Gyerekkorom óta vonzottak a különböző játékok - köztük leginkább azok, amelyek személyes részvételt, jelenlétet követelnek. Bár így a szerencsejátékok egy része - amit a köznyelv egyszerűen csak a bolondok adójának nevez - szerencsére kimaradt az életemből.
Kezdetben főleg a technikai játékok érdekeltek (játékgépek, flipper). Azután számítógép lett a központ. Alsós koromban volt egy C64-es gépünk otthon (édesanyám számítástechnikát tanult a SZTAKI-n), de csak egy másfél évig. Utána 6.-os koromban kaptam egy másikat. Amikor csak tehettem ment a gép. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem nyomták jobban a programozást (bár lehet, hogy most szakállasan kódolnék egy sötét iroda mélyén - bár a sötét iroda most is megvan).
Akkoriban bármilyen játék jöhetett, amit be lehetett szerezni: platform, shot'em-up, logikai, repülős, kis stratégia (nem nagyon lehetett akkoriban ilyesmihez jutni).
Aztán jött a szerepjáték. Úgy 7-8.-os lehettem, amikor egy évfolyamtársamnál összeültünk egy D&D partira. Sajnos nem lett maradandó esemény, csak egyszer sikerült összehoznunk (összehoznom), mivel egy órányira laktam a sulitól, és a szüleim nem nagyon bírták, ha sokat elmaradtam suli után.
A következő játék 2 évre rá volt. Ha jól rémlik, egy egészségügyi felmérésen voltunk Pesten, és sikerült összehozni egy MAGUS partit az osztálytársakkal. Ez igazán addiktív lett, olyannyira, hogy néhány hétre rá napi szinten nyomtuk a kollégiumban. Életút, 4 év, majdnem napi játékkal (heti 5 nap, átlagosan napi 4 óra), két parti felváltva. Nem voltak tápos játékok ezek, inkább szerepjátszósak - bár a minket körülvevő valódi világról nem sok fogalmunk volt még akkor... Talán elég annyi, hogy négy év alatt a partiban a legmagasabb szint a 9. volt (személy szerint nekem 6.-ig sikerült feltornásznom magam mindkét partiban).
Ebben az időben a hétvégéimet (amit otthon töltöttem és nem a koliban szerepjátszással) kitöltötte a számítógép. Kaptam egy 386-os gépet 3.-as koromban (egy eladott öreg autó egész ára ráment), és beindult a gép: Civilization, Railroad Tycoon, UFO - főleg stratégiák. És persze a Doom (szerintem akinek akkoriban gépe volt ezek mind megvoltak). Programozás még itt sem nagyon érdekelt; sajnos a részletek mindig több erőt kivettek belőlem. Sohasem tudtam befejezni, amibe belefogtam, és egyedül nem volt sikerélményem sem ezekkel.
Fősuliban néhány ember még megmaradt a középiskolából, így egy évig még ment az egyik csapat (igen zötykölődősen, heti kb egyszeri játékkal). Ment néha mellette egy kis StarWars szerepjáték (gyakran csak 1-1 felállásban, ami néha érdekes, de leggyakrabban inkább fájdalmas).
A második évtől a Műszaki Egyetemre járt egy korábbi osztálytársam, így ott indult be a menet. Egy kis Codex, majd az alapján egy az abból a rendszerből kinövő saját rendszer, saját világgal. Itt már elég hektikus volt a dolog a távolság és a személyes elfoglaltságok miatt is (néha hetente egy játék, 2-4-6 óra, ameddig bírtuk este-éjszaka). Ebben az időben szinte egyáltalán nem voltam otthon (szintén kollégium), és ami számítógép-időm volt, az szinte mind a suliban jött össze. Ezen idők nagy játékai voltak a StarCraft (ma is előveszem időről-időre) és a Duke 3D (ketten legyőzhetetlenek voltunk az osztályban) hálózatban. Mellette volt még a koliban a Heroes sorozat (2 vagy 3 talán) hot-seet-en.
Ebben az időben kaptam rá a programozásra (VB5-6 főleg). Itt már volt néhány ember, akikkel a témáról lehetett beszélni (persze az emberek javát hidegen hagyta ez még ott is - pedig infós szak volt). Rájöttem hogy van hozzá érzékem, és nem is nehéz ezt-azt megcsinálni (főleg nem egy tisztességes IDE alatt).
Eltelt négy év, és vége az iskolaéveknek. Kicsit felnőttem, családot alapítottam és sokkal kevesebb időm lett. Ebben az időben az éjszakák voltak néha "felhasználhatók", de leggyakrabban azok sem, mivel nem volt külön szoba, ahol a gép mellé ülni tudtam volna, a páromat meg csak nem akartam zavarni. Ez volt az elvonás időszaka. Szerepjáték először heti, majd lassan havi, végül alkalmi gyakoriságúvá zsugorodott. Amint új helyre költöztünk a számítógép szabad lett éjszakára, és így ez a sor megint újra kezdődött.
Esti 2-3 óra játék (stratégia, vagy FPS), de már visszaemlékezni sem tudok mik voltak - nem nyújtott nagyon maradandó élményt szinte semmi. A szinte semmi a következők voltak: FF VII, FF VIII, KOTOR, SW: Jedi Knights sorozat. És persze majd egy fél év Lineage - abból szerencsére szintén időhiány miatt sikerült kilábalnom (pedig majdnem elkészültem már egy trader bottal addigra)...
Most 5 percnyi gondolkodás után sem jut több az eszembe.
Nagyjából ez az állapot tart ki a mai napig is, attól a kis kitérőtől eltekintve, hogy 3-4 éve otaku vagyok és már az anime/manga-scan is elveszi az időmet (szerencsére?) a játékoktól.
Régi ismerőseim időről időre megpróbálnak még bevenni szerepjátékos partikba, de hétvégén napközben a család sokkal jobb szórakozás, mint egy kávézó, teázó vagy kocsma és néhány hardcore rpg fan (pedig, bár nem ápolom már, én is az vagyok még).
