Nameg, A nyád' is szíjja-fújja, a Ricsárdgír is, akkor te meg áztán méne?!

- HejjlóPeti! Hát, az osztán meg mijaza kétlityós flakon nálad e?
- No, nem ásványvíz! (nem is nagyon volt még akkoriban, vagyishogy szóda néven futott)
- Hadkóstolom'!
- Huba.. Szameg! Ezosztigen'!
- Szilva mi? Ettő' leszel bepuszilva!

Ahogy azt kell, meg is kutyulta a csicsakó lelkivilágom. Innestől már elég homályosak az emlékképek. Foszlányok maradtak meg csupán.

Éva felnyalábolt, hogy:

- Gyereisti! Sétálunk egyetkint!
- Sétajó! Menejnünkkk!
- Isti, hateazt tunnád, hogy én mennyi mindent mutathatnék neked...
- Muti!
- Nemmutibakészült! De, *Cupp! (csak egy csók és más semmi - már amire emlékezem... )

- snitt! - (cirka másfél, két órás black-out)

Battyogás hazafele a Széchenyin, azaz, akkor még a Ságvári utcán. Klasszik betonkockás út.

- SzeretemaMarcsit!
- Nekemmeg hugyozni kell.
- Nekem is Pápua.
- Na, akko' versenyezzünk!
- Kihugyozikbe' hamarabb?
- Neheeem.
- Ki hány kockát bír végigjelölni!
- Elő a cerkát! Hajrázoljunk valamit!

Pápua nyert, asszem' tán, két kockával, meg egy kicsivel, mert hirtelen felindulásból, az első löket az nem jutott ki teljes mértékben a zárt osztályomról...

- snitt! - (nemtommennyi')

Már csak ennyi.

Fekszem az ágyon... "Mégis épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el"
Legalábbis bárhova, csak érjünk már oda, mer ez az ágy, meg ez a szoba úgy forog, mintha egenyest Kansas-be tartana, ráadásul Dorothy itt ül a könyökömön és röhög a hülyegyereken.

Hánynikell!
Nemkkellhányi!
De, kell!
De, nem!
Irány a klozet!
Felülés.
Namégeccer'.
Színesbüfi-Broáf...
Kikelés az ágyásból.
Színesbüfi-Broáf...
Indujjunkmeg'!
Színesbüfi-Broáf...
Holabudi?
Holavízszint?
Holvagyokén, amikor szükség lenne magamra?
Színesbüfi-Broáf...
Ittabudi!
Ott már, csak köptem egyet, mert a szervezet az odaveztő rögös úton, már jórészt kilehelte a lelkem.

- snitt! -

Édsanyámnak, a drága jó asszonynak szava sem volt másnap! Valszeg' elég volt neki az, hogy rám nézett és látta rajtam, hogy ez nekem nem egy Új, hanem egy Másnap.

Epilóg.
Május 1. ugye. Majális, vagy mifene.

- Szevasz Isti! Mivanmi'?
- CshőőPápua! Milenne?!
- Mitiszó'?
- Hukk...!
- Akkó' gyógysör, nesze!
- ...

Pont. Pont. Pont.